Színes Vasárnap, 1996. július (3. évfolyam, 27-30. szám)
1996-07-07 / 27. szám
1996. július 7. Harmadával nő a tarifa ♦ Megszámolták a járműveket Most sem használjuk ki az autópályát Folytatás az első oldalról Ugyanckkor hét közben az autópálya forgalmának túlnyomó részét (75-80 százalék) a személygépkocsik adják, hétvégén pedig még inkább így van ez. A KTI Rt. a forgalmi adatok alapján megbecsülte az autópálya anyagi bevételét is. A becslés alapján személygépkocsik és motorkerékpárok után 4 863 360, autóbuszok esetében 832 050, tehergépkocsik áthaladásért 2 900 540 forintot fizetnek az Elmkának. Naponta. Megírtuk, hogy a forgalomszámlálást az Autóklub kezdeményezte. Mégpedig azért, mert jogi osztályának vezetője, dr. Kovács Kázmér ügyvéd beperelte az Elmkát a túl magasnak tartott autópályadíj miatt. Az ügyvéd a cég ellen versenyhivatali eljárást is kezdeményezett, mert úgy vélte: az Elmka visszaélt gazdasági erőfölényével. A Gazdasági Versenyhivatal tárgyalása június 10-én lesz. Kovács Kázmér ezzel kapcsolatos észrevételei a következők: a jelenlegi autópályadíjnak körülbelül egytizedébe kerül az az üzemanyag, amelyet felhasználva a 10-es úton ki lehet kerülni a koncessziós részt. Továbbá megállapítja: törvényi felhatalmazás hiányában hatósági ár megállapítására az ártörvény 7. paragrafusa értelmében még az érintett miniszter sem lett volna jogosult. Egyúttal elutasítja az Elmka azon érvelését, miszerint a koncessziós szerződés léte indokolatlanná tesz minden további vizsgálódást. Az ügyvéd elmondta: a forgalomszámlálási adatokat közgazdasági szempontból még nem elemezték, de annyi már most is tudható, hogy az Elmka éves bevétele körülbelül 3 milliárd forint. Ebből levonandó persze az adó és a költségek. Bár a beruházásra és üzemeltetésre vonatkozó pontos adatot az ügyvéd az Elmkától még nem kapott, a beruházás volumene és a forgalomszámlálási adatok alapján állítja: a befektetett összeg ilyen díjak mellett jóval előbb megtérül, mint a szerződésekben szereplő 35 év. Munkatársunktól Az autópálya díjszabási rendszerének megváltoztatását követelik a kereszténydemokraták. Ennek érdekében néhány nappal ezelőtt aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a párt Pest megyei csoportja. Képviselőjüktől, Váradi Lajostól megtudtuk, a jelenlegi irreálisan magas díjszabás helyett egyéves, 5000 forint értékű bérlet kiadását szorgalmazzák, ablaküvegre ragasztható matrica formájában. Ez a technika már Svájcban és Franciaországban is bevált, ráadásul sokkal nagyobb bevételt biztosít a költségvetés számára, mint a magyar megoldás. Többen használnák így az autópályákat, csökkenne a régi utak terheltsége, ezzel együtt pedig a halálos balesetek száma - érvelt Váradi. A kereszténydemokraták eddig több mint 5000 aláírást gyűjtöttek össze. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban nem kívánták kommentálni a kezdeményezést. Névai Hosszú eljárás várható Folytatás az első oldalról Csakhogy - fűzi hozzá a büntetőjogász - a terhes anyák utaztatása esetében nem örökbefogadásról van szó. 1995 nyara előtt is hatályos volt és három évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető a „családi állás megváltoztatása” elnevezésű cselekmény. Előfordulhat, hogy a vádhatóság s a bíróság is úgy véli, e cselekmény valósult meg azáltal, hogy az anyák magzataikat - akik magyar állampolgárok lettek volna - kivonták a magyar joghatóság alól. Ettől függetlenül nyilván vizsgálják azt is, hogy az anyák valóban csupán költségtérítést kaptak-e. Ha a „családi állás megváltoztatása" bűncselekmény történt, akkor ez odavezethet, hogy jóhiszeműségük ellenére bűnösnek találhatják azokat is, akik közreműködtek