Vezetés - szervezés, 1985 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1985 / 1. szám
lékos bérfejlesztést hajtott végre. Félő, hogy a megnövekedett önállóságot félreértve több vállalat a hatékonyságával arányban nem álló bérpolitikára törekszik. Már eddig is több ilyen szándékról van tudomásunk. Természetesen a kormányzat nem engedi meg az ilyen és ehhez hasonló magatartást, a mechanizmus továbbfejlesztésének érdekében, azaz a jól gazdálkodók védelmében útját állja az ilyen törekvéseknek. Ehhez a szükséges eszközök a rendelkezésünkre állnak. Nyilvánvaló, hogy a jelenlegi helyzetben a kormányzat nem mondhat le az ellenőrzés hatékonyságának fokozásáról. Gondoljunk arra, hogy az úgynevezett szabadpiaci gazdálkodás mellett minduntalan síkra szálló nyugati kormányok milyen szigorú adóellenőri apparátust tartanak fenn. Nem kell messzire mennünk, elegendő a nyugati szomszédunknál tájékozódnunk. Ausztriában összesen 12 ezer ember végez adóhatósági munkát (nálunk, a tanácsi szerveket is figyelembe véve, nem egészen ötezer). Akármilyen mértékben növekszik is a gazdálkodási szféra piaci szabadsága, illetve az állami szervekkel szembeni önállósága, a felelős közhatalom nem mondhat le az ellenőrzési funkcióról és az ellenőrzés hatékonyságának fokozásáról. A gazdasági mechanizmus akkor közöl, képletesen szólva, valódi versenyszabályokat, a verseny csak akkor lesz tiszta, igazságos, ha a játékmesteri szerepkör mellett a bírói szerepkör is erősödik. Csak a tiszta versenyfeltételek és szabályok betartása közben bontakozhat ki olyan magatartás, amelyben a mindenki által kívánt verseny nem a jogszabályok kijátszásáért folytatott vetélkedésben merül ki, hanem a hatékonyság növelését, a másokénál jobb munkát megcélzó versenyzői magatartásban. A gazdálkodási fegyelem javítására a jövőben a vállalatoknak, szövetkezeteknek nagyobb gondot kell fordítaniuk. A feltárt hibák összegszerű növekedésének okai több tényezőre is visszavezethetők. A szabályozóváltozások naprakész adaptálása sok gazdálkodó szervezetnek gondot okozott E vállalatok és szövetkezetek nem éltek kellően azzal a prevenciós lehetőséggel, amelyet szervezetünk nyújt számukra A belső ellenőrzés hatékonysága nem javult. A gazdálkodó egységek vezetői még mindig nem érzékelik kellően ennek jelentőségét. Nem igénylik és nem szervezik a belső ellenőrzést olyan szinten, ahogy ezt a vállalati érdekek megkövetelnék. A gazdálkodó egységek számviteli, pénzügyi szakember-ellátottsága nem kielégítő. Ennek eredménye, hogy a pénzügyi fegyelem javításáról nem vagy csak részlegesen lehet beszélni. A szakemberhiány okai között a képzés hiányosságait (nincs megoldva a középkáderek képzése, érezhető a számvitel területén korábban jól hasznosítható „technikusok” hiánya), továbbá a kellő anyagi és erkölcsi megbecsülés hiányát kell megemlíteni. Mindennek ellenére több száz vállalat, szövetkezet évek óta szabályszerűen gazdálkodik, ellenőrzéseink alkalmával nem állapítottunk meg náluk jelentős hiányosságot, igazolva ezzel azt, hogy a jelenlegi körülmények között is lehetséges szabályszeri munkát végezni. A „szabályszerűség” ellenőrzése mellett (ritkábban külön is) megkülönböztetett figyelemmel elemeztük és ellenőriztük a gazdálkodás egyes területeit (kiemelt közgazdasági témák, szakágazati vizsgálatok, számítógépes elemzések). Vizsgálataink alapján néhány általánosítható tapasztalat a következőkben foglalható össze: Az összességében javuló gazdálkodás ellenére a nehezedő körülmények miatt több feszültség jelentkezik, mint korábban. A központi célkitűzések megvalósítását elősegítő szabályozóváltozások a gazdálkodás területén csak összességükben fejtettek ki determináló hatást. A szabályozás egyes elemeinek a vállalati önállóságot erősítő keretjellege azonban egyes részkérdésekben differenciált magatartást tett lehetővé. A fejlesztési források beszűkülése, a beruházások visszafogását eredményezte. A gazdálkodók jelentős része ezt nem fogadta kellő megértéssel. Jövőbeli helyzetük megszilárdítása érdekében többen külső, idegen források felhasználásával próbálják növelni beruházási lehetőségeiket. Ugyanakkor a vállalatok, szövetkezetek nem éltek az értékcsökkenés gyorsított leírásából adódó fejlesztésiforrás-bővítés lehetőségével. Szerények a kisebb ráfordításokat igénylő termeléskorszerűsítést, termékszerkezet-váltást segítő rekonstrukciós törekvések. Többen kizárólag nagyobb volumenű beruházások megvalósításában, a legmodernebb technika alkalmazásában látják a fejlődés egyetlen lehetséges útját. Az ilyen törekvések egyik megnyilvánulási formájának tekinthető az is, hogy az ellenőrzések az év során gyakrabban tártak fel fenntartási költségként elszámolt beruházásokat. A gondot fokozza az is, hogy egyes vállalatok, szövetkezetek a korábbi években befejezett beruházásaik alkalmával nem jártak el kellő gondossággal. Az év során végzett feltárások rámutattak arra, hogy az ilyen létesítmények kapacitáskihasználása nem kielégítő, a beruházással bővített tevékenység minimális eredményt realizál, esetenként veszteséges. A gazdálkodás költségérzékenysége összességében nem megfelelő, bár több gazdálkodónál VEZETÉS, SZERVEZÉS 3