Szepesi Hiradó, 1934 (72. évfolyam, 2-52. szám)

1934-01-13 / 2. szám

Hirlapbélyeg használata eng. 21971/VI. B. 1922. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATOM. LŐCSEI SZERKESZTŐSÉG KÖRTÉR lI. AZ ÖSSZES KÉZIRATOK E CÍMRE küldendők. IGLÓI SZERKESZTŐSÉG ÉS KIADÓHIVATAL: M­ASARYK-SOR 57. SZÁM. T­elefon: 50.­­KJ* 1934. január 13. (szombat). SZTŐ- atu ES KIADÓHIVATAL: VIII. JÓZSEF-U. 23. II. 1«. Tel. 411-41. Főszerkesztő : KŐSZEGHY ELEMÉR. 72. évfolyam 2 SZ. Budapesti szerk.: FÖRSTER REZSŐ. ................................................................ Kibulik a szag a zsákból. Nem új dolog, hogy egyrészről a csehszlovák köztársaság alaptörvényei­nek szelleme, melyeket az alapítók nyiltan vallott demokratikus célzatainak megfelelően alkottak, másrészről szá­mos vezető csehszlovák politikusnak nyíltan vagy kevésbbé nyíltan vallott sovén nacionalista irányzata s a töme­gek ilyirányú vezetésének megtörése között belső ellentmondás rejlik. Ez okozza azt, hogy valahányszor felelős vezető állásokban levő egyéni­ségek vagy szélesebb látókörű politiku­sok — már akár szívük sugallatára, akár a külföld megnyugtatása végett, akár a kisebbségeknek nyújtott kultúr­­morzsák megédesítése céljából — az egész világon elismert magyar kultúrá­ról és magyar jellemről méltányló sza­vakat ejtenek, mindjárt akad naciona­lista kommentátor, aki a profanum — et fanatisatumi — vulgusnak megmagya­rázza, hogyan kell e szavakat értelmez­nie. Arról — sajnos! — ritkán hallunk, hogy a demokratikus elvek hitvallói a soviniszta kommentátoroknak torkukra forrasztanák a szót, illetve a szó­csavarást. Ha a köztársaság ősz elnökének szívében a mi halhatatlan Madschnnk sírjánál nemes elhatározás csirája két életre s szép gesztussal milliós ado­mányt nyújt a kisebbségi magyarság kultúrájának istápolására, mindjárt ott van nyomában — mint Madáchnál Ádám mögött Lucifer — valamely aktív vagy levitézlett közoktatásügyi kapaci­tás, hogy megmagyarázza: kiknek, ho­gyan, hol és mikor szabad a magyar kultúrát istápolniok. Ha elnökségre pályázó államférfiak jónak találják, hogy a magyar kultúra jelentékenységéről és a kisebbségi magyarság kulturális életének nagyszerű lehetőségeiről szót ejtsenek, menten kinyitja a száját a Slovenská Liga fő­titkára is, hogy hozzáfűzze a mondot­takhoz a maga kommentárját, mely szerint a magyar kultúra ápolása és a nagyszerű kultúréleti lehetőségek ter­mészetesen az »etnikai határok« között értendők, vagyis magyar nyelv­nek és kultúrának csak a magyarlakta vidékeken van helye, — például So­­morján. A kiváló újévi nyilatkozathoz, amely Granau­er Antalnak, a Slovenská Liga főtitkárának tollából a »Slovenský Deník« hasábjain látott napvilágot s amelyet a Kassai Újság közvetítése révén ismerhetett meg a magyar olvasó­­közönség, kivételesen hozzá kell szól­nunk. Hangsúlyozzuk, hogy kivételesen, mert a szlovák nyelvű lapokkal rend­szerint már nem szoktunk polemizálni szavainknak sokszor téves fordításból, sokszor tudatos ferdítésből keletkező félreértése miatt. Ez az újévi nyilatkozat azonban élével annyira a Szepesség ellen fordul, hogy lehetetlen fölötte napirendre tér­nünk. Szóvá tesszük, hadd lássa szepesi magyar