Vasárnap, 1995. február (2. évfolyam, 5-8. szám)

1995-02-05 / 5. szám

G VASARNAP­I HÍRLAP ' ^AAcdoOJí^llÁD­ÍAAsJJ. /) SORSOK 1995. február 5. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy második feltámadása [ j ^— ^ "Yo b b Cj^Lj ^ ■------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------ " Szabadkőművesek a tizenötödik kiátkozás után A lapok hírt adtak egy perről, amit a Magyaror­szági Szimbolikus Nagypáholy indított a Belügy­minisztérium ellen a budapesti szabadkőműve­sek Podmaniczky utcai páholyházának vissza­adásáért. Sokan vannak, akik csak e hírből tud­ták meg, hogy Magyarországon ismét tevékeny­kednek a szabadkőművesek. Az információhiány ebben az esetben természetes, hiszen a szabadkőművesek tudatosan maradnak távol a világtól. Rítu­saikat, jelképrendszerüket azon­ban - ha máshonnan nem - a művészetekből ismerjük. Sarast­­rót Mozart Varázsfuvolájából, Pierre Bezuhovot Tolsztoj Há­ború és békéjéből... S a körről, a vonalzóról, a vakolókanálról, a kőműveskötényről vagy az egyenlő szárú háromszögről s a hármas lángról is tudjuk, hogy szabadkőműves jelkép. De talán kevésbé köztudott, hogy pá­holytag volt Podmaniczky Fri­gyes, Hárai Jenő, Kosztolányi, Ady, Benczúr, Kisfaludy Stróbl, Jászi Oszkár vagy Andrássy Gyula gróf is. L. Nagy Zsuzsa majd húsz év­vel ezelőtt megjelent könyve a magyarországi szabadkőmű­vességről a többi híres sza­badkőműves képe között Bene­dek Marcellét is közli, azzal az aláírással, hogy „az utolsó ma­gyar nagymester". De nem Benedek Marcell volt az utolsó nagymester. A Magyarországi Szimbolikus Nagypáholy 1950- ben történt második betiltása után 1989-ben ismét feltámadt, s jelenlegi nagymestere dr. Jobbágyi György.­­ A Magyarországi Szimboli­kus Nagypáholyt - amely 1886- ban alakult meg az akkor már meglévő két nagypáholyból - az elmúlt évtizedek során kétszer is betiltották - mondja dr. Jobb­ágyi. -Három évtizedes sikeres munkája után először 1919-ben Kun Béla volt az, aki törvényen kívül helyeztette elődeinket, mi­vel ellenségnek tartotta a sza­badkőműveseket. Pedig ez a zártkörű társaság harminc év alatt olyan intézményeket ho­zott létre, amelyekről ma már szinte senki nem tudja, hogy megalapítói közénk tartoztak. A mentők, a Stefánia Anya és Cse­csemővédő Intézet, a Nyomorék Gyerekek Otthona egyebek kö­zött - sorolja dr. Jobbágyi -, de talán legalább ilyen fontos, hogy a polgári házasságot, a polgári anyakönyv-vezetést, az általá­nos titkos választójogot is a sza­badkőművesek kezdeményezé­sére vezették be. S mégis: a szabadkőművesség sokak szemében ma is gyanús... Támadta a katolikus egyház, be­tiltották a kommunisták, üldöz­ték a fasiszták, s egyes szélsősé­ges pártok még a mai Magyar­­országon is valamiféle nemzet­közi szabadkőműves összees­küvésről beszélnek. - Elképesztő rágalmakat szórtak ránk - mondja a nagy­mester. - Amikor megbukott Kun Béla, azt hittük, Horthyék majd elégtételt adnak nekünk. Ehelyett azonban Dömötör Mi­hály belügyminiszter 1920-ban megerősítette betiltásunkat. So­kan azt állították: mi öltük meg Erzsébet királynét, mi csináljuk a forradalmakat, mi robbantot­tuk ki a