Vasárnap, 1995. március (2. évfolyam, 9-12. szám)

1995-03-05 / 9. szám

1995. március 5. Pető Iván véleménye Folytatás az 1. oldalról A szocialisták elnökségének pénteki, a felsőoktatási tandíj bevezetése, illetve a 6+4+2-es oktatási szerkezet bevezetését elutasító álláspontjáról a sza­bad demokraták elnöke kö­zölte, hogy ez ügyben nem le­het koalíciós vita. A tandíj be­vezetéséről ugyanis kormány­­döntés van, e tekintetben te­hát az MSZP elnökségének a miniszterelnökkel, vagyis sa­ját elnökével kell vitatkoznia, aki viszont nem volt jelen az idézett ülésen. Ami pedig az SZDSZ műhelyében kidolgo­zott új oktatási szerkezetet il­leti, ez a Nemzeti Alaptan­tervről készült tervezet része, és még bőségesen lesz mód megvitatására. Szekeres Imre, a szocialista párt alelnöke szerint sincs szó újabb koalíciós viszályról, ha­nem csak arról, hogy az új ok­tatási szerkezetről szóló szak­mai vitákhoz, a döntéshez po­litikai szempontok megfogal­mazására is szükség van. Ami pedig a Pető-nyilat­­kozat gazdaságkriadó-fújási ré­szét illeti, Szekeres úgy gon­dolja, az SZDSZ elnöke is egyetért vele abban, hogy ne­héz a helyzet, de most végre adott minden feltétel ahhoz, hogy fordulat következzék a kormányzati munkában. Pető: Szocialista belügyről van szó MAGYARORSZÁG / vf Az Expressz-udvar csapdája Százmilliókba kerülhet a furcsa szerződés BÉRLETI SZERZŐDÉS amely létrejött egyrészről a KÉK EXPRESS KFT. (1056. Budapest, Irányi u. 17.) mint bérbeadó, / a továbbiakban: bérbeadó/, másrészről a Hírlapkiadó Kiadási és Hirdetési Részvénytársaság (1085. Budapest, Blaha­­ tér 3.) mint bérlő­­a továbbiakban: bérlő­ között, az alulírott napon és helyen az alábbi feltételek szerint: I. A Józsefvárosi Önkormányzattal 1994. november 30-án kötött adásvételi szerződéssel a bérbeadó megszerezte a Budapest, VII., József krt. 9. szám alatti ingatlan földszintjén lévő, összesen­­ 184 m2 alapterületű irodahelyiségek - közismert néven "Express-udvar " - tulajdonjogát. Tisztelt Vezérigazgató Úr ! Ügyfelem a KÉK EXPRESS Hirdetési Újság Kht. képviseletében eljárva hivatkozással az ügyfelem és Önök között - a Budapest, Vil­­­kér József krt. 9. szám alatti helyiségcsoport, közismert néven Express udvar tárgyában - korábban létrejött "Bérleti szerződés" 7.­ pontjában foglaltakra a mai nappal,­­30 napos felmondási idővel, a határozatlan idejű bérleti jogviszonyt 1995. március 31.-i határnapra felmondom. Kérem, hogy az érintett helyiségeket a fenti határnapon társaságunk képviselőjének a szerződésben foglaltak szerint átadni szíveskedjen. Budapest, 1995. február 28. Folytatás az 1. oldalról Hacsak dr. Molnár Péter, a Hír­lapkiadó vezérigazgatója nehe­zen megfejthető okból nem írta volna alá idén február 20-án a Kék Expressz Kft.-vel azt a bér­leti szerződést, amelyben kvázi elismeri a konkurens jogait. Igaz, a 2. pontban rögzítik: a helyiségek ügyében per van fo­lyamatban, ám azzal, hogy bér­leti díjat fizetnek, egyáltalán a vitatott tulajdonossal lépnek szerződéses kapcsolatba, gyen­gítik pozíciójukat. A megállapodás 7. pontja, amely a bérleti viszony 30 na­pos felmondását rögzíti, aztán hamarosan visszaütött. A ve­zérigazgató alig egy hét múl­va, február 28-án ügyvédi fel­szólító levelet kapott, hogy az Expressz március 31-ig hagyja el értékes hirdetési felvevői irodáit. Ingatlanszakértők egy­behangzó véleménye szerint ingatlanbérlet felmondási ide­je - különösen ilyen fontos, gazdasági hasznot hozó eset­ben - legkevesebb 6 hónap. Úgy tűnik, az állami vagyon őrzője besétált a kékek nem túl nehezen átlátható csapdájába. Ám mit szól ehhez az ÁV Rt., a döntéshozatalra kényszerített bíróság és legfőképpen a kana­dai vevő, akinél friss jogait nyilván pénzért kívánja érté­kesíteni a még meg sem jelent Kék Expressz? A kétmilliárdos vételárból az állam pontosan annyit - fel­tehetően több százmilliót - ve­szíthet, amennyit a kékek nyernek. Nem nehéz megjó­solni, a Hírlapkiadó körüli bot­ránysorozat még nem ért vé­get. (b) A felső vezetők fele fölöslegessé válhat