Vasárnap, 1994. június (1. évfolyam, 7-10. szám)

1994-06-05 / 7. szám

1994.június­a. Megnyitás előtti nyilatkozatok Nem biztos, hogy le kell cöve­­kelni annál az álláspontnál, mi­szerint egy-egy minisztériumban a tárca vezetőjének és az állam­titkárnak ugyanazon párthoz kell tartoznia - mondotta az MSZP tegnapi kongresszusának megnyitója előtti percekben Ta­­bajdi Csaba. Szerinte csakis a gya­korlatiasság számíthat. Bihari Mihály politológus ugyancsak kívánatosnak tartja, hogy az MSZP koalíciós ajánlat­tal rukkoljon elő. Szerinte nem kizárt, hogy az államhatalmi ága­kat a szabad demokraták irá­nyíthatják majd. Ahhoz, hogy az ország nyugalma meglegyen, hogy az emberek aktívan politi­záljanak, kellhetnek a szabad demokraták - nyilatkozta a Va­sárnapnak a párton kívüli poli­tikai szakértő. - Nem furcsa-e, hogy a legna­gyobb munkavállalói érdekképvise­let vezetője, illetve a Munkaadók Országos Szövetségének vezetője ugyanannak a pártnak a színeiben jut a parlamentbe­? - kérdeztük Baráth Etelétől, az Expo volt fő­biztosától. - Köztudott, hogy az MSZP frakciójában öt-hat szakszerve­zeti vezető szerepel, és az na­­gyon jó, hogy a frakció állásfog­lalásait előzetes véleményükkel befolyásolni tudják. Szerintem azonban nyilvánvaló, hogy egyéb törvény meghozatalakor mindenki saját lelkiismerete sze­rint szavaz. Hogy munkaadói oldalról nagyon kevés résztve­vője van a frakciónak, minden­képpen sajnálatos. Szerintem kőkemény kapcsolatot kell ki­építeni a gazdaság vezetőivel, annál is inkább, mert az MSZP programjában egy gazdasági­szociális megállapodás megkö­tése is szerepel. Hiszek abban, hogy a gazdaság jövője a mun­kaadói, a vállalkozói szféra ma­gatartásán múlik. Abban pedig teljesen egyértelműen biztos va­gyok, hogy erősíteni kell a mun­káltatók és a munkaadók közöt­ti kapcsolatrendszert, bármilyen kormány is jöjjön létre. A Magyar Szocialista Párton belül néhányan lemondanák a Világkiállítást. A volt kormány­főbiztostól az Expo iránti remé­nyekről is érdeklődtünk.­­ Megítélésem szerint a szocia­lista kormány a Világkiállítás megrendezése mellett marad - mondotta Baráth Etele, utalva arra, hogy az ötlet a Németh Mik­lós által vezetett kormány idejé­ből származik, és azután, hogy Bécs lemondta a részvételt, a szo­cialisták az Expo mellett szavaz­tak. - Hivatalos tárgyalásokat a párton belül nem folytattam az Expóról, de tudtommal Pál Lász­lótól kezdve, aki ezzel hivatalo­san foglalkozik, a legtöbb gazda­sági szakértő továbbra is pártolja az elgondolást. Természetesen hangsúlyozzák azt is, hogy tiszta lappal kell indulni, ki kell deríte­ni, hogy eddig mennyibe került az előkészítés. Békési még a régi Az ebédszünetben kérdeztük Békesi Lászlót, a párt gazdasági szakértőjét: tartja-e még magát ahhoz a néhány nappal ezelőtti nyilatkozatához, amelynek ér­telmében az MSZP egypárti kor­mányzása esetében nem vállal kormányfunkciót? - Igen. Tisztán szocialista kor­mányzás esetében ugyanis sem­milyen garanciát nem látok az MSZP gazdasági programjának keresztülvitelére. Szerintem már most nyilvánvaló, hogy­ Magyar­­ország új miniszterelnöke Horn Gyula lesz, ugyanakkor szerin­tem a kongresszus koalíciós fela­jánlást tesz a szabad demokra­táknak. - Ön szerint mi a legsürgetőbb, a gazdaságban megoldandó fel­adat? - Elsősorban azt szögezném le: nem születnek népszerű in­tézkedések, a hangulat javításá­ra nem léteznek költségvetési eszközök, ezt minden nyilatko­zatban meg is kell erősíteni. Ugyanakkor az államapparátus kiadásai még mindig lefaragha­­tónak látszanak, ideértve az el­különített céltámogatásokat, de a különböző alapítványok finan­szírozását is. Mindemellett nem látom biztosnak, hogy a 330 mil­liárd forint körüli költségvetési hiány tartható-e, és a másik, az egyensúlyt igencsak zavaró té­nyező, a folyó fizetési mérleg hiánya, ami nem biztos, hogy a 3-4 milliárd dolláros szinten tart­ható. A jegybankkal közösen kell