Színes Vasárnap, 1996. április (3. évfolyam, 14-17. szám)

1996-04-07 / 14. szám

1996. április 7. Újragondolt megállapodás A három hónapos előkészítés után, de még a szocialisták kö­zelmúltbeli kongresszusa előtt megkötött, a közalkalmazottak foglalkoztatásával kapcsolatos hároméves megállapodásnak a tervekhez képest több szép­séghibája is van. Az érdekvé­dők ráadásul azt is mondják, a kormány a részleges megálla­podás érdekében túl messzire ment, ezért nem biztos, hogy be tudja majd tartani ígéreteit. Mások örülnek az egyezség­nek, mivel a kabinet és egy nagy munkavállalói réteg kö­zött ezúttal végre átfogó, vi­szonylag hosszú távú meg­egyezés született. A megálla­podás persze nem vagy csak alig hasonlítható a tervezett Társadalmi Gazdasági Megál­lapodáshoz (TGM), de gene­rálhatja a további részmege­gyezéseket: a közalkalmazot­tak után a versenyszférának kell következnie. Szabó Endre, a Szakszerveze­tek Együttműködési Fóruma (SZEF) elnöke. - A TGM is három évre szólt volna. A hároméves megálla­podás tehát időben megfelel annak az elgondolásnak. Van más rokonság is: a megegyezés több témakört érint, tehát nem egy konkrét ügyre - például egy adott bérmegállapodásra vagy a foglalkoztatáspolitikára­­ irányul. Szó van benne a bér-, a foglalkoztatáspolitikáról, munkajogi kérdésekről, az ál­lamháztartási reform ügyeiről, közoktatásról, felsőoktatásról, kultúráról, kutatásról stb. A TGM viszont az egész makrogazdaságra vonatkozott volna. A mostani megállapo­dás ehelyett megelégszik a közszféra úgynevezett „mak­­roügyeivel". A hároméves megállapodás tehát a TGM- nek csupán egy részét „fedi le". Ahhoz képest, amit mi szak­­szervezetek akartunk, illetve az önkormányzatok szerettek volna elérni, természetesen nem sikerült megoldani min­dent. Egy sor ügyben a kor­mány nyilvánvalóan több ígé­retet tett a megállapodásban, mint amit talán szeretett volna. A szakszervezetek számára vi­szont néhány ügyben nem olyan konkrét a megállapodás, mint ahogy a tárgyalások ele­jén képzeltük. Kósáné Kovács Magda volt munkaügyi miniszter, jelenleg az MSZP ügyvezető alelnöke. - Ezzel a megállapodással nem született meg a TGM. Le­het, hogy ha annak idején ilyen konkrét megállapodások kidol­gozására tettünk volna erőfe­szítéseket, mint amilyen most született, megspórolunk egy nem túlságosan látványos, de mégiscsak átélt politikai kudar­cot. Az egykori tervnek hibája volt, hogy egy átfogó gazdasá­gi-társadalmi megállapodásra törekedett. És éppen azért, mert egy ilyen nagy ívű megállapo­dásban minden összefügg min­dennel, az ellenkező szándékok kioltották egymást. Mindenki feltételekhez kötötte a maga megállapodási szándékát, és azok a feltételek a másik olda­lon „ütötték ki a biztosítékot". Néhány hónap alatt be kellett látni, hogy az a koncepció meg­valósíthatatlan. Viszonylag egyszerűbben megköthető a megállapodás, ha egy-egy munkavállalói csoportnak a konkrét érdekéről van szó. A költségvetési területen a mun­káltató tulajdonképpen a kor­mány, hiszen az ezen a terüle­ten dolgozók a költségvetésből származó pénzekből élnek. És bár munkáltatójuk közvetlenül nem a kormány vagy a köz­­igazgatás, munkajogi helyze­tükre sokkal nagyobb hatással van a törvényhozás, mint a