Színes Vasárnap, 1996. február (3. évfolyam, 5-8. szám)

1996-02-04 / 5. szám

Adóegyszerűsítés Alig egy hónappal a „kéttáblás adózás" bevezetése után Surján László kereszténydemokrata képviselő a törvény módosítására tesz javaslatot e héten a parlamentben. A január óta használt új adórend bünteti (magasabb kulccsal adóztatja) azokat, akiknek nemcsak bérjellegű jövedelmük van. Hogy pontosan ki mennyit köteles a költségvetésnek átutalni, azt egy igen bonyolult arányosítási eljárással számolják ki. A lényeg: nem csupán a jövedelme nagyságától, hanem a bére és egyéb bevételeinek arányától is függ hogy ki mennyit adózik az enyhébb, illetve a kíméletlenebb kulcs alapján. E szisztéma már az idei első bérkifizetéseknél - pontosabban az adóelőleg levonásánál - gondot okoz. A szabály arra nem ad módot, hogy ki-ki megbecsülje leendő jövedelmeinek arányát, s a munkáltatója az így számított kulcs alapján vonja az előleget. Tehát, aki elkövette azt a „hibát", hogy bevallotta, lesz egyéb jövedelme is, attól a lehető legnagyobb előleget vonják. A különbözetet persze majd jövőre elszámolhatja, legfeljebb egy esztendőre kényszerül adómentes hitelt nyújtani az APEH-nek. A legbiztosabb tehát, ha a munkavállaló munkahelyén nem jelenti be egyéb pénzforrásait, s csak az adóbevalláskor utalja át az ez után járó adót. Ekkor - tudtuk meg Sallai Gézától, az APEH sajtófőnökétől - a hatóság nem is értesül a „trükkről", tehát büntetést sem rónak ki. A volt népjóléti miniszternek más problémái is vannak a kéttáblás rendszerrel. Egyrészt az, hogy a törvény különbséget tesz a csak bérből, illetve a bérből és egyéb jövedelemből is élők közt az utóbbiak kárára. Adóterhük még akkor sem egyenlő, ha összes jövedelmük egyébként megegyezik. A másik probléma: Surján számításai szerint az arányításos megoldás odavezet, hogy az ugyanakkora pluszjövedelemmel rendelkezők, de magasabb bért kapók több adókedvezményt érvényesíthetnek. A képviselő módosító javaslata lényegében azt célozza, hogy a bérek után (függetlenül az egyéb jövedelmeitől) mindenki ugyanúgy adózzon, s a „büntetőkulcsot" legfeljebb a nem bérjellegű bevételekre alkalmazzák. Surján szerint ha a parlament elfogadja javaslatát, áprilisban változhat az adózás rendje. Bizakodására az ad okot, hogy az ellenzék támogatásán túl számít koalíciós szavazatokra is, mert - mint mondja - a törvény tavaly decemberi vitája idején több szocialista és szabad demokrata képviselő is az övéhez hasonló módosító indítványt terjesztett be. Kérdésünkre azonban azt mondta, nem kezd kampányba a kormánypártoknál. S ha javaslatát elvetik, az Alkotmánybírósághoz fordul. d. d. AZ ORSZÁGGYŰLÉS tavaszi ülésszakát február 5-6-i ülésével kezdi. Hétfőn még napirend előtt ünnepi megemlékezés lesz a millecentenáriumról és a köztársasági törvény kihirdetésének 50. évfordulójáról. Ezután a napirend előtt a miniszterelnök is felszólal. Még aznap az Országgyűlés megvitatja a szövetkezetekről, majd a közúti közlekedésről, a társadalmi szervezetek költségvetési támogatásának elosztásáról és a területfejlesztésről és a területrendezésről szóló törvényjavaslatokat. Kedden többek között a polgári törvénykönyv egyes rendelkezéseinek módosításáról és az egyes fontos tisztségeket betöltő személyek ellenőrzéséről szóló 1994. évi XXIII. törvény módosításáról vitáznak. S MAGYARORSZÁG SZÍNES VASÁRNAP 5 Sikeremberek találkozója Budapesten Sok nagy magyar kis helyen ^ ^ Folytatás az 1. oldalról A döntés meghatározó szempontja az volt, hogy olyan üzletembereket, jelentős ipari és pénzügyi személyiségeket, szellemi nagyságokat válasszanak, akik - jobban megismervén szüleik vagy nagyszüleik hazáját, sokat tehetnek Magyarországért. Ha azonban vetünk egy pillantást a