Az­izz. Suchman tisztaságot ígér Tárca nélkül, de igen forró területet felügyel Suchman Tamás, a héten kinevezett privatizációért felelős kor­mánytag. Közvetlenül az eskütétel után kérdeztük, mi­vel kezdi majd a vélhetően kevesek által irigyelt mun­káját? - Képviselőként alaposan megismertem a privatizációs törvény tervezetét, a parla­menti vitában felmerült módo­sító javaslatok elfogadását ma­gam is elengedhetetlennek tar­tom. - Személyesen nyújtott-e be módosító indítványt? - Igen, ötöt. Szívesen látnék biztosabb garanciákat a priva­tizáció folyamatában, és a dol­gozói tulajdonszerzésnek is nagyobb teret adnék. A vita során elleneztem az egyszerű­sített privatizációs technikát, mivel utólag vitákra adhat ala­pot. Egyik indítványom a részletfizetési lehetőségeket érintette, ötödik módosító in­dítványom pedig szervezeti kérdéseket érintett, mivel a privatizációval foglalkozó in­tézmények most végrehajtan­dó egységesítése a mai hely­zetben szerintem hátráltatná a magánkézbe adás folyamatá­nak amúgy kívánatos gyorsí­tását.­­ Hogyan vélekedik erről a kor­mány és azon belül az új pénz­ügyminiszter? - Bokros Lajossal együtt most folyik erről az egyeztetés. Mindketten fontosnak tartjuk, hogy az időt ne átszervezge­téssel töltsük. Az ÁVÜ koráb­ban értékesítéssel foglalkozott, ezt a feladatot a távolabbi jö­vőben viszont az új szervezet látja majd el. - Mi lesz ennek a véve, és meg­alakulását milyen személyi válto­zások kísérik? - Az elnevezés ügyében még nincs végleges döntés, de nem is ez a fontos, hanem az új fel­fogás. Személyekkel kapcsola­tos döntésekre egyelőre nem készülök, hiszen ezek alapos előkészítést igényelnek. Az vi­szont biztosnak látszik, ha majd egyszer a két szervezet egyesül, akkor a mostani felső vezetők közel felére nem lesz szükség.­­ A privatizációs ügyletek né­melyikével kapcsolatban a folya­mat tisztasága is megkérdőjelező­dött. A magánosítás közelében te­vékenykedő állami tisztségviselők közül néhány pedig gyanúsan rö­vid idő elteltével bukkan fel a pri­vát szférában... Tervezi-e az ellen­őrzés szigorítását? - A belső ellenőrzés koráb­ban nem volt kellően haté­kony, ezen változtatni kívá­nok. A most még életben lévő privatizációs törvénynek is voltak olyan pontjai, amelyek lehetőséget adtak a visszaélés­re, de az új törvény ezt orvo­solni fogja. Azon leszek, hogy a parlament és a szélesebb nyilvánosság is kontrollál­hassa az egyes privatizációval kapcsolatos döntéseket, bizo­nyos ügyekben hatpárti egyez­tetésre, valamint az Állami Számvevőszék véleményének előzetes kikérésére is sor kerül majd. Meggyőződésem, hogy ilyen biztosítás mellett nem kerülhet sor utólag vitatható döntésekre! - koan - VASÁRNAP­I HÍRLAP 3 AU ^--------C. KATONA JÓZSEF MOSOTT VOKSOK Vizes lábbal, tétován jött be a tavasz. Semmi káprázat, hirtelen kivetkőzés. Az ilyen lassú szezonváltás meg óhatatlanul leleple­zi önmagát. Akárhogy is nézzük, az idei ruhákba is csak a tava­lyi nőket csomagolták. Ami persze nem olyan nagy baj, ha valaki eleve a meglepeté­sek asszonyának született. Mint Pécsi Ildikó szocialista képvise­lő, aki tavaly Zuglóban lefőzte Pető Ivánt, most meg ő lett az el­ső telefonos honanya. Percenként 77 forintért lehet vele telefonbetyárkodni, míg ő magnetofonról műveltségi kérdéseket tesz fel a hívónak. Azzal sikerült rávenni erre az attrakcióra, hogy a bevétel egy részével majd állatmenhelyeket támogathat. Pénteken sajnálkozott is a televízióban, hogy nem pártjának ju­tott eszébe pénzt csinálni a tehetségéből. Bár ebben azért nem le­het olyan biztos, amíg nem olvasta a kormány szupertitkos pénzcsinálótervét. Ha már pénzről esett szó, megvolt a kötelező tavaszi nadrágszíj-igazítás. Ritkult a vasúti menetrend, sűrűbb lett a pesti buszjegy, drágultak a gyógyszerek. A koalíciós partnereket egyébként e héten legázolta a tavaszi fáradtság, legalábbis az első vonalakból nem lőttek egymásra. Félő, hogy ez az állapot csak átmeneti. Most publikálták, hogy az SZDSZ 4 százalékponttal feljebb tornászta a