Színes Vasárnap, 1996. december (3. évfolyam, 48-52. szám)
1996-12-01 / 48. szám
6 színes vasárnap * Korlátolt felelősségű zöld bárók Folytatás az első oldalról A továbbiak megértéséhez ajánlatos kicsit visszatekinteni az időben. Megjegyezni, hogy Kótaj és a tőle néhány kilométernyire lévő Kemecse község termelőszövetkezetei 1975-ben egyesültek, megalakítva az azóta megszűnt Egyesült Erő Termelőszövetkezetet. A rámenősebb kótaji szövetkezetisek hamar kezükbe kaparintották a gyeplőt. A kótaji Hunyadi utcában, az Egyesült Erő Tsz egykori irodája ma a Zöld Bárók Kft. székhelye. A hajdanvolt nemesi kúria udvarát valamikor úgy alakították ki, hogy a közepére ültetett bokrok körül egy lovas fogat kényelmesen körbefordulhasson. Az udvarra mostanában nem fordulnak be fogatok, csupán néhány autó parkol a valamikor is csak ebben az országrészben impozánsnak számító ház előtt. A folyosón nincs fűtés, az irodában viszont számítógéppel dolgoznak. Rég nem tapétáztak, az ajtók fölött sem cserélték a feliratokat. Utóbbiak még a szövetkezeti időket idézik: Pál Elemér elnök, Bálla Gábor főagronómus... Bálla régi dolgozószobájába invitál, s bár elődje elhunyta után ma már ő a Zöld Bárók Kft. ügyvezető igazgatója, láthatóan eszébe sem jutott átköltözni az elnöki rezidenciára. A kft. névadásának szerinte egyszerű oka van: az általuk kigondolt Gazdász, Mezőgazdász és Zöldmező elnevezések a Cégbíróságon mind foglaltak voltak. „Végül - ha már Torgyán a szövetkezeti vezetőket szellemesen zöld báróknak keresztelte el - én javasoltam, legyen a kft. neve Zöld Bárók.” Az egykori főagronómus nyíregyházi polgármester-dinasztia leszármazottja, abból az időből, „amikor még jelentett valamit ez a cím". Megszállott agrárszakemberként nem politizál, talán ezért szerencsés ember: a hatvanas évek vége óta van első munkahelyén, a kótaji, majd az egyesült téesznél. 1981-ben 10 hónapos tanulmányúton még az USA-ban is járt, ahol „lehangoló” mezőgazdasági tapasztalatokat szerzett, s megállapíthatta: a magyar mezőgazdaságban, a hazai termelési hagyományokban hatalmas kincs van. Állítja: úgy jutott ki, hogy egy pártfőember szimpatikusnak találta karakán kiállását, amellyel az annak idején neki felajánlott tsz-elnökséget - az akkori elnököt, Pál Elemér elődjét is védve - határozottan visszautasította. Bálla egyébként igazolja: a volt termelőszövetkezetből - amely „a megye egyik legjobb gazdasága volt" - valóban a volt téeszvezetők alakítottak itt 1992-ben nem is egy, hanem négy kft.-t. Először Kemecsén hozták létre a szövetkezet állattenyésztési üzemágából a Farmtej Kft.-t. Itt ma több mint száz szarvasmarhát tartanak, tejet fejnek. „Még zacskózzuk is” - mutat körbe a kemecsei telepen. A növénytermesztési ágazatból (a hozzá tartozó gépekkel együtt) másodikként jött létre a Zöld Bárók Kft., amelynek kótaji telepén ottjártunkkor éppen traktorokat szerel 8-10 ember. „Bruttó 40- 50 ezret keresnek, nincs senki minimálbéren. A Zöld Bárókat egyébként 196 volt tsz-taggal alakítottuk meg, de jó néhányan már eltávoztak közülünk.” A szerelők elégedettek a kft.