Színes Vasárnap, 1996. április (3. évfolyam, 14-17. szám)
1996-04-07 / 14. szám
1996. április 7. Újragondolt megállapodás A három hónapos előkészítés után, de még a szocialisták közelmúltbeli kongresszusa előtt megkötött, a közalkalmazottak foglalkoztatásával kapcsolatos hároméves megállapodásnak a tervekhez képest több szépséghibája is van. Az érdekvédők ráadásul azt is mondják, a kormány a részleges megállapodás érdekében túl messzire ment, ezért nem biztos, hogy be tudja majd tartani ígéreteit. Mások örülnek az egyezségnek, mivel a kabinet és egy nagy munkavállalói réteg között ezúttal végre átfogó, viszonylag hosszú távú megegyezés született. A megállapodás persze nem vagy csak alig hasonlítható a tervezett Társadalmi Gazdasági Megállapodáshoz (TGM), de generálhatja a további részmegegyezéseket: a közalkalmazottak után a versenyszférának kell következnie. Szabó Endre, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke. - A TGM is három évre szólt volna. A hároméves megállapodás tehát időben megfelel annak az elgondolásnak. Van más rokonság is: a megegyezés több témakört érint, tehát nem egy konkrét ügyre - például egy adott bérmegállapodásra vagy a foglalkoztatáspolitikára irányul. Szó van benne a bér-, a foglalkoztatáspolitikáról, munkajogi kérdésekről, az államháztartási reform ügyeiről, közoktatásról, felsőoktatásról, kultúráról, kutatásról stb. A TGM viszont az egész makrogazdaságra vonatkozott volna. A mostani megállapodás ehelyett megelégszik a közszféra úgynevezett „makroügyeivel". A hároméves megállapodás tehát a TGM- nek csupán egy részét „fedi le". Ahhoz képest, amit mi szakszervezetek akartunk, illetve az önkormányzatok szerettek volna elérni, természetesen nem sikerült megoldani mindent. Egy sor ügyben a kormány nyilvánvalóan több ígéretet tett a megállapodásban, mint amit talán szeretett volna. A szakszervezetek számára viszont néhány ügyben nem olyan konkrét a megállapodás, mint ahogy a tárgyalások elején képzeltük. Kósáné Kovács Magda volt munkaügyi miniszter, jelenleg az MSZP ügyvezető alelnöke. - Ezzel a megállapodással nem született meg a TGM. Lehet, hogy ha annak idején ilyen konkrét megállapodások kidolgozására tettünk volna erőfeszítéseket, mint amilyen most született, megspórolunk egy nem túlságosan látványos, de mégiscsak átélt politikai kudarcot. Az egykori tervnek hibája volt, hogy egy átfogó gazdasági-társadalmi megállapodásra törekedett. És éppen azért, mert egy ilyen nagy ívű megállapodásban minden összefügg mindennel, az ellenkező szándékok kioltották egymást. Mindenki feltételekhez kötötte a maga megállapodási szándékát, és azok a feltételek a másik oldalon „ütötték ki a biztosítékot". Néhány hónap alatt be kellett látni, hogy az a koncepció megvalósíthatatlan. Viszonylag egyszerűbben megköthető a megállapodás, ha egy-egy munkavállalói csoportnak a konkrét érdekéről van szó. A költségvetési területen a munkáltató tulajdonképpen a kormány, hiszen az ezen a területen dolgozók a költségvetésből származó pénzekből élnek. És bár munkáltatójuk közvetlenül nem a kormány vagy a közigazgatás, munkajogi helyzetükre sokkal nagyobb hatással van a törvényhozás, mint a versenyszférában, ahol a kollektív megállapodásoknak nagyobb a szerepük. A hároméves megállapodás egy olyan első lépés, amelyben - viszonylag nagy területre - átfogó megállapodásra került sor a kormány, a szakszervezetek és az önkormányzati érdekképviseletek részvételével. És úgy tűnik, hogy már csak azért is elérte a célját, mert erősítette a megállapodási szándékot a versenyszférában is. Az MSZOSZ máris kétéves árbér megállapodásra tett javaslatot a kormány számára. Ez azért is fontos volna, mert a közalkalmazottakkal kötött megállapodás betarthatóságának fontos feltétele, hogy az inflációt a tervezett korlátok között lehetne tartani. A versenyszférával kötött ár-bér megállapodás ennek sokkal nagyobb esélyt ad. Tóth László Levente MAGYARORSZÁG Plasztikázzák a