Színes Vasárnap, 1997. január (4. évfolyam, 1-4. szám)

1997-01-05 / 1. szám

4 SZÍNES VASÁRNAPMAGYARORSZÁG Félsivatagi klímával köszönt ránk az új évezred • Az aranysakét és a bagolylepke Folytatás az első oldalról Az amerikai professzor elméletét arra alapozza, hogy az elkövetkező évtizedekben megduplázódik a földön a szén-dioxid-kibocsátás. Erősödik az üvegházhatás, így a nap ártalmas ultraibolya sugarai könnyebben átjutnak a bolygót védelmi rendszerként körülölelő ózonrétegen, a földfelszínről visszaverődő sugaraknak pedig csak jóval kisebb mennyisége tud eltávozni. Súlyosbítja a helyzetet, hogy már korántsem működik hatékonyan a „negatív visszacsatolás” a nagy erdőségek pusztulása, sőt pusztítása miatt. A föld tüdejének számító trópusi erdőterület húsz év alatt ugyanis a felére csökkent. Magyarországon máris észlelhetjük e változások jeleit. A mezőgazdaságban például megjelentek olyan rovarfajok, amelyek eddig nem voltak jelen az országban. Ezzel együtt közönségessé váltak korábban ritka fajok. Az elmúlt években újból megjelent a bagolylepke, amely az ötvenes évek gyapottermesztő programjának idején tűnt fel nálunk. Ez a lepkefaj eddig jellemzően a déleurópai országokban fordult elő. Felbukkantak mezőgazdasági kártevőnek számító pajzstetűválfajok is, amelyek korábban szintén nem éltek itt. Vadászok az elmúlt években már többször lőttek ki aranysakált az ország más-más pontjain. Ez az emlős állat a Balkán-félsziget felől jutott el hozzánk. A laikus a téli hónapokban könnyen összetévesztheti a rókával, mivel annak téli szürkés bundája hasonlít az aranysakáléhoz. A figyelmesebb szemlélő azonban felfedezhet különbségeket, például az aranysakál teste, pofája zömökebb, farka pedig a kutyáéhoz hasonlítóan rövidebb. A rókához hasonlóan kotorékot készít, ellenben a farkasokra jellemzően csapatokban jár. E jószág felbukkant már a Dél- Dunántúlon és az északkeleti megyékben is, ami azt jelzi, hogy megfelelő élőhelyet talált nálunk. Egyelőre nem áll természeti védelem alatt - talán mert a környezetvédelmi szerveket is meglepte váratlan megjelenése? A körülbelül kiszámítható tízéves nap-hold ciklus - amelyben az aszályosabb és csapadékosabb időszakok váltakoznak - legutóbb igencsak hosszúra sikeredett. A majd tizenöt évig tartó szárazabb időjárás még abban is eltért a szokásostól, hogy a nagyon aszályos évek egymást követték. Már áprilisra-májusra olyan csapadékszegény idő volt jellemző, mint máskor a legforróbb nyári hónapokra. A sorozatos száraz évekért viszont egy mostanihoz hasonló csapadékos év pedig nem jelent kárpótlást. Pont az ilyen szélsőségek gyakorisága okozhat leginkább gondot majd az elkövetkező évtizedekben. A nyolcvanas évek második felében a szokatlanul nagy szárazság miatt a talaj víztartaléka jelentősen csökkent, a Duna-Tisza közén a talajvíz szintje ebben a periódusban átlagosan másfél-két méterrel zuhant, de voltak helyek, ahol a csökkenés elérte a hat métert is. A vízhiányt igen nehezen viselték a homoki telepített erdők, és emiatt az is előfordult, hogy tavak szintén eltűntek. A homoki gyepek közt pedig nagy számban megjelentek a korábban csak a középhegységek déli lejtőin előforduló kései perjék. Mindezek ismeretében kérdés, hogy a természeti gazdálkodásban érintett tárcák hogyan készülnek fel a változó