Szigetvári Hirlap, 1939. április-június (1. évfolyam, 1-15. szám)

1939-04-01 / 1. szám

Szigetvár, 1939. április 1. Az első szó jogán, rendkívüli kivételként a lap m­a önmagáról beszél. Nem ez a feladata. Vállaltunk kellett mégis, h­ogy magunkról szóljunk, min­denki szemébe nézzünk és meg­mutassuk magunkat, úgy, hogy fe­lőlünk senkinek még csak kétsége se támadhasson. A lap­ rendeltetése ennek a vi­déknek a szolgálata. Ezt a rendel­tetést csak úgy tölti be, ha ennek a vidéknek az életével és esemé­nyeivel foglalkozik. Szigetvár politikai, gazdasági, kis túrái is, vagy közigazgatási köz­pontja akkora területnek, amelyen nyolcvan-százezer ember él. A lap­nak csak egy feladata lehet: en­nek a százezer embernek tárgyila­gos tájékoztatása arról, ami történt és történik; ennek a százezer sors­nak a védelme és támogatása; en­nek a százezer életnek bekapcso­lása az egyetemes magyar életbe. Ezért minden elgondolás, kezde­ményezés és vállalkozás­t tegyen az szellemi vagy anyagi —, amely e vidék életét előbbre viszi, a lap­ban őszinte fegyvertársat kap. Minden és mindenki, legyen az akármi és akárki fia, támogatásra talál, ha az igazság és a köz úgy kívánja. A lap a keresztény Magyarország munkája. E munkájában nem ve­zeti gyűlölet, csak egy: a magyar­ság szolgálata. A lap a társadalmi fejlődésnek, a gazdasági kiegyenlí­tődésnek a szószéke, ezért hirdeti: mindenki kapja meg, ami neki jár. A nagy magyar összefogásnak és az összefogás erejének a hirdetője. Békét, megújhodást, egyetértést hir­det kifelé és befelé. Személyes baj­szára, egyének tömjénezésére nem kapható. A gyengék támogatója, a szépség, az egészség, a tudás, a jog és a kötelesség hirdetője. A lap ennek a vidéknek akar a lapja, a lelke lenni, erre a vi­dékre akar jobb holnapot hozni. Erre a munkára szövetkezik min­den magyar gondolattal, akarással, cselekedettel, talpig emberrel. Az első szavunkat szeretettel küldjük minden portára, minden lélekbe. Ha sok portán, sok lélek­ben találkozunk, tudjuk, hirdetjük, harcoljuk: nincs messze a magyar !Holnap ránk virradása. Isten velünk! IS I. évfolyam, L száza. POLITIKAI HETILAP Előfizetési ár: Szerkeszti Szerkesztőség és kiadóhivatal. Egy hónapra 1 pengő. PÉTER JÓZSEF: Szigetvár, Zrínyi­ tér 5. Telefon 134. Helyőrséget kapott Szigetvár A m. kir. 14. honvéd határvadászzászlóalj be­vonulása és ünnepélyes fogadtatása. — A bevo­nulás emlékének megörökítése. A negyvennyolcas szabadságharc után állandóan volt helyőrség Szi­getváron. A különböző császári gyalogos és lovas helyőrségek után 1809-ben vonul be Szigetvárra a m. kir. Balaton-Somogyi 69. h­on­­védzászlóalj. A zászlóalj utolsó parancsnoka Pu­lomi Miksa őrnagy volt. A laktanya a mai közkórház helyén, az akkor Schwarzenberg­­féle házban volt. A katonaság akkori elhelyezése nem felelt meg sem a katonaság­nak, sem a lakosságnak, ezért a község elhatározta, hogy laktanyát épít. A tárgyalások során hatal­mas összeget ajánlott fel az épí­tésre, amelynek megvalósítását a honvéd kincstár is melegen támo­gatta. A laktanyaépítés ügye már annyira előrehaladt, hogy a hon­véd kincstár megbízottai Szigetvár­ra jöttek a szükséges dolgok sze­mélyes elintézésére. Ekkor arról is szó esett, hogy esetleg a honvéd kincstár épít laktanyát, a község az építkezést telekadományozással és különféle természetbeni hozzá­járulással támogatja. A laktanya­építésből nem lett semmi. A honvéd helyőrség 1879. októ­beréig állomásozott Szigetváron. Ekkor a honvédséget átcsoportosí­tották, felállították a honvéd ezre­­deket. A szigetvári somogyi zászló­alj lett a magva a volt m. kir. pécsi 19. honvédgyalogezrednek.