piacgazdaságot? Intézményesített lelkiismeretként működhet az az „árfigyelő és befolyásoló bizottság”, amelynek tervét a héten ismét elővette az MSZOSZ. Ha létrejön a fórum, a kormány a szociális partnerekkel együtt ellenőriz majd, s megbüntethetik azokat, akik indokolatlanul magas árakat szabnak. A szakszervezeti javaslat szerint azért van szükség a bizottságra, mert hazánkban túl gyorsan és túl széles körben vezették be a szabadárrendszert. Amivel az a baj, hogy sokan gyorsan, másokat becsapva akarnak meggazdagodni, s az előterjesztés indoklása szerint - „a racionális árszabadság helyett inkább az önkényes áremelések gyakorlata érvényesül". Az árak elszabadulása pedig gerjeszti az inflációt. Az ötletet most a kormányzati ciklus végéig szóló ár-bér megállapodás tervéhez kapcsolva vette elő a szakszervezeti szövetség. Az MSZOSZ-elnökség csütörtökön elfogadott határozata szerint garanciákat és szigorú árellenőrzést követelnek-különben nincs egyezség. Egyébként a kabinet a következő, április 18-i ülésén dönt egy inflációmérséklő csomagról. Amiben a hírek szerint szerepel az árbejelentési kötelezettség bevezetése, s az árbizottság felállítása is. A bizottság melletti érv lehet, hogy a nyugati országokban más a piaci morál, de még ott, a régóta működő piacgazdaságokban is közvetlenebbül és szélesebb körben befolyásolja az állam az árakat. Ott már kiépültek azok a jogi és intézményi keretek is, amelyek „a piac működésének szélsőségeit csillapítják, kiiktatják", s több országban ennek részeként működik a háromoldalú árellenőrzés is - szögezi le az MSZOSZ indoklásában. Egy kötelező és széles körű áregyeztetés és ellenőrzés azonban ellenkezne az alkotmánnyal és több jogszabállyal, ezért a tervezet önkéntes részvétellel számol. A bizottság - ha létrejön - mégsem lenne felesleges, mert mint egy ezzel foglalkozó előkészítő tárgyaláson elhangzott: „Bár alapvetően nem változtatná meg a piacgazdasági modellt, annak karakterét azonban befolyásolná." A bizottság létrehozásának ötlete nem új. A szociális partnerek és az akkori kormány képviselői már az Érdekegyeztető Tanács (ÉT) egy 1992. júliusi ülésén egyetértettek abban, hogy „meg kell vizsgálni egy háromoldalú árfigyelés és árbefolyásolás lehetséges rendszerének működtetését". A munka azonban nem indult el, jóllehet az MSZOSZ 1993 márciusában írásos javaslatot adott át a kormánynak, amelyben az árbizottság felállítását tartották a legmegfelelőbb formának. Legközelebb már csak a Horn-kormány hivatalba lépése után, egy 94. novemberi ÉT- ülésen került elő az ötlet. S noha abban ismét egyetértett mindhárom oldal, hogy a lehetőséget meg kell vizsgálni, az első lépésekig is egy évet kellett várni: az ÉT gazdasági bizottságának egy tavaly szeptemberi ülésén elhatározták, hogy létrehoznak egy különbizottságot, amely kifejezetten e kérdéssel foglalkozik. Jelentésüknek decemberig kellett volna elkészülni, de ez nem történt meg. A tervek szerint az ÉT áprilisi plenáris ülésén tér vissza a kérdésre. i D Daróczi Dávid Már a figyelő tekintet is segít Fotó: Förster Tamás Az MSZOSZ javaslata szerint az álbizottság az Érdekegyeztető Tanács mellett, önálló szakbizottságként működne. Ebben a kormány, a munkaadói és a munkavállalói szervezetek kapnának helyet, de - állandó meghívottként - a fogyasztók országos érdekvédelmi szervezeteinek képviselői is részt vennének a munkában. A bizottság feladata kettős: egyrészt korlátozná az indokolatlan ártörekvéseket, másrészt azonban segítene elfogadtatni az adott szakma működése, az ellátás biztonsága vagy egyéb okok miatt szükséges áremeléseket. A tervek szerint e bizottság határozná meg, mely termékek és szolgáltatások árát ellenőrizhetik. Az MSZOSZ azzal számol, hogy a bizottság „hatáskörébe tartozna” az energiahordozók (beleértve a benzint és a gázolajat is) termelői és fogyasztói ára, a gyógyszeralapanyagok termelői ára és a legfontosabb gyógyszerek lakossági térítési díja; a hús, a tej és a lisztfélék felvásárlói