népszerűségét, s las­san megközelítgeti a szocialistákat. Ezt a Mérleg utcában értékel­hetik a „bent is vagyunk, kint is jár a szánk­­politika sikereként is. A Köztársaság téren meg tovább nőhet az idegesség. Ott amúgy is kezd beérni az az áldatlan helyzet, hogy a Fodor mel­lől kilőtt szocialista államtitkár pártjában alelnökként viszi to­vább a kulturális ügyeket. Ugyanilyen régi, maszatos ügy a tava­lyi Horn-baleset, ami a régóta várható eredményt hozta. Az ácsorgó teherautó vezetőjét és a pártelnök sofőrjét egyaránt szo­lid pénzbüntetésre ítélték. Utóbbinak és az ügyésznek ez egya­ránt megfelelt. Az persze homályban maradt, hogy a szocialisták kiváló sofőrje miféle indíttatásból vált hirtelen baloldali elhajló­vá. Az út mellett felvillanó fehér fényre - amely ezt is megvilá­gíthatta volna - ma már senki sem emlékszik. A meteorológiai tavaszt három hétre követő csillagászatit most megizzasztja a magyar külpolitika. Merthogy akkorra ígér­tük az alapszerződést Szlovákiával meg Romániával. Pontosab­ban nem ígértük, csak mondtuk, még pontosabban: jó lenne, ha addigra lenne olyan, ami jó lenne... Ha jól értettem, erről próbál­ta meggyőzni Horn Gyula a szerdai magyar-magyar csúcson a határon túliakat. Aztán jött egy levél az EU vezetőitől, amiből az tűnt ki, hogy ők nagyon remélik, időre meglesz az aláírás. A kis országok szoktak érteni az efféle tartózkodó kérelmekből, főleg ha éppen a feladóval akarják adoptáltatni magukat. Félő, hogy a végén úgy járunk mi ezzel az alapszerződéssel, mint a kisróka az anyamedvével. Megpróbálom szalonképesen felidézni a történetet. A kisróka nap mint nap azzal hergeli a bo­­csokat, hogy úgy szeretne (megkötni egy alapszerződést) az anyjukkal. Mígnem az öreg medve egy napon lesben áll, s ami­kor elhangzik az ajánlat, üldözőbe veszi a pimaszt. Ám a hatal­mas test megszorul két fa között, mire a kisróka megfordul, ki­húzza magát, s mélyen a medve szemébe néz: csúnya is vagy, öreg is vagy, de ha már megígértem a bocsoknak... A kisgazdákra is kezd visszajönni a balsors. De gyanítom, még a mentelmi bizottság is bánni fogja, hogy keresztülhúzták a párt­elnök számítását. Nem fogadták el ugyanis a Kapronczi Mihály képviselő nevében benyújtott lemondást. Hiába íratta alá Torgyán doktor már a jelöltekkel jó előre a biankó lemondónyi­latkozatot, ez a gyakorlatban nem működik. Kapronczit kizár­hatják ugyan a frakcióból, de ha akar, maradhat a parlamentben. Csakhogy van egy másik szerződés is. Eszerint tízmilliót kell fi­zetnie annak a képviselőnek, aki elhagyja a kisgazdák képviselő­­csoportját. Ez csak elsőre hangzik olyan rosszul, mint valamiféle jobbágyváltság. Felfogható ez piacosan is. Mondhatjuk, minden mandátum egy vállalkozás, s ezekbe az elnök tízmilliós apport­ként bevitte a pártot. Aki akarja, viheti a mandátumot, csak vá­sárolja ki az FKGP tulajdonrészét. Ez most valószínűleg nem a menedzsment - azaz Kapronczi - lesz, hiszen a tízmillió nagy pénz egy leszerelt köztisztviselőnek. (Ennyiből három hónapon át lehet kvízelni megszakítás nélkül Pécsi Ildikóval.) Ha Kapronczi meg akarja tartani az állását, akkor önprivatizációra kényszerül, befektetőt kell találnia. S így már nem is olyan ma­gas az ár. A Fidesznek például jóval többe került tízmilliónál minden egyes mandátuma. A kisgazdák viszont olcsóbban hoz­ták ki, így most nyereséget könyvelhetnek el. (Abba egyelőre nem merek belegondolni, hogy ha a mandátumokat bevezetnék a tőzsdére, micsoda üzletsorozatok tartanák izgalomban az or­szágot két választás között.) A Népszabadság szakírója egyéb­ként már megnevezte a legesélyesebb szakmai befektetőt, s ez pedig a MIÉP. Számukra most ez az egyetlen mandátum is a lé­tet, a jelenlétet jelenthetné. Mondom én, kevés az öröm az idei vetkőzésben. DANUBIUS Vigyázzon! RÁDIÓ ■■■ SBfflJis „Kétmillió-kétszázezer Mindig Önöknél ember hallgatja.” Mindig Önökért (Gallup) Magyarország legnagyobb kereskedelmi rádiója DANUBIUS RÁDIÓ H-1088 Budapest,Bródy Sándor u.40.Telefon: 138-8428 Telefax: 138-8925

Next