Szilágyság, 1993. január-június (3. évfolyam, 1-19. szám)

1993-01-15 / 1. szám

SZILÁGYSÁG Petőfi, Arany barátja Petőfi születésének 170. évfordulójára emlékezünk ez év januárjában. Arany Jánoshoz fűződő barátsága, korai halála mi­att, sajnos nem tarthatott soká, de levelezésük, egy­­­­máshoz írott verseik, Iro­dalmunk gyöngyszemeivé váltak. " „Toldi írójához elkül­döm lelkemet Meleg kézfogásra, forró ölelésre !“. i­tőfi Ez csupán a kezdet, de­érdeklődve fordul­­ pályatársa felé, nem csu­­­­pán munkái, hanem m­a­­­­gánélete is érdekli. „A barátság, amely a két költőt összefűzte, ép­­­pen olyan nemes volt, • mint őszinte... Petőfi ke­­­­ves, szilaj, ifjú, erélyes szellem, akinek a dacban, s küzdelemben mintegy ked­­­­ve telik... Petőfi a harag­­ és a merengő szelídség, a­­ düh és a méla ellágyulás­­ közt hánykolódik, örül vagy búsul, szeret vagy gyűlöl, boldog vagy bol­dogtalan, de soha nincs nyugalma“. (Gyulai Pál),­­ ellentétben Arannyal, aki nyugodt, kiegyensúlyozott, öntudatos művész. A történelem vihara el­söpri Petőfit, életre szóló sebet hagyva barátja lel­kén. Már abban az időben ellentmondásos hírek ter­jengtek a költő haláláról. Bár­mennyire is fájdalmas, Arany nem hisz a vissza­térésében. „Oh! mert, hiába költ már A hi­ nekem mesét, Tudom én, mit jelent ez Ellentmondó beszéd“. Petőfi földi maradványai után kutatnak ma is a tudósok, tárgyi bizonyí­tékokkal próbálják cáfolni a legendát. Százegynéhány év távla­tából Arany János sorai még mindig oly fájóan i­­gazak: „Hol, merre nyugszik ő, Nem mondja semmi kő, Nem mondja semmi jel". HERO N. ILDIKÓ Egy pillanat : 9 lej! Mármint, arról akarok írni, hogyan tudnak egyesek egy pillanat alatt kilenc lejt keresni. S hány ilyen pillanat van egy napban, ha el­gondoljuk. .. Hétfőn reggel hét órakor, nyolcvan lejjel a zsebemben betoppantam a zilahi Fenyves ne­gyed központja egyik nyitvatartó „vegyes­­boltocskájába“. Lehet itt mindent kapni, ki­mért italtól a ruháig, néha tojás is van, meg ratta. Kávézóasztalkák és cigaretta, csak jól­­meghatározott profil, az nincs. Vasárnap elszívtam az utolsó szál cigarettá­mat is, gondoltam, munkába indulás előtt ve­szek egy pár szálat az egyik legolcsóbból, lett légyen az 180 lejes BT füstölnivaló. Kiszámol­tam, 9 lej egy szál. (180 : 20 , 9). Kezembe számoltak nyolc szál cigarettát. S tudomásomra hozták, hogy ha kibontják akkor drágább! Végül is, nem az a lényeg, hogy most 8 vagy 1 lejt keresett rajtam egy pillanat alatt az élelmes butikos, sem az, hogy a doboz már ki volt bontva (mások is vehettek pár szálat), ha­nem ha továbbbondoljuk... I­n kibontják, drágább! Drágább, mert kibontják. Kibontják a csomagodat, a leveledet, a pof­­aládádat elhajlítják, a kertedből „kibontották a hagymáidat, kibontják házad előtt az úttes­tet, hogy éjjel ess bele, kibontják a zászlókat, kibontják... Mielőtt én is túl kibontanám a fantáziámat, rámszólok magamra egy kölcsönvett parafra­­cálással: Gomboljam be a számat, mert kilóg a nyelvem!... Hát, maholnap valóban kilóg. Az ünnepek miatti lótás-futástól, az üres­­­ sebek cipelésétől, az ígéretek súlyától. BIHARI SÁNDOR Szélsőségesek előnyben Egy hónapja az Országos Au­­dovizuális Tanács gyakorolja azt a jogát, hogy versenypályá­zaton, azaz árveréssel adja használatba a létező frekven­ciákat rádiós és televíziós mű­sorok sugárzására alakított társaságoknak. A hazai közvé­lemény már korábban megis­­merh­ette a temesvári, a nagy­váradi tévéadókat, akárcsak fő­városi vagy moldovai rádióa­dók műsorait, amelyek függet­lenségük révén korrekt tájé­koztatást nyújtottak nézőiknek, hallgatóiknak. A