Vasárnap, 1995. január (2. évfolyam, 1-4. szám)
1995-01-08 / 1. szám
_____________________________ MAGYARORSZÁG vasárnap ■ hírlap 3 Egymilliárd dollárt síboltak Be is lopnak Jelentősen megnövekedett Magyarországon a devizaspekuláció. A határon ki- és befelé egyaránt hurcolnak ilyen céllal pénzt, de ezek az akciók - a Magyar Nemzeti Bank elemzései szerint - megnehezítik az ésszerű árfolyam-politika folytatását. A bankközi devizapiacon a banki spekuláció általában rövid távú, és az előre sejtett kisebb leértékelésekre érzékeny. Ezt a jelenlegi szabályozás azzal szorítja korlátok közé, hogy felső határt szab a bankok devizatartalékainak. A spekulációs célú nemzetközi tőkemozgások között számottevő a magyar gazdálkodók pénzkimenekítése, illetve a külföldi spekulációs tőke beáramoltatása. A hazai vállalkozók erre sokféle módszert választhatnak: például az export alul-, illetve az import felülszámlázása (magyarul: drágán vesznek, és olcsón adnak el, legalábbis a papírok szerint), s hasonló hatású az exportbevétel késleltetése meg az import korai kifizetése is. Az MNB becslései szerint 1992 második fél évétől 1994 első fél évéig a honi gazdaságból burkolt formában kivitt tőke meghaladja az 1 milliárd dollárt. Ezzel éppen ellentétes irányú a külföldiek spekulációja, akik pénzüket működőtőke vagy vállalati devizahitel formájában hozzák az országba. E pénzmozgás sem elhanyagolható, amit az is bizonyít, hogy miközben az ország folyó fizetési mérlegében két éve óriási a hiány, az ország devizatartalékai nem csökkentek, hanem éppen hogy nőttek. Az MNB adatai szerint a tartalék október végén 6,9 milliárd dollár volt, míg egy évvel korábban csupán 5,7 milliárd. DALOK A MERINBEN lehet, hogy mostanság úgy tetszik, éleződnek a politikai feszültségek, de vannak jelek az ellenkezőjére is. A Meriin Színház például egy-két éve legalább annyira volt nevezetes színielőadásairól, mint a politikai erőszak veszélyére reagáló, nagyhatású rendezvényeiről. Nos, ma este új, négyrészes sorozatot indítanak. Selmeczy György a dalirodalom javából válogatott. A premieren Rajk Judit a legjobb orosz szerzők műveiből énekel. Azért ez már csak a megnyugvás jele.» . Ahol kártya, ott csalás? Folytatás az 1. oldalról Gyorsabbnak kell lenniük, mint az áldozat, éppen ezért mobiltelefonon hívják fel a budapesti engedélyezési központot. Kisvártatva megérkeznek a boltba, ahol egyszerűen lehúzzák a hitelkártyát, és a bizonylatra tetszőleges nagyságú vásárlási összeget írnak. A tranzakció után 10-20%-ot azonnal kifizetnek az üzlettulajdonosnak, aki pár nap elteltével megkapja a „megvásárolt” áru ellenértékét is. Bonyolultabb az eljárás, amikor hamisítják a hitelkártyát. Ennek a technikája a következő: a creditkártyába sajtolt betű- és számjegyeket tetszés szerint lemetszik, és gyorsragasztó segítségével más betűkkel vagy számokkal pótolják, így egy teljesen új, de érvényes kártyaszám és név kerül a hitelkártyára. A hitelkártya hátlapján általában még leolvasható a kártyába eredetileg belemaratott kártyaszám, azonban ezt személygépkocsi-kölcsönzéseknél és repülőjáratoknál használatos címkékkel takarják el. A másik módszer, hogy a műanyagot kisimítják, hiszen a hitelkártyák zömét poli(vinil-klorid)okból készítik, s azok vasaló vagy forró víz hatására sima lapkává változnak. El kell távolítani a domború részeken lévő nyomdafestéket is, melyhez a háztartásban is használatos habkőalapú tisztítószereket használják. Ezután egyszerű prés segítségével újranyomják a kártyát. A hitelkártya-hamisítók