Vasárnap, 1994. december (1. évfolyam, 33-36. szám)

1994-12-04 / 33. szám

1994. december 4. Más ez a csúcs Folytatás az 1. oldalról A budapesti csúcstalálkozó leg­nagyobb tétje tehát az, hogy el­döntse, mely szervezet garan­tálja Európa biztonságát (ami, legyünk őszinték, a délszláv há­ború kirobbanásával máris meg­roppant). Kimondatik-e akár a budapesti csúcstalálkozón, hogy ki és honnan fenyegeti konti­nensünk békéjét, avagy miért van égető szükség összeurópai összefogásra biztonságunk vé­delmében? Eltűnt a vasfüggöny, de a vén kontinens jövőjéről elmélkedő európai - és tengerentúli - poli­tikai vezetők megosztottabbak, mint valaha. A Nyugat óvatos, nem mer és nem is tud egyértel­műen állást foglalni Közép- és Kelet-Európa gazdasági és poli­tikai felzárkóztatásának meneté­ről. Az amerikai külpolitika, amely a földrész sorsának ala­kítását szívesen bízta volna a né­met-orosz együttműködésre, csakhamar szembekerült az európai hatalmi státusát fölad­ni nem kívánó Nagy-Britan­­niával és Franciaországgal. A boszniai fegyverembargó ügyé­ben hozott döntésével viszont Oroszországot a formálódó brit-francia szövetség karjaiba sodorta. Nos, az utóbbi hetek diplomáciai játszmái is bebizo­nyították: oly sok érdek és tö­rekvés ütközik egymásnak, hogy a politikai konszenzus megte­remtése majdhogynem lehetet­lennek tűnik. Az amerikaiak szeretnek ke­ményen dolgozni, de még így is rendhagyó, hogy elnökük az EBEÉ-csúcs ügyében több mint kétszer annyi időt töltsön repü­lőn, mint amennyit Budapes­ten. Clinton kerek hét órájából az autózás, az étkezés és a rövid pihenők mellett csak arra telik, hogy beszédet mondjon a csúcs­­találkozón, részt vegyen az ün­nepségen, ahol kicserélik az atomsorompó-szerződés ratifi­kációs okmányait a Szovjetunió atomutódállamaival, majd rö­vid eszmecserét folytasson Göncz Árpáddal és Horn Gyulával. Nyil­ván Borisz Jelcinnel és másokkal is, hiszen nem kötelező végig­hallgatni a szónoklatokat. Clin­ton hétfőn reggel érkezik, dél­után már felbőgnek az Air Force One Boeingjének óriásmotor­jai, az elnök hazarepül, hogy még helyi idő szerint este (ott 6 órával hátrébb vannak) részt ve­gyen egy ünnepségen. Miért e szokatlan hajsza? Né­mi cinizmussal azt mondhat­nánk, hogy az egyetlen szuper­­hatalom vezetőjét és külpoliti­kai tanácsadóit csak a rossz lel­kiismeret hozza Budapestre. Amiatt érezheti magát kellemet­lenül, hogy NATO ide, EU, NYEU, EBEÉ és a többiek oda, a hidegháborúban kiütéses győzelmet aratott Nyugat veszí­tett a „béke” első fél évtizedé­ben. Tehetetlen maradt és ma­rad a délszláv vérfüdőben, s nem sokat akart vagy tudott tenni azért sem, hogy megfékezze a felbomlott szovjet birodalom pe­remein fel-fel lángoló véres pol­gár- és egyéb háborúkat. Washingtonban nem is titkol­ják, hogy az EBEÉ felértékelé­sétől azt várják: leadhatnak va­lamit a terhes felelősségből. El­fogadják az orosz javaslatot, hogy az eddig meglehetős súly­talan „értekezlet” szervezet le­gyen, így elvállalhassa azt a sze­repet, amelyet sem az ENSZ, sem a NATO nem vállalt vagy nem tudott eljátszani, megelőz­ni, lecsillapítani a többnyire et­nikai természetű európai viszá­lyokat - sőt szükség esetén csa­patokkal rendet teremteni és tar­tani. De vajon hogyan? Clinto­­nék - és a Nyugat - ragaszkod­nak például ahhoz, hogy Hegyi- Karabahba valóban összeurópai haderő menjen békét teremte­ni, míg Moszkva a maga és a közeli szomszédok részvételét elengedné. Nem túl jók az előjelek az egyetértésre, budapesti komp­romisszumra azután, hogy Ko­­zirjev orosz külügyminiszter Brüsszelben a héten nem írta alá a csatlakozást a NATO- partnerséghez, mert helytelení­tik a Kelet-Közép-Európa NA­­TO-befogadásáról készített ter­veket. Pedig Washington egy­fajta ellensúlynak szánja Moszk­va régi, kedves gyermeke, az EBEÉ felértékelését. Persze fel­tételekkel - amelyeket nehéz lesz elfogadtatni. Ám Bill Clinton mindenképp sikerrel tarsolyában indul majd vissza Ferihegyről: a tény, hogy három és fél éves