Katolikus gimnázium, Szilágysomlyó, 1902
Gymnasium és család. A közelmúlt iskolai évek gymnasiumi értesítőiben nem egy helyen olvashattunk e tárgyról hosszabb czikkeket, imittatott az igazgatói évzáró és megnyitó beszédek keretében egy pár talpraesett megjegyzést. Maga a tárgy mindenesetre elsőrangú fontossággal bír, mert mindenki, aki gyakorlati tanítás és neveléssel foglalkozik, meg van győződve arról, hogy e tekintetben valamit tenni kell s hogy a panaszok, melyek időnkint a középiskolák értesítőiben elhangzanak, teljesen igazak, jogosultak s méltók arra, hogy minden gondolkozni szerető paedagógus foglalkozzék velük. E panaszok legpregnánsabb kifejezését egy igazgatói megnyitó beszéd következő részében találjuk: „Sehol a világon nem kellene bensőbb kapcsolatnak, nagyobb egyetértésnek lenni, mint épen az intézet és a gyermekeiket taníttató szülők között, mert hiszen érdekeik azonosak, és mégis fájdalommal kell tapasztalnunk, hogy ez a szükséges egyetértés évtizedek óta hiányzik, sőt évről-évre tágabb lesz az úr, mely e két tényezőt magyar fajunk s magyar hazánk igazi érdekeinek nagy kárára egymástól mind távolabb tolja s egymással csaknem ellentétes állapotba kényszeríti. Nem helyi baj ez! Ez általános társadalmi baj, melynek terjedésével arányosan mind sűrűbben hangzanak fel a tanférfiak panaszai tanügyi lapokban és az évi értesítőkben. De a baj csak nem akar szűnni, mert hiszen — megválthatjuk őszintén — a tanügyi lapok a nagyközönség részéről valami sürgős keresletnek nem örvendenek, a mindinkább közkézen forgó értesítőknek épen talán ezen czikkei kerülik ki a legjobban érdekeltek figyelmét, Így aztán, különösen iskolai év végén, ha egyik-másik növendék sem az intézet, sem a szülői ház reményét nem váltja be, a két tényező minden haszon nélkül kölcsönösen egymást okolja