leleményessége nem ismer határokat. A csalás egy másik fajtájánál hitelkártya-méretű fehér plasztikdarabokra létező kártyaadatokat visznek fel. Ezt a kényszerűségből együttműködő üzlettulajdonos boltjában húzzák le, aki ezután fiktív forgalmat számolhat el a bankokkal szemben - mivel a műanyag lapocska képe ugyanúgy jelenik meg a bizonylaton, mint az eredeti hitelkártyáé. Az újabb adatok megszerzésére sokféle lehetőség kínálkozik a szerződő vállalatoktól és szolgáltatóhelyek ráterhelési bizonylatairól. Sőt a nemzetközi méretű csoportok faxon és telefonon küldik egymásnak a friss adatokat, a világ minden részéről. Az úgynevezett White Plastic Crimek-a rendőrség így hívja a hamis, kártyacsalásra felhasznált plasztikdarabokat - mellett teljesen meghamisított hitelkártyák is léteznek, azonban ez rendkívül költséges, és a csalásnak ezt a formáját legtöbbször csak szervezett bűnbandák alkalmazzák. Tovább egyszerűsíti a kártyacsalást, amikor a creditcardot kibocsátó cég postán küldi el az új tulajdonosnak a kártyáját - ám a hitelkártya útközben eltűnik. Ezek a csalási formák csak lapok a pakliban. Az igazi Jolly Jokert még mi sem ismerjük. Kökény Tamás Magunk is megpróbálkoztunk a kártyahamisítási alapműveletekkel. Úgy gondoljuk, sikerrel. Íme például az a gumikártya, amelynek felhasználásával kitűnő hitelkártya-utánzatot lehet készíteni. Egy bélyegzőkészítő cégnél 180 forintért állították elő. Csináltattunk filmet hitelesített aláírásról is, így tulajdonképpen minden eszközünk meglenne hozzá, hogy egy megtévesztő nyomatot produkáljunk. Számunkra persze ez csak egy bizonyítási kísérlet volt, melynek célja a cikk hitelességének alátámasztása, amiként meggyőződésünk, hogy olvasóinknak sem tippekkel szolgáltunk az írásban, hanem csak a fokozott óvatosságra hívtuk fel figyelmüket. - Nem fog ez inogni, Mester?! EZ VOLT A HÉT ANDRASSEW IVAN ROBIN GUDOK Az első héten az ember még érzi az időt. Vagyis a hiányát. Hogy rohan. Odaveszik. Sőt, elveszik, mások. Aztán ez a második vagy a harmadik héten már nem érdekes. Megszokjuk. Megszűnik az év eleji időtéltés különös érzete. Az ember azt lesi, nehogy lemaradjon. De mindig csak később tudjuk meg, miről nem kellett volna lemaradni. Jómagam például annyira résen vagyok, hogy látszólag csekély jelentőségűnek tűnő híreket mesterségesen fölnagyítok, hátha eltalálom, mi az, ami az önállította csapdákba szorult emberiséget kivezeti. Vagy be. Mert az ember az első héten hajlamos nagyobb tételekben elmélkedni. Emberiség. Föld, mindenség. A februári depressziókban már csak a hazáig, a népig és a nemzetig látok majd, talán valameddig Európában. Vietnamban találtak egy kecskeméretű szarvasmarhafélét, egy állatot, ami eddig ismeretlen volt. Csecsenföldön lelőttek egy csomó katonának öltöztetett nagykamaszt. Egy új állatfajta fölfedezése, pláne, ha az nem rovarnyi, hanem nagyobbacska, azért jelentős esemény, mert arra enged következtetni, hogy még van hely a Földön. A hír könnyít az ember beszorultságérzetén. Fullasztó nekem, hogy állandóan azt képzelem, teljesen belepjük a Földet. Noha az emberiség - jó szorosan állva - például néhány Balaton-nagyságú területen elfér, mégis mintha minden tele lenne velünk. Ha viszont egy kecskényi emlős, szarvasmarhaféle, amiképpen valami Robin Hood el bírt bújni előlünk vagy félmillió évig és most is csak véletlenül találtuk meg, akkor ezzel az erővel akár egy másik emberfajta is bujdokolhat közöttünk. És hátha egyszer csak előlép rejtekéből, összehíja az egész emberiséget a Balaton