az ügyletben... Tegyük hozzá, ez csak feltételezés. Lehet, hogy egy másik neves büntetőjogász, dr. Bárándy Péter ügyvéd álláspontját osztva a bíróság legfeljebb szabálytalanságot és nem bűncselekményt állapít meg. Ámde amíg mindezt megtudjuk, mindenképpen sok víz folyik még le a Dunán. (Munkatársunktól) Kádárra emlékeztek Bár a Munkáspártot sokan „az idősek pártjának” tartják, az utóbbi időben tapasztalható némi megújulás a parlamenten kívüli párt soraiban. Legalábbis ezt lehetett tapasztalni a Munkáspárt Kádár János halálának 7. évfordulóján tartott rendezvényén a Kerepesi temetőben. Az évente tartott megemlékezéseken ugyanis még egyszer sem volt jelen annyi fiatal, mint tegnap. Túlsúlyban persze továbbra is az idősebbek voltak. Az eseményen egy 1985-ben elmondott Kádár-beszéd részletét „játszották be" hangfelvételről. Kádár ebben a munkanélküliség veszélyére hívta fel a figyelmet, mondván: az a legfejlettebb tőkés országok velejárója is, de a szocialista rendszer megteremtette a létbiztonságot. De hol van már a kádári időszak? - tették fel a kérdést a rendezvény szónokai. A középkorosztályt maga Thürmer Gyula, a párt elnöke képviselte. Thürmer külön szólt a vidéki, „egykori parasztokhoz" (akiket az Antall-kormány kisemmizett, de nem kapnak igazságot az MSZP-s kabinettől sem) és az állásukat veszített munkásokhoz. És külön az értelmiségiekhez, akik „1989-ben elhitték, hogy ők egy új világ alkotói, de azóta rájöttek: másoknak kaparták ki a gesztenyét". A pártelnök utalt a korábbi évtizedek hibáira is, ám kijelentette: az akkori tolvajok a maiakhoz képest csak kiscserkészek voltak. A legnagyobb baj mégsem ez, hanem - mondta - hogy ezeket a bűnöket ma nem büntetik. Vagy szemet hunynak fölöttük, vagy törvényesítik a törvénytelenségeket. Thürmer azután a fiatalokat biztatta: zavarják el a „szürke senkiket" a vezetői székekből. A parlamentben ülőknek pedig szerinte el kell dönteniük, hogy választott képviselőink-e, vagy az amerikaiak és németek helytartói. „Ha az előbbinek tartják magukat, akkor gondoskodjanak a nyugdíjasokról, a fiatalokról!" - szólított fel Thürmer. „Mi Kádár János unokái vagyunk" - mondta. Figyelmeztetett azonban, hogy a múlthoz nem lehet és a Munkáspárt nem is akar visszatérni. Ám végrehajtható programjával törvényes Magyarországot szeretne. A megemlékezésen elhangzottak a három-hatvanas kenyeret említő megjegyzések s a jelenlegi politikai döntéshozókat pocskondiázó jelszavak is. A legérdekesebb mégis az volt, amikor Thürmer kijelentette: hiteleinket már visszafizettük, ezért ne fizessük tovább azokat. Küldjük haza a NATO-katonákat, és kiáltsuk ki Magyarország örökös semlegességét. T. L. L. El kell zavarni a szürke senkiket (Fotó: Rieb Attila) MAGYARORSZÁG Szálloda hajléktalanoknak Harminc hajléktalan befogadására alkalmas szállodát adtak át Szegeden. Az épületet - amelyben legfeljebb egy-egy évig kaphatnak otthont a rászorulók - 19 millió forintos beruházással alakították át. Visszautasított ajánlat Lapunk elsőként tudósított arról, hogy az MDF új székház építését fontolgatja, mert túl sokba kerül a Bem téri épület bérleti díja. Budapest III. kerületében találtak a célra megfelelő ingatlant, és úgy döntöttek, hogy még a nyáron rekordidő alatt felépítik a mintegy 60 millió forint ráfordítással tervezett új pártszékházat. Csakhát most is beigazolódott a régi népi bölcsesség, miszerint ember tervez, isten végez. A III. Kerületi Önkormányzat nem adta beleegyezését a tervezett ingatlan vásárlásához, így az MDF vezetői csak a tervrajzokban gyönyörködhetnek. Információink szerint tovább folytatódnak a tárgyalások az önkormányzattal, de felvetődött annak a lehetősége is, hogy az