Színes Vasárnap, 1995. október (2. évfolyam, 39-43. szám)
1995-10-01 / 39. szám
, % / >Ml-^ i K’foootui? o^PATERNOSZTER ^ ,^ÍüÍf» lü-ibí^^L -/ Krocskó József Nálunk a nagyhangúaké a világ. Figyeljük csak meg! A parlamentben sem az a sztár, aki a legokosabbakat mondja, hanem aki a legtöbbet, a leghangosabban (és zárójelben, az előzőekkel nem összefüggésben, gyakran a legostobábbakat.) De ugyanígy van ez az élet más területein, a tudományban, a művészetben, sőt a sportban is. Utóbbiban régi hagyományai vannak ennek. Hiába volt Bozsik vagy Kocsis hasonló kaliberű futballista, mint Puskás, a történet mégis mindig Öcsiről szólt. Ma sincs ez másképp. Maradva a futballnál: az érdeklődés nagy részét az olyanok vonják magukra, akiknek eredményeiknél , hangerejük nagyobb. Az olyan szelíd-szolid szakember, mint a középszerű csapatokat is dobogóra vezénylő Csank János vagy Garami József, némi túlzással a kutyát sem érdekli. És ilyen ember az elmúlt hét vége első számú magyar sporthőse, a teniszező Krocskó József is. Mert igaz, hogy Noszály ugyan lényegesen előrébb áll a világranglistán, de az ausztrálokat térdre kényszerítő játékos eredményei vetekednek az övével. Mégis majdnem mindig, majdnem mindenhol Noszály a főszereplő, legyen az reklám, bajnokok bajnoka show-műsor vagy bármilyen más szereplés. Krocskó pedig szép csendesen teszi a dolgát: ha Noszály kikap, ő megveri a nála a világranglistán vagy százötven hellyel előrébb álló Woodbridge-et, ha 2:2-nél döntő mérkőzést kell játszani, legyőzi a nála - bocsánat, Józsi! - jobb Philippousist. Miután két győzelmével kivertük a huszonhatszoros Davis Kupa-győztest, két napig végre ő az érdekes figura, hogy aztán jó ideig megint ne legyen rá senki kíváncsi. Egészen addig, míg a következő DK-meccsen megint meg nem ver egy világsztárt. (észte) Ásf. Fekete György Az Antall- majd a Borosskormány helyettes művelődési államtitkára a héten bejelentette, hogy kilép az MDF-ből, s a párt parlamenti frakciójából. A jövőben független képviselő lesz. Lépését a nyilvánosság számára érdemben nem indokolta. Aminthogy annak idején híres rapidmegoldásainak hátterével - a Hungaroton igazgatójának rajtaütésszerű leváltásától a Nemzeti Színház hasonló vezetőváltásán keresztül a titkos irományhatározatokkal létrehozott kulturális alapítványokig - sem terhelte a közvéleményt. Fekete nem akármilyen képviselői helyről mondott le. A XII. kerületből, egyéni jelöltként jutott a parlamentbe egy olyan körzetből, ahonnan az előző ciklusban Horváth Béla lett MDF-es képviselő. Itt akárkit indított volna el a fórum, valószínű, befut. Horváth Bélától, a nevezetes TF-es nagygyűlések sikeres szervezőjétől - Fekete érdemeire való tekintettel - elvették a helyet. Ő már a kisgazdáknál is van. Nem volt jó az MDF választása, mert íme, Fekete is ott hagyta a Fórumot, ami épp ebben a körzetben nem elegáns megoldás. Ráadásul nem is tűnik praktikusnak. Eddig ugyanis szinte minden képviselő elveszett, aki egy frakcióból, nehezen viselhető fegyelme helyett, a parlamenti szabad teret választotta. Legyen szó Pozsgayról, a pártját vesztett 36 kisgazdáról, vagy éppen Palotás Jánosról, a frakcióból való kiülés mindannyiszor a politikai súlytalansághoz vezető út első lépése volt. Zelnik József A héten látott napvilágot az információ, hogy a kormány megszünteti a Művészeti és Szabadművelődési Alapítvány költségvetési támogatását. Ha csak a legutóbbi esztendőt tekintjük, 100 millió forint alatti összegről van szó, de három éve még majd félmilliárddal gazdálkodott ez az MDF-kormány által létrehozott