szervezők által nyilvánosságra hozott első vendéglistára s későbbi kiegészítésére, belátható, hogy kevés kényesebb feladat lehet, mint egy ilyen rendezvény harmonikus lebonyolítása. Rögtön szemet szúr például néhány nagy név hiánya. E pillanatban úgy fest ugyanis, hogy nem jön Budapestre Soros György. Nem jön, pedig hívták. Egyébként is úgy lehetne képet kapni a rendezvény szellemipolitikai jelentőségéről, ha tudnánk, hogy ki mindenkit hívtak, s aki nem jött, miért nem. Soros György esetében tudjuk a választ. Zsúfolt programja miatt nem képes időt szakítani a találkozóra, bár a személyes invitálásra visszakérdezett, hogy igazán nagyon fontosnak gondolja-e jelenlétét a meghívó, s a feltétlenül igenlő válaszra elbizonytalanodott, s a hírek szerint igyekszik időt szakítani. Fejtő Ferenc, a Párizsban élő történész és publicista viszont némi fenntartásokkal viseltetik a kormányzat iránt, ezért fontolgatja, hogy jöjjön-e. Teller Ede, a világhírű, Amerikában élő fizikus, akitől információink szerint a rendezvény ötlete is származik, betegsége miatt nem jöhet. A két legutóbbi magyar Nobel-díjas viszont időskorára hivatkozva nem vállalja a rövid időn belüli második hosszú utat. Az alaplistánál úgy fest, hogy nem gondoltak a művészekre. Talán ezért eshetett meg, hogy - ez okból legalábbis - nem jön Budapestre Andrew Vajna, akit pedig nemrégiben Hollywood első számú filmproducerévé választottak. (Az ő filmje az Evita, Madonnával a címszerepben, amelynek egy részét a tavasszal Budapesten forgatják.) Az utóbb hívottak közé azonban került művész, Sütő András író személyében, s vele együtt egy kollégája is, Határ Győző Londonból. Sütő utólagos meghívása valószínűleg gesztus a Magyarok Világszövetségének, amely feltehetően némiképp nehezményezi, hogy lényegében kimaradt a rendezvény megszervezéséből. Ezzel kapcsolatban a rendezők egyik képviselője nemrégiben azt nyilatkozta, hogy küldtek meghívókat a határon túli magyarság képviselőinek is, de azért azt tudni kell, hogy a Magyarország 2000 nem nemzetiségpolitikai összejövetel. A meghívottak névsorát olvasva meglepetést okozhat, hogy néhány kevéssé ismert név között lelhetünk olyat is, amellyel igen gyakran találkozunk a hazai tömegkommunikációban, így például vendég lesz a szociológus Szelényi Iván és Berend T. Iván gazdaságtörténész. Szelényi ugyanis Bécsben él, és külföldi egyetemeken tanít, bár nagyon sokat van itthon, Berend T. pedig néhány éve az Egyesült Államokban oktat. Az iméntiek talán felkeltették a Színes Vasárnap olvasóinak kíváncsiságát, s szeretnének majd érdemben is értesülni arról, hogy mi minden történik a kormány által szervezett rendezvényen. Nem lesz könnyű azonban információhoz jutni, hiszen a programok többsége nem nyilvános, újságírók számára sem hozzáférhető. A meghívók ugyanis intim, további kapcsolatok felvételére alkalmas hangulatot szed 1. Sütő András - jelzésértékű jelenlét 2. Kati Marton, Richard Holbrooke felesége, egyike a kevés hölgyvendégnek 3. Andrew Sarlós - nyilvánvaló volt, hogy hívják, s jön is 4. Talán meglepő, de külföldi magyarnak számít Szelényi Iván is remének teremteni, s ezért kevéssé adnak fórumokat a nyilvános eszmecserék, netán deklarációk számára. Mindazonáltal az eddigiek ismeretében biztosak lehetünk benne, hogy a közönség sem fordul le unalmában a székről, amikor a Magyarország 2000-ről szóló tudósítást olvassa a Színes Vasárnap következő számában. Nagy N. Péter . •: ■ .... ;■ j"..y ■../ ;■ --.x- ■ . ■ POLITIKAI KULISSZATITKOK * POLITIKAI KULISSZATITKOK Hol áll Orbán? A Fidesz első embere mindenkor képes arra, hogy meglepetéseket okozzon. A Magyar Hírlap szombati számában megjelent interjújában Orbán Viktor tegnapi szabad demokrata szövetségeseivel