Színes Vasárnap, 1995. július (2. évfolyam, 26-30. szám)

1995-07-02 / 26. szám

1995. július 2. Fogászat, szanatórium, betegszállítás Térítésköteles gyógyítások A gazdasági stabilizációt szol­gáló törvénycsomagban foglal­taknak megfelelően július 1-jé­­től számos fogászati és szana­tóriumi ellátás, bizonyos ese­tekben a betegszállítás is térí­téskötelessé vált. A törvénycsomaghoz kap­csolódó kormány- és miniszte­ri rendeletek szerint a fogásza­tokon biztosítotti jogon csak a sürgősségi ellátás jár ingyene­sen. Sürgősségi beavatkozás­nak azonban nem csupán a foghúzás számít, idetartozik például a vérzéscsillapítás, a sérülések, gyulladások, fertő­zések kezelése, a helyi érzéste­lenítés is. A 18 éven aluliaknak nem kell fizetniük a megelőző kezelésekért, így a helyi fluorizálásért, a tömésért, a fogszabályozásért. A sorkato­nák és a közgyógyellátottak a fogászati beavatkozások vi­szonylag széles körét szintén ingyen vehetik igénye. A nyugdíjkorhatárt betöltött ál­lampolgároknak nem kell fi­zetniük az egyszerűbb teljes vagy részleges fogpótlásokért, a kismamáknak pedig a terhes­ség megállapításától a szülést követő 60 napig térítésmente­sen jár az állapotuk miatt szük­ségessé váló fogászati ellátás. A fertőző betegek, a pszichiát­riai és az egyéb bentlakásos in­tézményben ellátottak az alap­betegségükkel kapcsolatos szájelváltozások kezelésére szintén térítésmentesen jogo­sultak. A fogászati kezelések technikai költségeit a jövőben egyáltalán nem támogatja a biztosító, így ezeket azoknak is meg kell fizetniük, akik egyéb­ként ingyenesen jogosultak a fogorvosi kezelésekre. Azon fogászati kezelések árát, melyekért júliustól fizet­ni kell, nem állapították meg központilag. A Magyar Orvo­si Kamara Fogorvosi Tagoza­ta azonban - törvényi felha­talmazása alapján - ajánlást tett a térítési díjak minimu­maira. Támogatás szempontjából júliustól élesen kettéválik a szanatóriumi ellátások két tí­pusa: a rehabilitáció és a rek­reáció. A szív- és érrendszeri, valamint a mozgásszervi re­habilitációt továbbra is támo­gatja az egészségbiztosító. Ha azonban a szanatóriumi keze­léstől nem várható jelentős ál­lapotjavulás, az csupán rekreá­ciós célokat szolgál, térítési dí­jat számolnak fel érte. Ennek pontos összege azonban nem szerepel a jogszabályokban, az árakat itt is az intézményeknek saját hatáskörükben kell meg­állapítaniuk. A szanatóriumok többsége már kialakította a díj­tételeket, sőt azokról értesítést is küldött az érintett betegek­nek. Sopronban például 2600 forintot kell fizetniük naponta azoknak, akiket nem szív-ér­rendszeri vagy mozgásszervi betegséggel utalt az orvos sza­natóriumba. A térítési díjakat azonban csak július 13-tól ér­vényesítik, figyelembe véve a betegek kiértesítéséhez és a visszajelzéshez szükséges időt. A július 1-je előtt megkezdett kezelésekért viszont sem itt, sem más szanatóriumokban nem kell fizetniük a beutaltak­nak. Július 1-je után bizonyos esetekben a betegszállítás is pénzbe, alkalmanként 100 fo­rintba kerül, melyet az érin­tetteknek a mentősöktől ka­pott csekken kell befizetniük. A mentés továbbra is ingye­nes marad, és nem kell fizetni a közgyógyellátottaknak, a művese- vagy