Szinészek Lapja, 1920 (57. évfolyam, 1-9. szám)
1920-01-15 / 1. szám
SZÍNÉSZEK LAPJA Aradon, amely 1813. óta leginkább csak magyar színtársulatot fogadott be falai közé s ahol 1849 után a honvéd-szinészekből alakult színtársulat a legkegyetlenebb osztrák zsandári ellenőrzés mellett is csodálatos módon fellendítette a magyar színészetet?! Nem, nem! Ez lehetetlen. Azokban a városokban, melyeket itt felsoroltunk, mindenütt történeti joga van a magyarságnak, a magyar kultúrának, a magyar színművészetnek! Azokban a városokban mi századok óta szent tradíciókat őrizünk, magasztos eszméknek a magvait hintettük el. Ezeket onnan kiirtani nem lehet! Az épületeket, a puszta falakat elvehetik tőlünk, de azt a szellemet, amit a falakba beleépítettünk, nem ! Mi magyarok — sajnos — sohasem igyekeztünk magunkat a külfölddel kellőképpen megismertetni. Tunyaságból, vagy nemzeti önérzetből történt-e ez a mulasztás, ennek megállapítása most nem lehet célunk, de az bizonyos, hogy ellenségeink ezt a mi mulasztásunkat a saját előnyükre alaposan kihasználták! Mi most befeketítve állunk Európa ítélőszéke előtt s a legnagyobb vád ellenünk az, hogy zsarnokok voltunk és elnyomtuk a más nemzetiségű állampolgárokat ! Jules Michelet a franciák egyik nagy történetírója másképpen vélekedik felőlünk akkor, amikor megállapította, hogy az évszázados török háborúban tanúsított vitéz és önfeláldozó magatartásáért a magyar nemzetnek — a Nyugat megmentőjének — egész Európa örök hálával tartozik. Kissé későn, de még mindig elég jókor jutottak az entente által küldött missziók hazánkban, ahol nyugati kultúrát találtak. Alapos tanulmányozás alá vették az itt uralkodó viszonyokat és meggyőződtek arról a rettenetes elnyomatásról és azokról az atrocitásokról, amiket a románok, szerbek és csehek szerencsétlen népünkön elkövettek és ezek a tapasztalatok bizonyára javunkra fogják billenteni a mérleget. Nyugat művelt nemzeteinek képviselői nem tűrhetik el azt, hogy a román nemzet vegye át a vezető szerepet a magas kuturnivón álló Magyarország felett, amelynek képviselői, illetve helytartói Kolozsvárott Shakespeare, Moliére és Sardou örökbecsű műveinek előadásait betiltották. Mélyen tisztelt Bizottság! A fent említett megcáfolhatatlan történelmi tények felsorolása után most már arra vagyunk bátrak a mélyen tisztelt Bizottságot kérni, hogy a magyar színészet ügyét igazságosan és bölcsen elbírálni kegyeskedjék. Az önök ítélete nem is lehet más és mi azt nyugodtan várjuk. Budapest, 1919 december 12. Hódoló tisztelettel Géczy István s. k. Szilágyi Vilmos s. k. titkár, elnök. Felhívás: A t. igazgató urakat felkérjük, hogy állomásaikat haladéktalanul közöljék az irodával és ugyancsak postafordultával közöljenek minden állomásváltoztatást. Herczeg Ferenc a vidéki szinészetnek. Herczeg Ferenc az illusztris iró, hazafiságtól érző színművét „A fekete lovas“-t jogdíj nélkül engedte át a vidéki társulatoknak. Herczeg Ferenc ezzel újból bizonyságát adta a vidéki színészet iránt érzett szeretetének és e nagylelkűségéért az alábbi köszönő levelet intéztük: Nagyságos Herczeg Ferenc szerkesztő urnak Nagyságos uram! A hírlapok utján értesülünk Nagyságod azon nemes szívre valló elhatározásáról, hogy a „Fekete lovas“ című színművét jogdíj nélkül engedi át a vidéki színészetnek, alkalmat adva arra, hogy a súlyosabb viszonyok közt működő színtársulatok is előadhassák a kiváló drámai művet és ezáltal missziót teljesíthessenek. Elmulaszthatatlan kedves kötelességünknek tartjuk hálás köszönetünket fejezni ki Nagyságodnak a vidéki színészet iránt érzett szeretet megnyilatkozásáért. A magyar színészetre soha oly fontos feladat nem várt, mint ma, a nemzeti elnyomatás e szörnyű napjaiban és Nagyságod művének színrehozatalával a törhetetlen hazaszeretetet lobbantják lángra a csüggedő lelkekbe. Igen kérjük Nagyságodat részesítse a magyar vidéki színészetet továbbra is nagybecsű támogatásában, mert hiszen hivatásának méltóan csak akkor felelhet meg, ha a magyar kultúra izzó hazaszeretettől áthatott zászlóvivői melléje állnak és gyámolitják. Budapest, 1919 december 30. Nagyságodnak alázatos szolgái Géczy István s. k. titkár. Szilágyi Vilmos s. k. elnök. Petykó-fillérek. Deák Péter egyesületünk volt pénztárosa a közismert „Petykó“ egy nemes intencióra valló humánus célt szolgáló intézménynek vetette meg az alapját az úgynevezett Petykó-fillérek létesítésével. A pénztári helyiségben egy bádog perselyt helyezett el és az irodában megforduló feleket „csak egy fillér" adakozására szólította fel. A fillérekből az év folyamán soksok korona lett és sok nyomorgó kisnyugdíjas színészt töltötte el melegséggel karácsony szent estélyén, amikor az év folyamán összegyűlt összeget kiosztották a leginkább szűkölködők között. Néhai Petykó örökét átvették utódai és híven ápolták ezt a nemes hagyományt. Évente elég tekintélyes összeg gyűl össze a jólelkű adakozók és minden dicséretre érdemes gyűjtők jóvoltából és nagyon sok könnyet töröltek már le a Petykó-fillérek. Ez évi gyűjtés eredménye 3942 korona volt és mi ez után mondunk hálás köszönetet egyenként és összevéve mindazoknak, akik e tekintélyes összeg összegyűjtésén fáradoztak. Szolgáljon ez az eredmény buzdításul a jövőre nézve.