és fogyasztói ára; a lakbérek és a lakáshitelkamatok; a távfűtési és víz-, illetve a csatornaszolgáltatás termelői és lakossági díja; az alapvető áru- és személyszállítási díjak; valamint a tankönyvek és iskolaszerek termelői és fogyasztói ára. A bizottság döntéseket nem, csupán ajánlásokat fogalmazhatna meg. Viszont az ezekhez szükséges információkat „hivatalból" megkapná. Az áremelési szándékot be kellene jelenteni a bizottságnál, s az érdekeltek kötelesek lennének elhalasztani az áremelést mindaddig, míg a partnerek nem tárgyaltak róla. Sőt a bizottság át is világíthatná az áremelési szándékát bejelentő céget, s megvizsgálhatná, valóban indokolt-e az emelés tervezett mértéke. Az intézkedést pedig az átvilágítás befejeztéig fel kellene függeszteni. Az érintett cég nem lenne köteles elfogadni a bizottság ajánlását, viszont meghallgatni igen, s válaszát mindenképpen írásba kellene adnia. A kormány és a szociális partnerek pedig ellenőrizhetnék, hogy a cég betartotta-e az ígéretét. A bizottság javasolt „fegyvertárában” szerepel, hogy ha egy cég nem vette figyelembe ajánlásaikat, fél évre fel lehet függeszteni a tervezett áremelés bevezetését, vagy az új árat - ugyancsak hat hónapra - az illetékes miniszter állapíthatná meg. Emellett lehetőség lenne arra, hogy az állami, az önkormányzati és a közületi megrendelők csak a bizottság állásfoglalása után ismerjék el a megemelt árakat, sőt ezt javasolhatnák a magánvevőknek is. De akár az is elképzelhető, hogy a bizottsági ajánlásokat sorozatosan figyelmen kívül hagyó cégek csak versenytársaiknál nehezebben juthatnának hitelekhez és állami megrendelésekhez. Gyors és látványos eredményeket nem várnak a javaslattevők, s nem tartják célszerűnek, hogy a közeljövőben komoly jogalkotási munka induljon meg a bizottsággal kapcsolatban. Már csak azért sem, mert ezekhez „nem lehet piackonform ellenőrzési mechanizmust, szankciórendszert hozzárendelni. Ezért a hangsúly a felismert érdekeken alapuló önkéntesség elvén és az ebből következő önszerveződésen van.” SZÍNES VASÁRNAP 5 POLITIKAI KULISSZATITKOK • POLITIKAI KULISSZATITKOK --------------------1 i í----------------------------------------------------------------------------------i ± SM. i ■ ' • :i- - __ ■ ___________________________Afe-,. „A szkinhedek édesanyja" mint kiadó Múlt heti számunkban ezen a helyen említettük azt a dilemmát, amelyet a bűnüldöző szervek oldaláról a fasiszta lapocskák magyarországi megjelenése jelent. Az ügy politikai dimenziói nem túl veszedelmesek: e szélsőséges sajtótermékek csak a lakosság elenyészően kis részéhez jutnak el, az érdeklődés ezek iránt minimális. Másrészt viszont létezik az új jogi szabályozás, amely egyértelműen szankcionálhatóvá teszi a gyűlöletkeltő cselekményekre irányuló propagandát. Az a „szálasista" lapocska, amelyről előző héten adtunk hírt, tengerentúl készül, főmunkatársa budapesti. Viszont belföldön szerkesztik azt a dühödt antiszemita orgánumot, mely nemrégiben jutott el hozzánk. Egyes értesülések szerint e folyóirat mögött az előző parlament egyik képviselőnője áll, akit a kopasz fajgyűlölők iránti rokonszenve elismeréséül a „szkinhedek édesanyjának" neveztek. Vitatkoznak a kormánnyal A bérnövekedésnek az esztendő elején az inflációt messze meghaladó mértékét olyan fontosnak tartotta a gazdasági kabinet, hogy a legutóbbi kormányülésről adott tájékoztatóban erre külön felhívták a figyelmet. A kormányzat szerint az előző év azonos időszakához képest januárban 26,1 százalékos volt a béremelkedés, holott az ÉT-ben 19,5 százalékban egyeztek meg. A vegyiparban több mint 40 százalékra taksálta a kormány a béremelkedést, míg a szállítmányozásban (idetartozik a Posta is) kereken 29 százalékosra. Előreláthatóan erről a kérdésről a közeli napokban folytatódnak a haladéktalanul megkezdődött éles viták. Vannak vezető közgazdászok, akik szerint a figyelmeztetés messzemenően időszerű. Úgy vélik, a béremelések ilyen mértékben gazdasági szempontból