alapítvány. Emlékezetes vihart kavart annak idején, hogy a Vigadót használatba kapták, a Vörösmarty téri irodaházat tulajdonba, kuratóriumukat pedig annak idején tíz évre nevezte ki Andrásfalvy Bertalan művelődési miniszter. Ezzel a kulturális költségvetés egyik hatalmas szeletét kivonták az állami szférából, így a parlamenti ellenőrzés alól is, s ráadásul évtizednyi időre. E társadalmi szervezet vezetője Zelnik József az előző kormány színfalak mögötti mindenese volt. A Duna TV kuratóriumában kapott szerepet, elnökölt a Magyar Kulturális Kamarában, részese volt a szintén hatalmas összegek felett diszponáló Játék Alap döntéseinek. Mindazonáltal ő volt az, aki a legtöbbet tett azért, hogy a lehető legkevesebb politikai feszültség terhelje a kulturális szférát. Elkötelezettsége a népi kultúrához - akár szembeállítva a városi kultúrával - hamar nyilvánvalóvá lett, de ezen túl a lehető legsportszerűbben járt el. Az elsők között hozta például nyilvánosságra az alapítvány összes pénzügyét. Ahol csak volt, kiegyensúlyozott működést teremtett. Nem okoz meglepetést, hogy a kormányváltással elveszti befolyása jelentős részét, de az ő esetében attól nem kell tartani, hogy alapszenvedélyétől, a kultúra szervezésétől valamiféle politikai sértettség nevében búcsút vesz. Nagy N. Péter Koalíció: a vitának még nincs vége Vihar a Horn-fok felett Folytatás az első oldalról A jelek szerint sok szocialista vezető nem látja úgy, hogy a vita véget ért. A Hornhoz közel álló, vele lojális Gál Zoltán szerint a koalíciós viták fennmaradnak, csak ha nyilvánosak lennének, az volna hátrányos. „Utólag is érthetetlen az SZDSZ merev ellenállása, a kormány munkáját javító szocialista javaslatokkal szemben." Ennél sokkal élesebben fogalmaz Nagy Sándor MSZOSZ-elnök, aki az elmúlt héten huszonnégy óra alatt kétszer is járt Hornnál. Arra a kérdésre, teljes vereségként értékeli-e a döntést, Nagy kifejti: „Az bizonyos, rendkívüli képzelőerő kellene ahhoz, hogy ezt győzelemnek nevezzem..." És Nagy kifejti: két csoport pillanatnyi érdekegybeesése történt. Az egyik félt a koalíciós vita folytatásától, a költségvetés elfogadása előtt. A másik csoport szerinte azokból áll, akik vagy eltévesztették, melyik pártba léptek be, vagy ellenkezőleg, nagyon is fontos pártmegbízatást teljesítenek, vagyis az SZDSZ megbízását. A jelenségből egyebek közt azt következtetést vonja le, amelyik akkor is Horn közvetett bírálata, ha ő maga nincs pergőtűzben. Szerinte ugyanis az MSZP-nek nincs kiforrott politikája, amelyhez mindenki meghatározná viszonyát, s amelynek alapján az egyes emberek tevékenységét értékelni lehetne. Ebből következik, hogy szerinte ma Magyarországon lejáratódik a demokratikus baloldal, amiért, úgymond, nemcsak Horn Gyula a felelős, hanem azok is, akik a pártban és a frakcióban irányítanak. Jánosi György alelnök pedig a hét végén azt mondta, hogy bebizonyosodott, „az SZDSZ- esek a tárgyalások folyamán képtelenek voltak a kompromisszumra. Elfogadhatatlan és az MSZP autonómiájának megsértésével ér fel, hogy az SZDSZ mondja meg, ki a jó szocialista párti politikus, és ki nem az. Ha az SZDSZ nem változtat politikai stílusán, akkor a két párt együttműködése nem lesz tartós." Nem tudni, hogy ez politikai nekrológ, vagy vitalezárás-e. Máté László, az MSZP másik alelnöke Kaposvárott azt mondta, egy kérdésre válaszolva, hogy bolsevik típusú eljárásmód az a szabad demokrata gyakorlat, amely elfogadható és kevésbé elfogadható politikusokra osztja az MSZP-t. A politikus párhuzamot lát: a kommunisták jártak így el a Kisgazdapárttal szemben negyvenöt