Szilágyság, 2019. január-június (29. évfolyam, 1-25. szám)

2019-01-11 / 1. szám

2. I INTERJÚ ^xilnggsóg Az ember a legfontosabb Folytatás az 1. oldalról - Az infrastruktúrák kialakí­tására hány projektet írtatok? - Számtalant, s vannak olyanok is, amiket elkészí­tettünk, de nem lettek kivi­telezve, mert módosultak a feltételek. Ezek sem tekinthe­tők elveszett pénznek, mert mindegyik projekt egy ki­gondolt lehetőség, amit elő tudunk majd venni, s tudunk rá építeni. Befejeztünk egy nagyon nehéz projektet, amit a környezetvédelmi alap finanszírozott. Párhu­zamosan futottak a projekt­jeink; a közművesítés, csatornahálózat-építés, a útmodernizálás, és az esővíz elvezetésének a modernizálása. Tavaly decemberben át tudtuk adni a csatornakiegészítést Szilágyperecsen minden utcá­ján, kicsi igazítások vannak még, de ezt követően a víz­művesek át is vehetik majd a rendszert az egész községben, s akkor elmondhatjuk, hogy Szilágybadacsonban és Somlyóbadacsonban is kiépült a vízcsatorna. Ez egy nehéz projekt volt, mert egy 15%­­os önrészt vállaltunk, azzal az ígérettel, hogy a megyei tanács állja majd az önrészünk felét, amit betartottak, de az utóbbi három évben már nem folyósították az össze­geket. Vállaltuk azt is, hogy közpénzből, helyi költség­­vetésből kiépítjük az áram­szolgáltatást, a vízellátást a derítőtelepekre, így ez a be­ruházás majdnem 2 millió lej önköltséget jelentett De túl vagyunk rajta, s megoldottuk a szennyvízcsatorna rendsze­rünket Szilágyperecsenben és Badacsonban is. Ezáltal elértük azt, hogy Szilágyperecsen és Szilágysomlyó közt bármi­lyenen beruházás történjék, a csatornázás meg van oldva. Badacsonban biztosítottunk lehetőséget egy ipari park beindítására, mert azáltal hogy a derítőtelephez kivittük az elektromos áramot, és kivittük a vízhálózatot, valamint projektbe foglaltuk az útjavítást, van ott egy 150 hektáros magánterület, ahol maj­d akármilyen beruházást ki lehet eszközölni. Úgy építettük az infrastruktúrát, hogy több száz KW-os áramot tudunk szolgáltatni, a terület pedig csak 500 m-re van a falutól, víz, áram, csatorna és úthálózat lesz, tehát a jövőbe ide be lehet ruházni, munkahelyeket teremteni. Szintén tervben van, pályázni szeretnénk a közintézményeknek termál­vízzel való fűtésére. Ezek a közintézmények nem lehetnek nagyon távol a forrástól, van két telkünk, ami a községgé, ott akarunk majd lefúrni. A geológusok, szakemberek szerint nagy esélyünk van arra, hogy termálvízre lel­jünk, mert a közelben van a bagosi termálvíz, és Somlyó- Perecsen közt is van gyógy­víz. Ezért jó, hogy a közin­tézményeink egymás mellett vannak. Ha a víznek a minő­sége gyógykezelésekre is al­kalmas, akkor erre is tudunk majd építeni. Tárgyalunk egy kínai befektető alappal, aki szeretné a kínai gyógymódot a termálvizes gyógymóddal ötvözni, s hajlandóak lennének beruházni a geriátria terén az öreggondozás és az öregkori betegségek kezelésébe. Ez a jövő kihívása. Kaptam egy finanszírozási lehetőséget, amivel mentesíteni tudnám a falut a dombokról leszaladó árvíztől. A falunak egy része, az iskola melletti műútvonali rész ki van téve egy ilyen állandó veszélynek, ezért szükség lenne egy gátra, amivel a vizet fel tudnánk fogni, s öntözésre