Színes Vasárnap, 1995. augusztus (2. évfolyam, 31-34. szám)

1995-08-06 / 31. szám

4 SZÍNES VASÁRNAPORSZÁG-VILÁG AZ ÁR CSAK RÉSZLETKÉRDÉS LEGGEL ELŐ MÁR 8000 FORINTÉRT HAZAVIHETI H­­ aPQ S d z ár csak részletkérdés! Kedvezmé­­­­­­nyes vásárlási akciók a Videotonnal! Már 8000 Ft kezdőrészletért kínáljuk a 37 cm képátlójú színes televíziót. És ez nem ámítás! A tények a Videotonért beszélnek... A Videoton televíziókat már 20% kezdőrészlet befizetése után birtokba veheti és haza is viheti! A tévék változatos méretben és kivitelben készülnek. Részletre a 37 - 71 centiméteres képátlójú televíziókat vásárol­hatja. A készülékek jellemzői: frekvenciaszin­­tézeres hangolás, mikroprocesszoros vezér­lés, OSD kivitel, szuper sarkított képcső, EURO-AV csatlakozó, fejhallgató bemenet, maximum 49 programhely, automata kikap­csolás. Megrendelhető a “kép a képben“ rendszer, a teletext és a beépített műhold­vevő egység. A Videoton televíziók a leg­modernebb japán technológiával készülnek, az olasz formatervezés új irányzatainak megfelelően. És a részletek?! Akár két éven át is törleszthetők, havi 2300 Ft-os összeggel! Most már bizonyos: az ár csak rész­letkérdés! Mindez nyugati színvonalon, biztos háttérrel, a Videoton Magyarországon egyedülálló szervízhálózatával. Bizonyságul, a Videoton termékek minden évben viselhetik a Kiváló Áruk emblémáját. A Videoton megújult formával és új vásárlási fel­tételekkel várja Önt! Érdeklődjön a részletekről és keresse a Videoton televíziókat a szak­boltokban! //# VIDEOTON­­ Összeáll a kép i­g 50 esztendővel ezelőtt, 1945 augusztusában az amerikai lé­gierő Hiroshima és Nagaszaki városok felett egy-egy bombát dobott le, amelynek romboló hatása és sugárveszélye eddig egyedülálló volt az emberiség történetében. Ez a két „atom­bomba" (ahogy később nevez­ték) eldöntötte a­­ náci Német­ország kapitulációja után már csak a csendes-óceáni területe­ken zajló­­ második világhábo­rú befejezését. Az US hadsereg vezérkara 1945 nyarán három atombom­bával rendelkezett. A bomba előállításán - a „Manhattan­­terv" kivitelezésén - amerikai és Európából a hitlerizmus elől menekülni kényszerült tudó­sok vettek részt. Sikerrel. Wa­shingtonban­­ a politikai veze­tés és a vezérkar­­ teljes egé­szében tisztában voltak a bom­ba rettenetes hatásával. Nem­csak a pusztítás mértékével, hanem annak az ellenséges la­kosságra való pszichológiai hatásával is. Ma is kérdéses, hogy ha a „Manhattan-terv" nem 1945 nyarára (július) érett volna be, hanem 1945 elejére - mit cselekedett volna a Roose­­velt-adminisztráció a náci Né­metországgal szemben? Milliós veszteséggel számolt a Pentagon Japán esetében nem volt vita az amerikai vezetők között. A Pentagon pontos számokkal operált. Bár a japán hadsereg félig már a földön feküdt - de arra még futotta erejéből, hogy magát az anyaországot, Nip­­pont egy hatalmas katonai-né­pi ellenállási centrummá te­gye. A japán nép fanatizmusát (és ezt nemcsak a hadseregre vonatkoztatják) ismerték és nem becsülték le az USA-ban. A Pentagon körülbelül egymil­lió amerikai katona halálával és sebesülésével számolt, ha az anyaországot fegyverrel kell - lépésről lépésre - meghódíta­ni. (Az európai hadszíntéren például az USA inváziós csa­pata 1944. június 6. és május 9-e között mintegy 200 000 ka­tonát vesztett halottakban és sebesültekben.) A Pentagon természetesen szorgalmazta az atombomba ledobását Japán felett. Háborút eldöntő fegy­verként tartotta nyilván - s eb­ben nem is tévedett. A náci Németország is 1941 óta