után, amikor azt a pártot osztották ellenségekre és olyanokra, akik hajlandók voltak együttműködni. Vegyünk ehhez hozzá még két MSZP-s alelnököt: Szekeres Imrét, aki kritikát kapott Horntól, amiért a strukturális hibákat egy átvilágítástól függővé téve félre akarta tenni, és Csehák Judit alelnököt, aki nem szavazta meg az elnökségi határozatot, állítólag azzal érvelve, hogy ő a vita kirobbanásához sem járult hozzá, akkor miért szavazná meg ilyetén befejezését. Márpedig a fentiek mind a szocialista párt különböző vonulataihoz tartozó meghatározó személyiségek. Mit lép Horn legközelebb? Nehéz megjósolni: ő Gáltól eltérően nem mond egyetlen „direkt kritikus" mondatot az SZDSZ-ről, de ezt ő is kimondja: „meg fogom tenni a kormányzati munkát javító célzó lépéseket". Melyek lehetnek ezek? Talán Havas Henrik címzetes államtitkársága jelez egy várható kormányzati magatartásformát. Havas funkcióját korábban Jánosi politikai államtitkárnak szánták. Címzetes államtitkári kinevezéshez Hornnak nem kell egyeztetnie a partnerrel, de rábízhatja a Miniszterelnöki Hivatal politikai funkcióinak egy részét... Akárhogy is, ha a Horn által elfogadtatott kompromisszum MSZP-s visszhangját vesszük alapul, arra a következtetésre juthatunk, hogy mozgástere beszűkült, a belső kritika felerősödött. És a hét első felében az MSZP-nek frakcióülése lesz, ahol a pártelnök az előadó: a meteorológia szerint kétségkívül gyűlnek a viharfelhők a Horn-fok körül. Munkatársunktól A garderobnál - Ennek most nincs szezonja POLITIKAI KULISSZATITKOK • POLITIKAI KULISSZATITKOK Tapoga tó ázások Érdekes hírt hallottunk a múlt hét elején. Állítólag egy gazdasági-politikai tanácskozáson több pénzügyi szakembert is megkérdeztek, adott esetben vajon vállalna-e pénzügyminiszteri posztot. Az ilyen kérdés természetesen senkit nem kötelez semmire, nem köti meg sem a kérdező, sem a válaszadó kezét. A dolog természeténél fogva ezt a hírt nem tudtuk ellenőrizni, de ha igaz, akkor talán azzal is összefüggésben állhat, hogy Bokros Lajos pénzügyminiszter, aki hátulról vezeti a kormány népszerűségi mutatóját, többször is kijelentette, nem szívesen vállalná a tisztet olyan kormányban, amely már nem koalíciós. S mivel az említett tapogatódzások idején még senki sem fogadott volna nagy összegben a koalíció tartósságára, elképzelhető, hogy az illetékesek meg akarták tudakolni: van-e egyáltalán valaki, aki vállalná... Turisták, akik nem azok képviselők egy csoportja javaslatot készül tenni, hogy rendezzenek idegenforgalmi-turisztikai vitanapot a parlamentben. Országosan látszatra nincs baj a turistaforgalom mennyiségi mutatóival. Tavaly a beutazók száma a hazai lakosság mintegy négyszerese volt, körülbelül 40 millió személy, de jóval kevesebb mint 10 százalékuk töltött el vendégéjszakát hotelben, így nem emelkedett a várt mértékben a szállodák jövedelmezősége. Ez egyebek mellett azzal is összefügg, hogy sok családi vállalkozás alakult a konjunktúra reményében panzióvá, vagyis egy kisebbedő tortán többen osztozkodnak. Emellett a Szlovákiából, Ukrajnából, Romániából érkező látogatók, akik csak papíron turisták, rokonoknál, ismerősöknél, vagy - többnyire - adót nem fizető „fekete" szállásadóknál laknak. Nem városnéző körsétán vesznek részt, hanem árusítanak, feketemunkát végeznek. A Balaton turistaforgalma a legtöbb szakértő szerint a vártnál gyorsabban hanyatlik. A korábbi években egy esztendő turistaszezonja itt másfélkét hónapig tartott. Ez évről évre csökkent és az idén már mintegy kéthárom hétre zsugorodott, de még e rövid időszak alatt sem volt, még a