Szepesi Hiradó, 1925 (63. évfolyam, 1-23. szám)

1925-01-03 / 1. szám

Levoca-Lőcse, 1925. január 3-án. SZOMBAT Egyem 170 K.SZEPESI HÍRADÓ A Szepesség érdekeit képviselő politi­kai heti­lap. Előfizetési ár hely­ben és vidéken: egész évre 60'­ R, félévre... 30‘­ H. Egy hóra.. Mi. 83. évfolyam — 1. szám. Megjelenik minden szombaton :: Szerkesztőség :: Körtér 50. Kiadó­­h­ivatal: Körtér­ 0. szám alatt. Telefon­szám 40. Felelős szerkesztő: Polnisch Artur. 1925. Nem sajnáljuk az elmúlt esztendőt és nem sok reményt fűzünk az újhoz sem. — Hetedszer perdült át az óra mutatója szilveszter éjjelen a XII-es számról az uj esztendő első percére, amióta Wilson elvei szerint felszabadultunk. — Az első esztendők fordulóin még bizakodó hangulat ural­kodott lelkületünkön, mert legalább remélni tud­tunk még és bízni saját magunkban. A megnyílt demokratikus időszaknak annyi hamis apostola támadt, annyi hitegetés, ígéret hangzott el, hogy tényleg hinni kezdtünk egy jobb korban. Egyenlő­ség elvei szerint gondoltunk pályánkon boldogulni, szabadság mámora alatt reméltük fajunk és nem­zetiségünk szabadságát, mely két sarkalatos elv mellett megszülethetett volna talán a testvériség is. Egyenlőséget, szabadságot és testvériséget ígért Wilson is, s ha szemügyre vesszük, hogy a lefolyt 6 esztendőben ezen 3 elvből mennyit va­lósítottak meg, meg van és meg lehet minden okunk a kétkedésre, a kétségbeesésre. Egyenlőség elve szerint minősítették tiszt­viselőinket, a szabadság jelszava alatt zárták be iskoláinkat és a testvériség elvét a legszebben oldotta meg a prágai parlament. Ahogy 1919 elején minden második ember politikával foglalkozott és rengeteg sokat elrontott, úgy a 6-ik leforgása után rengetegen húzódtak vissza épen a mieink közül az aktív küzdelem teréről. A ki­böjtölés politikája ügyes eszköznek bizonyult, a böjtölést kevesen szeretik és­ mind­inkább többnek és többnek csavarta el közülünk orrát a húsos fazék ingerlő­ illata. 1919-ben még követeltünk : követeltük a­zabadság és egyenlőség jogait. Későbben már sokan kértek, de alig kaptak valamit, ellenben meghajtották derekukat. Ma már alig követelnek s semmit sem kérnek. — A közöny ura­lodik a lelkeken és ha nem volnának közöttünk néhá­­an, akik anyagi és lelki javak feláldozásával •mdlóan reményt ordítanának a már félig süket­­be, úgy nemzetiségünk teljesen elfásulna. Az eddigi szilveszter éjszakákon legalább­­ y-egy mulatság zajlott le falaink között, legalább jótékony nőegyletek rendeztek mulatságot, hogy néhány órára mámoros ködben feledkezhessünk meg a napi fárasztó gondokról. Ez idén már csak az állami szolgák gondoltak mulatságra, az ős­lakosság megbújt szerény otthonában és alig vett tudomást arról, hogy az óra mutatója egy esz­tendővel előbbre vitt az életbe. Minek is! Ki tud ma még remélni? Kinek a lelkét járják még át egy jobb jövendő sejtései? Hat esztendő alatt annyit vesztettünk, hat esztendő alatt annyi keserűség ért, anyagiakban és szellemi­­javakban oly sokat veszítettünk, hogy már nem tudunk s ami a legfőbb baj, sokan nem is akar­nak már remélni. Pedig átkozott az a nemzetiség, amely a saját sorsa felett kétségbe esik. Nem szabad elfásulnunk, nem szabad kezeinket tétlenül ölbetéve nézni, hogy hogyan veszünk és pusztu­lunk. Nem magunknak élünk, utódaink számára építjük az életet és miképen fogunk beszámolhatni nekik, ha saját magunk tesszük tönkre jövőjüket? Az állam ellen kon­spirálni nem szabad, de a törvények keretei annyi teret engednek a tény­kedésre annak, akiben van elég bátorság nem­zetisége ügyéért harcolni. Ha teljesen materialista világot élünk is, ha teljesen elfoglalnak is a napi megélhetés gondjai, mégis mindenütt és minden helyzetben eszünkbe kell jutnia annak a feladat­nak, amivel utódainknak tartozunk. Le kell térnünk az eddig követett utakról, mely egyesek csakis optimizmust, mások pedig csakis sötét pesszimizmust láttak és rá kell térni arra a keskeny, legalább egyelőre keskeny ös­vényre, amelyen célunkhoz juthatunk. — Önálló pályára kell nevelnünk fiainkat, oly pályákra, amelyeken nincsenek kitéve a soviniszta kormá­nyok reverzálisainak. Fel kell élesztenünk apáink egykoron virágzó iparát, amikor saját