novemberben s december napjaiban folyó versenytárgya­lásokon viszont elveszítette a közvetítés jogát Temesvár, Nagyvárad, Brassó független tévéadója, a iasii Nord-West független rádióadó. A törvény értelmében a frekvencia-enge­dély megadásakor nem vehetők tekintbe politikai érdekek, an­nál inkább az érintett földraj­zi övezet lakosainak az érde­kei. Nos, a gyakorlatban ez úgy érvényesült hogy a koráb­ban megkedvelt, tekintélyt ki­vívott adók nem kaptak frek­vencia használatra engedélyt, annál inkább rádióadó és tévé­állomás működtetésére az Eu­­ropa-Nova társaság, ami kü­lönben a hírhedt Josif Constan­tin Drágan tulajdona. í­egio­­nális múltja ugyan nem za­varja az audovizuális tanácsot, sem az, hogy szélsőséges lapo­kat pénzel, ő lett a nyerő fiú, ezért sem véletlen, hogy a Polgári Szövetség (és nem Polgári Szövetség Párt) tilta­­­kozó nyilatkozatban figyelmez­tet, hogy az Országos Audivi­­zuális Tanács eljárása, dönté­sei a konzervatív és szélsőséges köröket részesíti előnyben, megsérti a törvényt, és az 1989 decemberében megszerzett sza­badságjogok gyakorlását szeryezteti. Tiltakozásával ve­u­­gyanakkor a Romániai Demok­ratikus Konvenció partnerei­hez is szól, h­ogy a hazai és nemzetközi közvéleményt tá­jékoztatva figyelmeztessenek: a frekvencia engedélyekkel szélsőséges erőknek kedvezve a demokratikus alapelveket sér­tenek meg. (gcr). 2. oldal Életképek A Horváth család még a nyár folyamán felkereste szerkesztő­ségünket, hogy három fiú sor­sáról, akikkel közeli rokonság­ban áll, tájékoztasson Nemrégi­ben ismét kopogtattak. .. Zoltán, Sándor és Ferenc anya nélkül nőttek fel az apa házá­ban. Kora gyermekkoruk ó a szinte önellátóak voltak, ma­guk végezték a háztartást, mos­tak, főztek. Meghitt családi lég­kört az apa sem biztosított szá­mukra Horváth Katalin elbeszé­lése szerint, aki a fiúk nagy­nénje. Úgy véli, hogy a fiúk védte­lenek és kiszolgáltatottak vol­tak a felnőttekkel szem­ben. Új házasságban élő édesanyjuktól sem kapnak anyagi támogatást, ezért a tanulást is abba kellett hagyniuk. Horváth Katalin te­hetetlennek bizonyul szomszéd asszonyuk, Tőtös Erzsébettel szemben, aki az apa hallgatóla­gos beleegyezésével, hosszú idő óta a saját részére váltja ki a fiúk élelmiszeradagját. A három serdülő fiú megpró­bált változtatni sorsán. A na­gyobbik mesterséget tanult, és elköltözött otthonról. A két ki­sebb jelenleg alkalmi munkát vállal Magyarországon. Bár lapunk nem hivatott csa­ládi vitákban igazságot tenni, mégsem zárkózunk el olvasóink elől, akik ilyen m­ódon szeret­nék elmondani panaszaikat, B.N.l. Új adózási mód Tapasztalataink szerint az olvasók nagyobb részére isme­retlen, hogy országunkban 1993-al kezdődően az árufor­galmi adót helyettesítő új a­­dózási módot vezetnek be : a hozzáadott értékre számított illetéket (taxa pe valoarc a­­daugalá vagy TV­A). A tör­vényhozás felfogásában így ellenőrizhetőbbé válik az ál­lami bevételi forrás. Az adó­zásra vonatkozó szakirodalom­ban ezt értéknövekedési adó­nak vagy illetéknek nevezték meg korábban, jóllehet, hogy e módszer ismeretlen volt még a második világháborút köve­tő évek elején, azóta más or­szágokban is alkalmazzák. Egy gazdasági szakértő állítása sze­rint a ciklikusan visszatérő gazdasági válságok, a költség­­vetési hiányok, a növekvő költ­ségvetési kiadások késztették az államokat ennek az adónem­nek a bevezetésére. Szerte a világon több mint félszáz államban alkalmazzák, s tény az is: a jövedelmek „megfe­jésénél“ ellenőrizhetőbb állami bevételi forrást jelent az adózási nemet használó ál­lamnak. Romániai gazdasági szakértők és a törvényhozók