Szigetvári Hirlap, 1939. április-június (1. évfolyam, 1-15. szám)
1939-04-01 / 1. szám
Szigetvár, 1939. április 1. Az első szó jogán, rendkívüli kivételként a lap ma önmagáról beszél. Nem ez a feladata. Vállaltunk kellett mégis, hogy magunkról szóljunk, mindenki szemébe nézzünk és megmutassuk magunkat, úgy, hogy felőlünk senkinek még csak kétsége se támadhasson. A lap rendeltetése ennek a vidéknek a szolgálata. Ezt a rendeltetést csak úgy tölti be, ha ennek a vidéknek az életével és eseményeivel foglalkozik. Szigetvár politikai, gazdasági, kis túrái is, vagy közigazgatási központja akkora területnek, amelyen nyolcvan-százezer ember él. A lapnak csak egy feladata lehet: ennek a százezer embernek tárgyilagos tájékoztatása arról, ami történt és történik; ennek a százezer sorsnak a védelme és támogatása; ennek a százezer életnek bekapcsolása az egyetemes magyar életbe. Ezért minden elgondolás, kezdeményezés és vállalkozást tegyen az szellemi vagy anyagi —, amely e vidék életét előbbre viszi, a lapban őszinte fegyvertársat kap. Minden és mindenki, legyen az akármi és akárki fia, támogatásra talál, ha az igazság és a köz úgy kívánja. A lap a keresztény Magyarország munkája. E munkájában nem vezeti gyűlölet, csak egy: a magyarság szolgálata. A lap a társadalmi fejlődésnek, a gazdasági kiegyenlítődésnek a szószéke, ezért hirdeti: mindenki kapja meg, ami neki jár. A nagy magyar összefogásnak és az összefogás erejének a hirdetője. Békét, megújhodást, egyetértést hirdet kifelé és befelé. Személyes bajszára, egyének tömjénezésére nem kapható. A gyengék támogatója, a szépség, az egészség, a tudás, a jog és a kötelesség hirdetője. A lap ennek a vidéknek akar a lapja, a lelke lenni, erre a vidékre akar jobb holnapot hozni. Erre a munkára szövetkezik minden magyar gondolattal, akarással, cselekedettel, talpig emberrel. Az első szavunkat szeretettel küldjük minden portára, minden lélekbe. Ha sok portán, sok lélekben találkozunk, tudjuk, hirdetjük, harcoljuk: nincs messze a magyar !Holnap ránk virradása. Isten velünk! IS I. évfolyam, L száza. POLITIKAI HETILAP Előfizetési ár: Szerkeszti Szerkesztőség és kiadóhivatal. Egy hónapra 1 pengő. PÉTER JÓZSEF: Szigetvár, Zrínyi tér 5. Telefon 134. Helyőrséget kapott Szigetvár A m. kir. 14. honvéd határvadászzászlóalj bevonulása és ünnepélyes fogadtatása. — A bevonulás emlékének megörökítése. A negyvennyolcas szabadságharc után állandóan volt helyőrség Szigetváron. A különböző császári gyalogos és lovas helyőrségek után 1809-ben vonul be Szigetvárra a m. kir. Balaton-Somogyi 69. honvédzászlóalj. A zászlóalj utolsó parancsnoka Pulomi Miksa őrnagy volt. A laktanya a mai közkórház helyén, az akkor Schwarzenbergféle házban volt. A katonaság akkori elhelyezése nem felelt meg sem a katonaságnak, sem a lakosságnak, ezért a község elhatározta, hogy laktanyát épít. A tárgyalások során hatalmas összeget ajánlott fel az építésre, amelynek megvalósítását a honvéd kincstár is melegen támogatta. A laktanyaépítés ügye már annyira előrehaladt, hogy a honvéd kincstár megbízottai Szigetvárra jöttek a szükséges dolgok személyes elintézésére. Ekkor arról is szó esett, hogy esetleg a honvéd kincstár épít laktanyát, a község az építkezést telekadományozással és különféle természetbeni hozzájárulással támogatja. A laktanyaépítésből nem lett semmi. A honvéd helyőrség 1879. októberéig állomásozott Szigetváron. Ekkor a honvédséget átcsoportosították, felállították a honvéd ezredeket. A szigetvári somogyi zászlóalj lett a magva a volt m. kir. pécsi 19. honvédgyalogezrednek. Zászlóját a Ludovika Akadémia kápolnájában ma is őrzik. Szigetvár ez idő óta állandóan foglalkozott azzal a gondolattal, hogy