ver­senyszférában, ahol a kollektív megállapodásoknak nagyobb a szerepük. A hároméves megállapodás egy olyan első lépés, amelyben - viszonylag nagy területre - átfogó megállapodásra került sor a kormány, a szakszerveze­tek és az önkormányzati­ ér­­­dekképviseletek részvételével. És úgy tűnik, hogy már csak azért is elérte a célját, mert erő­sítette a megállapodási szán­dékot a versenyszférában is. Az MSZOSZ máris kétéves ár­bér megállapodásra tett javas­latot a kormány számára. Ez azért is fontos volna, mert a közalkalmazottakkal kötött megállapodás betarthatóságá­nak fontos feltétele, hogy az inflációt a tervezett korlátok között lehetne tartani. A ver­senyszférával kötött ár-bér megállapodás ennek sokkal nagyobb esélyt ad. Tóth László Levente MAGYARORSZÁG Plasztikázzák a piacgazdaságot? Intézményesített lelkiismeretként működhet az az „árfigyelő és be­folyásoló bizottság”, amelynek tervét a héten ismét elővette az MSZOSZ. Ha létrejön a fórum, a kormány a szociális partnerekkel együtt ellenőriz majd, s megbüntethetik azokat, akik indokolatla­nul magas árakat szabnak. A szakszervezeti javaslat sze­rint azért van szükség a bizott­ságra, mert hazánkban túl gyorsan és túl széles körben vezették be a szabadárrend­szert. Amivel az a baj, hogy so­kan gyorsan, másokat becsap­va akarnak meggazdagodni, s­­ az előterjesztés indoklása szerint - „a racionális ársza­badság helyett inkább az önké­nyes áremelések gyakorlata ér­vényesül". Az árak elszabadu­lása pedig gerjeszti az inflációt. Az ötletet most a kormány­zati ciklus végéig szóló ár-bér megállapodás tervéhez kap­csolva vette elő a szakszerve­zeti szövetség. Az MSZOSZ-el­­nökség csütörtökön elfogadott határozata szerint garanciákat és szigorú árellenőrzést köve­telnek-különben nincs egyez­ség. Egyébként a kabinet a követ­kező, április 18-i ülésén dönt egy inflációmérséklő csomag­ról. Amiben a hírek szerint sze­repel az árbejelentési kötele­zettség bevezetése, s az árbi­zottság felállítása is. A bizottság melletti érv le­het, hogy a nyugati országok­ban más a piaci morál, de még ott, a régóta működő piacgaz­daságokban is közvetlenebbül és szélesebb körben befolyá­solja az állam az árakat. Ott már kiépültek azok a jogi és intézményi keretek is, ame­lyek „a piac működésének szélsőségeit csillapítják, kiik­tatják", s több országban en­nek részeként működik a há­romoldalú árellenőrzés is - szögezi le az MSZOSZ indok­lásában. Egy kötelező és széles körű áregyeztetés és ellenőrzés azonban ellenkezne az alkot­mánnyal és több jogszabállyal, ezért a tervezet önkéntes rész­vétellel számol. A bizottság - ha létrejön - mégsem lenne fe­lesleges, mert mint egy ezzel foglalkozó előkészítő tárgyalá­son elhangzott: „Bár alapvető­­en nem változtatná meg a piac­­gazdasági modellt, annak ka­rakterét azonban befolyásol­ná." A bizottság létrehozásának ötlete nem új. A szociális part­nerek és az akkori kormány képviselői már az Érdekegyez­tető Tanács (ÉT) egy 1992. jú­liusi ülésén egyetértettek ab­ban, hogy „meg kell vizsgálni egy háromoldalú árfigyelés és árbefolyásolás lehetséges rendszerének működtetését". A munka azonban nem indult el, jóllehet az MSZOSZ 1993 márciusában írásos javaslatot adott át a