-vel, megmutatják az új traktort. „Ezt nem kell szeretni." A kótaji sütőüzemek - ugyanezen a telepen már a téesz „feldarabolása” után születtek támogatásokkal, bennük kenyeret, süteményt sütnek. El ne felejtsem: van még egy fatelep is. Egyébként úgy tetszik, Bálla a talányos, ám kétségtelenül működőképes kis birodalom teljhatalmú uralkodója. Pál Elemér halála óta ma már ő mind a négy kft. ügyvezető igazgatója. Miközben egy szakadt Polskival („Ez a szolgálati kocsim") körbevezet a „birtokon", büszkén újságolja: nemrég vettek egy ötödik kft.-t is, amellyel szintén nagy tervei vannak. Egyébként úgy véli: a tsz káeftésítése nyomán a szövetkezeti tagság közelebb került a vagyonhoz, de nem titkolja: annak idején az efféle átalakulással el lehetett nyerni jelentős állami támogatásokat is. Ma a négy cég vagyona - melyek körülbelül 150 embernek adnak állandó munkát - közel milliárdos. A Zöld Bárók Kft. idei nyereségét Bálla úgy 80-100 millió forintra becsüli. Állítja: a mezőgazdaság jó üzlet, de csak nagyban. Azok a termelők ugyanis, akik 50 hektárnál kisebb földön gazdálkodnak, valamilyen módon mind eltartottak. Amikor emlékeztetem arra, amit beszélnek, hogy majdnem minden földet megszereztek, vállalja, ez igaz, és tüstént számolni kezd: az átalakítás során a téeszből távozó 30 tag körülbelül 200 hektár földet vitt ki a közös vagyonból, további 200 hektárt „a kárpótlás vitt el". Mivel azonban új területekkel is gyarapodott a cég, ma csak mintegy 200 hektárnyi területtel kevesebb földön gazdálkodnak, mint a volt tsz: 3000 hektár szántón és 500 hektár körüli erdőn. A „zöld báró" elárulja: azért cselesek voltak. Mintegy 1500 hektár termőföldet úgy vontak ki annak idején a kárpótlás alól, hogy eladták aktív dolgozóiknak, így a téeszföld fele szétaprózódott ügyem, de végül is „egyben maradt", nem lehetett rá licitálni. Azt sem titkolja: a kárpótlási jegyekért eladott 200 hektár földből csak azok kaphattak, akiknek ezt ő „megengedte”. „Csak az kapott földet, akiről tudni lehetett, hogy meg is akarja művelni.” Némi földet a kft. is felvásárolt, „zsebszerződésekkel”. Ami azt jelenti, hogy az így megszerzett terület vételárát ugyan kifizették, de a földhivatalban jogszabályi akadály miatt nincs rájuk írva a tulajdonjog. A többszörös ügyvezető azzal utasítja vissza a harácsolás még ki sem mondott vádját: „Vehettem volna akár 100 hektár földet is, de nincs több a nevemen 15 hektárnál.” A bírság miatt persze bánkódik, mert venni akar egy paradicsomszedő gépet, az ötmilliót ezért is sajnálná kidobni az ablakon. Egyébként állítja: nem volt igaza a munkaügyi központnak. S hogy a cég nemcsak idén, már tavaly is az ország legnagyobb paradicsomtermelője volt. A tavalyi 50 hektár után idén 180 hektáron termett „800-900 vagonnyi” paradicsomból azonban „csak 650 vagonnyit” szedtek le. Ebből 30 millió forintos káruk keletkezett, mivel a konzervgyárakkal előre szerződtek. A bírságolás előzményeihez tartozik, hogy a kótaji cég kérésére (nem akadt elegendő munkaerő a környéken) a munkaügyi szervezet idén augusztusban 345 szabolcsi állástalan embert közvetített ki a paradicsomszedésre. Közülük 186 vállalta csak a munkát, 12 személyt a munkaügyi központ szerint különböző okok miatt a társaság nem vett fel, a kft. szerint viszont ezek az emberek nem is akartak dolgozni. További 54 kiközvetített ember orvosi igazolást mutatott be arról, hogy alkalmatlanok a munkára, 93-an pedig - mint utólag kiderült - a munkaügyi központ szerint sem akartak dolgozni. Őket a hivatal kizárta a munkanélküli-ellátásból, illetve kezdeményezte az illetékes önkormányzatoknál, hogy ne fizessen részükre jövedelempótló támogatást. Mivel a paradicsomszürethez a felvett 186 nyírségi munkás kevésnek bizonyult, a kft. engedélyt kapott külföldiek alkalmazására is Ukrajna kárpátaljai területéről, a 99 százalékban magyarok lakta Beregszászról hoztak embereket. A nyírségi munkaügyi központ tájékoztatása szerint a kótaji társaság paradicsomföldjéről szeptember 17-én egy idegenrendészeti razzia során a rendőrség 124 ukrán állampolgárságú feketemunkást állított elő. A feljelentést követő eljárás során a központ megállapította: a foglalkoztatott külföldiek közül 52-en rendelkeztek munkavállalói engedéllyel, 72-en azonban nem. Utóbbiak szabálytalan alkalmazásáért sújtották bírsággal a kft.-t. A Zöld Bárók Kft. a szabályok megsértését azzal magyarázza, hogy a szükségszerű gyors foglalkoztatás miatt nem tudták az előírásokat betartani. A munkavállalási engedélyhez ugyanis világútlevél kell - magyarázza -, a kárpátaljaiak egy részének viszont csak kishatárátlépője volt. A világútlevél elkészítése pedig azon túl, hogy 60 dollárba kerül, 30 napig is eltartott volna. Ha várnak, elrothad a paradicsom Tóth László Levente Balla Gábor: „Csak az kapott földet, akinek én megengedtem” Istállófelújítás Kemecsén - minden értékre vigyáznak... (Benkő Imre fotós) Furmann Imre - "Arcaink Az MDF volt alelnökének naplójából 1992. május 10. Ma volt a békéscsabai választás első fordulója. Megnyertük, de nagyon kemény a küzdelem. A hét végén Kupával és Barsinéval voltam Tokajban és Miskolcon. Alapjában véve jó rendezvények voltak, de valahogy megint idegennek éreztem a közeget, vagy lehet, hogy én vagyok idegen a közegben? 16-án elrepülök az Egyesült Államokba. Egy hónapot töltök ott, bejárva az országot. Várom is az utazást, meg félek is. Elég hosszú idő ez, ilyen hosszú időt még sem a családtól, sem a politikától nem töltöttem távol. De jó lesz bizonyosan, hiszen gyakorolom a nyelvet, meg kiszakadok ebből a sokszor unt környezetből, a politikai légkörből, amelynek elviseléséhez egyre erősebb idegrendszerre van szükség. Lezsák Sanyi mostanában mindig megjegyzi, hogy egy délutánt vagy egy estét át kellene beszélgetni. Nem rossz szándékkal mondja ezt, de fogalmam sincs, hogy mit akar. Két hete zárt ülést tartott az elnökség. Zacsek Gyula levelet intézett hozzánk, amelyben közli, hogy lemond. Többen maradásra biztatták, Gyula többször a szó legszorosabb értelmében és valóságosan elsírta magát, elnézést is kért, alig bírt a sírástól beszélni. Végül abba beleegyezett, hogy egy hónap múlva visszatérünk az ügyre, addig ne is beszéljünk róla. Az elnökségi ülés előtt Csurka, Für Lajos meg Szabó Tamás beszéltek Széles Gáborral. Arra kérték Gábort, hogy mondjon le az elnökségi tagságáról, mert ez nagyvállalkozói posztjával nem egyeztethető össze. Nem tudom, hogy mi van a háttérben, engem, minket megint kihagynak minden ilyen jellegű megbeszélésből, de tény,, hogy Antall sem szereti Szélest, túlságosan Csoórihoz kötődőnek tartja. Gábort már az ötödik Országos Gyűlésen le akarták mondatni, de nem sikerült, így mennek továbbra is a dolgok; ez idegen nekem, de nagyon idegen. 