felülvizsgálni többek között a kamatszintet is. Már mindjárt vége. Békési László Csehák Judit mellett MAGYARORSZÁG A Magyar Szocialista Párt rendkívüli kongresszusáról jelentjük Hornt és Petőéket akarja az MSZP A kép csalóka: orvosnak ma nem kellett a Horn Gyula fejét rögzítő eszközhöz nyúlni - mondotta kérdésünkre dr. Veres Róbert, a szocialista párt miniszterelnök-jelöltjét kezelő orvoscsoport egyik tagja. A készülékkel semmi gond nincsen, jelentette ki igen határozottan az orvos, és annak felhelyezése óta semmilyen korrekció nem történt. Felvételünkön bizonyára a mikrofont erősítik föl az elnök ruhájára a kongresszus megkzdése előtti pillanatokban Tárcaszemle két változatban Információink szerint koalíció esetén feláll­hatna például egy olyan kormány, ahol Horn Gyula miniszterelnöknek két helyettese van: Békesi László, aki egyben gazdasági csúcsmi­niszter is, valamint Kuncze Gábor, aki az állam­­hatalmi ügyekért felelős. Liberális kézbe ke­rülhetne az igazságügy, a belü­gy, a földműve­lés­ és esetleg a kulturális ügyek vezetése. Ek­kor a mezőgazdaság egyértelműen az Agrár­­szövetségből érkező Nagy Tamásé, a kultuszmi­nisztérium pedig Fodor Gáboré. Az igazságü­gyet Hack Péter vihetné, hacsak nem szólítják el onnan a belügyminiszteri feladatok. Utóbbi tisztre ugyanis több elképzelhető jelölt lenne, csak - e pillanatban - mindegyiknek van egy kis hibája. Demszky Gábor Budapest főpolgár­mestere, Dornbach Alajos eddigi alelnöknek pedig a Tisztelt Ház adhat továbbra is munkát. Kuncze megtarthatná ezt a tárcát is, ahogy bejöhetne egy másik erős szabad demokrata, Magyar Bálint is a kormányba, csakhogy egyi­kük sem jogász. A külügyi, a szociális, a munka­ügyi, a honvédelmi és a közlekedési tárca élére pedig ugyanazok jöhetnének szóba, akik egy tiszta szocialista kormányban viselhetnék eze­ket a tiszteket. Ha végül így alakulna, akkor Horn Gyula mögött nem lenne szükség miniszterelnök­helyettesekre. Gál Zoltán a belügyi, Csehák Judit a szociális, Kovács László a külügyi tárca természetes várományosának tekinthető. Horn Gyula korábban úgy nyilatkozott, hogy szívesen látna újra a kormányban két tapasz­talt, párton kívüli szakembert: Kulcsár Kálmánt, aki az igazságügy minisztere lehet és Glatz Feren­cet, akinek kultuszminiszteri gyakorlata van. A művelődési ügyek vezetésére azonban szóba jö­het még a szocialista Vitányi Iván is. Nem okozna igazi meglepetést, ha Pál Lászlónak jutna a közle­kedés és hírközlés, Kósáné Kovács Magdának a munkaügy és Keleti Györgynek a honvédelem. A földművelési tárca sorsa már nem ilyen egyértel­mű, a közelmúlt parlamenti szereplései kapcsán Géczi Józsefet kellene említeni, de gyanítható, hogy ide van más jelölt is. A környezetvédelmi minisztériumnak már a léte is kérdéses, különö­sen, hogy a szocialistáknak sincs olyan „zöldjük”, akit mindenképpen be kellene hozni a kormány­ba. Nem teljesen elképzelhetetlen, hogy Gyurkó János jelenlegi miniszter adott esetben mint szak­ember kapna felkérést a maradásra. Esélyeit ja­víthatja, hogy a kampánymocskolódástól távol tartotta magát, s MDF-es jelöltként pedig nem jutott be a parlamentbe. Tiszta szocialista kabinet esetén az egyetlen igazi talány a gazdasági csúcsminiszteri poszt sorsa, hiszen Békesi László a koalícióhoz kötötte szerepvállalását. Medgyessy Péter felbukkanása e helyen nem okozna igazi meglepetést. Bármiképpen alakul is a kormány összetétele, igen valószínű, hogy a parlamenti posztok elosz­tásánál a házelnöki tiszt az SZDSZ-nek, nevezete­sen Dornbach Alajosnak jut. Ez Szűrös Mátyás számára lenne csapás, aki már hétfői nyilatkoza­tában méltányosnak ítélte, hogy ez a poszt is a szocialistáké legyen, s őt jelöljék erre. Kósáné Kovács Magda Vitányi Iván Fodor Gábor Glatz Ferenc Hack Péter Nagy Tamás Homlokok Horn Gyula, az MSZP elnöke nem panaszkodhat arra, hogy személyével keveset foglalkozott a hivatalos politika s nyomában a sajtó. Hogy ki