Színes Vasárnap, 1996. július (3. évfolyam, 27-30. szám)

1996-07-07 / 27. szám

1996. július 7. Harmadával nő a tarifa ♦ Megszámolták a járműveket Most sem használjuk ki az autópályát Folytatás az első oldalról Ugyanc­kkor hét közben az autó­pálya forgalmának túlnyomó ré­szét (75-80 százalék) a személy­­gépkocsik adják, hétvégén pedig még inkább így van ez. A KTI Rt. a forgalmi adatok alapján meg­becsülte az autópálya anyagi be­vételét is. A becslés alapján sze­mélygépkocsik és motorkerék­párok után 4 863 360, autóbu­szok esetében 832 050, tehergép­kocsik áthaladásért 2 900 540 forintot fizetnek az Elmkának. Naponta. Megírtuk, hogy a forgalom­­számlálást az Autóklub kezde­ményezte. Mégpedig azért, mert jogi osztályának vezetője, dr. Ko­vács Kázmér ügyvéd beperelte az Elmkát a túl magasnak tartott autópályadíj miatt. Az ügyvéd a cég ellen versenyhivatali eljárást is kezdeményezett, mert úgy vél­te: az Elmka visszaélt gazdasági erőfölényével. A Gazdasági Ver­senyhivatal tárgyalása június 10-én lesz. Kovács Kázmér ezzel kapcsolatos észrevételei a követ­kezők: a jelenlegi autópályadíj­nak körülbelül egytizedébe kerül az az üzemanyag, amelyet fel­használva a 10-es úton ki lehet kerülni a koncessziós részt. To­vábbá megállapítja: törvényi fel­hatalmazás hiányában hatósági ár megállapítására az ártörvény 7. paragrafusa értelmében még az érintett miniszter sem lett vol­na jogosult. Egyúttal elutasítja az Elmka azon érvelését, misze­rint a koncessziós szerződés léte indokolatlanná tesz minden to­vábbi vizsgálódást. Az ügyvéd elmondta: a forga­lomszámlálási adatokat közgaz­dasági szempontból még nem elemezték, de annyi már most is tudható, hogy az Elmka éves be­vétele körülbelül 3 milliárd fo­rint. Ebből levonandó persze az adó és a költségek. Bár a beru­házásra és üzemeltetésre vonat­kozó pontos adatot az ügyvéd az Elmkától még nem kapott, a be­ruházás volumene és a forga­lomszámlálási adatok alapján állítja: a befektetett összeg ilyen díjak mellett jóval előbb megté­rül, mint a szerződésekben sze­replő 35 év. Munkatársunktól Az autópálya díjszabási rendszerének megváltoztatását követe­lik a kereszténydemokraták. Ennek érdekében néhány nappal ezelőtt aláírásgyűjtési akciót kezdeményezett a párt Pest megyei csoportja. Képviselőjüktől, Váradi Lajostól megtudtuk, a jelenlegi irreálisan magas díjszabás helyett egyéves, 5000 forint értékű bérlet kiadását szorgalmaz­zák, ablaküvegre ragasztható matrica formájában. Ez a technika már Svájcban és Franciaországban is bevált, rá­adásul sokkal nagyobb bevételt biztosít a költségvetés számára, mint a magyar megoldás. Többen használnák így az autópályá­kat, csökkenne a régi utak terheltsége, ezzel együtt pedig a halá­los balesetek száma - érvelt Váradi. A kereszténydemokraták ed­dig több mint 5000 aláírást gyűjtöttek össze. A Közlekedési, Hírközlési és Vízügyi Minisztériumban nem kí­vánták kommentálni a kezdeményezést. Névai Hosszú eljárás várható Folytatás az első oldalról Csakhogy - fűzi hozzá a bünte­tőjogász - a terhes anyák utaz­tatása esetében nem örökbefo­gadásról van szó. 1995 nyara előtt is hatályos volt és három évig terjedő szabadságvesztéssel volt büntethető a „családi állás megváltoztatása” elnevezésű cselekmény. Előfordulhat, hogy a vádhatóság s a bíróság is úgy véli, e cselekmény valósult meg azáltal, hogy az anyák magzatai­kat - akik magyar állampolgá­rok lettek volna - kivonták a magyar joghatóság alól. Ettől függetlenül nyilván vizsgálják azt is, hogy az anyák valóban csupán költségtérítést kaptak-e. Ha a „családi állás megváltozta­tása" bűncselekmény történt, akkor ez odavezethet, hogy jóhi­szeműségük ellenére bűnösnek találhatják azokat is, akik köz­reműködtek az