házában és saját műhelyében, vagy saját földjén saját maga volt az úr. Legyen az utánunk következő első generáció áldozata a nemzetiségi öntudatnak, legyen kisiparos,­kiskereskedő, vagy kisbirtokos, de politikailag független. Az utánuk következő I nemzedék már apáinak műhelyét, földjét,­­ vagy üzletét fogja örökölni és ha a régi­­ cipszer szorgalom és becsületesség korszaka is­­­­mét felvirul, akkor senki sem fogja megbánni,­­ hogy a lateiner pályát sutba dobta és oda állott,­­ hogy megmentse azt, amiért őseink ezer esztendőn keresztül dolgoztak. Ha egy független cipszer iparos, kereskedő és birtokos osztályt alkotunk, akkor leszünk annyira erősek, hogy nemzetiségi jogainkat nem fog­ják annyira semmibe venni mint ma. Akkor lesznek iskoláink, ahol anyanyelvünkön tanulhatunk, akkor lesz szabadságunk, melyet senki tőlünk el nem vehet és akkor ismét megszületik az igaz cipszer testvériség. Ha az 1925-ös esztendőben ennek a dolatnak csiráját termékeny talajba tudnánk gon­el­vetni, akkor lehetne még reményünk a jövő iránt s akkor érdemes volna örülni az új évnek. — Ha azonban továbbra is ilyen fásultan szemléljük, hogy hogyan megy tönkre minden ősi kultúrintézményünk, ha elbújunk szűkös odúink lefüggönyözött helyiségeiben, ha nem merjük ki­mondani, hogy mi fáj, ha nem merjük követelni, ami bennünket megillet, akkor megérdemeljük hogy a következő évek még kevesebb jót hozza­nak nekünk ! Nem elég, ha csak néhányan ex­ponálják­ magukat, egyenként gyengék vagyunk, de ha ismét megszáll bennünket az idealizmus múzsája és ismét egy szívvel és egy lélekkel küzdünk gyermekeink szabad jövőjéért, akkor megvirrad még nekünk is! Sehonnai bitang ember, aki nemzetiségéért küzdeni nem mer ! Fedor Miklós ügyében január 3.-án hoz döntést a prágai közigazgatási bíróság. Fedor Miklós iskolaigazgatót, lapunk fő­­munkatársát január 3-ára szóbeli tárgyalásra hívta meg a közigazgatási bíróság. Amint mind­nyájunk előtt ismerős, Fedor Miklóst 1920 októ­ber 12.-én a pozsonyi iskolai referátus minden fegyelmi vizsgálat megindítása nélkül, sőt az is­kolát fenntartó városi képviselőtestület leghatáro­zottabb tiltakozása ellenére állása alól felmentette és azóta minden fizetés és nyugdíj nélkül hagyta. Az iskolai törvények ezen teljesen sutbadobása miatt Fedor Miklós panasszal fordult a közigaz­gatási bírósághoz és amikor ezek a sorok meg­jelennek, a bíróság döntést is hozott már. Több mint 4 esztendeje­ küzd Fedor Miklós erős aka­rattal, szívós kitartással igazságának megvédéséért. Négy és egy negyed esztendő után még­is elérte, hogy ügyét a közigazgatási bíróság tárgyalásra tűzte. Fedor Miklós személyesen is részt vesz a tárgyaláson és ügyvédje mellett személyesen is védeni fogja a maga igazát. Nem praejudikálha­­tunk a bíróságnak, hiszen mire a mi közlemé­nyünk elhagyja a sajtót, az ítélet már megtörtént, de biztosan hisszük, hogy a független bíróság, amely csak jogi momentumokat tart szeme előtt, oly igazságos ítéletet fog hozni, mellyel megdönti az iskolai referátus vádjait. Az iskolai referátus­többek között azt is a szemére vetette, hogy nem tud sz­ovákul. Fedor szlovák szülők gyermeke, perfektül beszél szlovákul, még­pedig a tiszta szlovák nyelven, amely még nem lett oly mes­terségesen elrontva, mint a hivatalos csehszlovák nyelv. Hogy mint a tanítóegyesület elnöke magyar körlevelekkel fordult 1920-ban a tanítókhoz. Hát ez csak nem lehet bűn, amikor a szepesmegyei tanitók legnagyobb része magyar és német nem­zetiségű s ezek 1920-ban még nem tudtak an­­­nyira szlovákul, hogy fontos átiratokat szlovákul megértettek volna. Hogy izgatott a cseh tanitók ellen. — Hát izgatni nem izgatott soha, csak tiltakozott azon kinövések ellen, hogy pincérnőkből tanítónőket neveltek egy schnellsiederkurzuson. Ezeket utó­végre kollegáknak elismerni Fedor nem volt kö­teles. A vádak legnagyobb része ily gyenge alapon nyugszik s a pozsonyi referátus csakis politikai okokat keresett, hogy Fedor Miklóst a lőcsei is­kola éléről eltávolítsa. Ha azonban a közigazgatási bíróság helyt ad Fedor panaszának, úgy Fedor a legteljesebb joggal pörölni fogja fizetését s miután neki a város a kenyéradó gazdája, igényét elsősorban a

Next