Színes Vasárnap, 1995. augusztus (2. évfolyam, 31-34. szám)
1995-08-06 / 31. szám
4 SZÍNES VASÁRNAPORSZÁG-VILÁG AZ ÁR CSAK RÉSZLETKÉRDÉS LEGGEL ELŐ MÁR 8000 FORINTÉRT HAZAVIHETI H aPQ S d z ár csak részletkérdés! Kedvezményes vásárlási akciók a Videotonnal! Már 8000 Ft kezdőrészletért kínáljuk a 37 cm képátlójú színes televíziót. És ez nem ámítás! A tények a Videotonért beszélnek... A Videoton televíziókat már 20% kezdőrészlet befizetése után birtokba veheti és haza is viheti! A tévék változatos méretben és kivitelben készülnek. Részletre a 37 - 71 centiméteres képátlójú televíziókat vásárolhatja. A készülékek jellemzői: frekvenciaszintézeres hangolás, mikroprocesszoros vezérlés, OSD kivitel, szuper sarkított képcső, EURO-AV csatlakozó, fejhallgató bemenet, maximum 49 programhely, automata kikapcsolás. Megrendelhető a “kép a képben“ rendszer, a teletext és a beépített műholdvevő egység. A Videoton televíziók a legmodernebb japán technológiával készülnek, az olasz formatervezés új irányzatainak megfelelően. És a részletek?! Akár két éven át is törleszthetők, havi 2300 Ft-os összeggel! Most már bizonyos: az ár csak részletkérdés! Mindez nyugati színvonalon, biztos háttérrel, a Videoton Magyarországon egyedülálló szervízhálózatával. Bizonyságul, a Videoton termékek minden évben viselhetik a Kiváló Áruk emblémáját. A Videoton megújult formával és új vásárlási feltételekkel várja Önt! Érdeklődjön a részletekről és keresse a Videoton televíziókat a szakboltokban! //# VIDEOTON Összeáll a kép ig 50 esztendővel ezelőtt, 1945 augusztusában az amerikai légierő Hiroshima és Nagaszaki városok felett egy-egy bombát dobott le, amelynek romboló hatása és sugárveszélye eddig egyedülálló volt az emberiség történetében. Ez a két „atombomba" (ahogy később nevezték) eldöntötte a náci Németország kapitulációja után már csak a csendes-óceáni területeken zajló második világháború befejezését. Az US hadsereg vezérkara 1945 nyarán három atombombával rendelkezett. A bomba előállításán - a „Manhattanterv" kivitelezésén - amerikai és Európából a hitlerizmus elől menekülni kényszerült tudósok vettek részt. Sikerrel. Washingtonban a politikai vezetés és a vezérkar teljes egészében tisztában voltak a bomba rettenetes hatásával. Nemcsak a pusztítás mértékével, hanem annak az ellenséges lakosságra való pszichológiai hatásával is. Ma is kérdéses, hogy ha a „Manhattan-terv" nem 1945 nyarára (július) érett volna be, hanem 1945 elejére - mit cselekedett volna a Roosevelt-adminisztráció a náci Németországgal szemben? Milliós veszteséggel számolt a Pentagon Japán esetében nem volt vita az amerikai vezetők között. A Pentagon pontos számokkal operált. Bár a japán hadsereg félig már a földön feküdt - de arra még futotta erejéből, hogy magát az anyaországot, Nippont egy hatalmas katonai-népi ellenállási centrummá tegye. A japán nép fanatizmusát (és ezt nemcsak a hadseregre vonatkoztatják) ismerték és nem becsülték le az USA-ban. A Pentagon körülbelül egymillió amerikai katona halálával és sebesülésével számolt, ha az anyaországot fegyverrel kell - lépésről lépésre - meghódítani. (Az európai hadszíntéren például az USA inváziós csapata 1944. június 6. és május 9-e között mintegy 200 000 katonát vesztett halottakban és sebesültekben.) A Pentagon természetesen szorgalmazta az atombomba ledobását Japán felett. Háborút eldöntő fegyverként tartotta nyilván - s ebben nem is tévedett. A náci Németország is 1941 