klímára, milyen programmal tudnak előállni a gazdálkodás átalakítására. A kultúrnövények közül sem mindegyik lesz képes ugyanis elviselni a klímaváltozást. Ez pedig - ha nem történik meg idejében a váltás - boríthatja az egész mezőgazdasági szerkezetet, megbéníthatja a termelést, és így az egyik alapvető húzóágazat roskadna össze. A Magyar Tudományos Akadémia felállított egy munkabizottságot, amelynek az a feladata, hogy a szerkezetátalakítás szakmai megoldásaira tegyen javaslatokat az érintett tárcáknak. A már kidolgozott vagy éppen kidolgozás alatt álló ajánlások közt találjuk az erdősítési programban használható, a változó klímához jobban alkalmazkodó fafajták telepítésére vonatkozó tervezetet. Az akadémikusok javasolják továbbá az aszályra érzékenyebb kukorica részbeni kiváltását más, „erősebb aprómaggal, például a maglucernával, amelynek a félsivatagos területeken van az őshazája. Kísérleti tangazdaságokban már jó ideje próbálkoznak a köles nagyságú takarmánycirok (amely nem összetévesztendő a seprűcirokkal) termesztésével, melynek mutatói igen jók: fehérjetartalma például magasabb, mint a kukoricáé. Az összegző tudományos állásfoglalás szerint a nagy kiterjedésű monokultúrák kevésbé tudnak alkalmazkodni a klímaváltozáshoz, mint a kisebb gazdaságok. További megállapítás, hogy a mezőgazdálkodásnak több lábon kell állnia, nem érdemes egy-két kultúrnövény termesztésére alapozni a földek kihasználását. Az állattenyésztésnél nem kell új fajok megjelenésére számítani, ellenben a fajták kiválasztásánál már figyelembe kell venni a várható új viszonyokat. Dr. Varga Zoltán, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem állattani tanszékének professzora szerint szívós, igénytelenebb legelőkkel is beérő állatokra van szükség. Az olcsó, hagyományos legeltetéses állattartás térhódítására számítanak a hozzáértők azokon a helyeken, ahol a növénytermesztés nem kifizetődő. A természetes viszonyok közti állattartást egyrészt a környezetvédelmi szempontok, másrészt a húsminőség javulása, tisztulása is megkívánja. A nyugat-európai piacokon ugyanis nagy keletje van a biohúsnak, viszont az ottani normáknak nálunk egyelőre csak a hortobágyi szürkemarha, valamint a Kiskunság marhaállományának egy része felel meg, jórészt a természetes legeltetés miatt. Baka Zoltán Fűfélékkel, tüskés bokrok leveleivel táplálkozik a Dél-Afrika pusztáin élő vándorantilop, de a teljes szárazságot ő sem bírja. Amikor a táplálék mennyisége drámaian megcsappan, csordákba verődik össze, s „eleven gőzhengerként “ vonul át a síkságokon. Vajon mi lesz Európa állataival, ha a mi földrészünk is elsivatagosodik? (Fotó:archív) Bárhol kezdeményezhető sebességkorlátozás M5-ös: a demonstráció egyelőre elmarad Mint ismert, az M5-ös autópálya felavatásakor az 50-es út mentén lévő települések polgármesterei úgy tiltakoztak a sztráda általuk magasnak tartott díja miatt, hogy még az avatásra sem mentek el. Ma is úgy gondolják, hogy a magas pályadíj miatt kevesen veszik igénybe a sztrádát, aminek következtében megnő a települések átmenő forgalma. Ugyanakkor egyelőre nem tervezik, hogy elbarikádozzák az utat, a demonstrációt ugyanis a tiltakozás legutolsó eszközének tekintik... A települések első emberei nem elvi okokból tiltakoznak: csupán azt szeretnék valahogy elérni, hogy területükön