olvasóközönségünk, hogy mi­lyen gyönyörűen el tudja képzelni magának a nagy szlovák főtitkár magyar nemzetiségünknek megőrzését a kulturális életnek Kramár által emlí­tett »minden lehetősége« mellett. Rá kell mutatnunk, hogy hol bújik ki az újévi ajándékok zsákjából a szeg. Az a bizonyos szeg, amelyre a demokrácia elvét akasztják a demokrácia diadala révén naggyá lett soviniszták. A cikk elsősorban a magyarságnak, mint a legnagyobb szlovenszkói kisebb­ségnek kérdésével foglalkozik. »Végcé­lunk nem lehet más« — mondja a for­dítás — „minthogy a magyarok meg­őrizzék nemzeti individualitásukat.“ — Ez nagyon szép mondat. Most lás­suk a kibújó szeget: »Ez pedig csak úgy lehetséges, ha et­n­i­ká­j­u­k k­e­re­t­ében minden tekintetben biztosítva lesznek jogaik.­ Miért volna ez csak úgy lehetséges? Miért nem úgy is, ahogy az a köztársaság alaptörvényé­nek szelleméből következik? Miért kellene csupán az etnikánk keretében, értsd: a színmagyar néptől lakott s telepítés által csak lassan szlávosítható vidékeken jogainkat biztosítani? Kultúráról van szól Nem pedig bíró­ságok előtt való nyelvhasználat vagy középületi felírások és utcatáblák többnyelvűségéről! Ezeknél törvényen alapul az „etnikai határ.“ Rendben van. De ki meri állítani, hogy a kisebb­ségi magyarságnak kultúráját ápolnia vagyis nemzeti individualitását őriznie csak színmagyar vidéken volna szabad s hogy ebben törvényes alapon szabad volna őt bárkinek is akadályoznia ? A törvény a kultúra ápolásánál nem beszél nyelvszigetekről, sem pedig 20 százalékos magyarságról. Ellenkezőleg! A községi könyvtárakról szóló törvény kifejezetten is megmondja, hogy nem az összlakossággal szemben elért szám­arány, hanem egy község területén élő magyarok bizonyos lélekszáma bizto­sítja már a jogot a nyilvános könyv­tárhoz. Hogyan kerül az etnikai határ oda, ahol kultúrintézményekről beszél a Liga főtitkára? Nagyon szép, hogy hisz az idő eljövetelében, amikor a magyarok­­ a magyar iskolák és kultúr­intézmények fölött bizonyos autonóm hatalmat kapnak, c — Hol? Majd Somorján! — »Iskolákkal, könyvtárak­kal, egyesületekkel és újságokkal biz­tosítva van kultúrájuk.« — Hol ? Somorján! — „A templomokból a­­ ma­gyar nyelv nincs és nem is lesz kiszo­rítva.“ — Hol? Somorján! „A magyarlakta vidékek gazdasági prosperitása államérdek és szükséges­ség. Az erős magyar gazdaosztály legjobb pillére lesz határainkon az államnak.“ — Ez legalább őszinte be­széd! — »A magyar karakter — nem beszélek magyarónokról és a nagy­magyar szellemtől átitatott fantaszták­ról — szilárd és tudja, mi a hála és hűség.« — Ez nagyon szép, de lássuk a folytatást! »Ezzel szemben szilárd akaratunk megtisztítani a szlováklakta vidékek városait a magyar nyelvtől és kultú­rától. Kívánjuk, hogy Nagyszombatból, Zsolnából, Eperjesből, Munkácsból és Nyitrából éppen olyan szlovák váro­sok legyenek, mint amilyen magyar város Somorja.