felhasználni. - Van-e már arra valamilyen kilátás, hogy a közeljövőben ipa­ri park létesüljön, jelentkezett-e már valaki? - Badacsonban, a falu­ban van egy tehéntartó gaz­da, s a szomszédok elégedet­lenkednek, mert 25-30 tehenet tart, s az hangos, nyáron bűzlik, ő már azon gondolkodik, hogy kiköltözik oda. Ilyen hasonló helyzet volt Svájcban is. Ők is ezt csinálták, arra törekedtek, hogy minden kis településen legyen valamilyen kis gazdasági létesítmény, azért, hogy megmaradjon a település. Ebből kell mi tanul­junk a jövőben, s ne csak metropolitan övezetekre koncentráljunk. Az a cél, hogy lehetőségeket biztosítsunk a fiataloknak. A decemberi falu­gyűlésen felkértem a gazdákat, lakosokat, hogy ha hazajönnek külföldről a fiatalok, akkor tudassák velük, ajánlják fel, hogy itt van beruházási lehetőség, és az önkormányzat a területet kivéve, minden infrastruktúrát ingyen a rendelkezésükre bocsát. - Ha már a fiatalokat említet­ted, hány óvodás, iskolás van a faluban? - Óvodában 183 gyerek, az iskolában 307, sőt Krasznáról is vannak gyerekeink a nap­köziben, akiknek szülei Nagy­faluban dolgoznak a Hannánál. A gyereket reggel fél hétkor hozzák, a dadánk már olyankor ott van, fogadja, foglalkozik vele, s délután fél hatkor, hatkor jönnek a nagyszülők, szülők s viszik haza. Ez eltölt büszkeséggel, mert a több mint tíz éves munkának megvan az eredménye. Délután 5 cso­portunk működik, öt óvó­néninek van posztja, s a szülő­nek már nem gond a munka­­vállalás, még kisgyerek mellett sem, mert nálunk biztonságos helyen tudhatja. Minket érde­kel, s nekünk érdekünk, hogy a jövő nemzedék hogyan nevel­kedik fel. Uniós pénzből megépült a tanodánk az óvoda udvarán, mert nem akartam egymástól távol taníttatni a gyerekeket. Ha van egy gyerek, akkor le­het jön majd a második is, s jó, ha a testvérek, barátok közel vannak egymáshoz. A tanodában nagyon sok beszéd­hibás gyerek van, s számukra egy logopédust, pszichológust, szociális munkást alkalmaz­nánk pályázati pénzből. Egy keresztény alapítványt, Diakóniát, akinek már van a külföldi és belföldi tapasztalata sikerült Perecsenbe csábítani, ezáltal megvalósítottuk a ta­noda működtetését, ahol a nevelésen van a legnagyobb hangsúly. Négy kádernek munkát tudtunk adni, a gyerekek két évig ingyen kapták az ebédet, s ma már eljutottunk odáig, hogy cégek is támogatnak minket, mert az évi leírt adót hozzánk irá­nyítják. Azt nézik, hogy az al­kalmazottnak lehetősége van stresszmentesen túlórázni, ha épp úgy adódik. Azt a beruházót, aki hosszú távon akar megtelepedni, érdekli az iskola, a szociális háló. - Szó volt egy uszoda megépí­téséről is. Ezzel mi a helyzet? - Tervben van, még nem kaptam finanszírozást, de nincs elvetve a dolog, viszont most arra törekszünk, hogy elérjük azt, hogy az általános iskolában már szakosodni le­hessen. Tanuljanak tornát, kézimunkát s zenét, mert ez hiányzik, s ahol megvan, mint például Magyarországon, ez nagyon jól működik. Szako­sítani akarom az általános iskolát zenére, sportra, s ezáltal a felelősséget is levennénk a szülők válláról, mert nem kellene azért fizessenek, hogy a gyerekük többet sportoljon, vagy egy hangszeren megta­nuljon, mert mi erre lehető­séget adnánk. Az iskola mo­dernizálásával