kormánynak, amely­ben az árbizottság felállítását tartották a legmegfelelőbb for­mának. Legközelebb már csak a Horn-kormány hivatalba lépé­se után, egy 94. novemberi ÉT- ülésen került elő az ötlet. S no­ha abban ismét egyetértett mindhárom oldal, hogy a lehe­tőséget meg kell vizsgálni, az első lépésekig is egy évet kel­lett várni: az ÉT gazdasági bi­zottságának egy tavaly szep­temberi ülésén elhatározták, hogy létrehoznak egy különbi­zottságot, amely kifejezetten e kérdéssel foglalkozik. Jelenté­süknek decemberig kellett vol­na elkészülni, de ez nem tör­tént meg. A tervek szerint az ÉT áprilisi plenáris ülésén tér vissza a kérdésre. i­ D Daróczi Dávid Már a figyelő tekintet is segít Fotó: Förster Tamás Az MSZOSZ javaslata szerint az álbizottság az Érdek­egyeztető Tanács mellett, önálló szakbizottságként működne. Ebben a kormány, a munkaadói és a mun­kavállalói szervezetek kapnának helyet, de - állandó meghívottként - a fogyasztók országos érdekvédelmi szervezeteinek képviselői is részt vennének a mun­kában. A bizottság feladata kettős: egyrészt korlátozná az indokolatlan ártörekvéseket, másrészt azonban segí­tene elfogadtatni az adott szakma működése, az ellá­tás biztonsága vagy egyéb okok miatt szükséges ár­emeléseket. A tervek szerint e bizottság határozná meg, mely termékek és szolgáltatások árát ellenőrizhetik. Az MSZOSZ azzal számol, hogy a bizottság „hatásköré­be tartozna” az energiahordozók (beleértve a benzint és a gázolajat is) termelői és fogyasztói ára, a gyógy­szeralapanyagok termelői ára és a legfontosabb gyógyszerek lakossági térítési díja; a hús, a tej és a lisztfélék felvásárlói és fogyasztói ára; a lakbérek és a lakáshitelkamatok; a távfűtési és víz-, illetve a csa­tornaszolgáltatás termelői és lakossági díja; az alap­vető áru- és személyszállítási díjak; valamint a tan­könyvek és iskolaszerek termelői és fogyasztói ára. A bizottság döntéseket nem, csupán ajánlásokat fo­galmazhatna meg. Viszont az ezekhez szükséges in­formációkat „hivatalból" megkapná. Az áremelési szándékot be kellene jelenteni a bizottságnál, s az ér­dekeltek kötelesek lennének elhalasztani az áremelést mindaddig, míg a partnerek nem tárgyaltak róla. Sőt a bizottság át is világíthatná az áremelési szándékát be­jelentő céget, s megvizsgálhatná, valóban indokolt-e az emelés tervezett mértéke. Az intézkedést pedig az átvilágítás befejeztéig fel kellene függeszteni. Az érintett cég nem lenne köteles elfogadni a bi­zottság ajánlását, viszont meghallgatni igen, s vála­szát mindenképpen írásba kellene adnia. A kormány és a szociális partnerek pedig ellenőrizhetnék, hogy a cég betartotta-e az ígéretét. A bizottság javasolt „fegyvertárában” szerepel, hogy ha egy cég nem vette figyelembe ajánlásaikat, fél évre fel lehet függeszteni a tervezett áremelés be­vezetését, vagy az új árat - ugyancsak hat hónapra - az illetékes miniszter állapíthatná meg. Emellett lehe­tőség lenne arra, hogy az állami, az önkormányzati és a közületi megrendelők csak a bizottság állásfoglalá­sa után ismerjék el a megemelt árakat, sőt ezt java­solhatnák a magánvevőknek is. De akár az is elkép­zelhető, hogy a bizottsági ajánlásokat sorozatosan fi­gyelmen kívül hagyó cégek csak versenytársaiknál