szemben olyan éles támadásokat enged meg magának, amelyek párjukat ritkítják. Kiindulópontja: „Az országnak nagy szüksége van az önvédelemre alkalmassá tevő életösztönöknek a felerősítésére. Idetartozik az úgynevezett másság helyes megítélése is." Orbán szerint „az SZDSZ által diktált politika elgyengíti Magyarország szellemi és gazdasági erejét, az MSZP pedig e gazdaságpolitika aktív, s e kultúrpolitika csendes támogatójává vált. A nemzet és közösségeinek szétverésére törekvő szabad demokrata dominanciájú kultúrpolitikát abba a sorba illesztem, amelyben már ott található a határokon túli magyarok érdekeiről való lemondás, a családok helyzetének ellehetetlenítése, az oktatás dezorganizálása, a tudományos kutatásokra szánt összegek megkurtítása." A riporter kérdésére, hogy eszerint tehát Orbán Viktor tendenciára gyanakszik, a pártvezető azt feleli: „Én nem gyanakszom, hanem az elmúlt másfél év meggyőzött arról, hogy összefoglalóan a magyarság szellemi és lelki erejének szándékos gyengítéséről van szó." Ha a magyarság szellemi és lelki erejének szándékos gyengítéséről a paletta jobb oldalán álló politikus beszél, akkor ez - már csak a szándékosság említése okán is - a becsületsértéshez közel álló kategória, de nem meglepő. Az azonban valóban újdonság, hogy Orbán ilyen messze megy el, és első ízben vállal olyanokkal közösséget, akik az SZDSZ „demonizálásában" jeleskednek. Sőt még messzebb menő következtetéseket is sejtet, ha nem is nevezi meg ezeket, amikor ezt mondja: az SZDSZ nemrégiben megbukott kultuszminisztere - a hivatalban levő utóddal együtt - a másság és a multikulturális értékek felkent papjaként mutatkozott be a társadalomnak. A vádak sokat sejtetőek, még akkor is, ha az olvasó nyilván felteszi a kérdést: miről is beszélünk tulajdonképpen? Az is figyelemre méltó, hogy Orbán szemmel láthatóan biztosítani akarja az együttműködést a jobbra forduló Giczy-féle KDNP-vezetéssel és a mai MDF-fel is, ahol „bárhogy dől el a küzdelem, a Fidesznek az MDF mindenkori vezetőivel kell kapcsolatot tartania". A mondat az Angliáról szóló szólásra emlékeztet, amely szerint az országnak „úgymond" nincsenek állandó barátai és ellenségei, csak érdekei. A szöveget dekódolva: ha győz a Lezsák-Boross frakció, amelynek sok vezetője négy évig kétségbe vonta a Fidesz nemzeti elkötelezettségét, úgy Orbán velük is kész a konstruktív viszonyra. Mint ahogy „a jövőben hangsúlyozottabbá teszi, hogy a kisgazdákkal békés egymás mellett élésre törekszik... Nem szabad azt a látszatot kelteni, hogy a politikában az igazi választóvonal nem az ellenzéki és a kormánypártok, hanem az FKGP és más ellenzéki pártok között húzódik". Orbánnak mindenesetre nem kevés magyarázni valója lesz a tekintetben, hogy melyek azok a Torgyán-féle nézetek, amelyektől a fiatal demokratákat nem választja el mély szakadék. Igen érdekes az is, amit a Fidesz első embere az egyházak támogatásáról mond. Kijelenti, hogy csak azon egyházak és felekezetek támogatását tartja célszerűnek, amelyek az általuk vallott nemzeti és családi értékekkel nem helyezkednek szembe. De: ki állapítja meg a kritériumokat? Nem mond-e ellent ez a diszkrimináció a vélelmezett, tehát önkényes szempontok alapján az egyház és állam szétválasztásának? Nem térhet-e vissza korábbi korok gyakorlata, amikor a konstruktív és a destruktív egyházakat élesen elkülönítették? Hivatkozás Bimbóra Úgy tudni, Torgyán József jogi tanácsadói mérlegelik, hogy pert indítsanak egy pletykalap ellen, mivel az az FKGP elnökének engedélye nélkül közölte 1957. július 22-én kelt levelét a Fővárosi Bíróság akkori elnökéhez. E levélben az ifjú Torgyán József, hivatkozva „Bimbó István elvtárssal, a Fővárosi Bíróság másodelnökével folyó hó 