indokolatlanok, és komoly inflációs hatást válthatnak ki. A piacon megjelenő nagyobb pénzmennyiség mögött ugyanis nincs meg a szükséges árukészlet. Másrészt viszont a szakszervezetek és általában a dolgozói érdekképviseleti szervekhez közel álló kutatócsoportok úgy vélik, hogy a kormány elsietve túlzott következtetéseket vont le a regisztrált béremelésekből. Nem vette ugyanis tekintetbe, hogy a bérek emelkedése az esztendő elején tradicionális, rendszeresen ismétlődő jelenség. Ez nyilván azzal is összefügg, hogy a fogyasztói árindex év elejei növekedésére is számítani lehet, részben az előző esztendőből áthúzódó hatások miatt, részben pedig az új év elején végrehajtott áremelkedések folyományaként. Pandúr segítheti a rablót... A kormány igen határozottan kijelentette: a maga részéről az állami szférában mindent megtesz, hogy az indokolatlan bérkiáramlásnak elejét vegye. Ez érdekes hatásokhoz vezethet akkor, ha folytatódik a magánszférában az emlegetett és vitatott bérnövekedés. Ebben az esetben ugyanis tovább szélesedhet az olló az állami és a magánszféra bérviszonyai között. Ha ez bekövetkezik, folytatódhat az államapparátus kivéreztetése, amely nem új keletű jelenség, és súlyos következményeit számos állami intézmény jól ismeri. A fővárosban két olyan „nagymenő", bűnügyekre szakosodott ügyvédet ismerünk mi is (de nyilván sokkal több van), aki korábban évtizedeket töltött el bűnüldözőként a rendőrségen; most néha két nap alatt többet keresnek, mint ott maradt kollégáik egy hónap alatt. Az APEH-et kiváló szakemberek hagyták ott, akik most adótanácsadóként dolgoznak olyan vállalkozók mellett, akik tízmilliós tételekről vitatkoznak az adóhatósággal. A Vám- és Pénzügyőrségtől hosszú tapasztalatokkal rendelkező specialisták váltak meg, hogy vámszakértőkként és vámtanácsadókként dolgozzanak a magánszektorban. És akkor még nem szóltunk arról, hogy az egész Pénzügyminisztériumban, a minisztert is beleértve, nincsen senki, aki annyit keresne, mint egy kisbank első embere. A nyomozóhivatal jövője Horn Gyula miniszterelnöknek többször megismételt elhatározott szándéka, hogy még az év derekán létrehozza azt a miniszterelnökségen működő központi nyomozóhivatalt, amely új lendületet adna a feketegazdaság, valamint a gazdasági bűnözés elleni küzdelemnek. A hivatal működésével kapcsolatban elkészült az első kormányzati munkaokmány, amely - a Színes Vasárnap úgy értesült - komoly viták forrása lehet. A munkaokmány szerint ez a hivatal bármilyen ügyet magához vonhat, az egyébként meghatározott törvényi keretfeltételek között, titkosszolgálati eszközöket alkalmazhat, munkáját tárca nélküli miniszter felügyelné. (Ha új tárca nélküli minisztert kíván a kormányfő kinevezni, ez bonyolult és időigényes eljárás, emellett ellentmondhat az olcsó kormány fenntartására vonatkozó ígéretnek. Ha a meglévő két tárca nélküli miniszter egyikét kívánja a kormányfő kiválasztani, úgy Nikolits István és Suchman Tamás közül az utóbbi az esélyes, mivel Nikolits kinevezése, mint ezt ő maga is tudja, megzavarná az érdekszférák amúgy is érzékeny egyensúlyát a rendőrség és a titkosszolgálatok között.) Továbbra is nyitott az a kérdés, hogy a hivatal által magához vont ügyben, az addig a nyomozóhatóság által foglalkoztatott hálózati személyeket is átveszi-e az új szerv,ezek átadása ugyanis bonyolult lehet, közreműködésük nélkül viszont a legtöbb nagy ügy megoldhatatlannak bizonyulhat. Jövő héten előreláthatóan napvilágra kerülhet a koalíciós partnerek nézeteltérése ez ügyben. (Ennek egyik összetevője, hogy a szabad demokrata belügyminiszter által irányított rendőrségen csendben sokan ellenzik az új koncepciót.) Azt is tudni lehet, hogy a szocialista pártban sem gondolkodik minden érintett vezető egyformán az új hivatalról. Vannak, akik szerint 60-80 fővel (ennyi a tervezett létszám) nem tanácsos több nagy üggyel egy időben foglalkozni, és célszerűbb lenne, ha az új intézmény a koordinálást vállalná magára.