világháborút, ellensé­gei vagyunk az egyháznak. Be­tiltásunk 1945-ig tartott, ami­kor is visszakaptuk páholyhá­zunkat. Helyreállítottuk a há­borús károkat, és elkezdtünk gyarapodni. Ötvenen indul­tunk, s 1950. június 17-én, ami­kor újra betiltottak bennünket, már 1500-an voltunk. Tizenhat budapesti és három vidéki pá­holyban - Szegeden, Debrecen­ben és Nyíregyházán. A nagymester szerint azon­ban a betiltást nem a magyaror­szági kommunisták kezdemé­nyezték, hanem Sztálin egyenes parancsa volt - akárcsak Romá­niára, Csehszlovákiára és Jugo­szláviára vonatkozóan is. A be­tiltást azonban a nagypáholy tagjai nem vették tudomásul: to­vábbra is rendszeresen találkoz­tak magánlakásokon, kávéhá­zakban. A kezdeti félelmek sze­rencsére indokolatlannak bizo­nyultak. - Nem a kommunista rend­szer haragudott ránk - emlék­szik vissza dr. Jobbágyi­­, hi­szen Rákosi Mátyás tagja volt a Galilei Körnek, ami pedig a szabadkőművesség „előszo­bája" volt. Nagyon jól ismerte Jászi Oszkárt, Madzsar Józse­fet. Ő nem üldözött bennün­ket... Annál inkább az egyház. Hogy miért? Dr. Jobbágyi György szerint az ok roppant egyszerű s érthető. - A szabadkőművesség hiva­talosan 1717-ben alakult meg Londonban, onnan átterjedt a kontinensre, Belgiumba, Hol­landiába, Spanyolországba, Franciaországba, s ezt az egyház vagy húsz évig tűrte. Igaz, mi egyáltalán nem voltunk egyház­ellenesek - Keresztelő Szent Já­nos a szabadkőművesek védőszentje, az ő neve napján alakultunk meg -, de kezdettől vallottuk a szabadság, testvéri­ség, egyenlőség elvét. A Nagy Francia Forradalom előtt már vagy 150 évvel ez volt a jelsza­vuk az angol páholyoknak. Ebből viszont az egyháznak az egyenlőség nem tetszett, mert szerinte kell lennie gazdagnak, s kell lennie szegénynek, mert az Isten ezt így rendelte. A sza­badkőművesség pedig az egyenlőséget és a testvériséget úgy értelmezte, hogy a páho­lyokban a királytól a kőműve­sig, az asztalosig mindenki egy asztalnál ült, s barátoknak, test­véreknek tekintették egymást. A király egyébként nem pusz­ta szimbólum, hiszen Nagy Fri­gyes például a Potsdami Páholy nagymestere volt. A vallási és a politikai vitákat a szabadkőművesek száműzték a páholyokból, hiszen úgy gon­dolják, ezek megbontják a test­vériséget. - Mi fölötte érezzük magun­kat a vallásoknak és a politikai pártoknak - magyarázza a nagymester -, s ezt sehogy sem tudta a katolikus egyház elvisel­ni. Az egyház ugyanis már a ni­­ceai zsinat óta beépült az állam­ba - Magyarországon például az ország első zászlósora az esz­tergomi érsek volt, a főpapok tagjai voltak a felsőháznak- te­hát részt vett a politikában. Az egyház 1500 esztendő alatt hoz­zászokott, hogy nélküle nem történik semmi. A sza­badkőművesek viszont létükkel kérdőjelezték meg ezt a helyze­tet, tehát az egyház számára veszélyessé váltak. A lelkek fö­lötti hatalom elvesztésének ré­me azt diktálta 1738-ban az ak­kor 82 esztendős Kelemen pápá­nak, hogy kiátkozza a sza­badkőműveseket. Spanyolor­szágban és Portugáliában egyébként halálbüntetést is ma­ga után vont, ha valakiről kide­rült, hogy szabadkőműves. Ek­kor vált titkossá a szervezet. A XX. század