ügyletben... Tegyük hozzá, ez csak felté­telezés. Lehet, hogy egy másik neves büntetőjogász, dr. Bárándy Péter ügyvéd állás­pontját osztva a bíróság legfel­jebb szabálytalanságot és nem bűncselekményt állapít meg. Ámde amíg mindezt megtud­juk, mindenképpen sok víz fo­lyik még le a Dunán. (Munkatársunktól) Kádárra emlékeztek Bár a Munkáspártot sokan „az idősek pártjának” tartják, az utóbbi időben tapasztalható némi megújulás a parlamen­ten kívüli párt soraiban. Leg­alábbis ezt lehetett tapasztalni a Munkáspárt Kádár János halálának 7. évfordulóján tar­tott rendezvényén a Kerepesi temetőben. Az évente tartott megemlékezéseken ugyanis még egyszer sem volt jelen annyi fiatal, mint tegnap. Túl­súlyban persze továbbra is az idősebbek voltak. Az eseményen egy 1985-ben elmondott Kádár-beszéd rész­letét „játszották be" hangfelvé­telről. Kádár ebben a munka­­nélküliség veszélyére hívta fel a figyelmet, mondván: az a leg­fejlettebb tőkés országok vele­járója is, de a szocialista rend­szer megteremtette a létbizton­ságot. De hol van már a kádári idő­szak? - tették fel a kérdést a rendezvény szónokai. A közép­­korosztályt maga Thürmer Gyula, a párt elnöke képviselte. Thürmer külön szólt a vidéki, „egykori parasztokhoz" (akiket az Antall-kormány kisemmi­zett, de nem kapnak igazságot az MSZP-s kabinettől sem) és az állásukat veszített munká­sokhoz. És külön az értelmisé­giekhez, akik „1989-ben elhit­ték, hogy ők egy új világ alko­tói, de azóta rájöttek: mások­nak kaparták ki a gesztenyét". A pártelnök utalt a korábbi év­tizedek hibáira is, ám kijelen­tette: az akkori tolvajok a mai­akhoz képest csak kiscserké­szek voltak. A legnagyobb baj mégsem ez, hanem - mondta - hogy ezeket a bűnöket ma nem büntetik. Vagy szemet huny­nak fölöttük, vagy­ törvényesí­tik a törvénytelenségeket. Thürmer azután a fiatalokat biztatta: zavarják el a „szürke senkiket" a vezetői székekből. A parlamentben ülőknek pedig szerinte el kell dönteniük, hogy választott képviselőink-e, vagy az amerikaiak és németek helytartói. „Ha az előbbinek tartják magukat, akkor gon­doskodjanak a nyugdíjasokról, a fiatalokról!" - szólított fel Thürmer. „Mi Kádár János unokái vagyunk" - mondta. Fi­gyelmeztetett azonban, hogy a múlthoz nem lehet és a Mun­káspárt nem is akar visszatér­ni. Ám végrehajtható program­jával törvényes Magyarorszá­got szeretne. A megemlékezésen elhang­zottak a három-hatvanas ke­nyeret említő megjegyzések s a jelenlegi politikai döntéshozó­kat pocskondiázó jelszavak is. A legérdekesebb mégis az volt, amikor Thürmer kijelentette: hiteleinket már visszafizettük, ezért ne fizessük tovább azokat. Küldjük haza a NATO-katoná­­kat, és kiáltsuk ki Magyaror­szág örökös semlegességét. T. L. L. El kell zavarni a szürke senkiket (Fotó: Rieb Attila) MAGYARORSZÁG Szálloda hajléktalanoknak Harminc hajléktalan befogadá­sára alkalmas szállodát adtak át Szegeden. Az épületet - amelyben legfeljebb egy-egy évig kaphatnak otthont a rá­szorulók - 19 millió forintos beruházással alakították át. Visszautasított ajánlat Lapunk elsőként tudósított ar­ról, hogy­ az MDF új székház épí­tését fontolgatja, mert túl sokba kerül a Bem téri épület bérleti díja. Budapest III. kerületében találtak a célra megfelelő ingat­lant, és úgy döntöttek, hogy még a nyáron rekordidő alatt felépítik a mintegy 60 millió forint ráfor­dítással tervezett új pártszékhá­­zat. Csakhát most is beigazoló­dott a régi népi bölcsesség, mi­szerint ember tervez, isten végez. A III. Kerületi Önkormányzat nem adta beleegyezését a terve­zett ingatlan vásárlásához, így az MDF vezetői csak a tervrajzokban gyönyörködhetnek. Információink szerint tovább folytatódnak a tárgyalások az önkormányzattal, de felvető­dött annak a lehetősége