MDF megvásároljon egy kész épületet, szintén Budapest III. kerületében. papp Milliárdos károk Négymilliárd forint kárt okozott a mezőgazdaságnak a vihar és a jégverés - számolt be felméréseinek eredményéről az Agrárkamara. A rádió híradása szerint vannak gazdaságok, kis- és középvállalkozások, amelyek teljesen tönkrementek. A károsultak közel hetven százalékának nincs biztosítása, mert a díjakra már nem jut pénzük. SZÍNES VASÁRNAP 3 . . • - U -ad Harcra fel! Félek, hogy a kibontakozó botránkozásban elvész az érték, ezért mindenekelőtt hadd említsem meg: a hét legkínosabbnak látszó történeténel közösen örvendezhetünk. Kiderült, hogy" minden bánatunkkal, öröklettes nyavalyáinkkal, rossz hajlamainkkal együtt már újszülöttként (Ja )\és\ több mint tízmillió forintot érünk. Dollárban. ) Ezt a Népszabadságban a héten kezdődött folytatásos krimi első feje , \ v zeteiből tudhattuk meg. Az is lehet persze, hogy családregény lesz belő L U/M/Y) • le. Épp az a fontos benne, hogy melyik. Bűnügy, vagy érzelmes, realista történet. Eddig annyi derült ki egyértelműen, hogy egy Gáti vezeték . C nevű kanadai hölgy szervezésében áldott állapotú, szülés előtt három- jó hat héttel lévő magyar nők utaztak Amerikába, ahol világra hozták méhük terhét - ebben az esetben nem használható a gyermeküket kifejezés -, hogy rögtön le is mondjanak róla. Az újszülöttre már váró amerikai család Gáti Marianne-nak adott 80 ezer dollárt a babáért, a hölgy a hírek szerint az összegnek kevesebb mint a negyedét továbbította a babahordozóknak, a többiből gazdálkodott, a maradék pedig az övé. Amerikában ott akadtak meg a hatóságok, hogy a szervező hölgy értelemszerűen nemigen fizetett adót e tevékenység után, továbbá az újszülöttek személyében illegális bevándorlókat produkált, okiratot hamisíthatott és így tovább, ami egy olyan bonyolult ügylet, mint az örökbefogadás ilyenfajta leegyszerűsítésekor adódik. Az igazán komolyan vehető dilemmával itthon kell szembenézni. Félő, hogy a tisztán elvi megfontolások számbavételét nehezíti majd a tény, hogy a jelek szerint a hazai láncolat végén az a dr. Czeizel Endre áll, aki - televíziós előadásai után - a közvélemény szemében maga a makulátlanság, akinek úriember mivolta megkérdőjelezhetetlen. Ily esetekben hajlamos a közvélekedés végletekben gondolkodni, s ez rossz előjelekkel terheli az amerikai örökbefogadások remélhető hazai lelki, szellemi feldolgozását. Nézzük meg, mi is ez a történet, ha oly csupaszon tekintjük, miként egy újszülöttet látunk, midőn világunkra jön. Egy magyar nő nem akarja megtartani újszülöttjét. Hogy miért nem vetette el idejében, nem tudjuk. A gyerekről itthon is gondoskodhatna. Épp e számunk tizedik oldalán írunk a budapesti Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ által kínált lehetőségről, mellyel élve az ilyen helyzetben lévő nők bevihetik csecsemőjüket, átadhatják. Az állam minden további nélkül gondoskodik az újszülöttekről. Szankcióról szó nincs, a diszkréció garantált. Esetünkben elvileg ugyanerről lenne szó, azzal a különbséggel, hogy külföldre viszik a gyerekeket - a mama hasában -, és pénzt adnak értük. További eltérés: az állam ebben a változatban semmiféle szerepet nem játszik. Valószínű, hogy ez a legfontosabb különbség. Az ugyanis, hogy külföldön születik meg egy magyar anya gyereke, nem igazán rendőrségi ügy. Egy magyar nőnek minden további nélkül joga lenne férjhez menni az adott országba - máshoz, mint aki a most tárgyalt üzleti akcióban a financiálisan is igen termékenynek bizonyuló fürge kis spermákat szolgáltatta s ez esetben a gyerek ugyanúgy más államban látná meg a napvilágot, mint most. Az, hogy pénzt kapnak ezért a nők, önmagában