Szilágyság, 1998. január-június (8. évfolyam, 1-25. szám)

1998-01-09 / 1. szám

Helyi erőből December 25-én, este zsúfolásig megtelt a szilágyballai "kultúrotthon. A ballai fiatalok egy lelkes csoportja Tamási Áron Vitéz lélek" című színművét adták elő. Boné Márta óvónő és Mátyás Csilla tanítónő mozgósító, szervező munkájának meglett az eredménye, az előadás utáni lelkes taps és ováció igazolta, hogy így is lehet, ha vannak lelkes, ügyes­­ pedagógusok, akik meg tudják mozgatni, szervezni a fiatalokat. Hóné Vilmos, Ballag f/' Bértoplista a volt kommunista lágerből Hibaigazítás A november 28-án megjelent "Szatmárnémetiben is szépen szerepeltünk" című cikkben tévedtem, az egyik támogató nevét illetően. A zilahi Református Kollégium Baráti Társasága helyett, a Wesselényi Baráti Társaság neve került be. A hibáért szíves elnézésüket kérem. Katona Szabolcs 1. Szlovénia 890 Jjí 1 1997 július 2. Horvátország 579 1 1997 július 3. Lengyelország 329 1997 augusztus 4. Magyarország 315 1 1997 július 5. Csehország 302 j 1997 augusztus 6. Észtország 260 1997 július 7. Szlovákia 257 1997 június 8. Litvánia 193 1996 december 9. Lettország 179­­ 1997 július 10. Oroszország 155 »? I 1997 július 11. Románia 119 1997 június 12. Bulgária 82­­ 1997 augusztus Ország Átlagfizetés dollárlifín Időszak születésnapjára Lassan már elfeledjük azt az örömöt, amit a “szabad" szó jelentett nyolc évvel ezelőtt: szabad írni, szabad szólni, véleményt alkotni Milyen becses ajándék volt, csak azok tudják igazán, akik éveken keresztül írtak és elsüllyesztették az íróasztal fiókjának mélyén vagy nem írták le, de gondolataikban ott se minden ki nem mondott szó, észrevétel, kritis­ Azok közül akik életre keltették a Szilágyfát a történenelemrfiáda fiából, van aki a hátát túl­él vagy nekjeonzza az újságírás. Sajno­s kegyetlen halál kivette a tollat Fűzfa Fen­i kezéből, megfosztva az olvasót a húr­­ örömétől. Tollforgatók jöttek és mentek, a­­ Szilágyság megmaradt, pedig voltak nem pillanatai is az évek során. Önkritika nélkül nem lehet visszanézni elmúlt időszakra és a hiányosságokat se szabad szőnyeg alá söpörni, mert egy újság az lesz igazán jó, ha minden olvasó magáénak . Együttműködés reményében a lap szerke­i nem egyszer fordultak az olvasókhoz, de visszajelzések, vagy inkább a vissza nem jelzés közömbösségről tanúskodtak. Miért ne lehet a Szilágyságnak is egy állandó rovata Postaié vagy Önök írták címmel? De ez Önökön ma tisztelt olvasóközös­­­ , s így talán együtt olyanná varázsolhatná a lapot, amilyennek mindenki szeretné. Talán már közhelynek számít, de szilágyságiaknak szükségük van egy saját mai­ nyelvű lapra, mert így áramlik az informác­i elfelejtett népszokásokról olvashatunk, ha egyszerűen csak hallunk egymásról, de r­á feleljük, hogy egy újságott csak addig írn ameddig olvassák. Bekff N. 11 ANULJUNK MEG A LEHETŐSÉGEINKKEL (folytatás az I. oldalról) Sz: Többeknek az a véleménye, hogy elvárásaink megvalósítása akadozik. S.D.: Nemcsak a mi követeléseink megvalósításával van baj, az egész kormányprogram életbeléptetése akadozik, nehezen megy. A reformot a kormány apparátusa egyként szabotálja, akár kisebbségi, akár töbségi ügyről van szó. Ez egy általános dolog, nem feltétlenül ellenünk irányul. 