jegére, és jóféle szelíd szóval homo pacatust, megbékéltetett emberfajtát csinál belőlünk. De tőlem jöhet az égből is. Ufóban vagy csak úgy szőrén megülve az űrt. Csak siessen, mert már megint 3800 talpalatnyi hellyel kevesebbre lesz szükség a Nagygyűlésen. Annyian pusztultak oda Csecsenföldön. Nem tudom, föltűnt-e valakinek, pláne, tud-e valaki magyarázatot, de mintha az lenne a Földön, hogy amint egy kicsit enyhül az egyik háború, kitör a másik. Most ugye, Boszniában, mintha... És mintha mindig ugyanazok lennének. Mert ezeket, akik most föltűntek Groznijnál, mintha már nemcsak Boszniában, hanem Afganisztánban is láttam volna. Talán csak más süveget viseltek. És már meg is haltak egyszer... Lassan olyan az egész, mintha egy nagy CNN-stáb járna körbe, hadd menjen a hadishow. És szegény Jelcin is: mintha már láttam volna egy hozzá hasonlatos arckifejezésű embert. Az is testes volt, csak sötétebb hajjal, busább öldökökkel a szemei fölött. És szintén tanácskozott, szintén a Kremlben, a nemzetbiztonságról. Ugyanott ült. De nem lehetett Jelcin, mert ő akkoriban még a világ legreménykeltőbb moszkvai párttitkára volt. Robinhoodosdit játszott a városában. Álruhában lopakodott az áruházakban, és lecsapott azokra, akik meg merték rövidíteni a szocialista embertípust. Akkoriban azok a kamaszok, akiket a valaha volt moszkvai Gud a múlt héten engedett csecsenek közé, még valamelyik Leninről elnevezett általánosba jártak. Pad alatt tán már Robin Gudot olvastak, és álmukban nem gondolták volna, hogy az 1994-es bosnyák típusú Robin 95-re pont az ortodox karácsonyra csecsennek áll. És a Prófétát követi. Mindegy. Meghaltak. Ott fekszenek Groznijban temetlenül, égett-fagyott csonkok-cafatok maradtak belőlük. Nem lesz már gyerekük. Pedig azok közül, ha csak egy is, valami mutációtól, csak úgy magától homo pacatussá lehetett volna. Akihez hívás nélkül jönnének elő a bujdokló állatok. Demokráciát szeretnének a bázisközösségek A hierarchia történelmi betegsége az egyháznak - állítják azok a katolikus bázisközösségek, amelyek tagjai szerte Európából érkeztek Budapestre, hogy az elmúlt héten az egyház demokratizálásáról és a menekültek elöl elzárkózó gazdag Európa egoizmusáról cseréljenek eszmét. Amikor Európa országai legszívesebben légmentesen lezárnák határaikat, hogy védjék kényelmüket és biztonságukat a beözönlő idegenekkel szemben - s ezt a polgárok többsége rendjén valónak is tartja-, akadnak olyan emberek, akik kárhoztatják az „Európa-erődöt”, s az egyház - jelen esetben a katolikus - feladatának tartják, hogy lebontsa a falakat a menekültek előtt. Az egyház azonban nemigen hallgatja meg e közösségek szavát. Persze hogy nem, hiszen egy hierarchizált intézménynek nem sok affinitása van a demokrácia iránt. Az említett közösségek tehát az egyház demokratizálását is sürgetően fontosnak tartják. Hogy kik ők? Két európai mozgalom - az Európai konferencia az emberi jogokért az egyházban és a Szabadságért az egyházban európai hálózata - bázisközösségei, amelyek belga, francia, angol, német, olasz, spanyol, luxemburgi, svájci, cseh, osztrák, holland és magyar csoportokat fognak össze, s amelyek - az éppen megalakulásának 50. évfordulóját ünneplő Bokor-bázisközösség meghívására - a héten Budapesten tartottak találkozót, amely éppen ma ér véget. Ezek a közösségek, amelyek elvetik a hierarchiát - ahogy a konferencia egyik szervezője, Schanda Beáta, a Bokor tagja mondja -, nemcsak keresik az igazságot, hanem megélni is akarják azt. Noha ez kockázatos. Mert