szintén nem lehet elvetendő, hiszen a béranyaság, melynek során valamilyen okból szülőképtelen nők saját férjük által megtermékenyített petesejtjét egy másik nő hordja ki, sok országban megengedett, elfogadott. Talán a hétköznapi gondolkodás is képes megbarátkozni ezzel a lehetőséggel. Márpedig ilyenkor a szülő nő pénzért működik közre abban, hogy másnak gyereke legyen. Itt is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy saját petesejt termékenyül meg. De oly mértékben csak rendelkezik az ember a saját testével, hogy az iménti eltérés ne alapozza meg a megítélés száznyolcvan fokos fordulatát, így hát marad az állami közreműködés hiánya, mint ultima ratio, ami megkülönbözteti a Schöpf-Merei Kórház kínálta lehetőséget Gáti asszony ajánlatából. Egyáltalán nem elhanyagolható elem. Legyen bármiféle véleményünk az állami nevelőintézetekről, arra mégiscsak garanciát adnak, hogy az odakerült gyerekeket nem adják el különféle gazembereknek, hogy mondjuk átültetéshez használják legnemesebb szerveiket, nem szolgáltatják ki őket őrülteknek, akik netán kísérleteznek rajtuk, vagy éppen teljesen alkalmatlanok arra, hogy gyereket neveljenek. Ha az örökbefogadás az állam elől elrejtve történik, nem tudhatjuk, hogy mi ér meg nyolcvanezer dollárt. A gyerek maga, vagy csak a mája. Utálhatjuk az államot, gyűlölhetjük az örökbefogadási bürokráciát, de enélkül nem biztosítható az a mindenkinek, így a csecsemőknek is kijáró alapjog, hogy emberi integritásuk, alapvető jogaik védve legyenek. Igen ám, csakhogy ebben az esetben az amerikai állam végül is tudomást szerzett a gyerekekről... sőt, mert ott születtek, automatikusan megkapják az amerikai állampolgárságot. Azonkívül tehát, hogy néhány törvényt esetleg megsértettek, mi itt a baj? Ha ugyanis erkölcsileg, filozófiáikig semmi, akkor akár biztathatjuk is a magyar államot, melyet kétségkívül kihagytak ebből a folyamatból, hogy lépjen be. Ne büntessen, hanem lássa meg a nagy üzletet, s kezdje szervezni. Ahogy a fejlődő világ nyersanyagokkal és élelmiszerrel látja el Amerikát, mi exportáljunk oda emberanyagot. Valószínű, hogy ennél olcsóbban nem tudnánk dollárt kitermelni. Nem lehet azonban az ember annyira vadliberális, hogy ne borzongjon bele, amikor ilyesmiket leír. Nehéz tárgyszerűvé tenni, hogy miért. Lehet, hogy csak azért, mert ilyenkor döbben rá, hogy miközben megszabadultunk évezredes előítéletektől, nincs idő, energia, szenvedély, hogy végiggondoljuk azokat a kérdéseket, melyekről a nagy világvallások generációk százait jól kiszolgáló válaszokat adtak. Bevallom, hogy fogalmam sincs róla, mi lenne a bajom vele, ha beindulna a gyerekexport, de megrázna. Ahogy azt sem tudom megmondani, mi az oka annak, hogy bár lelkem szerint pártolnám az eutanáziát, a saját elhatározásból, kórházi körülmények között meghívott halál lehetőségét, s mégis, amikor a héten hírül vettem, hogy Ausztráliában immár pillanatok kérdése, hogy bevezessék, megmagyarázhatatlan szorongás nyomult rám. Szembe mernék-e nézni magammal ilyen helyzetben? Tudom-e, hogy mi is az az élet, ha nem isteni ajándék, amit csak teremtője vehet vissza? A tradicionális válasz az élet szentségéről sokunk számára üres. De ez a felfogás a drámai helyzetek megoldásakor nem segít. Még mielőtt kibontakozik a vita a magyar asszonyok amerikai szüléséről s Czeizel doktor szerepéről, mindazoknak, akik nem egyházi dogmák alapján tájékozódunk, adatik egy szép lehetőség, hogy megtudakoljuk magunktól, s az okosabbaktól, hogy vajon ha a jog kapaszkodóit elengedjük, maradnak-e jól kimunkált, friss, működőképes fogalmaink, gondolataink az ítélkezéshez. Harcra fel! Végre, emberes feladat! Nagy N. Péter \ A \J\