ismét helyőrséget kapjon. A gondolat néhány éve kezdett komolyabb formát ölteni. A község vezetője a kerület képviselőjével karöltve megtett mindent, hogy a gondolat valóra váljon. Vitéz Rácz Jenő volt honvédelmi miniszter határozta el, hogy Szigetvár helyőrséget kap. Ez a történelmi elhatározás vitéz Bolrtha Károly honv. miniszter rendeletére vált valóra. A döntés után a község elment teljesítőképessége határáig, hogy a bevonuló honvédséget megfelelő módon helyezze el. Amíg ezek a munkálatok folytak, értesítés jött, hogy 1938. október 1-én a 10. honvéd határvadász zászlóalj vonul be Szigetvárra. A Felvidék felszabadulása miatt a bevonulás napját november 5-ére tolta ki a katonai parancsnokság. Ebből a dátumból sem tett semmi, mert a vadászzászlóaljakat időközben átcsoportosították. Végre megjött a döntés, hogy Szigetvárra a 14. honvéd határvadász zászlóalj vonul be és pedig ez év január 22-én. Ekkor Szigetvárra is érkezett a zászlóalj. A lakosság a bevonuló csapatot ünnepélyesen akarta fogadni, az ünnepélyes fogadtatást azonban későbbre kellett halasztani. védekről emlékezett meg. Méltatta a bevonulás napjának történelmi és emberi értékét. Berend Béla dr főrabbi a zsidóságnak a honvédséggel való kapcsolatairól beszélt. Az új szigetvári helyőrség jelentőségéről beszélt az egyes ember. a /-község ts IV/ ország szem@[pgesprod A fogadtatás tizenegy órakor kezdődött. Mozdulni sem lehetett a létén. A hősi emlék körül a tűzoltóság kordont vont. A kordonon belül helyezkedtek el a hivatalok, testületek, intézmények, felekezetek, leventék, cserkészek, frontharcosok küldöttségei és képviseletei. A hősi emlékkel szemben állt fel a díszszakasz Duska Alajos hadnagy parancsnoksága alatt. A szakasz előtti térségen állt fel a zászlóalj tisztikara, mögötte a zászlóalj legénysége. Előre lépett közülük Morvát László alezredes, zászlóaljparancsnok. — A szemben álló polgári csoportból kiválik Festetics Domonkos gróf, a kerület képviselője. Mögötte áll Fehér János, Szigetvár község bírája. A téren áhitatos csend. A levente zenekar játssza a Hiszekegyet. A honvédség szemefénye lesz Szigetvárnak. Festetics Domonkos gróf, országgyűlési képviselő megindultan kezd beszélni. A mai ünnep méltóan sorakozik a múlt történelmi ünnepeihez. Kétszázötven éve, hogy I. Lipót császár átveszi a várat és bevonul Szigetvárra a hadsereg. A török romokon új életre kel minden, Szigetvár állandó fejlődésnek indul. A fejlődés a világháborúig tart. Utána jött a megszállás, amely rombadöntött minden magyar értéket, a magyar hadsereget is. 1921. és Szent István éve új feltámadást hozott. — A trianoni bilincsek alatt évtizedek múltak el. Gömbös Gyula kezdte a sorvasztó láncot összetör- A helyőrség ünnepélyes fogadtatása. Ez év február 3-én zászlódíszbe öltözött Szigetvár. Az emberek ünneplőben az utcán. A szomszéd községekből seregestől özönlött az ember Szigetvár főterére. Piros mosoly, boldog öröm az arcokon. A harangok zúgtak, istentisztelet volt minden fejekezet templomában. A lelkészek szentbeszédek során emlékeztek meg a helyőrség bevonulásáról és a nap jelentőségéről. Bencze Ernő plébános megáldotta azt a napot, amelyen a honvédség Szigetvár történelmi templomában ismét megjelent. Zrínyi szelleme itt mindig élt, mondotta beszéde során és a honvédség ide méltó helyre jött. Innen minden imádság áttört ma a kupolán, hogy áldást kérjen a honvédségre. A polgár is katona, a katona is polgár, tehát egyenlően kell, hogy szeressék és becsüljék egymást. Az Isten háza mindig nyitva áll. Ha elfáradt a tiszt, a közember, bizalommal jöjjön a templomba a legfőbb Hadúrhoz, Krisztus királyhoz. Liber István ref. lelkész a magyar katonáról, a bevonuló hon