ezt akarjuk elérni, s a hangszereket is megvásárolnánk, mert nem­csak a szülőé a gyerek, hanem a társadalomé is, nekünk pedig gyerekcentrikusnak kell lennünk. - A fiatalok után, térjünk rá az idősebb generációra, számuk­ra milyen többletet tudtok nyúj­tani? - Sajnos olyan orvosaink vannak, akik nem laknak Perecsenben, ezért az orvosi lakást fel akarom újítani, kialakítani szakorvosi ren­delővé, ami azt jelenti, hogy szerződést kötünk egy egyetemmel, ahonnan szak­orvosokat vonzunk majd, é­s én biztosítom számukra felszereléseket, gépeket, kardiológiára, nőgyógyásza­tira, amire szükség van. A Diakónia Alapítvánnyal be tudtuk vezetni az öreg betegek háznál való gondozását. 43 beteget látogat naponta egy asszisztensnő és egy beteg­ápoló, s ha kell, akár pelenkát is cserélnek. A gondozó és az asszisztens kapott egy gép­kocsit, amivel elmennek a beteghez, és ha szükséges még az orvoshoz is elviszik a beteget, ha a családnak nincs rá lehetősége. Egy pályázatot megnyertünk beteggondozásra is. Ez egy a 16.600 eurós beruházási lehe­tőség, amiből kellékeket vásá­rolhatunk. Célunk, hogy Pere­csenben a beteg ne holland ki­mustrált betegkocsit, kórházi ágyat, matracot használjon, ezért ebből az összegből matra­cokat, ágyakat, higiénikus illemhelyeket, járókereteket vásárolunk majd, de hang­súlyozom, nem ócskát. Most készül egy pályázatunk, ami arról szól, hogy még egy asszisztenst foglalkoztassunk, mert olyan helyzetbe került a falunk, s máshol is így van ez, hogy a családban gyakran nincs olyan, aki be tudna adni a betegnek egy vénás injekciót. - Szociális segélyt hány em­bernek juttattok? - Van vagy 5-6 család, és vannak olyan személyek, akik kiestek minden rostán. A szociális segély nem lesz trendi nálunk. Itt az a trendi, hogy munkaközvetítés ál­tal keressen munkát az ille­tő, vagy a napszámos-mun­­katörvény keretén belül. Jó a szociális segély, abban az esetben, ha azt alkalmazzuk, aki nem tud dolgozni, pl. még nem nyugdíjas, a munkahelye megszűnt, és lebetegedett, de ha nem beteg, s megszűnt a munkahelye, akkor ott van a 416-os törvény, amely szerint új szakmát tanulhat az illető. - Hány nagy cég van Pere­csenben, s hogyan működnek ezek? - Négy nagy cég van, amely több tíz vagy száz emberrel dolgozik, de számtalan kis cégünk is van. Itt megje­gyezném, hogy az egyéni vállalkozót is szeretném a nagy cégekkel egy rangba so­rolni, mert az egyéni vállal­kozó, aki akar és tesz, nagyobb rizikót vállal, mint egy multi­nacionális cég. Hangsúlyt fektettünk arra, hogy minden településen le­gyen egy karbantartónk. Két ilyen személy végzi a téli hótalanítást, így nem kell közpénzből cégnek fizetni. Vásároltunk egy traktort, pá­lyáztunk erőgépre, s a mun­kások ezekkel dolgoznak, hótalanítanak, vagy ha egy állattetem van a falu határában, akkor ennek elszállítását is megoldják.­­ Szilágyperecsent sokan a hagymatermesztés hagyomá­nyáról ismerik. Hogyan látod ennek a jövőjét? A hagymatermesztés hagyománya nem fog kihalni, csak a súlya fog változni. A 90-es években nem volt olyan család, aki ne ezzel foglalkozott volna, most már vannak közülük olyanok, akik más vállalkozásba kezdtek, mert a perecseniek minden lehetőséget kihasználnak. Kulcsár Mária Józsa László

Next