is, hogy az MDF megvásároljon egy kész épületet, szintén Bu­dapest III. kerületében. papp Milliárdos károk Négymilliárd forint kárt okozott a mezőgazdaságnak a vihar és a jégverés - számolt be felméré­seinek eredményéről az Agrár­kamara. A rádió híradása sze­rint vannak gazdaságok, kis- és középvállalkozások, amelyek teljesen tönkrementek. A káro­sultak közel hetven százaléká­nak nincs biztosítása, mert a díjakra már nem jut pénzük. SZÍNES VASÁRNAP 3 ­ . . • - U­­ -a­­d­ Harcra fel! Félek, hogy a kibontakozó botránkozásban elvész az érték, ezért min­denekelőtt hadd említsem meg: a hét legkínosabbnak látszó történetén­el közösen örvendezhetünk. Kiderült, hogy" minden bánatunkkal, öröklet­­­tes nyavalyáinkkal, rossz hajlamainkkal együtt már újszülöttként (Ja )\és\ több mint tízmillió forintot érünk. Dollárban. ) Ezt a Népszabadságban a héten kezdődött folytatásos krimi első feje­ , \ v zeteiből tudhattuk meg. Az is lehet persze, hogy családregény lesz belő­ L U/M/Y) • le. Épp az a fontos benne, hogy melyik. Bűnügy, vagy érzelmes, realis­ta történet. Eddig annyi derült ki egyértelműen, hogy egy Gáti vezeték­ . C nevű kanadai hölgy szervezésében áldott állapotú, szülés előtt három- jó hat héttel lévő magyar nők utaztak Amerikába, ahol világra hozták mé­­hük terhét - ebben az esetben nem használható a gyermeküket kifeje­zés -, hogy rögtön le is mondjanak róla. Az újszülöttre már váró ameri­kai család Gáti Marianne-nak adott 80 ezer dollárt a babáért, a hölgy a hírek szerint az összegnek kevesebb mint a negyedét továbbította a ba­bahordozóknak, a többiből gazdálkodott, a maradék pedig az övé. Amerikában ott akadtak meg a hatóságok, hogy a szervező hölgy ér­telemszerűen nemigen fizetett adót e tevékenység után, továbbá az új­szülöttek személyében illegális bevándorlókat produkált, okiratot ha­misíthatott és így tovább, ami egy olyan bonyolult ügylet, mint az örök­­befogadás ilyenfajta leegyszerűsítésekor adódik. Az igazán komolyan vehető dilemmával itthon kell szembenézni. Fé­lő, hogy a tisztán elvi megfontolások számbavételét nehezíti majd a tény, hogy a jelek szerint a hazai láncolat végén az a dr. Czeizel Endre áll, aki - televíziós előadásai után - a közvélemény szemében maga a makulátlanság, akinek úriember mivolta megkérdőjelezhetetlen. Ily esetekben hajlamos a közvélekedés végletekben gondolkodni, s ez rossz előjelekkel terheli az amerikai örökbefogadások remélhető hazai lelki, szellemi feldolgozását. Nézzük meg, mi is ez a történet, ha oly csupaszon tekintjük, miként egy újszülöttet látunk, midőn világunkra jön. Egy magyar nő nem akarja megtartani újszülöttjét. Hogy miért nem vetette el idejében, nem tudjuk. A gyerekről itthon is gondoskodhatna. Épp e számunk tizedik oldalán írunk a budapesti Schöpf-Merei Ágost Kórház és Anyavédelmi Központ által kínált lehetőségről, mellyel élve az ilyen helyzetben lévő nők bevihetik csecsemőjüket, átadhatják. Az állam minden további nélkül gondoskodik az újszülöttekről. Szankció­ról szó nincs, a diszkréció garantált. Esetünkben elvileg ugyanerről lenne szó, azzal a különbséggel, hogy külföldre viszik a gyerekeket - a mama hasában -, és pénzt adnak értük. További eltérés: az állam eb­ben a változatban semmiféle szerepet nem játszik. Valószínű, hogy ez a legfontosabb különbség. Az ugyanis, hogy kül­földön születik meg egy magyar anya gyereke, nem igazán rendőrségi ügy. Egy magyar nőnek minden további nélkül joga lenne férjhez men­ni az adott országba - máshoz, mint aki a most tárgyalt üzleti akció­ban a financiálisan is igen termékenynek bizonyuló fürge kis spermá­kat szolgáltatta s ez esetben a gyerek ugyanúgy más államban látná meg a­ napvilágot, mint most. Az, hogy pénzt kapnak ezért