a forgalom a régi maradjon. Barikád híján lehet, hogy hiába a kapálódzás: a díj csökkentéséről ugyanis a koncessziós szerződés szerint csak a beruházó Alföldi Koncessziós Autópálya (AKA) Rt. dönthet. A társaságnál értesülésünk szerint egyelőre fel sem merült, hogy változtassanak a személyautóknál szükséges jegyek 850 vagy a bérletkártyák 5000 forintos árán. Annak ellenére, hogy az ügyben még a közlekedési miniszter is írt az AKA-nak egy levelet. A cégre azonban - ismét csak a koncessziós szerződés miatt - nem lehet nyomást gyakorolni: kizárólag anyagi kényszer hatására érdeke csökkenteni az árat. Vagyis ha azt tapasztalja, hogy túl kevesen autóznak az autópályán. Ebben az esetben - mivel a beruházásnak valamiként meg kell térülnie - a sok kicsi sokra megy közmondás alapján dönthet úgy, hogy jobb a kisebb összeg többször, mint a nagyobb kevesebbszer. A társaság méri is szorgalmasan a forgalmat Budapest és Kecskemét között, de a próbaszámlálást várhatóan csak a jövő hét végére fejezik be, mivel az ünnep szezonális forgalma még nem adna korrekt eredményeket. Egyelőre csak annyi tudható, hogy az M5-öst az ünnepek alatt használók 70 százaléka valutával fizetett. Az avatás óta az 50-es úton sem történt sok változás. Az út menti településeken kihelyezték ugyan azokat a polgármesterek által szorgalmazott sebességkorlátozó táblákat, amelyek éjszaka 40 km/órára csökkentik a forgalmat, ám a rendőrség nemigen ellenőrzi a korlátozás betartását sem a beígért traffipaxokkal, sem másként. Erre az utóbbi napok zord időjárása is magyarázat lehet, a kecskeméti rendőrkapitány - dr. Szöllősi Gyula - szerint viszont az autópálya megnyitása óta a forgalom nem is növekedett annyira, hogy az indokolná az ellenőrzés szigorítását. Dr. Szöllősi ezzel ellentmond a lajosmizsei polgármesternek, aki szerint már az ünnepek alatt is érezhető volt, hogy több autó halad át Mizsén, mint korábban. A sors iróniája, hogy az 50-es forgalmát éppen a kecskeméti kapitánysághoz tartozó lajosmizsei rendőrőrs állománya ellenőrzi - híven a korábbi gyakorlathoz. A közlekedési szakemberek elcsépelt véleménye szerint ugyanakkor a sebességet táblával csökkenteni elméleti dolog, lakott területen az 50 km/órás korlátozás ellenére sokan közlekednek 70 km/órával, a 40- es táblánál tehát „reális” lehet mondjuk 60 km/órás sebességgel számolni. „Rendőri ellenőrzés nélkül értékét veszti a tábla, ha ezt tapasztaljuk, le fogjuk szereltetni őket” - ígéri egy minisztériumi illetékes az 50-es út menti korlátozó táblákra célozva. Amelyeket egyébként maga a minisztérium helyeztetett ki. Ellentétben az általános gyakorlattal, hiszen közúti táblák állításáról ma vagy az önkormányzatok, vagy a közúti igazgatóságok jogutódjaként 1996. június 1-je óta működő közútkezelő közhasznú társaságok döntenek. Magyarországon ugyanis háromféle út létezik: az országos közúthálózatba tartoznak az autópályák, főutak, településeket összekötő utak. A második csoportot az önkormányzati, a harmadikat a magánutak (pl. erdészeti) alkotják. Az önkormányzati úthálózaton a forgalmi rend kialakításáért (amelyhez a sebesség is hozzátartozik) értelemszerűen maguk az önkormányzatok a felelősek. Saját hatáskörükben csökkenthetik, de akár növelhetik is lakott területükön a tábla nélkül érvényes 50 km/órás megengedett