hétvégeken sem, telt ház. Mialatt a hazai fizetőképes kereslet általában az olcsóbb olaszországi, szlovén és horvát üdülőhelyek felé fordul, a nyugati turisták közül, sajnos, mind kevesebb választja úti céljául a Balatont. Budapesten, amely az országnak a Balatonnál nagyobb jelentőségű turisztikai központja, ugyancsak negatív fejleményekkel kell számolni. Kevesebb nagy nemzetközi rendezvényt tartanak, ami rontja a budapesti szállodák kihasználtságát. A külföldi utazási irodákhoz is eljut a romló magyar közbiztonság híre. Ehhez kapcsolódik az, hogy némely biztosító már nem fizet a hazánkban ellopott gépjárművekért. Mennyi a 20 százalék? A rendőrszakszervezet jegeli a bérvitát Pintér Sándor altábornagy országos főkapitánnyal, illetve pontosabban a kormánnyal, amely majd késő ősszel dönt a rendőri fizetésekről. Mint ismeretes, Horn Gyula miniszterelnök az ORFK-n tett látogatásakor 20 százalékos bruttó fizetésemelést ígért a rendőröknek, ami még mindig több 5 százalékkal, mint az, amit - állítólag - az ugyancsak a Belügyminisztériumhoz tartozó határőrségnek, illetve a HM-hez tartozó Magyar Honvédség állományának kilátásba helyeztek. A Független Rendőrszakszervezet most szakértői véleményekkel kívánja megtámogatni ellenállását a jelentéktelennek tartott 20 százalékkal szemben. E szakszervezet adatai szerint a beígért 20 százalékos fizetésemelés ténylegesen 16 százalék bruttó illetménynövekedéssel lenne egyenértékű, minthogy félre kell tenni a túlórákra is, amelyeket viszont később esetleg nem fizetnek ki. Számításuk szerint csak a legalsó rétegekben - a kezdő tiszthelyettesek, pályakezdő tisztek esetében, valamint az alacsony beosztásokban - lehet, mintegy 6-8 százalékos nettó növekedés. A közép- és felsővezetők között aligha várható két százaléknál nagyobb nettó növekedés. Mindez természetesen összefügg az adójogszabály változásából eredő többletterhekkel. A szakszervezet értesülésünk szerint nem lelkesedik azokért a vezetői ötletekért sem, hogy a rendőrség saját szükségletét, legalább részben, a kívánatos többletbírságok egy részéből fedezze. (Tegyük hozzá: ezek a tervek hivatalosan sosem láttak napvilágot.) A szakszervezet részéről azzal érvelnek, hogy ez végső soron az állampolgárok zaklatásához is elvezethetne, ami nem javítaná a rendőrségről alkotott lakossági képet. Tény, hogy már most is sok rendőrőrsön és kapitányságon elfogynak azok, akik a polgári életben jobban tudják kamatoztatni tudásukat és képesek ismereteiket konvertálni. Egy apró példa az elmúlt napokból a rendőri létszámhiány következményeiről, amelyek az adófizető állampolgáron csattannak. Kolléganőnk táskáját zsebtolvaj rámolja ki, majd az áldozat néhány nap múlva telefonértesítést kap, hogy igazolványait, iratait visszaadják, ha fizet egy bizonyos összeget. Megbeszélik a randevút, az áldozat értesíti a rendőrséget, ahol biztosítják, ők is ott lesznek, csak tartsa fel az „iratátadót", alkudozzon vele minél tovább. A helyszín egyébként karnyújtásnyira van a Budapesti Rendőrfőkapitányságtól. A találkozó létrejön. A delikvens alkudozik az instrukciónak megfelelően, majd fizet néhány tízezret, átveszi az iratait, és abban a meggyőződésben távozik, hogy a pénzét is visszakapja, amikor az illetőt „lekapcsolják". Ám senkit sem kapcsolnak le. Utóbb kiderül: a területileg illetékes kapitányságon akkora volt a létszámhiány, hogy csak egy egyéb rendőrakcióban gyakorlatlan fogdaőrt küldtek ki a randevú színhelyére, aki bűnözőt évek óta már csak rács mögött látott. És ő bizony elvesztette a nyomát, elmulasztotta a közbelépés pillanatát... .