nehezebben juthatnának hitelekhez és állami meg­rendelésekhez. Gyors és látványos eredményeket nem várnak a javaslattevők, s nem tartják célszerűnek, hogy a kö­zeljövőben komoly jogalkotási munka induljon meg a bizottsággal kapcsolatban. Már csak azért sem, mert ezekhez „nem lehet piackonform­ ellenőrzési mecha­nizmust, szankciórendszert hozzárendelni. Ezért a hangsúly a felismert érdekeken alapuló önkéntesség elvén és az ebből következő önszerveződésen van.” SZÍNES VASÁRNAP 5 POLITIKAI KULISSZATITKOK • POLITIKAI KULISSZATITKOK --------------------1 i í----------------------------------------------------------------------------------i ± SM. i ■ ' • :i- - __ ■ ___________________________Afe-,. „A szkinhedek édesanyja" mint kiadó Múlt heti számunkban ezen a helyen említettük azt a dilemmát, amelyet a bűnüldöző szervek oldaláról a fasiszta lapocskák magyarországi megjelenése jelent. Az ügy politikai dimenziói nem túl veszedelmesek: e szélsőséges sajtó­termékek csak a lakosság elenyészően kis részéhez jutnak el, az érdeklődés ezek iránt minimális. Másrészt viszont létezik az új jogi szabályozás, amely egyértelműen szankcionálhatóvá teszi a gyűlöletkeltő cselekményekre irá­nyuló propagandát. Az a „szálasista" lapocska, amelyről előző héten adtunk hírt, tengerentúl készül, főmunkatársa budapesti. Viszont belföldön szerkesztik azt a dühödt antiszemita orgánumot, mely nemrégiben jutott el hozzánk. Egyes értesülések szerint e folyóirat mögött az előző parlament egyik képviselőnő­je áll, akit a kopasz fajgyűlölők iránti rokonszenve elismeréséül a „szkin­hedek édesanyjának" neveztek. Vitatkoznak a kormánnyal A bérnövekedésnek az esztendő ele­jén az inflációt messze meghaladó mértékét olyan fontosnak tartotta a gazdasági kabinet, hogy a legutóbbi kormányülésről adott tájékoztatóban erre külön felhívták a figyelmet. A kormányzat szerint az előző év azo­nos időszakához képest januárban 26,1 százalékos volt a béremelkedés, holott az ÉT-ben 19,5 százalékban egyeztek meg. A vegyiparban több mint 40 százalékra taksálta a kor­mány a béremelkedést, míg a szállít­mányozásban (idetartozik a Posta is) kereken 29 százalékosra. Előreláthatóan erről a kérdésről a közeli napokban folytatódnak a hala­déktalanul megkezdődött éles viták. Vannak vezető közgazdászok, akik szerint a figyelmeztetés messzemenő­en időszerű. Úgy vélik, a béremelések ilyen mértékben gazdasági szem­pontból indokolatlanok, és komoly inflációs hatást válthatnak ki. A pia­con megjelenő nagyobb pénzmennyi­ség mögött ugyanis nincs meg a szük­séges árukészlet. Másrészt viszont a szakszervezetek és általában a dolgozói érdekképvise­leti szervekhez közel álló kutatócso­portok úgy vélik, hogy a kormány el­sietve túlzott következtetéseket vont le a regisztrált béremelésekből. Nem vette ugyanis tekintetbe, hogy a bérek emelkedése az esztendő elején tradi­cionális, rendszeresen ismétlődő je­lenség. Ez nyilván azzal is összefügg, hogy a fogyasztói árindex év elejei növekedésére is számítani lehet, rész­ben az előző esztendőből áthúzódó hatások miatt, részben pedig az új év elején végrehajtott áremelkedések fo­lyományaként. Pandúr segítheti a rablót... A kormány igen határozottan kijelen­tette: a maga részéről