1992. május 11. Ma nagy megtiszteltetés ért. Őszintén és nagyon örülök neki. A Liberális Fórum Alapítvány elnökévé választottak. Tizen voltunk ott, én kinn telefonáltam (éppen Antall József hívott, Kádár Béla választását beszéltük meg), és amikor visszamentem a szobába, nevetve gratuláltak. Jó hangulatban beszélgettünk a tervekről. Sokat tehetek és teszek is a polgári Magyarországért. Most a legfontosabb az adminisztráció, a pénz és az irodahelyiség elintézése, meg a lassú építkezés. A szakemberek, a valódi szakemberek megszólítása és a munkába való bevonása. 1992. május 12. Ma is sokat dolgoztam, rendezgettem a leveleket, az elintéznivalókat, készülök az útra. Szombaton indul a gép, közvetlen járat. Délután volt nálam egy megbeszélés szakszervezeti ügyben. Illési Pista és Schamschula úgy összevesztek, olyan ordenáré módon anyázták egymást, hogy Palkovics Imrével csak leszünk. Pedig nagy a tét: a szakszervezeti vagyon ügye és a szakszervezeti választás ügye. Este láttam Antalit a tévében. Megint parókája van, elment újra a haja a kezeléstől. Nem vagyunk egyemberes párt, de ő olyan egyéniség, akit rettenetesen nehéz lenne pótolni. Remélem, hogy meggyógyul, megerősödik. 1992. május 13. Ma reggel két vendégem volt a Bem téri központban, Hernádi Miklós és Pelle János. Ők voltak a létrehozói a Magyarországi Zsidó Fórumnak. Jó volt velük beszélni, különösen Hernádi Miklóssal pendültünk egy húron. Nagyon nagyra értékelte Miklós a gesztusaimat. Este ügyvezetői értekezlet volt, jó hangulatban telt el, bár volt egy csomó dolog, amivel nem értettem egyet. Csurka például alkotmányos válságot emlegetett a TV és a Rádió elnökének leváltása kapcsán. Azt mondta, hogy ezt is vállalni kell. Én ezt baromságnak tartom, nem is lesz belőle semmi, bár Pista most nagyon elszánt volt. Medgyasszay Laci azt kérte, hogy gondolja végig mindenki, főleg Pista, ezt az egészet. Mire jövök haza? Jó is lesz az a hónap. 1992. június 25. Elvesztettünk két választást, ráadásul megalázó módon. Távollétemben engem hibáztattak természetesen, de korrektek voltak velem. Mindenki érezte, hogy itt mélyebb, sokkal mélyebb dolgok történnek. Amíg én Amerikában voltam, Lezsák Sanyi vette át a kampány irányítását. Amikor visszajöttem, összeszorítottam a fogamat, és belevetettem magam a kampányba. Annak utolsó két hetében tudtam csak részt venni. Lezsák Sanyi iszonyú erejű kampányt csinált. Autóbusszal vittük Budapestről a „közönséget" Oroszlányba, de így is csak fél ház volt a művelődési házban. A Ring cikke (a Magyar Fórumé is), amely Keleti György apját gyilkossággal vádolja, igen gusztustalan művelet volt, míg Zacsek piacfejlesztési akciója egyenesen agyrém. Kevés a tagunk, nincs csapat és rettentően népszerűtlenek vagyunk. Lezsák Sanyi úgy értékelte az egész oroszlányi választást, hogy sodródunk a katasztrófa felé, ami sokkal több mint a választási vereség. A 24-én tartott ügyvezetői értekezlet a cinizmus és a szétesés jeleit mutatta. Igaz, ez már többször előfordult az MDF életében, de most riasztóan fásult és fáradt volt a társaság. Csurka Istvánnal az élen több irányítási jogot akarnak néhányan a kormány munkájában. Antall nyilván nem fog örülni ennek a hangulateltolódásnak. Az igazsághoz azért sok minden