Pákh Albert (szerk.): Szépirodalmi Lapok, 1853 (1. évfolyam, 1-51. szám)
1853-01-29 / 9. szám
9. szám. SZÉPIRODALMI LAPOK. SZÉPIRODALMI LAPOK. ESZMÉK A REGÉNY ÉS DRÁMA KÖRÜL. IV. Azokról, kik szépirodalmi elméleteket olvasnak, sokkal több miveltséget és felfogást kell feltennünk, hogysem szükségesnek vélhessük, midőn elmondott eszméinkből következtetéseket akarunk vonni, még előbb recapitulatiokra térni vissza. Egyenesen említjük tehát: miként korunk regényei az alapeszmék megválasztásától kezdve a szervezés törvényeiig és a jellemek megválasztásától kezdve a jellemfestés s az indokolások részleteiig, többnyire a drámáktól mindenben különbözők lévén, ennélfogva semmi csoda, ha úgy találjuk, hogy a híres színművek írói rendszerint nem azok, kik híres regényeket írnak. Főként pedig, aki a regényekben szerzett előbb magának nagy nevet, s csak azután kezd Thalia babérjaiért versenyezni, igen hihetőleg, merészsége által dicsőségének és a drámairodalomnak kevés szolgálatot teend. Mert arra sok öntagadás, sok lemondás , sok fékezése a szellemnek a hideg ítészet által, és sok tárgyilagosság kell, melly a megszokások bilincseit könnyen le tudja rázni s az ellenkező művészeti formákba játszva besimuljon, s arra az alakiló tehetség erős fegyelmezése kell, hogy olly hre, ki mindig széles conceptiókat választott , s azok keresztülvitelére korlátlan jogokat használt; ki drámai érdekkel nem bíró jellemek és szöveg nélkül óriás hatást idézett elő; ki művei szervezésében az egység szigorú törvényeit nem tartotta szem előtt; ki körülményességhez szokott; ki a külviszonyokat és érzéseinket úgyszólván mikroskoppal vizsgálta; ki a détaillok által festett és indokolt, s ki a külső, az idegen hatásoknak gyakran engedett a cselekvény fejlesztésében tért, — szóval arra ritka lélekerő és műértés kell, hogy egy ünnepelt regényíró, ha a színművészet terére lép át, minden irányban alá tudja vetni magát azon szoros és tiszta formáknak, mellyek nélkül a színművek utján senki hervadhatatlan koszorút nem tűzött halántékaira, vagy legalább nem a színpad segítségével. Ezért láttunk Bulwertől, Sáridtól, Balsactól és Sue Jenőtől kezdve annyi szerencsétlen de butiozást a drámákban, még olly regényírók által is , kik a szépirodalmi elméletekben jártasok voltak, s kik a leküzdendő nehézségeket érezvén, többnyire szerény és a dráma rámái közé beférhető anyagot választottak; de óvatosságuk daczára sem bírtak multjuknak megszokásaiból egy sokkal formakedvelőbb, sokkal szigoruabb törvényű művészi világrendtartásához simulni. Sorsuk azon Croesusokéhoz hasonlított, kik temérdek kincseikkel a nagyszerű háztartást tudták elegantiával párosítani, s a könnyelmű gondatlanságot nemes ízléssel, de akkor már többé ki nem tüntethették magukat, midőn kevesebb eszközökkel és több számítással kellett volna egy szerény igényű de öszhangzó háztartást, kényelemmel, diszszel, széparányusággal, kői- 131