végén nehezen képzelné el az ember, hogy ér­vényes volna még a több mint két és fél évszázados kiátkozás, de dr. Jobbágyi György felvilá­gosít, még tizennégyszer átkoz­ta ki a katolikus egyház a sza­badkőműveseket. Utoljára XV. Benedek, 1917-ben. A korszel­lem azonban mégiscsak arra kényszerítette a Szentszéket, hogy felülvizsgálja eddigi gya­korlatát. XXIII. János pápa tör­te meg a sort. Mégpedig úgy, hogy nem írta alá a kiátkozást. A kánonjog szerint ugyanis az újonnan megválasztott pápának napokon belül alá kell írnia az addig kiadott bullákat, encikli­­kákat s egyéb rendelkezéseket, csak így maradnak ezek érvény­ben. Amit nem ír alá, érvényét veszti. XXIII. Jánost követően így tett VI. Pál, I. János Pál, s II. János Pál is. VI. Pál kezdemé­nyezte egyébként a békülést az egyház és a szabadkőművesség között, erre egy testületet is fel­állított, amely húsz éven át működött. S a mostani pápa 1983-ban ki is hirdette az új tör­vénykönyvet, amelyből már ki­maradt a szabadkőművesek ki­­átkozása. De korai volt az öröm. A tör­vénykönyv ugyanis csak fél év elteltével emelkedik törvény­­ erőre - ekkor újra ki kell hirdet­ ni. E határidő letelte előtt egy nappal Ratzinger bíboros kihall­gatást kért a pápától, s ennek furcsa eredménye lett. A követ­kező nap az jelent meg hogy bár a szabadkőművesség nincs kiátkozva, ez nem­­egyenlő az­zal, hogy az egyháznak megvál­tozott volna az álláspontja eb­ben az ügyben. - Ez azt jelenti - értelmezi a tényt dr. Jobbágyi György -, hogy azért mégiscsak bűn be­lépni a szabadkőművesek közé, s páholytag a szentségekhez sem járulhat. Van, aki tudomá­sul veszi ezt, van, aki nem. De azért ez a visszahúzó erő hat. Ami viszont a politikai váda­kat - mármint a nemzetközi összeesküvést - illeti, azt dr. Jobbágyi György pusztán a műveletlenség bizonyítékának tartja, hiszen a szabadkőműve­sek ugyan kapcsolatban vannak egymással, de nem alkotnak vi­lágszervezetet. Két és fél millió szabadkőműves él ma a világon, de központjuk, központi szerve­zetük nincs.­­ A kapcsolat azonban inten­zív, mert ami velünk történik, azt másnap New Yorkban már tudják, azon egyszerű okból, hogy valamennyi páholy mun­kájában részt vesz egy-egy kül­földi szabadkőműves testvér. Ők aztán viszik a hírt a világ­ban. S a sokat emlegetett titkok... A nagymester szerint a sza­badkőműveseknek voltaképpen nincsenek titkaik, illetve csak olyan titkaik vannak, amelyek a másik - az inas, a segéd, a mes­ter - felismerésére szolgálnak. Külső jelek tehát... Arról viszont, hogy mi történik odabenn a pá­holyban, szívesen beszél dr. Jobbágyi György. A szabadkőművesek tevé­kenysége voltaképpen előadá­sokat és vitákat jelent, amelyek témája a magyarok bejövete­létől vallási kérdésekig bármi lehet. - Ma három olyan témán dol­gozunk, aminek jelentősége fel­ér az általános, titkos választó­jogéval - mondja a nagymester, többet azonban nem árul el, hi­szen amikor elkészülnek, a vé­geredményt úgyis átadják a tár­sadalomnak. És még csak nem is tartják fontosnak felfedni, hogy ők a szerzők. - Nem hiúság, s nem az egyéni előrehaladás vágya mozgat minket - teszi hozzá dr. Jobbágyi. Az