óta kísérletezett az atomfegyverrel, illetve annak előállításával. Kevés sikerrel. Egyrészt, mert egy német „Manhattanprogram" kivitelezéséhez hiányoztak az előfeltételek. A legjobb tudósok - németek, de magyarok is, például Teller Ede és Szilárd Leó - már 1938 előtt az USA-ban tevékenykedtek. Másrészt Németországban a megfelelő alapanyagok is hiányoztak e „fegyver" előállításához. De a legnagyobb akadály Adolf Hitler volt. A sztálingrádi, a nácik számára balul végződő csata után a „Führer" a gyorsan és nagy mennyiségben előállítható fegyverek gyártására helyezte a hangsúlyt. Egy „atomfegyver" csak valahol a „csodafegyverek" arzenálja szélén szerepelt. Werner von Braun és a többi zseniális német tudós inkább a rakétafegyverek előállítására összpontosították a rendelkezésre álló anyagi és egyéb eszközöket. Ezenkívül a szuperszonikus repülőgépek - az úgynevezett Volksjäger népi vadászgépek - és az Urang ide-oda röpdöső német nehézbombázók előállításán dolgoztatta Hitler tudósait. A páncélos fegyvernem „forradalmi" felújítása is az új fegyverkezési programhoz tartozott. Olyan nehézpáncélosok előállítása sikerült 1944/45 telén, amely játszi könnyedséggel küzdötte le a II. világháború egyik legjobb harckocsitípusát, a szovjet T-34/75 páncélost, és azonkívül olyan optikai célzóberendezéssel rendelkezett, amely infravörös sugarakkal a sötét éjszakában is megtalálta és megsemmisítette ellenfeleit.Az 1945. március 6-án kezdődő balatoni német offenzívában vagy 30 ilyen Királytigris került felhasználásra. Az eredmény: tucatjával semmisítették meg a szovjet páncélosokat. A Királytigrisek legtöbbje azonban elpusztult. Vagy beragadt a Sárrét „feneketlen" mocsarába, vagy Sepp Dietrich SS-Oberstgruppenführernek kellett őket felrobbantani, mert a visszavonuláskor elmaradt az üzemanyag-utánpótlás.) A tengeralattjárók is új figyelőberendezést kaptak, hogy kijátsszák a nyugati hatalmak radarbemérését. Németország kapitulációja után Japánnak át kellett gondolni katonapolitikai helyzetét. Tudták, hogy a nyugati hatalmak az európai hadszíntéren kivívott győzelmük után teljes erővel a csendes-óceáni hadszíntérre összpontosítják katonai erőfeszítésüket. A Szovjetunióval Japánnak 1941 áprilisa óta egy barátsági szerződése volt. Jóllehet ezt Sztálin 1945 áprilisában, négy év elteltével, nem hosszabbította meg, de Tokióban bizakodtak abban, hogy a Szovjetunió - tekintettel óriási személyi veszteségeire a német hadsereg legyűrése során nem fog egy távol-keleti hadjáratot kezdeményezni. Tokió Moszkva kegyeit kereste Kevesen tudják, hogy Japán 1944-től kezdve igyekezett a barátsági szerződésen túlmenően is Moszkva kegyeit keresni, így, amikor például Nippon földjén a japán politikai rendőrség kiemelt egy szovjet felderítő csoportot, azokat haditörvényszék elé állította, és a csoport fejét, dr. Sorgét (és másokat) halálra ítélte - Moszkvát külön értesítették, hogy ha a szovjetek kívánják, dr. Sorgén a halálos ítéletet nem hajtják végre. A moszkvai válasz tipikus szovjet volt: ez provokáció. Mi baráti országok ellen nem folytatunk felderítést. Dr. Sorge nevű személyt nem is ismerünk. 