huzakodás után Ukrajna is lemondott az atomfegyverekről, elsőrendűen fontos. Számunkra is. (deltai-halmai) Amnesty December 10-én, szombaton, az Emberi Jogok Napján az egész világot átfogó emberi jogi szer­vezet, az Amnesty International aktivistái reggel 9-től délután 4- ig a budapesti Ferenciek terén, az aluljáróban várják mindazo­kat, akiket érdekel a szervezet most folyó kampánya az emberi jogok indonéziai megsértéséről, azokat, akik egy-egy áldozat ér­dekében szívesen felemelnék szavukat, akik szívesen adakoz­nának vagy csak beszélgetné­nek, esetleg vennének egy Am­nesty International-trikót. MAGYARORSZÁG Danubius éjj ebnappal 1994. december 1-jén éjfél után két órakor a Danubius Rádió műsorvezetője nem köszönt el a hallgatóktól, ugyanis a Magyar Rádió kereskedelmi adása non­stop üzemmódra tért át: meg­kezdte a szünet nélküli műsor­­sugárzást. György Gábor, a Da­nubius igazgatója elmondta, az adás eredetileg is napi 24 órás­nak készült, így az originális terv valósult most meg. Az éjjeli mű­sorblokk a nappal megszokott­nál is több zenét sugároz. A mu­zsikán kívül közérdekű infor­mációkkal szolgálnak, felhívják az éjszakai ügyeleteket, az U­tin­­formot, közlekedési híreket kö­zölnek. A stúdióba vendégeket is hívnak, és játszani is szeretné­nek éjszakai hallgatóikkal. Tüntetnek az üldözöttek Az APEH Üldözötteinek Szö­vetsége (Apüsz) kizártnak tart­ja, hogy a rendőrség betiltsa a december 6-ra, keddre a Pénz­ügyminisztérium elé tervezett tüntetésüket. A demonstráció megtartása azért vált kérdéses­sé, mert időpontja egybeesik az EBEÉ-csúcstalálkozó rendezvé­nyeivel. Az Apüsz a kormány adópoli­tikája ellen hirdetett tüntetést november 14-én bejelentette. Annak megtiltásáról nem kap­tak határozatot, ezért úgy gon­dolják, hogy a törvény alapján joguk van megtartani a de­monstrációt. Hivatkoznak arra is, hogy a kiválasztott helyszí­nen - a József nádor téren - sem népképviseleti szerv, sem bíró­ság működését nem zavarnák, és a Pénzügyminisztérium épü­lete a tervezett forgalomkorlá­tozás ellenére zavartalanul meg­közelíthető. Olajfolt a Dunán Megszüntették Mohácsnál szom­baton a Dunából történő vízkivé­telt, mert a lefelé úszó olaj­szennyeződés elérte a folyam dé­li alsó szakaszát. Baranya megyét és székhelyét, Pécset egy napig tartalék víztartályokból, fúrt ku­takból látták el ivóvízzel. A szennyeződés Dunaújvárosnál került a folyóba, és az esti órák­ban „úszott ki” az országból. ANDREW SARLÓS: ÉLETEM A BEFEKTETÉS Elindul egy fiatalember 1956-ban Zug­lóból, és most Torontó egyik felhő­karcolójának emeletén, üvegfalú iro­dájából nézi az Ontario-tavat. Kanada egyik legismertebb üzletembereként pedig visszatér Magyarországra a rendszerváltás előtti utolsó pillanat­ban, hogy befektessen és befektető­ket hozzon. Megalakul az első Magyar Alap, az észak-amerikai kontinens leg­nevesebb befektetőivel, s a szervező természetesen Andrew Sarlós. Az idő­közben eltelt harminc s az azóta le­pergetett hat évről szól Andrew Sar­lós pénteken bemutatott Tűzijáték cí­mű könyve. m­a PÓR VILMOS VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG Péntek délután háromnegyed ötkor Szajolban fölfordult a világ. Huszonkilenc ember meghalt, több mint ötvenen megsérültek. A szörnyű tragédia okát s okozójának személyét, ha van, ha lesz, ha találnak, vizsgálat deríti majd ki, addig íme a puszta tény. A Nyíregyháza felől érkező gyorsvonatnak e helyt nem kellett volna megállnia, s ennek megfelelő sebességgel rohant, mégis megállt. Az állomás épületében. Szombat délutánig nem derült ki, hogy miért tért át egy váltónál az első vágányra, noha a másodikon kellett volna átrobognia. Annyi bizonyos, a váltón való áthaladás megen­gedett sebessége 40 kilométer/óra, de a vonat ennél jóval gyorsab­ban közlekedett. Kisiklott. A szerelvény egyik kocsija beleütközött az állomás melletti lakóépületbe, amelynek az egyik fala kidőlt, a teteje leomlott. A szerencsétlenség hírére azonnal a helyszínre siettek a mentők, a