kísérletezett az atomfegy­verrel, illetve annak előállítá­sával. Kevés sikerrel. Egyrészt, mert egy német „Manhattan­­program" kivitelezéséhez hiá­nyoztak az előfeltételek. A leg­jobb tudósok - németek, de magyarok is, például Teller Ede és Szilárd Leó - már 1938 előtt az USA-ban tevékenykedtek. Másrészt Németországban a megfelelő alapanyagok is hiá­nyoztak e „fegyver" előállítá­sához. De a legnagyobb aka­dály Adolf Hitler volt. A sztá­lingrádi, a nácik számára balul végződő csata után a „Führer" a gyorsan és nagy mennyiség­ben előállítható fegyverek gyártására helyezte a hang­súlyt. Egy „atomfegyver" csak valahol a „csodafegyverek" ar­zenálja szélén szerepelt. Werner von Braun és a többi zseniális német tudós inkább a rakétafegyverek előállítására összpontosították a rendelke­zésre álló anyagi és egyéb esz­közöket. Ezenkívül a szuper­szonikus repülőgépek - az úgynevezett Volksjäger­ népi vadászgépek - és az Uran­g ide-oda röpdöső német nehéz­bombázók előállításán dolgoz­tatta Hitler tudósait. A páncé­los fegyvernem „forradalmi" felújítása is az új fegyverkezési programhoz tartozott. Olyan nehézpáncélosok előállítása si­került 1944/45 telén, amely ját­szi könnyedséggel küzdötte le a II. világháború egyik legjobb harckocsitípusát, a szovjet T-34/75 páncélost, és azonkí­vül olyan optikai célzóberen­dezéssel rendelkezett, amely infravörös sugarakkal a sötét éjszakában is megtalálta és megsemmisítette ellenfeleit.­­Az 1945. március 6-án kezdő­dő balatoni német offenzívá­­ban vagy 30 ilyen Királytigris került felhasználásra. Az ered­mény: tucatjával semmisítet­ték meg a szovjet páncéloso­kat. A Királytigrisek legtöbbje azonban elpusztult. Vagy be­ragadt a Sárrét „feneketlen" mocsarába, vagy Sepp Dietrich SS-Oberstgruppenführernek kellett őket felrobbantani, mert a visszavonuláskor elmaradt az üzemanyag-utánpótlás.) A tengeralattjárók is új figyelőbe­­rendezést kaptak, hogy ki­játsszák a nyugati hatalmak ra­darbemérését. Németország kapitulációja után­­ Japánnak át kellett gon­dolni katonapolitikai helyze­tét. Tudták, hogy a nyugati ha­talmak az európai hadszínté­ren kivívott győzelmük után teljes erővel a csendes-óceáni hadszíntérre összpontosítják katonai erőfeszítésüket. A Szovjetunióval Japánnak 1941 áprilisa óta egy barátsági szer­ződése volt. Jóllehet ezt Sztálin 1945 áprilisában, négy év eltel­tével, nem hosszabbította meg, de Tokióban bizakodtak ab­ban, hogy a Szovjetunió - te­kintettel óriási személyi vesz­teségeire a német hadsereg le­gyűrése során­­ nem fog egy távol-keleti hadjáratot kezde­ményezni. Tokió Moszkva kegyeit kereste Kevesen tudják, hogy Japán 1944-től kezdve igyekezett a barátsági szerződésen túlme­nően is Moszkva kegyeit ke­resni, így, amikor például Nip­pon földjén a japán politikai rendőrség kiemelt egy szovjet felderítő­ csoportot, azokat ha­ditörvényszék elé állította, és a csoport fejét, dr. Sorgét (és má­sokat) halálra ítélte - Moszk­vát külön értesítették, hogy ha a szovjetek kívánják, dr. Sor­gén a halálos ítéletet nem hajt­ják végre. A moszkvai válasz tipikus szovjet volt: ez provo­káció. Mi baráti országok ellen nem folytatunk felderítést. Dr. Sorge nevű személyt nem is is­merünk. 