a nők, önmagában szintén nem lehet elvetendő, hiszen a béranyaság, melynek során valamilyen okból szü­lőképtelen nők saját férjük által megtermékenyített petesejtjét egy má­sik nő hordja ki, sok országban megengedett, elfogadott. Talán a hét­köznapi gondolkodás is képes megbarátkozni ezzel a lehetőséggel. Márpedig ilyenkor a szülő nő pénzért működik közre abban, hogy másnak gyereke legyen. Itt is hasonló a helyzet, azzal a különbséggel, hogy saját petesejt termékenyül meg. De oly mértékben csak rendelke­zik az ember a saját testével, hogy az iménti eltérés ne alapozza meg a megítélés száznyolcvan fokos fordulatát, így hát marad az állami közreműködés hiánya, mint ultima ratio, ami megkülönbözteti a Schöpf-Merei Kórház kínálta lehetőséget Gáti asszony ajánlatából. Egyáltalán nem elhanyagolható elem. Legyen bármiféle véleményünk az állami nevelőintézetekről, arra mégiscsak garanciát adnak, hogy az odakerült gyerekeket nem adják el különféle gazembereknek, hogy mondjuk átültetéshez használják legnemesebb szerveiket, nem szolgáltatják ki őket őrülteknek, akik netán kísérletez­nek rajtuk, vagy éppen teljesen alkalmatlanok arra, hogy gyereket ne­veljenek. Ha az örökbefogadás az állam elől elrejtve történik, nem tud­hatjuk, hogy mi ér meg nyolcvanezer dollárt. A gyerek maga, vagy csak a mája. Utálhatjuk az államot, gyűlölhetjük az örökbefogadási bürok­ráciát, de enélkül nem biztosítható az a mindenkinek, így a csecse­mőknek is kijáró alapjog, hogy emberi integritásuk, alapvető jogaik védve legyenek. Igen ám, csakhogy ebben az esetben az amerikai állam végül is tu­domást szerzett a gyerekekről... sőt, mert ott születtek, automatikusan megkapják az amerikai állampolgárságot. Azonkívül tehát, hogy né­hány törvényt esetleg megsértettek, mi itt a baj? Ha ugyanis erkölcsi­leg, filozófiáikig semmi, akkor akár biztathatjuk is a magyar államot, melyet kétségkívül kihagytak ebből a folyamatból, hogy lépjen be. Ne büntessen, hanem lássa meg a nagy üzletet, s kezdje szervezni. Ahogy a fejlődő világ nyersanyagokkal és élelmiszerrel látja el Amerikát, mi exportáljunk oda emberanyagot. Valószínű, hogy ennél olcsóbban nem tudnánk dollárt kitermelni. Nem lehet azonban az ember annyira vadliberális, hogy ne borzong­­jon bele, amikor ilyesmiket leír. Nehéz tárgyszerűvé tenni, hogy miért. Lehet, hogy csak azért, mert ilyenkor döbben rá, hogy miközben meg­szabadultunk évezredes előítéletektől, nincs idő, energia, szenvedély, hogy végiggondoljuk azokat a kérdéseket, melyekről a nagy világvallá­sok generációk százait jól kiszolgáló válaszokat adtak. Bevallom, hogy fogalmam sincs róla, mi lenne a bajom vele, ha beindulna a gyerekex­port, de megrázna. Ahogy azt sem tudom megmondani, mi az oka an­nak, hogy bár lelkem szerint pártolnám az eutanáziát, a saját elhatá­rozásból, kórházi körülmények között meghívott halál lehetőségét, s mégis, amikor a héten hírül vettem, hogy Ausztráliában immár pilla­natok kérdése, hogy bevezessék, megmagyarázhatatlan szorongás nyomult rám. Szembe mernék-e nézni magammal ilyen helyzetben? Tudom-e, hogy mi is az az élet, ha nem isteni ajándék, amit csak te­remtője vehet vissza? A tradicionális válasz az élet szentségéről sokunk számára üres. De ez a felfogás a drámai helyzetek megoldásakor nem segít. Még mielőtt kibontakozik a vita a magyar asszonyok amerikai szüléséről s Czeizel doktor szerepéről, mindazoknak, akik nem egyhá­zi dogmák alapján tájékozódunk, adatik egy szép lehetőség, hogy meg­tudakoljuk magunktól, s az okosabbaktól, hogy vajon ha a jog kapasz­kodóit elengedjük, maradnak-e jól kimunkált, friss, működőképes fo­galmaink, gondolataink az ítélkezéshez. Harcra fel! Végre, emberes feladat! Nagy N. Péter \ A \J\

Next