az állami szférá­ban mindent megtesz, hogy az indo­kolatlan bérkiáramlásnak elejét ve­gye. Ez érdekes hatásokhoz vezethet akkor­, ha folytatódik a magánszférá­ban az emlegetett és vitatott bérnöve­kedés. Ebben az esetben ugyanis to­vább szélesedhet az olló az állami és a magánszféra bérviszonyai között. Ha ez bekövetkezik, folytatódhat az államapparátus kivéreztetése, amely nem új keletű jelenség, és súlyos kö­vetkezményeit számos állami intéz­mény jól ismeri. A fővárosban két olyan „nagymenő", bűnügyekre sza­kosodott ügyvédet ismerünk mi is (de nyilván sokkal több van), aki koráb­ban évtizedeket töltött el bűnüldöző­ként a rendőrségen; most néha két nap alatt többet keresnek, mint ott maradt kollégáik egy hónap alatt. Az APEH-et kiváló szakemberek hagyták ott, akik most adótanácsadóként dolgoznak olyan vállalkozók mellett, akik tízmil­liós tételekről vitatkoznak az adóható­sággal. A Vám- és Pénzügyőrségtől hosszú tapasztalatokkal rendelkező specialisták váltak meg, hogy vám­szakértőkként és vámtanácsadókként dolgozzanak a magánszektorban. És akkor még nem szóltunk arról, hogy az egész Pénzügyminisztérium­ban, a minisztert is beleértve, nincsen senki, aki annyit keresne, mint egy kisbank első embere. A nyomozóhivatal jövője Horn Gyula miniszterelnöknek több­ször megismételt elhatározott szán­déka, hogy még az év derekán létre­hozza azt a miniszterelnökségen mű­ködő központi nyomozóhivatalt, amely új lendületet adna a feketegaz­daság, valamint a gazdasági bűnözés elleni küzdelemnek. A hivatal műkö­­­désével kapcsolatban elkészült az el­ső kormányzati munkaokmány, amely - a Színes Vasárnap úgy érte­sült - komoly viták forrása lehet. A munkaokmány szerint ez a hiva­tal bármilyen ügyet magához vonhat, az egyébként meghatározott törvényi keretfeltételek között, titkosszolgálati eszközöket alkalmazhat, munkáját tárca nélküli miniszter felügyelné. (Ha új tárca nélküli minisztert kíván a kormányfő kinevezni, ez bonyolult és időigényes eljárás, emellett ellent­mondhat az olcsó kormány fenntartá­sára vonatkozó ígéretnek. Ha a meg­lévő két tárca nélküli miniszter egyi­két kívánja a kormányfő kiválasztani, úgy Nikolits István és Suchman Tamás közül az utóbbi az esélyes, mivel Nikolits kinevezése, mint ezt ő maga is tudja, megzavarná az érdekszférák amúgy is érzékeny egyensúlyát a rendőrség és a titkosszolgálatok kö­zött.) Továbbra is nyitott az a kérdés, hogy a hivatal által magához vont ügyben, az addig a nyomozóhatóság által foglalkoztatott hálózati szemé­lyeket is átveszi-e az új szerv,­ezek át­adása ugyanis bonyolult lehet, közre­működésük nélkül viszont a legtöbb nagy ügy megoldhatatlannak bizo­nyulhat. Jövő héten előreláthatóan napvilág­ra kerülhet a koalíciós partnerek né­zeteltérése ez ügyben. (Ennek egyik összetevője, hogy a szabad demokra­ta belügyminiszter által irányított rendőrségen csendben sokan ellenzik az új koncepciót.) Azt is tudni lehet, hogy a szocialista pártban sem gon­dolkodik minden érintett vezető egy­formán az új hivatalról. Vannak, akik szerint 60-80 fővel (ennyi a tervezett létszám) nem tanácsos több nagy üggyel egy időben foglalkozni, és cél­szerűbb lenne, ha az új intézmény a koordinálást vállalná magára.­ ­

Next