hozzátartozik még. Például az is, hogy Antall nagyon elszakadt az utóbbi időben az MDF-től. Csak az a borzasztó, hogy ha a párt beleszólási joga megnőne, az Csurka István-féle vonulatnak kedvezne. Mint ahogy a sajtóval kapcsolatban is így van ez. Most van egy csomó hazugság a sajtóban, de ha a Csurka-vonal (sajnos az MDF többsége ilyen) érvényesülne, akkor az szintén tele lenne egyoldalú propagandával. Egyik sem jó, a polgári értékeknek kellene győznie vagy harcolnia egymással, és nem a butaságoknak. Nem annak kellene történnie, hogy valaki hülyeségét egy nagyobb hülyeséggel tetézem, az egyik szélsőséget a másikkal akarom ellensúlyozni. Most az ilyenfajta magatartás kiszorítására kellene szövetkezniük a politika közszereplőinek. De nem ez történik. Egyre jobban nem ez történik. S bár az ügyvezető elnökség érzi, hogy itt mélyebb dolog történt mint egy vereség, az okszerű következtetéseket nem vonják le, illetve rossz nyomon indulnak el. Lezsák Sanyi például a vereség kapcsán megkövette Csurka Istvánt, aki szerinte már két éve ugyanígy látta ezeket a folyamatokat, mint most ő. 1992. július 21. Ma Medgyasszay Lacival fogadtuk a Dalai Lámát az MDF-ben. Óriási volt a felhajtás, óriási volt a készülődés. Olyan furcsa volt az egész, semmi különöset nem éreztem, keveset is beszéltem. Néha-néha rám nézett a Dalai Láma, és megfogta a kezemet. Próbáltam átélni vagy átérezni a nagy találkozást, de inkább csak nagy fáradtságot éreztem. Hogy nagy jelentőségű ember, azt jelzi azért az is, hogy nagyon sokat gondolok rá, pedig semmi lényegeset nem mondott. Adott egy fehér sálat, ezt hazahoztam, és megvettem a könyvét is, dedikálta nekem. A Dalai Láma távozása után bombariadó volt a székházban. Ostoba, idétlen, gonosz vicc az egész. 1992. július 27. A múlt héten pénteken Antall titkárságáról átszóltak, hogy jó lenne, ha kiadnánk egy nyilatkozatot a Kovászna és Hargita megyei magyarok üldözése miatt. Ki is adtuk a nyilatkozatot, én fogalmaztam meg az egészet. A furcsaság az volt, hogy Jeszenszky Gézával viszont nem egyeztetett a miniszterelnök. Este - amikor már megjelent a nyilatkozat - én hívtam föl Jeszenszkyt azzal a gyanúval, hogy ő talán nem is tud róla. Egy kicsit hümmögött, amikor közöltem, hogy én azt hittem, hogy ők már egyeztettek. Az atomjaira bomlott politizálásuak egy kedves példája volt ez az egész. Egyébként nyári uborkaszezon van. Elég csendes a politikai élet, bár a kisgazdák mindig gondoskodnak valami balhéról. Persze ez egy kicsit cinikus megjegyzés, hogy uborkaszezon van. Csehszlovákia válik, a rossz értelemben használt nemzeti érzés erősödik, Jugoszláviában háború van, Ukrajna zuhan lefelé, Románia választásra készül, és a politikai nacionalizmus ott is erősödik. A „művelt” Nyugat fanyalog és tanácstalan. A hétvégén elutazok a családdal, Párizsba megyünk. Jó lesz kikapcsolódni, hogy utána bekapcsolódhassak. Nehéz lesz az ősz: november végén Országos Gyűlés, választás stb. Megint úgy vagyok, hogy nem tudom, mit is csináljak. A hét végén Bogár Laciéknál voltunk Mályiban (ott üdülnek), és megbeszéltünk egy a társadalmi feszültséget mérő, azt oldani igyekvő szervezet felállításának és AU1 5 m 55$^ g-Kfr ívA H-u. VIli. 2-c ~c )fc*4!xW. MAGYARORSZÁG 1996. december 1. - ( c- ieU-v-40 — (*.2^ -