sugárkezelésre szorulóknak sem. Térítés­­mentes a szállítás akkor is, ha a beteget az egyik kórházból a másikba viszik. A Reszik ki! Az ismert pap-politikus közle­ményt adott ki. A többi között ezt írja: 1995. június 30-án, kiléptem a Magyar Demokrata Fórumból. Döntésemnek két oka van: egyrészt az a munka és szolgá­lat, amit a Tessedik Sámuel Ala­pítványban és Anyaotthonban, a Magyar Testvéri Börtöntársaság­ban végzek, független minden párttól és pártpolitikától, hiszen a társadalom legelesettebb és legmegvetettebb tagjai felé irá­nyul. Másrészt a Magyar Demok­rata Fórum már régen nem az, melynek 1989-ben tagja lettem. Erőtlen, jellegtelen és gőgösen politizáló párt lett. Én megma­radtam az, aki voltam, népi-nem­­­zeti, nemzeti-liberális és keresz­ténydemokrata elkötelezettségű ember, aki lehetőségeivel to­vábbra is szeretne hozzájárulni az ország felemelkedéséhez, a legsúlyosabb és égető szociális problémák megoldásához. MAGYARORSZÁG Kádár Jánosra emlékeztek halála 6. évfordulóján a Munkáspárt szombati politikai nagygyűlésén a Kerepesi úti te­mető korábbi munkásmozgalmi parcellájában. A Magyar Szocialista Munkáspárt néhai vezetőjének tevékenységét és a nevével fémjelzett történelmi korszakot többezres hallgatóság előtt méltatták az esemény szónokai. Rieb Attila felvétele MAGYAR GYERMEKEK VILÁGTALÁLKOZÓJA kezdődött szombaton Csáford­­jánosfán. A Sopron megyei tele­pülésen három esztendje a For­ráshely Alapítvány támogatásá­val táboroznak az itthon élő és a világban szétszóródott magya­rok gyermekei. A nemes célra a település egyik korábbi birtoko­sa, a Kator család ajánlotta fel kúriáját. Jelenleg a táborban fő­ként Erdélyből és Horvátország­ból érkezett gyermekek vannak, de a nyár folyamán több turnus­ban összesen 600 hazalátogató, illetve Magyarországon élő gyermek találkozhat egymással. SZÍNES VASÁRNAP 3 Hova szaladnak? Bár úgy lenne, ahogy Csurka István nyilatkozta, aki szerint ugyanis hiba volna a Bokros-csomaggal történteket a dilettantiz­mus rovására írni, mert kiszámított gonoszságról van szó. Ha igaza lehetne, akkor reménykedhetnénk, hogy következhet még katarzis, jó útra térés, szerető kormányzat. Ahol ördög van, an­gyal is leshet ránk. Festenénk rögtön a falra, hátha... A helyzet azonban sajnos nem ily mesés. Bokros Lajos és a kor­mány undok csapdába került, miközben - nincs okunk az ellen­kező feltételezésére - másokat szeretett volna kihúzni onnan. Csak ügyetlenül, köznevetség tárgyává válva. Kezdődött azzal, hogy Békési László lemondatásának egyik fő okaként nevezték meg kommunikációs hiányosságait. Vagyis hogy nem ért az em­berek nyelvén, csak a hivatalon. Ehhez képest utódja, Bokros La­jos sem szolgál népámító mákonnyal, nem lehet ráfogni, hogy isszák a szavait, még ha keserűek is. Tökutolsó minden népsze­rűségi listán. Ha képes volna közölni a kétségbeeső polgárokkal mindazt, ami egyébként kisilabizálható az általa javasoltakból, vagyis azt, hogy nem működhet úgy polgári társadalom, hogy életforma az adó- és táppénzcsalás, s arcátlanság az utcára került sok százezer embertől ezen az úton elvenni a létfenntartás utolsó esélyeit is, s hogy nem beszéltük mi még azt végig, tényleg úgy