Vasárnap, 1994. december (1. évfolyam, 33-36. szám)
1994-12-04 / 33. szám
1994. december 4. Más ez a csúcs Folytatás az 1. oldalról A budapesti csúcstalálkozó legnagyobb tétje tehát az, hogy eldöntse, mely szervezet garantálja Európa biztonságát (ami, legyünk őszinték, a délszláv háború kirobbanásával máris megroppant). Kimondatik-e akár a budapesti csúcstalálkozón, hogy ki és honnan fenyegeti kontinensünk békéjét, avagy miért van égető szükség összeurópai összefogásra biztonságunk védelmében? Eltűnt a vasfüggöny, de a vén kontinens jövőjéről elmélkedő európai - és tengerentúli - politikai vezetők megosztottabbak, mint valaha. A Nyugat óvatos, nem mer és nem is tud egyértelműen állást foglalni Közép- és Kelet-Európa gazdasági és politikai felzárkóztatásának menetéről. Az amerikai külpolitika, amely a földrész sorsának alakítását szívesen bízta volna a német-orosz együttműködésre, csakhamar szembekerült az európai hatalmi státusát föladni nem kívánó Nagy-Britanniával és Franciaországgal. A boszniai fegyverembargó ügyében hozott döntésével viszont Oroszországot a formálódó brit-francia szövetség karjaiba sodorta. Nos, az utóbbi hetek diplomáciai játszmái is bebizonyították: oly sok érdek és törekvés ütközik egymásnak, hogy a politikai konszenzus megteremtése majdhogynem lehetetlennek tűnik. Az amerikaiak szeretnek keményen dolgozni, de még így is rendhagyó, hogy elnökük az EBEÉ-csúcs ügyében több mint kétszer annyi időt töltsön repülőn, mint amennyit Budapesten. Clinton kerek hét órájából az autózás, az étkezés és a rövid pihenők mellett csak arra telik, hogy beszédet mondjon a csúcstalálkozón, részt vegyen az ünnepségen, ahol kicserélik az atomsorompó-szerződés ratifikációs okmányait a Szovjetunió atomutódállamaival, majd rövid eszmecserét folytasson Göncz Árpáddal és Horn Gyulával. Nyilván Borisz Jelcinnel és másokkal is, hiszen nem kötelező végighallgatni a szónoklatokat. Clinton hétfőn reggel érkezik, délután már felbőgnek az Air Force One Boeingjének óriásmotorjai, az elnök hazarepül, hogy még helyi idő szerint este (ott 6 órával hátrébb vannak) részt vegyen egy ünnepségen. Miért e szokatlan hajsza? Némi cinizmussal azt mondhatnánk, hogy az egyetlen szuperhatalom vezetőjét és külpolitikai tanácsadóit csak a rossz lelkiismeret hozza Budapestre. Amiatt érezheti magát kellemetlenül, hogy NATO ide, EU, NYEU, EBEÉ és a többiek oda, a hidegháborúban kiütéses győzelmet aratott Nyugat veszített a „béke” első fél évtizedében. Tehetetlen maradt és marad a délszláv vérfüdőben, s nem sokat akart vagy tudott tenni azért sem, hogy megfékezze a felbomlott szovjet birodalom peremein fel-fel lángoló véres polgár- és egyéb háborúkat. Washingtonban nem is titkolják, hogy az EBEÉ felértékelésétől azt várják: leadhatnak valamit a terhes felelősségből. Elfogadják az orosz javaslatot, hogy az eddig meglehetős súlytalan „értekezlet” szervezet legyen, így elvállalhassa azt a szerepet, amelyet sem az ENSZ, sem a NATO nem vállalt vagy nem tudott eljátszani, megelőzni, lecsillapítani a többnyire etnikai természetű európai viszályokat - sőt szükség esetén csapatokkal rendet teremteni és tartani. De vajon hogyan? Clintonék - és a Nyugat - ragaszkodnak például ahhoz, hogy Hegyi- Karabahba valóban összeurópai haderő menjen békét teremteni, míg Moszkva a maga és a közeli szomszédok részvételét elengedné. Nem túl jók az előjelek az egyetértésre, budapesti kompromisszumra azután, hogy Kozirjev orosz külügyminiszter Brüsszelben a héten nem írta alá a csatlakozást a NATO- partnerséghez, mert helytelenítik a Kelet-Közép-Európa NATO-befogadásáról készített terveket. Pedig Washington egyfajta ellensúlynak szánja Moszkva régi, kedves gyermeke, az EBEÉ felértékelését. Persze feltételekkel - amelyeket nehéz lesz elfogadtatni. Ám Bill Clinton mindenképp sikerrel tarsolyában indul majd vissza Ferihegyről: a tény, hogy három és fél éves huzakodás