mit mondott róla itthon és külföldön, a választások előtt és után, azt gyűjtöttük csokorba a magyar újságok híradásai segítségével. „A politikai pornográfia kate­góriájába tartozik, ha volt kar­­hatalmisták, a múlt rendszer ha­szonélvezőinek bélyegzik azo­kat, akiket 56 után meghurcol­tak, de később szakmai munká­juknak köszönhetően bizonyos pozíciókba juthattak.” (Antall Jó­­zsef parlamenti felszólalása Horn Gyulának az MSZP 1992. december 6-i tanácskozásán ki­fejtett nézeteiről.) „Hornt a kommunisták áruló­nak, míg a konzervatív kormány­körök a politikai mocsoktól be­­sározódott baloldalinak tartják.” (Focus, német hírmagazin.) A Liberation a szocialisták föl­­csuszamlásszerű győzelmét jó részben Horn Gyula személyé­hez köti. Az MSZP elnöke jól viselte az övön aluli ütéseket is, pedig az ellene viselt s a televí­zió által támogatott csatában már csak azt nem vágták a fejé­hez, hogy a tatárokat és a törö­köket is ő hívta be. A kormánykoalícióhoz tarto­zó honatyák kezdeményezték Horn lemondatását a külügyi bizottság éléről, mert szerintük a testület vezetői funkciója össze­férhetetlen az MSZP elnöki tisz­tével. „A koalíciós pártoknak nem az a céljuk, hogy ‘kibuk­tassák’ Horn Gyulát a parlament külügyi bizottságának elnöki tisztéből, mindössze egy ellent­mondásos helyzetet akarnak tisztázni.” (Csóti György, a kül­ügyi bizottság alelnöke nyilat­kozik a Népszabadságnak 1993. január 19-én.) A Nürnberger Nachrichten felidézte Kohl kancellár szavait, aki a vasfüggöny lebontásában aktív szerepet játszó Horn Gyu­lának 1989-ben Bonnban azt mondta: „Ezt sohasem fogjuk elfelejteni önnek!" „Lezsák Sándor, az MDF ügy­vezető elnöke beszámolt arról: a lelkészekkel és a plébánosokkal való találkozó során elhangzott, hogy a lelkészek véleménye sze­rint Horn Gyula húsvéti levele az Antikrisztus hangján szólalt meg, farizeus és vámszedő.” (Az MDF elnökségének Szentend­rén megtartott üléséről az Új Magyarország tudósít 1994. áp­rilis 14-én.) „Horn Gyula, a nemzetközi­leg elismert külpolitikus nem kapott volna többséget, ha ő, ámbár a párt elnöke, igényt tar­tott volna a miniszterelnöki je­löltségre. Az ereje csak addig terjedt, hogy megakadályozza Békesi jelölését a kormányfői pozícióra.” (Georg Paul Hefty, Frankfurtban élő újságíró, poli­tológus.) „Az egykori magyar külügymi­niszter eddig azt hirdette, hogy a külpolitikát nem szabad kam­pánycélokra felhasználni. Horn bebizonyította, hogy ebben sem lehet hinni neki.” (Kelemen And­rás, a Külügyminisztérium poli­tikai államtitkára Horn és Mo­­ravcík áprilisi találkozójáról nyi­latkozik az Új Magyarországnak 1994. április 22-én.) A The Washington Post azt írja, Horn ellentmondásos poli­tikus, aki részt vett az 56-os for­radalom leverésében, követke­zésképpen nehéz lenne vele el­képzelni az október 23-i ünnep­séget, de külügyminiszterként nagymértékben hozzájárult a berlini fal leomlásához. Nem küldöttek A Magyar Szocialista Párt kongresszusának esemé­nyeit illetéktelenek nem za­varták meg, jóllehet a Villá­nyi úti konferenciaközpont ajtóit nem őrizték látványo­san. Erre példa, hogy a sajtó munkatársai is különösebb akkreditációs bonyodalmak nélkül jutottak az épületbe. Hívás nélkül jött a 84 éves Margit néni, aki először a Köztársaság térre indult, de végül odaért a Villányi útra ,és némi csalódottsággal vet­te tudomásul, hogy nem jut­hat az ülésterembe. „Kom­penzációképpen" egy televí­zióriporternek negyven per­cen keresztül elmesélte élete történetét. A másik úr, aki a Villányi útra meghívó nélkül vető­dött - egy vidéki emberről van szó, aki éppen arra járt -, pillanatok alatt megér­tette, hogy a Magyar Szo­cialista Párt zárt konferen­ciát tart, s miután egyetlen listán sem szerepel, meghí­vottként sem mehet be az ülésterembe. Régebbi isme­rőseivel jót diskurált, majd elballagott a villamosmegál­ló irányába. Az oldalt szerkesztette Benkő Imre, Katona József, Muzslai Zoltán

Next