1944. november 7-én így a kiváló szovjet felderítőt, dr. Sorgét Tokióban - többed­­magával - felakasztották. A Vörös Hadsereggel szem­ben álló, a távol-keleti határo­kat védő, úgynevezett Kvan­­tung-hadsereget (hadseregcso­portot) Tokió utasította, hogy tartózkodjon minden provoká­ciótól. E Kvantung-hadsereg - bármit állítottak később a szovjet hadvezérek -1944 nya­rán már csak egy torzó volt. Kevés páncélossal - és nem a legmodernebbekkel - és kevés káderhadosztállyal. A szemé­lyi állomány többsége rekru­­tákból, illetve a japánok által meghódított területek segéd­csapataiból tevődött össze. A Kvantung-hadsereg komo­lyabb katonai potenciált nem képviselt. Japán 1944 májusában és jú­niusában - a berni japán követ­ségen keresztül - igyekezett kapcsolatokat keresni az ame­rikaiakhoz. Svájcban akkor Allen Dulles - diplomatának ál­cázva magát­­ igazgatta az USA titkosszolgálatát Európá­ban. Júliusban már ő is tudott a „Manhattan-terv" sikeréről. A japán puhatolódzást egy kü­lönbéke vonatkozásában azzal szerelte le, hogy a csendes-óce­áni térségben csak akkor hall­gathatnak el a fegyverek, ha Ja­pán - a náci Németországhoz hasonlóan - feltétel nélkül ka­pitulál. Ebben benne foglalta­tott a japán császár - ebben az időben a japánok által isten­ként felmagasztalt - detronizá­­lása és a császári intézmény fe­lülvizsgálata. Ezzel a berni ja­pán-amerikai kapcsolatok megszakadtak. Tokió most már csak abban bízhatott, hogy sikerül neki az atombombát mielőbb megal­kotni. Még Tojo generális­ kor­mányfő rendelte el 1943-ban az atombomba megépítését. Nip­pon kitűnő tudósgárdával ren­delkezett. Egyedül a bombá­hoz szükséges Urán 235 elem előállítása nem sikerült, és amikor ehhez a németek segít­ségét kérték, Hitler nem volt hajlandó a japán bomba előál­lítását semmilyen formában tá­mogatni. (Titokban ugyanis a japánokat is amolyan „Unter­­menscheknek" tartotta...) Tojo generális azonban állha­tatosnak mutatkozott. Ő azon­nal felismerte a bomba háborút eldöntő szerepét. Még 1941- ben, amikor Tojo vette át a ja­pán kormány elnöki tisztségét, utasította a légierő kutatólabo­ratóriumát, hogy minden ener­giát fektessenek az „atombom­­ba"-terv kivitelezésébe. A most előkerült titkos do­kumentumok egyértelműen igazolják, hogy a japán atom­bomba előállítása azért nem si­került, mert a legfontosabb „építőelem", az Urán 235 hi­ányzott. Erről nyilatkozott leg­utóbb a tokiói tv-ben a ma 84 éves Suzuki professzor, aki egyike volt a bombával kísérle­tező ötven tudósnak. A támadáskor sem adták fel A háború utolsó évében külön „császári parancs" utasította őket a munka meggyorsítá­sára. Még akkor is ezen a bom­bán dolgoztak, amikor augusztus 6-án, 9-én Hiroshi­ma és Nagaszaki felett az USA egyik nehézbombázója kiol­dotta az amerikai atombom­bát. A „Manhattan-tervről" - a japán kortanú elbeszélése sze­rint - ők a háború alatt nem so­kat tudtak. (Nézetünk szerint a japán felderítés volt az, amely tudatosan nem informálta őket.) Csak arról volt értesülé­sük, hogy dolgoznak egy ilyen bombán. A német szövetséges­sel nem voltak jó kapcsolataik, sőt szinte semmi összekötteté­sük. Amikor Tokió a német kö­vetségen keresztül Berlinhez fordult, hogy bármilyen össze­gért - svájci bankok bevonásá­val - hajlandóak két tonna Urán 235-öt vásárolni - a né­metektől csak egy értesítés jött, azt kérdezték: mire szükséges Japánnak ez? Erre aztán Tokió nem válaszolt. A háború befejezése napján Suzuki azt a parancsot kapta, hogy a bombára vonatkozó minden anyagot meg kell sem­misíteni. Meg is tette. Csak a hadügyminisztérium titkos le­véltári részlegénél maradt né­mi nyom. A japán tudósok eme erőfeszítését a szigetor­szág közvéleménye a mai na­pig nem ismeri. Gosztonyi Péter (Svájc) 1/ Miért csak az amerikaiaknak volt atomfegyverük 1945-ben ? A japánok is dolgoztak a maguk bombáján 1995. augusztus 6.

Next