után Ukrajna is lemondott az atomfegyverekről, elsőrendűen fontos. Számunkra is. (deltai-halmai) Amnesty December 10-én, szombaton, az Emberi Jogok Napján az egész világot átfogó emberi jogi szervezet, az Amnesty International aktivistái reggel 9-től délután 4- ig a budapesti Ferenciek terén, az aluljáróban várják mindazokat, akiket érdekel a szervezet most folyó kampánya az emberi jogok indonéziai megsértéséről, azokat, akik egy-egy áldozat érdekében szívesen felemelnék szavukat, akik szívesen adakoznának vagy csak beszélgetnének, esetleg vennének egy Amnesty International-trikót. MAGYARORSZÁG Danubius éjj ebnappal 1994. december 1-jén éjfél után két órakor a Danubius Rádió műsorvezetője nem köszönt el a hallgatóktól, ugyanis a Magyar Rádió kereskedelmi adása nonstop üzemmódra tért át: megkezdte a szünet nélküli műsorsugárzást. György Gábor, a Danubius igazgatója elmondta, az adás eredetileg is napi 24 órásnak készült, így az originális terv valósult most meg. Az éjjeli műsorblokk a nappal megszokottnál is több zenét sugároz. A muzsikán kívül közérdekű információkkal szolgálnak, felhívják az éjszakai ügyeleteket, az Utinformot, közlekedési híreket közölnek. A stúdióba vendégeket is hívnak, és játszani is szeretnének éjszakai hallgatóikkal. Tüntetnek az üldözöttek Az APEH Üldözötteinek Szövetsége (Apüsz) kizártnak tartja, hogy a rendőrség betiltsa a december 6-ra, keddre a Pénzügyminisztérium elé tervezett tüntetésüket. A demonstráció megtartása azért vált kérdésessé, mert időpontja egybeesik az EBEÉ-csúcstalálkozó rendezvényeivel. Az Apüsz a kormány adópolitikája ellen hirdetett tüntetést november 14-én bejelentette. Annak megtiltásáról nem kaptak határozatot, ezért úgy gondolják, hogy a törvény alapján joguk van megtartani a demonstrációt. Hivatkoznak arra is, hogy a kiválasztott helyszínen - a József nádor téren - sem népképviseleti szerv, sem bíróság működését nem zavarnák, és a Pénzügyminisztérium épülete a tervezett forgalomkorlátozás ellenére zavartalanul megközelíthető. Olajfolt a Dunán Megszüntették Mohácsnál szombaton a Dunából történő vízkivételt, mert a lefelé úszó olajszennyeződés elérte a folyam déli alsó szakaszát. Baranya megyét és székhelyét, Pécset egy napig tartalék víztartályokból, fúrt kutakból látták el ivóvízzel. A szennyeződés Dunaújvárosnál került a folyóba, és az esti órákban „úszott ki” az országból. ANDREW SARLÓS: ÉLETEM A BEFEKTETÉS Elindul egy fiatalember 1956-ban Zuglóból, és most Torontó egyik felhőkarcolójának emeletén, üvegfalú irodájából nézi az Ontario-tavat. Kanada egyik legismertebb üzletembereként pedig visszatér Magyarországra a rendszerváltás előtti utolsó pillanatban, hogy befektessen és befektetőket hozzon. Megalakul az első Magyar Alap, az észak-amerikai kontinens legnevesebb befektetőivel, s a szervező természetesen Andrew Sarlós. Az időközben eltelt harminc s az azóta lepergetett hat évről szól Andrew Sarlós pénteken bemutatott Tűzijáték című könyve. ma PÓR VILMOS VASÚTI SZERENCSÉTLENSÉG Péntek délután háromnegyed ötkor Szajolban fölfordult a világ. Huszonkilenc ember meghalt, több mint ötvenen megsérültek. A szörnyű tragédia okát s okozójának személyét, ha van, ha lesz, ha találnak, vizsgálat deríti majd ki, addig íme a puszta tény. A Nyíregyháza felől érkező gyorsvonatnak e helyt nem kellett volna megállnia, s ennek megfelelő sebességgel rohant, mégis megállt. Az állomás épületében. Szombat délutánig nem derült ki, hogy miért tért át egy váltónál az első vágányra, noha a másodikon kellett volna átrobognia. Annyi bizonyos, a váltón való áthaladás megengedett sebessége 40 kilométer/óra, de a vonat ennél jóval gyorsabban közlekedett. Kisiklott. A szerelvény egyik kocsija beleütközött az állomás melletti lakóépületbe, amelynek az egyik fala kidőlt, a teteje leomlott. A szerencsétlenség hírére azonnal a helyszínre siettek a mentők, a tűzoltók, számos rendőr és katona, hogy