1996 novembere után történt meg az igazi hatalomátvétel és érthető módon kadályozzák a munkát mindazok, akik megszokták az előző vezetés­­ fiúját. Ezért volt szükség a sürgősségi kormányrendeletekre. Sz.: Több kudarcként megélt élmény után egyre többen kérdezik, hogy nem lett volna jobb nem részt venni ebben a kormányban? S.D.: Ellenzéki helyzetből eredményeket elérni nem lehet. Ezt már róbáltuk ’92-’96 között, és nem ment.De körülnézhetünk, hogy kivel tű­­nk volna egy táborban ellenzékiként: Iliescuékkal, Funarral, meg adim Tüdőrákkal! Ellenzékiként csak még jobban elszigeteltük volna magunkat, nemzetközi nyomásnak pedig csak reális belpolitikai alapokon az eredménye. A szenátusban egy döntéshez 73 szavazat szükséges, mi­ndig I I -en vagyunk. Egyszerű matematika: egyedül nem megy. Klitikailag ez előre megszabott útvonal volt, amelyről aligha térhettünk­­ lna le a teljes elszigetelődés veszélye nélkül. Sokan nem értik meg a nüzetet, többet vártak volna tőlünk, de erre csak azt lehet mondani, így a politikai alku minden fegyverét bevetettük a harcban és nyugodt akiismerettel állíthatom, hogy a jelenlegi helyzetben az elérhető maximális vizet valósítottuk meg. A politika időben folyik, a mai helyzet a holnap indulópontja, amelyről tovább léphetünk. Aki ezt nem látja be, az relmetlen. Érthető, hiszen az emberek különböző módon élik meg a­elyzetet. Vannak olyanok is, akik katasztrófaként élik meg a tanügyi igénytervezet vitáját, pedig ez­ a lehető legtöbb, amit egy ilyen helyzetben lévő román társadalomban el lehet érni. A mindent vagy semmit elve­t itt, de sehol a világon nem működik. Minden lépésről lépésre történ az Európa Tanácsban is. Elfogadták az autonómiák chartáját, a Románia is ratifikált, de már dolgoznak a regionális autonómiák eh Ez már egy újabb előrelépést jelent. Fogadok, hogy két év múlva sem fog törődni a kétnyelvű helynévtáblákkal vagy a magyar feliratokkal. Lassan kialakul az anyanyelvhasználat az élet minden tel Aki ezt nem hiszi, az nézzen vissza egy kicsit, milyen helyzetben­­ ’ 89-ben, vagy akár két-három évvel ezelőtt. A különbség igenis érzék és lassan megszokják ők is és mi is az új helyzetet. Most az év egyik legnehezebb időszaka következik számunkra , i meg a helyi önkormányzatok törvénytervezetének parlamenti vit­áa sikerül a lehető legtöbbet elérni ma, akkor már csak rajtunk is tanuljunk meg élni a lehetőségeinkkel az oktatás és az anyanyelv ha terén is. Sokan még kívülről, felülről várják a megoldásokat pedig a­­ nagy része helyi szinten is megoldható. Nagyon sokat tehetünk, törvény nem tilt meg. A törvények előírásai kötelező érvényűek, de úgy mondhatjuk, hogy nem nekünk szólnak, hanem a többségnek, az elismerésünkre kötelez, így kell ezt értelmezni és alkalmazni. Itt van­­ az anyanyelvű szakmai oktatás kérdése: létre tudjuk-e hozni mindazt reális igény van? Ez most csak rajtunk múlik, de nehogy úgy al­i hogy igényelünk néhány szakmai osztályt amelyre a végén nem jelel senki. Akkor pedig joggal mondhatják, hogy nincs rá szükség, s ide vezethető vissza: tudunk-e élni a lehetőségeinkkel? Sz.: Köszönjük a beszélgetést ÉLNI Szilág'

Next