gondoljuk-e, itt kell lennie a volt szocialista országok között a legnagyobb szociális szakadéknak, ha mindezeket a morális in­dulatokat meg tudja osztani másokkal is, talán lett volna esély rá, hogy most termékenyen gondolkodhassunk tovább, így azonban már késő. Az időközben kipattant Bokros-ügyek, a büntetés a Budapest Banknak juttatott 12 milliárd közzétételének elmulasz­tásáért, a végkielégítés 16 milliója, majd az összeg felhasználásá­ra hivatott alapítvány szabálytalanul felállított kuratóriuma lehetetlenítették azt, hogy morális töltéssel közeledjen a pénz­ügyminiszter a társadalomhoz. Nem mintha nem ugyanazt tette volna előéletében, mint mindenki más, aki tisztességes polgár­nak tartatik. Ennyi, ezen a szinten biztos, hogy mindenkinek be­lefér. Ha ennél szabályosabban él valaki, az ugyanolyan következményekkel jár, mint azok a munkalassítási sztrájkok, amelyeket az összes szabály betartásával folytatnak. Ilyenkor ugyanis gyakorlatilag megáll az élet. És mégis: ha valaki nem tudja egy lendülettel a maga oldalára állítani a társadalmat, s ugyanakkor nem tökéletesen, sterilen, ha kell, betegesen tiszta, egy ilyen programot hogy vezényelhetne le? Márpedig le kellene. Éppen azért, hogy ne legyen képtelenség az, hogy egy tökéletesen szabályos életű, morálisan támadhatat­lan és mégsem balek, örök vesztes típusú, agilis ember kezdhes­sen a csomagkészítéshez. Hogy létezhessen ilyen ember is! Ezt a célt, ilyen előzményekkel már aligha lehet elérni. Ez az igazi csapda. A hiányzó pénzt be kell szedni valahogy, de a legmini­málisabb jogkövetésre, önkéntes közreműködésre se lehet számítani majd a társadalomtól. Akkor pedig harc következik. Csendes, örömtelen. S ezt a helyzetet csak súlyosbítja, hogy miközben a teljes pénzügyi és szociális rendszer vonaglik, szenved, a parlament azt tervezte, hogy elmegy több mint két hónapos szabadságra. Olyankor, amikor a legtöbb, a koalíció által is sürgősnek mon­dott törvényt nem hozták meg, amikor további 5 törvény tekin­tetében folyamatos a mulasztásos alkotmánysértés, s amikor egyébként is azt gondolhatják az emberek, hogy ha már nem tudnak segíteni, legalább csinálnának úgy, legalább zokogná­nak velünk. Persze hogy ez csak a látszat világában jelentene valamit, de a politikában az, aki ebben a szférában sem képes a rózsás varázslatra, a valóságos viszonyokhoz hozzá se nyúljon. Tessék hát visszaszaladni. Lenne megbeszélnivaló, akár egy egész nyárra. Nagy N. Péter Tiszti fogadalomtétel Ünnepélyes külsőségek között avattak fel 213, a Rendőrtiszti Főiskola nappali tagozatán végzett tisztet szombaton a bu­dai vár Oroszlános Udvará­ban. A végzős hallgatókat a belügyminiszter köszöntötte. Kuncze Gábor többek között azt kérte a fiatal tisztektől, hogy legyenek szerények, alázato­sak, humánusak az állampol­gárokkal, miközben a bűnözőkkel szemben kérlelhe­tetlenül lépjenek fel. Kitért arra is, hogy romlik a lakosság biz­tonságérzete. Ezért is különö­sen fontos, hogy a fiatal tisztek megállják helyüket. Szombaton a budapesti Futó utcában a megértésért fújtak. A graffiti verseny felbújtója az Európa Tanács, amely „Te is más vagy­­ te sem vagy más” címmel indított toleranciakampányt.

Next