1944. november 7-én így a kiváló szovjet felderítőt, dr. Sorgét Tokióban - többedmagával - felakasztották. A Vörös Hadsereggel szemben álló, a távol-keleti határokat védő, úgynevezett Kvantung-hadsereget (hadseregcsoportot) Tokió utasította, hogy tartózkodjon minden provokációtól. E Kvantung-hadsereg - bármit állítottak később a szovjet hadvezérek -1944 nyarán már csak egy torzó volt. Kevés páncélossal - és nem a legmodernebbekkel - és kevés káderhadosztállyal. A személyi állomány többsége rekrutákból, illetve a japánok által meghódított területek segédcsapataiból tevődött össze. A Kvantung-hadsereg komolyabb katonai potenciált nem képviselt. Japán 1944 májusában és júniusában - a berni japán követségen keresztül - igyekezett kapcsolatokat keresni az amerikaiakhoz. Svájcban akkor Allen Dulles - diplomatának álcázva magát igazgatta az USA titkosszolgálatát Európában. Júliusban már ő is tudott a „Manhattan-terv" sikeréről. A japán puhatolódzást egy különbéke vonatkozásában azzal szerelte le, hogy a csendes-óceáni térségben csak akkor hallgathatnak el a fegyverek, ha Japán - a náci Németországhoz hasonlóan - feltétel nélkül kapitulál. Ebben benne foglaltatott a japán császár - ebben az időben a japánok által istenként felmagasztalt - detronizálása és a császári intézmény felülvizsgálata. Ezzel a berni japán-amerikai kapcsolatok megszakadtak. Tokió most már csak abban bízhatott, hogy sikerül neki az atombombát mielőbb megalkotni. Még Tojo generális kormányfő rendelte el 1943-ban az atombomba megépítését. Nippon kitűnő tudósgárdával rendelkezett. Egyedül a bombához szükséges Urán 235 elem előállítása nem sikerült, és amikor ehhez a németek segítségét kérték, Hitler nem volt hajlandó a japán bomba előállítását semmilyen formában támogatni. (Titokban ugyanis a japánokat is amolyan „Untermenscheknek" tartotta...) Tojo generális azonban állhatatosnak mutatkozott. Ő azonnal felismerte a bomba háborút eldöntő szerepét. Még 1941- ben, amikor Tojo vette át a japán kormány elnöki tisztségét, utasította a légierő kutatólaboratóriumát, hogy minden energiát fektessenek az „atombomba"-terv kivitelezésébe. A most előkerült titkos dokumentumok egyértelműen igazolják, hogy a japán atombomba előállítása azért nem sikerült, mert a legfontosabb „építőelem", az Urán 235 hiányzott. Erről nyilatkozott legutóbb a tokiói tv-ben a ma 84 éves Suzuki professzor, aki egyike volt a bombával kísérletező ötven tudósnak. A támadáskor sem adták fel A háború utolsó évében külön „császári parancs" utasította őket a munka meggyorsítására. Még akkor is ezen a bombán dolgoztak, amikor augusztus 6-án, 9-én Hiroshima és Nagaszaki felett az USA egyik nehézbombázója kioldotta az amerikai atombombát. A „Manhattan-tervről" - a japán kortanú elbeszélése szerint - ők a háború alatt nem sokat tudtak. (Nézetünk szerint a japán felderítés volt az, amely tudatosan nem informálta őket.) Csak arról volt értesülésük, hogy dolgoznak egy ilyen bombán. A német szövetségessel nem voltak jó kapcsolataik, sőt szinte semmi összeköttetésük. Amikor Tokió a német követségen keresztül Berlinhez fordult, hogy bármilyen összegért - svájci bankok bevonásával - hajlandóak két tonna Urán 235-öt vásárolni - a németektől csak egy értesítés jött, azt kérdezték: mire szükséges Japánnak ez? Erre aztán Tokió nem válaszolt. A háború befejezése napján Suzuki azt a parancsot kapta, hogy a bombára vonatkozó minden anyagot meg kell semmisíteni. Meg is tette. Csak a hadügyminisztérium titkos levéltári részlegénél maradt némi nyom. A japán tudósok eme erőfeszítését a szigetország közvéleménye a mai napig nem ismeri. Gosztonyi Péter (Svájc) 1/ Miért csak az amerikaiaknak volt atomfegyverük 1945-ben ? A japánok is dolgoztak a maguk bombáján 1995. augusztus 6.