véleménye szerint figyelembe­­vették­ a külföldi tapasztalato­kat is az új adózási mód be­vezetése előtt. Az értéknövekedési adó ma­gába foglalja a gazdasági folya­mat egészét, amit a termelés vagy a szolgáltatás különböző szakaszában egységes adókulcs segítségével állapítanak Értéknövekedésen értendő meg. az értékesítés teljes ellenértéke és a felvásárlás teljes ellenértéke közti különbség. Az adó vagy illeték tárgyát képezi: 1. a termékértékesítés (a termék tulajdonjogának vagy kezelői jogának ellenérték fe­jében történő átruházása, va­lamint a termékeknek vagy a­­lapeszközöknek a gazdasági társaságokba vagyoni hozzájá­rulásként­ bevitele); 2. az ingatlan­javak tulaj­donjogának átruházása; 3. szolgálatatások értéke; 4. termékek és szolgáltatások importja. Termékértékesítésnek tekin­tendő a terméknek bérletre való átadása is. Értéknövekedési adót kötele­sek fizetni a jogi és magán­személyek, akiket gazdasági ügynökökként jegyeztek be az 54-es törvényrendelet alapján. Nem fizetnek értéknövekedési adót a gazdasági tevékenységet nem végező szervezetek, intéz­mények (a társadalmi szerve­zetek, politikai pártok). Az a­­dót viszont minden olyan sze­mélynek fizetnie kell, aki pro­fitot valósít meg, ebben az esetben a társadalmi szerveze­tek vagy pártok is, ha gazda­sági tevékenységet végeznek. Az értéknövekedési adókul­csot és a szabályozást a pénz­ügyi hatóságok ismertetik az érdekeltekkel. Az értéknöveke­dési adófizetők kötelesek a ke­rületi adóhivatalhoz eljuttatni az adófizetői bevallási űrlapot, amelyeket az illetékes adó­hivatalnál szerezhetnek be. (hager). ZSOLTÁR BOGÁR A FALON — Látja azt a bogarat ott a plafonon? Most nem mozdul, de éjjel, amikor sötét van, összevissza mászkál. Két hó­nappal ezelőtt nem hittem vol­na, hogy a karácsony előtti nagytakarítás idején egy kór­teremben fogok nyögdécselni... Meleg, az van, ennivalóra sincs panasz, meg aztán annyi féle mindent hoznak a roko­nok, barátok, szomszédok, csak győztem gyomorral. Végigro­botoltam a kollektívet, gazdál­kodtunk is urammal, imádom az állatokat, s most még ezer lejt sem kapok havonta Itt ez a gyógyszer, például, a ve­lem szerezte, az én nyugdíjam­ból két dobozra már nem tel­ne. .. Minden örömem az uno­káim. Értük küzdöttem, ér­tük még a kaszát is megfog­tam, asszony létemre, ha szük­ség volt. Hogy fájt, amikor karácsonykor nem jöttek haza a faluba, mert „mama, néz­zük majd a tévét, meg sár is van, gyere te hozzánk... !“ Kentem volna én, de nem bízhatom a szomszédokra a te­­hénfejést. Imádkozom a Jóis­tenhez, hogy minél hamarabb kerüljek ki innen. Aludni sem tudok nyugodtan, nemcsak fájdalomtól. Mi lesz a jószá­­­gokkal, mi lesz a házzal és a­­taasszony nélkül? Én meg tudnám az ujjaimon számolni, hányszor néztem televíziót, de akármikor jött hozzám az u­­nokám: Mama, tejföl van? Volt. Istenem, lesz is még! Mama, van megint kisboci ? Volt megint kisboci, kisnyúl, kisgidó, bárányka... Istenem, csak az a bogár, ott a fa­lon. .. Színestévét vettek ka­rácsonyra, azt nem lehetett el­dugni a ruhásszekrénybe, az nem is igazi karácsonyi aján­dék. .. Az én fél nyugdíjamból vett tábla csokoládé már ott van a frissen vasalt ruhák a­­latt... Majd ha jön az angyal, előveszi. Csak lennék ott én is, Istenem! HURRÁ ! VAKÁCIÓ! — Hamarabb kikapjuk a té­li vakációt! Apuék már meg­vették a fenyőfát, a szekrény­be nem szabad kotorásznunk (tudom én, miért*...), a szom­széd bácsinak megvan videó­kazettán a Jézus Krisztus, köl­csönadja aznap estére apunak. Kocsival kiugrik majd nagyta­ta és nagymama után a falu­ba, hadd lássák ők is. Ők min­den vasárnap