legnagyobb sebességet, helyezhetnek ki ezt „felülbíráló” táblát. Az 50-es utat azonban mint országos főközlekedési utat, beleértve a településeken áthaladó szakaszokat is - nem az önkormányzatok, hanem az illetékes közútkezelő társaság kezeli. Ami azt is jelenti, hogy a forgalmi rend kialakítása az 50-es teljes szakaszán a közúti igazgatóságra tartozik. Az önkormányzatoknak tehát a társaságtól kellett volna kérniük a sebességcsökkentést. Ez a gesztus maradt el a tárcának az ügybe való beékelődésével. A forgalmi rend kialakításához egyébként mind az önkormányzatoknak, mind a társaságoknak a vonatkozó szabályokat tartalmazó 20/1984. sz. KM rendelet ad fogódzót. Amely alapján a fentihez hasonló esetben meg kell indokolni, miért kérik mondjuk a sebességcsökkentést. A társaságok csak akkor helyezik ki a táblát, ha az indokot alaposnak találják. A polgármesterek a tárcánál a zajártalomra hivatkoztak... T. L. L. 1997. január 5. Privát zsarukon a A két világháború között, ha a magyar polgár kételkedett házastársa hűségében, új üzleti partnert választott, adósa tűnt el a színről, felkereste a jól prosperáló Pinkerton vagy Janza magándetektív-irodát, ahol tisztes díjazás ellenében, diszkréten megoldották problémáját - idézi fel az „ipar” múltját Láposi Lőrinc,a Magyar Detektív Szövetség elnöke. Magyarországon 1944-igdolgozhattak a magánnyomozók, később már szóba sem jöhetett, hogy az egy párt egy rendőrségén kívül valaki kutakodjon. J’ Láposi is rendőr volt, méghozzá a bűnügyi rendőrség tábornoka. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Magyarországon előbbutóbb engedélyezni kell a magánnyomozói és vagyonvédelmi tevékenységet, ő már lobbyzott a törvényes lehetőség kimunkálásáért. Érdekességként említi, hogy már 1990-ben dolgoztak a Belügyminisztériumban egy ilyen rendeleten, melynek „témagazdája" az a Kiss Ernő volt, aki ma a KBI igazgatója. Láposi elmondta, hogy rengeteget kellett győzködni a belügyi illetékeseket is arról, hogy piacgazdaságban a magántulajdon és a magánérdek védelme nem az állam feladata, de jól képzett szakemberek ezzel a munkával jócskán hozzájárulhatnak az állampolgárok biztonságérzetének növeléséhez. 1991-ben alapították meg a Magyar Detektív Szövetséget, melynek ma már 160 tagja van (irodák és magánszemélyek vegyesen). 1995-ben megszületett végre a magánnyomozást engedélyező rendelet. Láposiéknak azonban maradtak kifogásaik, s emiatt a szövetségük az Alkotmánybírósághoz fordult. Nehezményezik például, hogy a magánnyomozás és a vagyonvédelem csak kft. vagy rt. formában végezhető. Elfogadhatatlannak tartják azt is, hogy egy vagyonvédelemre alakult vállalkozás nem foglalkozhat mással. Az extábornok szetöbb lábon áll, és azt nem is lehet rendelettel korlátozni. Úgy néz ki, hogy már dolgoznak a Belügyminisztériumban a rendelet módosításán, mely ezeket a sérelmeket orvosolja. Egyébként - azt is elmeséli - ezen a piacon régen folyik munka. 1987-ben egy minisztertanácsi rendelet ugyan megtiltotta a magánnyomozói tevékenységet, de elfelejtette definiálni, mit is ért magánnyomozáson. Ezért a különböző ilyen munkákat vállaló irodák alibineveket választottak (pl. Tanácsadó, Befektetési információgyűjtő stb.), és állampolgári jogon végezték az információgyűjtést. l Auibas Láposi: rövidlátó dolog a bérféltékenység .