« Végre Somorján vagyunk! "Iglón nincs helye magyar újságnak1« Ez a mondat különösen megtisztelő ránk nézve, mert elárulja, hogy az újságok közül a miénk fáj a legjobban a Ligának. Más lapokat nem is említ. Azt szeretnők azonban tudni, milyen törvény alapján akarja a Liga megha­tározni, hogy hol van helye magyar újságnak. Prágában és Mährisch-Ost­rauban jelenhetik meg magyar újság, de Iglón nincs helye? A szepesi érde­keket szolgálni, a Szepesség minden nemzetű lakosságának gazdasági bol­dogulásáért, ipara, kereskedelme fel­lendítéséért szót emelni, történetét művelni — menjünk talán So­mor­jár­a? Minden lapnak ott van helye, ahol olvasóközönsége van. Jól tudjuk, hogy a Ligának az fáj a legjobban, hogy a Szepességen, ahol papíron már alig van magyarság, a magyarul nyomtatott újság- és könyvpapíron még mindig szeretettel csügg az olvasóközönség. Nem akarjuk érdekes, és pedig nem »fantaszták« agyában született, adata­inkat felsorolni a magyar olvasóknak az egész szepesi lakossághoz való arányszámairól, sem pedig szembeál­lítani a szlovák olvasókéval. Ismerve a Liga eddigi működését attól tartunk, hogy csak a magyarul olvasó közön­ség ellen fordulna újabb irtóhadjárat­tal. Holott, ha igazán szívén viselné a szlovák kultúra felvirágoztatását, akkor elsősorban a magyarság nagy olvasó­kedvére mutatva rá a szlovák könyv­tárak számára is igyekezhetnek olva­sókat nevelni. Arról pedig szintén gondoskodhatnék, hogy a szepesi helyi érdekeknek legyen a német és magyar lapok mellett újból szlovák szószólója is. A Szepességen megjelent egyetlen szlovák lapot, a »Spišské Noviny«-t másfél évi működés után engedte megfulladni a szlovák olvasóközönség közönyében. E helyett egyszerűbb arra uszítani, hogy magyar lap se legyen! Ezután még — csodálatos logikai összefüggésben a magyarok nemzeti individualitásáról s annak megőrzése A Hernádvölgy német középiskolája újabb laptámadások tüzében. A lőcsei németnyelvű állami reformreálgimnázium szülői tanácsa részéről felkérték lapunkat az alábbi nyilatkozat közzétételére: Erklärung. Der Ausschuss der Elternvereinigung des deutschen Staatsreformreal­gymnasiums in Levoča (Leutschau) befasste sich in einer am 4. Jänner 1934 abgehaltenen Sitzung mit laufenden Angelegenheiten, unter anderem mit der Gründung eines Unterstützungvereines für dürftige Schüler. Weiters wurde dem Ausschüsse ein Zeitungsartikel des Slovenský Denik vom 22. Dezember 1933, Zahl 290, zur Kenntnis gebracht, in dem neuerlich gegen die Anstalt in ungehöriger Weise gehetzt wird. Die in dem Artikel enthaltene Beschuldigung entbehrt jeder Grundlage, und daher protestiert die Elternvereinigung hiemit öffentlich gegen eine solche Hetze. Die Elternvereinigung des deutschen Staatsreformrealgymnasiums in Levoča (Leutschau). ­szlovák általános hitelbank r.-t/ spišská nová vesi fiókja. SLOVENSKÁ VŠEOBECNÁ ÚVĚRNÁ BANKA ÚČ. SPOL. * SLOVAKISCHE ALLGEMEINE KREDITBANK A. G-filiálka v Spiš-«b ej Novej Vsi Filiale in Spišská Nová Ves. Affsiiációs érdekközösségben a ČsT. Lació Bankkal Príva. Čst. postatakarékpénztár: 400785 sz. — Telefonszám 5. — Alaptőke: 50.000.000 Kč. — Tartalékalap: 19.752.000 Kč. ...IMII —■ «lUilfci m— Elfogad betéteket legelőnyösebb feltételek mellett Váltók leszámítolása és beszedése. Folyószámla, jelzálog- és egyéb kölcsönök. Kezességek és óvadékok Utalványok, csekkek, hitellevelek bel- és külföldre. DOLLÁROK és más idegen pénznemek, valamint szelvények beváltása. Tőzsdei megbízások. Safe deposit

Next