mennek a temp­lomba ott, alig várom, hogy lássam, mennyire fog nekik tetszeni a film. Tatáék disznót­­ vágnak karácsonyra, lehet, hogy mi is kimegyünk a ko­csival, de nem biztos, mert a» pu nagyon elfoglalt ember, a héten is kétszer volt Kolozsvá­ron, holnap indul Debrecenbe. Hol dolgozik? Nem is tudom pontosan, de nem fontos. Egy­szer belenéztem véletlenül a bukszájába, több forintos volt benne mint tejes. Nagyon sze­retem az én apukámat. Levelet is iratott a kisöcsémmel, aki másodikos (persze, és segítet­tem neki), hogy mit hozzon a Jézuska. Kisvonatot, Barbie­­babát, mert egy kis mértékben magamra is gondoltam, sok­sok csokoládét! ZSOLTÁR Száll az ének,­­ szájról száj­ra. .. Kisleánykák mennek a temp­lomba, könyvecskével a ke­zükben. Egyformák most. Egy­formán szépek, jók. Pedig van, aki közülük első tanuló, van, aki három tantárgyból megbu­kott, van, akinek nincs apuká­ja, van, akinek másik anyu­kája lesz hamarosan, van, a­­kinek ezüstfenyőből lesz karácsonyfája, tesz, akinek a a tíz éve vásárolt műanyagfán árválkodik majd néhány ta­valyról megmaradt szaloncu­kor, alatta pedig egy pár zok­ni, tábla krmplicukor, apu­nak egy csomag jobb cigaret­ta, anyunak harisnya, nagy­maminak új görbebot. S szal­­makrumpli tesz a vacsora a legolcsóbb rántott szalámi­val. .. De itt is, ott is, igaz szívből eléneklik majd azt a •«oltárt, «az m éneket. • másnap reggel, apu ha meg­­drótozza a törött szánkót, ki lehet menni a lejtőre szán­kózni. Csak adna az Isten egy kis havat legalább! Kisgyerekkoromban, mikor még hittem, hogy az angyal hozza a fát, édesanyám díszí­téskor mindig tett az ablak­­repedésekbe egy pár pöszme­­déknyi vattát, amikor hozta be, odakapódott! Volt a ka­rácsonyfán egy törött lábú üveggólya. Harmadik évben már kerestem m­eg a madár? A madár mindig ott volt. Majd nagyobbacska lettem, s egyszer csak elmúlt a nagy titkolózás: gyere, fiam, se­gíts! S előkerültek az ágy a­­lól a karácsonyfadíszes do­bozok, benne a színes göm­bök, ezüstözött diók, szala­gok. Ott volt a töröttlábú gólya is! Mielőtt felkiáltot­tam volna, édesanyám már bele is dobta a szenesládába: ezt a régi kacatot kihajítjuk, vettem új díszeket! Sírva emeltem ki a fekete széndarabok közül a madarat. Most már a feje is letört... Hozhatott nekem az» „an­gyal“ kisvonatot, összerakós játékot, kisautót, cukorkát, én egész este a gólyámat sirat­tam. Édesapám már végül megunhatta a sok kesergése­­met, mert karácsony estéhez nem illő kifakadással próbált jobb belátásra bírni. Hogy mennyibe került neki a sok játék, s akkor én hálátlan, egy vacakért bömbölök ne­­m... Hol vagy most, töröttlábú gólyamadár? EPILÓGUS Látod azt a fekete bogarat? Ha gyermekedre­­ rászólnak hangos­ tüntetőn, hogy nem értik, mit beszél... ha kioktatnak, hogy milyen kenyeret eszel... ha betegágyadhoz elfelejtik odavinni a kiírt gyógyszert, mert a nővérke „tévedésből“ más betegnek adta... ha falusi öregeid karácsonyi tűzhelye lehetne melegebb is... ha te is szeretnél fiacskád­nak egy Puma-cipőt venni, de csak szeretnél... ha szeretnéd megölelni as­­­szonykádat, de az fáradt mosástól, mert nem telik át a mosógépre... ha karácsonykor bezárkózol lakásodba elöl, mert a kán­tál­ók serege az aprópénz ke­nyérre kell, mindig előtted lesz a feke­te bogár a falon. Hogy előbújt, te nem­ te­hetsz róla. Túl magasan van, a plafo­non. A töröttlábú konyhaszé­kedre még fel sem mersz állni, hogy leüssed. Mi felnőttek, simogassuk meg a buksi fejecskéket, a­­kárhol találkozunk gyerekek­kel. S ha kérdőn­ csodálkozva néznek majd az idegen bácsi­ra, szótlanul menjünk to­vább. KOValCS SANIKHI

Next