sem titok, hogy a sza­badkőműves páholyok hetente jönnek össze - most már nem la­kásokban és kávéházakban, ha­nem egy Lövölde téri, két lakás­ból álló ideiglenes páholyház­ban. A Magyarországi Szimbo­likus Nagypáholy egyébként öt páholyt fog össze. Eredetileg négy volt: a Deák Ferenc, az Egyenlőség, a Galilei és az Ár­pád. Az Árpád-páholy azonban nemrégiben Szegedre költözött, s megalakult helyette Budapes­ten a Sas Páholy. Öt évvel ezelőtt harmincöten alakították újjá a szervezetet, s ma 150 és 200 között van tagjaik száma. A belépőknek komoly feltételek­nek kell megfelelniük. - Mi csak olyan embereket ve­szünk fel, akik már elértek va­lamit az életben, s nem rajtunk keresztül akarják megteremteni az egzisztenciájukat - mondja dr. Jobbágyi György -, hiszen az tudvalevő: a szabadkőművesek segítik egymást. Különös mó­­ don, a Podmaniczky utcai ház visszaadása kapcsán folytatott per sokak figyelmét felhívta a szabadkőművességre, s amint a nagymester elmondja, egyre többen szeretnének a páholyok tagjai lenni. Persze csak férfiak. Mert a Magyarországi Szimbo­likus Nagypáholy az angol ha­gyományokhoz tartja magát. Hiába vannak már női páholyok is, például Franciaországban, ezeket a magyarországi sza­badkőművesek nem ismerik el. Bár dr. Jobbágyi György annyit­ azért megjegyez, a korszellem azt sugallja, hogy a női páho­lyok létrejöttét nem tudják elke­rülni... Még azt is elárulja, hogy már Magyarországon is van egy női páholy, ez azonban termé­szetesen nem része a Magyaror­szági Szimbolikus Nagypáholy­nak. Annyi kompromisszumot azért tesz a magyarországi sza­badkőművesség, hogy évente egyszer-kétszer meghívják a női hozzátartozókat is. Bármennyire is egységes a szabadkőművesség azért a jelek szerint vannak árnyalatnyi kü­lönbségek az egyes országok között. A politikától való tartóz­kodás általános elv, s mégis, em­lékezetes az a botránysorozat, amely jó néhány évvel ezelőtt megrengette az olasz kormányt. A szereplők valamennyien az úgynevezett P-2 Sza­badkőműves Páholy tagjai vol­tak. Dr. Jobbágyi György szerint a Progressio-2 Páholy valóban államot akart teremteni az ál­lamban, de az ottani sza­badkőműves páholyok azonnal kizárták őket. - Ezt azonban nem írták meg az újságok - mondja dr. Jobbágyi -, csak azt, hogy a szabadkőművesek poli­tikai hatalomra törtek. A P-2-es páholy meg is szűnt. A Magyar­­országi Szimbolikus Nagypá­holy most tehát páholyházának visszaadására vár. De nem tü­relmetlen. Ha a bíróság másod­fokon is a szabadkőművesek ja­vára ítél, akkor is várnak a be­költözéssel, amíg felépül a rendőrség székháza. Hiszen a páholyház is türelmesen vár csaknem fél évszázada. Azok a mérnökök, akik az ötvenes évek elején a ház átalakításával vol­tak megbízva, történetesen sza­badkőművesek voltak. Ál­mennyezetekkel és falborítá­sokkal megmentették a freskó­kat s a falakon lévő sza­badkőműves szimbólumokat. Ezek a mai napig érintetlenül várják, hogy elbontsák róluk a védőborítást. Gyémánt Mariann Dr Jobbágyi György Theodore Roosevelt, az Egyesült Álamok elnöke, főmesteri öltözetben Fotó: Benkő Imre Benedek Marcell - mégsem ő az utolsó nagymester

Next