nehézségekkel, áldozatokkal jár. Hiszen az éhezőket meg kell etetni, a szomjazókat meg kell itatni, a hajléktalanoknak otthont kell teremteni, esetenként annak árán is, hogy saját életszínvonalunkat építjük le. E hálózatok tagjai tehát korántsem a növekedés, a fogyasztás prófétái. S különös módon nemcsak a világiaktól, de a hivatalos egyháztól sem kapnak túl sok támogatást. - Ha az emberi jogokról van szó, a hierarchia történelmi betegsége a keresztény egyházaknak, hiszen kisebbségi irányítással működnek - állítja Schanda Beáta -, holott a polgári társadalmak már eljutottak odáig, hogy a többségi akarat érvényesül. Választások vannak, ahol a nők ugyanúgy választanak és választhatók, mint a férfiak. Ennek a katolikus egyházban nyoma sincs! Miért vannak nekem más jogaim mint állampolgárnak, aki történetesen nőnek született - s mint az egyház tagjának? Furcsa módon kapcsolódik össze a konferencia két témája: az egyház demokratizálása és az „Európa-erőd” lebontása. A kívülálló számára ugyan mindkettő utópiának tűnik, hiszen a világi élet nem az önzetlenségről szól, azt azonban a legszkeptikusabb lény sem vonja kétségbe, hogy a kétfelé váló világ egyre elviselhetetlenebb. A bázisközösségek azt hirdetik, a védett Európának le kell adnia igényeiből, életszínvonalából, és segítenie kell a harmadik világot. Az egyik előadó például arról beszélt, ő maga évekig élt szerzetesként Algériában, s egy idő után éppen az ottaniak kérték, menjen haza, s próbálja inkább Németországban befolyásolni a közgondolkodást. Vagy a Bokor-közösség példája: alapítványt működtetnek, amelybe sokgyermekes családok is adakoznak. Elvük: a jómódúak által alulról rugalmatlannak hitt életszínvonal igenis alakítható. Csak el kell határozni, hogy a jövedelem bizonyos része karitatív célokat szolgál. Legfeljebb nem lesz video, új sífelszerelés, távirányítós autó, utazás... Persze ezt általánosságban elfogadtatni reménytelen ügynek tűnik. De ők azt mondják: a reménytelenségen túl is van remény. Különben robbanás várható Európában s a világban. A konferencia előadásainak visszatérő motívuma volt, hogy a hagyományos nagyegyházak nem demokratikus felépítésűek, holott az egyháznak előremutatónak kellene lennie. A katolikus egyház struktúrája és működési formái évszázadokkal kullognak a civil társadalom felépítése és működési formái mögött. Arra például, hogy az anglikán egyház női püspököt szentelt fel, a katolikus egyháznak az volt a reakciója, hogy ezzel megszűnt a közeledés lehetősége a két egyház között. - Nem törekszünk a szakításra, de értetlenkedünk, hangosan értetlenkedünk - magyarázza a Bokor-bázisközösség és a katolikus egyház közötti kapcsolatot Schanda Beáta. - A hivatalos egyház gyakorlatilag nemlétezőnek tekinti a Burányi páter köré szerveződő társaságot, aki természetesen maga is tartott előadást a konferencián a jézusi örökség alapgondolatairól. Hogy a laikus hívők hangja is megszólalhasson a katolikus egyházban, hogy a nők egyenlő jogokat élvezhessenek a férfiakkal, hogy a közösségek megválaszthassák papjaikat, hogy egyáltalán válasszák s ne kinevezzék az egyház vezetőit-ahogy ez évszázadokon át történt tehát hogy demokratizálódjék az egyház - ezt szeretnék s a mostani budapesti találkozón is ezt hangsúlyozták az európai hálózatok képviselői. Tudván, hogy a demokrácia sem „a lehető világok legjobbika”, hiszen ez is uralom, még ha a többség uralma is a kisebbség fölött. Inkább tehát a demokráciát szeretnék egyesíteni a kisebbség tiszteletével és szabadsága meghagyásával. (gyémánt)