­­ Zászlóját a Ludovika Akadémia kápolnájában ma is őrzik. Szigetvár ez idő óta állandóan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ismét helyőrséget kapjon. A gondolat néhány éve kezdett ko­molyabb formát ölteni. A község vezetője a kerület képviselőjével karöltve megtett mindent, hogy a gondolat valóra váljon. Vitéz Rácz Jenő volt honvédelmi miniszter ha­tározta el, hogy Szigetvár helyőr­séget kap. Ez a történelmi elhatá­rozás vitéz Bolrtha Károly h­onv. miniszter rendeletére vált valóra. A döntés után a község elment teljesítőképessége határáig, hogy a bevonuló honvédséget megfelelő módon helyezze el. Amíg ezek a munkálatok folytak, értesítés jött, hogy 1938. október 1-én a 10. honvéd határvadász zászlóalj vonul be Szigetvárra. A Felvidék felszabadulása miatt a bevonulás napját november 5-ére tolta ki a katonai parancsnokság. Ebből a dátumból sem tett semmi, mert a vadászzászlóaljakat időköz­ben átcsoportosították. Végre meg­jött a döntés, hogy Szigetvárra a 14. honvéd határvadász zászlóalj vonul be és pedig ez év január 22-én. Ekkor Szigetvárra is érkezett a zászlóalj. A lakosság a bevonuló csapatot ünnepélyesen akarta fo­gadni, az ünnepélyes fogadtatást azonban későbbre kellett halasz­tani. védekről emlékezett meg. Méltat­ta a bevonulás napjának történel­mi és emberi értékét. Berend Béla dr főrabbi a zsidóságnak a hon­védséggel való kapcsolatairól be­szélt. Az új szigetvári helyőrség jelentőségéről beszélt az egyes em­ber. a /-község t­s IV/ ország szem­@[pgesprod A fogadtatás tizenegy órakor kez­dődött. Mozdulni sem lehetett a lé­tén. A hősi emlék körül a tűzol­tóság kordont vont. A kordonon be­lül helyezkedtek el a hivatalok, testületek, intézmények, felekeze­tek, leventék, cserkészek, fronthar­cosok küldöttségei és képviseletei. A hősi emlékkel szemben állt fel a díszszakasz Duska Alajos had­nagy parancsnoksága alatt. A sza­kasz előtti térségen állt fel a zászlóalj tisztikara, mögötte a zászlóalj legénysége. Előre lépett közülük Morvát László alezredes, zászlóaljparancsnok. — A szemben álló polgári csoportból kiválik Festetics Domonkos gróf, a kerü­let képviselője. Mögötte áll Fehér­ János, Szigetvár község bírája. A téren áhitatos csend. A levente ze­nekar játssza a Hiszekegyet. A honvédség szeme­­fénye lesz Sziget­várnak. Festetics Domonkos gróf, or­szággyűlési képviselő megindultan kezd beszélni. A mai ünnep méltóan sora­kozik a múlt történelmi ünnepei­hez. Kétszázötven éve, hogy I. Li­­pót császár átveszi a várat és be­vonul Szigetvárra a hadsereg. A török romokon új életre kel min­den, Szigetvár állandó fejlődésnek indul. A fejlődés a világháborúig tart. Utána jött a megszállás, amely­­ rombadöntött minden magyar ér­téket, a magyar hadsereget is.­­ 1921. és Szent István éve új fel­támadást hozott. — A trianoni bilincsek alatt év­tizedek múltak el. Gömbös Gyula kezdte a sorvasztó láncot összetör- A helyőrség ünnepélyes fogadtatása. Ez év február 3-én zászlódíszbe öltözött Szigetvár. Az emberek ün­neplőben az utcán. A szomszéd községekből seregestől özönlött az ember Szigetvár főterére. Piros mosoly, boldog öröm az arcokon. A harangok zúgtak, istentisztelet volt minden fejekezet templomá­ban. A lelkészek szentbeszédek so­rán emlékeztek meg a helyőrség bevonulásáról és a nap jelentősé­géről. Bencze Ernő plébános megáldot­ta azt a napot, amelyen a hon­védség Szigetvár történelmi tem­plomában ismét megjelent. Zrínyi szelleme itt mindig élt, mondotta beszéde során és a honvédség ide méltó helyre jött. Innen minden imádság áttört ma a kupolán, hogy áldást kérjen a honvédségre. A polgár is katona, a katona is pol­gár, tehát egyenlően kell, hogy szeressék és becsüljék egymást. Az Isten háza mindig nyitva áll. Ha elfáradt a tiszt, a közember, biza­lommal jöjjön a templomba a leg­főbb Hadúrhoz, Krisztus királyhoz. Liber István ref. lelkész a ma­gyar katonáról, a bevonuló hon­

Next