segítsenek menteni, ellátni és kórházba szállítani a sebesülteket, és hogy a romeltakarítással mielőbb helyreállíthassák a megbénult vasúti forgalmat. És mihelyt értesült a tragédiáról, Szajolba utazott tájékozódni és intézkedni a belügyminiszter, az országos rendőrfőkapitány, a közlekedési miniszter, szombaton a népjóléti tárca vezetője, valamint Horn Gyula miniszterelnök és Göncz Árpád köztársasági elnök is. A kormányzat azonnali segélyt utaltatott ki az áldozatok hozzátartozóinak, az Állami Biztosító hasonlóképpen sietett segítségükre. A szörnyű mindebben az, vagy pontosabban az is, hogy az elszabadult vonat olyan pusztítást végzett, hogy a felismerhetetlenségig összeroncsolt halottak azonosítása is kétes eredményű volt még tegnap. Amihez viszont nem fér kétség, a vasútnál megint valami hiba történt. Emberi mulasztás vagy műszaki hiba, aminek eredendő oka megint csak emberi. Egy váltó sohasem „állítódik” át magától. Vagy átállítják feszítővassal, vagy átállítja egy elektromechanikus szerkezet, aminek egykor ugyancsak egy ember, egy vasutas adott parancsot. Lehet persze, a parancs ma is jó, egyértelmű és érvényes, csak éppen az elektronikában vagy a mechanikában támadt valami hiba. Az egyik zárlatos lett, a másik megkopott, esetleg mindkettő megtörtént, vagy a karbantartás maradt el, vagy... A vizsgálat majd kideríti. Az iszonyú mindebben, hogy a vasút veszélyes üzem. S ennek ellenére előfordulhat, előfordulhatott az elmúlt években, hogy a fénysorompó akkumulátora nem működött, ellopták, hogy a vasúti távközlési kábelekből tolvajok kilométernyi darabokat vághattak ki anélkül, hogy időben észrevették volna. Időben, hogy a gonoszt meghiúsítsák, a zsiványokat fülön csípjék, a katasztrófát megakadályozzák. Ennél is többet ártott a vasút hírnevének, hogy nemegyszer maguk a vasutasok, mozdonyvezetők hibáztak. Az elmúlt tizenöt évben huszonöt személyi sérüléses vasúti baleset volt, s ebből nem kevés azért következett be, mert a vonatok egymásba tolattak. S ha már a számoknál tartunk. A pénteki katasztrófa áldozatait, sérültjeit most nem számolva, de nem is feledve, 1980. június 30. óta - amikor Siófokon egy mozdony és egy autóbusz ütközött össze - vasúti baleset miatt 87-en vesztették életüket, és 339-en sérültek meg. Csütörtökön egy olyan kis faluban jártam, amelynek lélekszáma nincs a kétszerese e fentebbi két adatnak. De nem adatokról van szó. Életről, halálról. Amiként a héten a vasutasok és a kormányzat vitájában sem adatokról, bérhányadokról volt szó csupán. A tét valójában, hogy a vasutastársadalom - akár sztrájkfenyegetéssel is - képes-e felülkerekedni a kormányzaton, amely 6 százalékos béremelést ajánlott meg neki, s amely összegszerűen természetesen jócskán elmarad a jövő évi inflációs várakozásoktól. Ennél a MÁV alkalmazottai, érdekképviselői többet akartak. Hogy most is akarnak-e még, azt nem tudni. Eme újabb szörnyű katasztrófa árnyékában, huszonnyolc emberhalál terhével, a könnyebb emberi életért nehéz lesz - hitelesen - harcolni. Világtudás magyarul Alapvető forrásmunka a világ tudáskincsének megismeréséhez - így határozza meg önmagát a Britannica Hungarica, amelynek első kötete a napokban kerül a könyvesboltokba. Az Encyclopaedia Britannica magyar nyelvű kiadása a Magyar Világ Kiadó munkája, készítésénél bábáskodott többek között Faludy György, Pungor Ernő és Várszegi Asztrik. Az „enciklopédiák fejedelme” először 1768-ban jelent meg, ma 130 ország négyezer tudósatja a szócikkeket, amelyekből a Britannica Hungarica első kötete éppen 100 ezret tartalmaz. A húszezer illusztrációval ékesített, bőrkötésben kivitelezett könyvritkaság 4500 forintért vásárolható meg. DANUBIUS RÁDIÓ Mindig Önöknél Mindig Önökért Vigyázzon! „Kétmillió-kétszázezer ember hallgatja.” (Gallup) Magyarország legnagyobb kereskedelmi rádiója DANUBIUS RÁDIÓ H-1088 Budapest,Bródy Sándor u.40.Telefon: 138-8428 Telefax: 138-8925