Vezetés - szervezés, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1985 / 1. szám

lékos bérfejlesztést hajtott végre. Félő, hogy a meg­növekedett önállóságot félreértve több vállalat a hatékonyságával arányban nem álló bérpolitikára törekszik. Már eddig is több ilyen szándékról van tudomásunk. Természetesen a kormányzat nem engedi meg az ilyen és ehhez hasonló ma­gatartást, a mechanizmus továbbfejlesztésének ér­dekében, azaz a jól gazdálkodók védelmében út­ját állja az ilyen törekvéseknek. Ehhez a szüksé­ges eszközök a rendelkezésünkre állnak. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben a kor­mányzat nem mondhat le az ellenőrzés hatékony­ságának fokozásáról. Gondoljunk arra, hogy az úgy­nevezett szabadpiaci gazdálkodás mellett mindun­talan síkra szálló nyugati kormányok milyen szi­gorú adóellenőri apparátust tartanak fenn. Nem kell messzire mennünk, elegendő a nyugati szom­szédunknál tájékozódnunk. Ausztriában összesen 12 ezer ember végez adóhatósági munkát (nálunk, a tanácsi szerveket is figyelembe véve, nem egé­szen ötezer). Akármilyen mértékben növekszik is a gazdálkodási szféra piaci szabadsága, illetve az állami szervekkel szembeni önállósága, a fele­lős közhatalom nem mondhat le az ellenőrzési funkcióról és az ellenőrzés hatékonyságának foko­zásáról. A gazdasági mechanizmus akkor közöl, képletesen szólva, valódi versenyszabályokat, a ver­seny csak akkor lesz tiszta, igazságos, ha a játék­mesteri szerepkör mellett a bírói szerepkör is erő­södik. Csak a tiszta versenyfeltételek és szabályok betartása közben bontakozhat ki olyan magatartás, amelyben a mindenki által kívánt verseny nem a jogszabályok kijátszásáért folytatott vetélkedés­ben merül ki, hanem a hatékonyság növelését, a másokénál jobb munkát megcélzó versenyzői magatartásban. A gazdálkodási fegyelem javítására a jövőben a vállalatoknak, szövetkezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk. A feltárt hibák összegszerű nö­vekedésének okai több tényezőre is visszavezet­hetők. A szabályozóváltozások naprakész adaptálása sok gazdálkodó szervezetnek gondot okozott E válla­latok és szövetkezetek nem éltek kellően azzal a prevenciós lehetőséggel, amelyet szervezetünk nyújt számukra A belső ellenőrzés hatékonysága nem javult. A gaz­dálkodó egységek vezetői még mindig nem érzé­kelik kellően ennek jelentőségét. Nem igénylik és nem szervezik a belső ellenőrzést olyan szin­ten, ahogy ezt a vállalati érdekek megkövetelnék. A gazdálkodó egységek számviteli, pénzügyi szak­ember-ellátottsága nem kielégítő. Ennek eredménye, hogy a pénzügyi fegyelem javításáról nem vagy csak részlegesen lehet beszélni. A szakemberhiány okai között a képzés hiányosságait (nincs megoldva a középkáderek képzése, érezhető a számvitel te­rületén korábban jól hasznosítható „technikusok” hiánya), továbbá a kellő anyagi és erkölcsi meg­becsülés hiányát kell megemlíteni. Mindennek ellenére több száz vállalat, szövet­kezet évek óta szabályszerűen gazdálkodik, ellen­őrzéseink alkalmával nem állapítottunk meg ná­luk jelentős hiányosságot, igazolva ezzel azt, hogy a jelenlegi körülmények között is lehetséges sza­bályszeri munkát végezni. A „szabályszerűség” ellenőrzése mellett (ritkábban külön is) megkülön­böztetett figyelemmel elemeztük és ellenőriztük a gazdálkodás egyes területeit (kiemelt közgazda­­sági témák, szakágazati vizsgálatok, számítógépes elemzések). Vizsgálataink alapján néhány általánosítható ta­pasztalat a következőkben foglalható össze: Az összességében javuló gazdálkodás ellenére a nehezedő körülmények miatt több feszültség je­lentkezik, mint korábban. A központi célkitűzések megvalósítását elősegítő szabályozóváltozások a gazdálkodás területén csak összességükben fejtettek ki determináló hatást. A szabályozás egyes ele­meinek a vállalati önállóságot erősítő keretjellege azonban egyes részkérdésekben differenciált maga­tartást tett lehetővé.­­ A fejlesztési források beszűkülése, a beruházások visszafogását eredményezte. A gazdálkodók je­lentős része ezt nem fogadta kellő megértéssel. Jövőbeli helyzetük megszilárdítása érdekében többen külső, idegen források felhasználásával próbálják növelni beruházási lehetőségeiket. Ugyanakkor a vállalatok, szövetkezetek nem éltek az értékcsökkenés gyorsított leírásából adódó fejlesztésiforrás-bővítés lehetőségével. Sze­rények a kisebb ráfordításokat igénylő termelés­korszerűsítést, termékszerkezet-váltást segítő re­konstrukciós törekvések. Többen kizárólag na­gyobb volumenű beruházások megvalósításában, a legmodernebb technika alkalmazásában látják a fejlődés egyetlen lehetséges útját. Az ilyen tö­rekvések egyik megnyilvánulási formájának te­kinthető az is, hogy az ellenőrzések az év so­rán gyakrabban tártak fel fenntartási költségként elszámolt beruházásokat. A gondot fokozza az is, hogy egyes vállalatok, szövetkezetek a korábbi években befejezett beruházásaik alkalmával nem jártak el kellő gondossággal. Az év során vég­zett feltárások rámutattak arra, hogy az ilyen létesítmények kapacitáskihasználása nem kielé­gítő, a beruházással bővített tevékenység mini­mális eredményt realizál, esetenként veszteséges.­­ A gazdálkodás költségérzékenysége összességé­ben nem megfelelő, bár több gazdálkodónál VEZETÉS, SZERVEZÉS 3

Next