tűzoltók, számos rendőr és katona, hogy segítsenek menteni, ellátni és kórházba szállítani a sebesülteket, és hogy a romeltaka­rítással mielőbb helyreállíthassák a megbénult vasúti forgalmat. És mihelyt értesült a tragédiáról, Szajolba utazott tájékozódni és intézkedni a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány, a közlekedési miniszter, szombaton a népjóléti tárca vezetője, vala­mint Horn Gyula miniszterelnök és Göncz Árpád köztársasági elnök is. A kormányzat azonnali segélyt utaltatott ki az áldozatok hozzátartozóinak, az Állami Biztosító hasonlóképpen sietett segít­ségükre. A szörnyű mindebben az, vagy pontosabban az is, hogy az elszabadult vonat olyan pusztítást végzett, hogy a felismerhetetlen­­ségig összeroncsolt halottak azonosítása is kétes eredményű volt még tegnap. Amihez viszont nem fér kétség, a vasútnál megint valami hiba történt. Emberi mulasztás vagy műszaki hiba, aminek eredendő oka megint csak emberi. Egy váltó sohasem „állítódik” át magától. Vagy átállítják feszítővassal, vagy átállítja egy elektromechanikus szerkezet, aminek egykor ugyancsak egy ember, egy vasutas adott parancsot. Lehet persze, a parancs ma is jó, egyértelmű és érvé­nyes, csak éppen az elektronikában vagy a mechanikában támadt valami hiba. Az egyik zárlatos lett, a másik megkopott, esetleg mindkettő megtörtént, vagy a karbantartás maradt el, vagy... A vizsgálat majd kideríti. Az iszonyú mindebben, hogy a vasút veszélyes üzem. S ennek ellenére előfordulhat, előfordulhatott az elmúlt években, hogy a fénysorompó akkumulátora nem működött, ellopták, hogy a vasúti távközlési kábelekből tolvajok kilométernyi darabokat vághattak ki anélkül, hogy időben észrevették volna. Időben, hogy a gonoszt meghiúsítsák, a zsiványokat fülön csípjék, a katasztrófát megaka­dályozzák. Ennél is többet ártott a vasút hírnevének, hogy nemegyszer maguk a vasutasok, mozdonyvezetők hibáztak. Az elmúlt tizenöt évben huszonöt személyi sérüléses vasúti baleset volt, s ebből nem kevés azért következett be, mert a vonatok egymásba tolattak. S ha már a számoknál tartunk. A pénteki katasztrófa áldozatait, sérült­jeit most nem számolva, de nem is feledve, 1980. június 30. óta - amikor Siófokon egy mozdony és egy autóbusz ütközött össze - vasúti baleset miatt 87-en vesztették életüket, és 339-en sérültek meg. Csütörtökön egy olyan kis faluban jártam, amelynek lélekszá­­ma nincs a kétszerese e fentebbi két adatnak. De nem adatokról van szó. Életről, halálról. Amiként a héten a vasutasok és a kormányzat vitájában sem adatokról, bérhányadok­ról volt szó csupán. A tét valójában, hogy a vasutastársadalom - akár sztrájkfenyegetéssel is - képes-e felülkerekedni a kormányzaton, amely 6 százalékos béremelést ajánlott meg neki, s amely összegsze­rűen természetesen jócskán elmarad a jövő évi inflációs várakozá­soktól. Ennél a MÁV alkalmazottai, érdekképviselői többet akar­tak. Hogy most is akarnak-e még, azt nem tudni. Eme újabb szörnyű katasztrófa árnyékában, huszonnyolc emberhalál terhé­vel, a könnyebb emberi életért nehéz lesz - hitelesen - harcolni. Világtudás magyarul Alapvető forrásmunka a világ tudáskincsének megismerésé­hez - így határozza meg önma­gát a Britannica Hungarica, amelynek első kötete a napok­ban kerül a könyvesboltokba. Az Encyclopaedia Britannica magyar nyelvű kiadása a Ma­gyar Világ Kiadó munkája, ké­szítésénél bábáskodott többek között Faludy György, Pungor Ernő és Várszegi Asztrik. Az „enciklopédiák fejedelme” elő­ször 1768-ban jelent meg, ma 130 ország négyezer tudósa­tja a szócikkeket, amelyekből a Bri­tannica Hungarica első kötete éppen 100 ezret tartalmaz. A húszezer illusztrációval éke­sített, bőrkötésben kivitelezett könyvritkaság 4500 forintért vá­sárolható meg. DANUBIUS RÁDIÓ Mindig Önöknél Mindig Önökért Vigyázzon! „Kétmillió-kétszázezer ember hallgatja.” (Gallup) Magyarország legnagyobb kereskedelmi rádiója DANUBIUS RÁDIÓ H-1088 Budapest,Bródy Sándor u.40.Telefon: 138-8428 Telefax: 138-8925

Next