19-én való szóbeli megbeszélésemre" kéri, bocsássák el a Fővárosi Bíróság kötelékéből, ahol fogalmazóként dolgozik, és tegyék lehetővé, hogy ügyvédjelöltként tevékenykedjék tovább. „Kérem az Elnök elvtársat, hogy kérésem elbírálásánál szíveskedjék figyelembe venni azt is, hogy jelenlegi munkakörömet mindig a legnagyobb igyekezettel próbáltam betölteni, például csak azt említem meg, hogy számos esetben, minden ellenszolgáltatás nélkül túlóráztam azért, hogy a népbírósági tárgyalási jegyzőkönyv már a tárgyalás napján elkészüljön. Kérem kérésem elbírálásánál szíveskedjék továbbá figyelembe venni azt is, hogy nem azért kérem felmentésemet, mert nem töltöm be szívesen munkakörömet, hanem mert élethivatásként az ügyvédi pályát választottam." Torgyánhoz közel álló jogászok szerint a levelet engedély nélkül közölték, és az akkortájt kényszerű nyelvezetet annak bizonyítékaként állítja be a pletykalap a maga szarkasztikus kommentárjában, mintha az október 23-i forradalmat Torgyán valóban ellenforradalomnak tekintette volna. A jogászok szerint a pletykalapot elmarasztalhatják a levélhez fűzött sértő megjegyzésekért is. A jogászok a per esélyeit mérlegelik, a döntésben nyilván szerepet játszik majd a politikai megfontolás is: célszerű-e a bírósági ügy és az ezzel járó nyilvánosság. Támadott „fővadász" Suchman Tamás privatizációs miniszter az elmúlt hónapok kormányzati sikerembere. Fél éve senki sem bízott abban, hogy teljesíteni tudja a privatizációs előirányzatokat, és nem kizárt, hogy idén, a nehezedő körülmények ellenére, új meglepetéseket okoz majd. Ahogy nőtt társadalmi elismertsége, úgy szaporodnak vele szemben az ellenzéki támadások. A legutolsó „gyöngyszem", az Új Magyarország első oldalán közli „Lobbyzik a fővadász?" című írását, amelyben Suchmant, akit nemrégiben az ország legnagyobb vadásztársaságának elnökévé választottak meg, a vadászat lobbyemberének tünteti föl, aki ezt a tisztét az ÁPV Rt.-ben is felhasználhatja. A tudósítás Bogárdi Zoltán MDF-es országgyűlési képviselőt idézi, mondván szerint az ÁPV Rt. vezetése még a vadászatról szóló jogszabálytervezet elfogadása előtt kész helyzetet akar teremteni. Bogárdi szerint ezt a gyanút erősíti, hogy az állami tulajdonú erdőgazdaságok vezetői az ÁPV Rt. egy igazgatójától levelet kaptak: készítsék elő azt, hogy a gazdaság a jelenleg birtokon belül levő társaságokkal kössön az ott lévő épületek, telkek értékesítésének előkészítéséről megállapodást. A levél valójában teljesen jogszerű, és nem teremt kész helyzetet, megszellőztetésének nyilvánvalóan egyedüli célja az volt, hogy megkérdőjelezze a privatizációs miniszter integritását. Kopits egyetért Naggyal Lehet-e valami, amiben Kopits György, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) e funkciójából hamarosan távozó magyarországi képviselője egyetért Nagy Sándorral? Nagy az IMF által is inspirált pénzügyi politika kritikusa volt, vagy legalábbis alternatív megoldásokat keresett annak vélelmezett egyoldalúságai ellen. Úgy tűnik, van, amiben egyetértenek. Nagy a közelmúltban több fórumon is hangoztatta, hogy a kormánynak stratégiai ügyként kellene kezelnie az elmaradt kelet-északkeleti országrészek fejlesztését, s erre a privatizációs bevételeket is fel lehetne használni. Különben - mint mondotta - e terület végképp leszakadhat a fejlettebb régióktól, s a hiányos infrastruktúra okán nem lesz befektető, aki odaviszi tőkéjét. Ezért kell továbbépíteni az M3-as autópályát. Nagyon hasonlóan nyilatkozott a hét végén Kopits is, aki egyébként helyesli a privatizációs bevételekről hozott döntést. Kopits az M3-asról: „Ez nagyon hatékony beruházás lenne, a kisszámú, részletesen is megvizsgált beruházás közé tartozik, szükség is van rá.1V.