Katolikus gimnázium, Szilágysomlyó, 1902

Gymnasium és család. A közelmúlt iskolai évek gymnasiumi értesítőiben nem egy helyen olvashattunk e tárgyról hosszabb czikkeket, imitt­­atott az igazgatói évzáró és megnyitó beszédek keretében egy pár talpraesett megjegyzést. Maga a tárgy mindenesetre elsőrangú fontossággal bír, mert mindenki, a­ki gyakorlati tanítás és neveléssel foglalkozik, meg van győződve arról, hogy e tekintetben valamit tenni kell s hogy a panaszok, melyek időnkint a középiskolák értesítőiben elhangzanak, teljesen igazak, jogosultak s méltók arra, hogy minden gon­dolkozni szerető paedagógus foglalkozzék velük. E panaszok legpregnánsabb kifejezését egy igazgatói megnyitó beszéd következő részében találjuk: „Sehol a vilá­gon nem kellene bensőbb kapcsolatnak, nagyobb egyetértés­nek lenni, mint épen az intézet és a gyermekeiket taníttató szülők között, mert hiszen érdekeik azonosak, és mégis fáj­dalommal kell tapasztalnunk, hogy ez a szükséges egyetér­tés évtizedek óta hiányzik, sőt évről-évre tágabb lesz az úr, mely e két tényezőt magyar fajunk s magyar hazánk igazi érdekeinek nagy kárára egymástól mind távolabb tolja s egymással csaknem ellentétes állapotba kényszeríti. Nem helyi baj ez! Ez általános társadalmi baj, melynek terjedésével arányosan mind sűrűbben hangzanak fel a tanférfiak panaszai tanügyi lapokban és az évi értesí­tőkben. De a baj csak nem akar szűnni, mert hiszen — megválthatjuk őszintén — a tanügyi lapok a nagy­közönség részéről valami sürgős keresletnek nem örvendenek, a mind­inkább közkézen forgó értesítőknek épen talán ezen czikkei kerülik ki a legjobban érdekeltek figyelmét, Így aztán, különösen iskolai év végén, ha egyi­k-m­á­s­i­k növendék sem az intézet, sem a szülői ház reményét nem váltja be, a két tényező min­den haszon nélkül kölcsönösen egymást o­k­o­l­j­a

Next