Szinészek Lapja, 1927 (46. évfolyam, 1-11. szám)

1927-01-01 / 1. szám

színészek lapja .az első nagy magyar rendező. Molnár Györgyről van szó! Róla, mint színészről érdekes ké­pet festett Verő György, a Népszín­ház történetét tárgyaló munkájában. Nagyerejű, bensőséges, de igen sze­szélyes művésznek mutatja be. A mai köztudatban is inkább mint szí­nész ismeretes, rendezői működésé­vel aránylag kevesebbet foglalkoztak. Pedig emlékirataiból és a hírlapok egykorú tudósításaiból elég hű és részletes képet lehet nyerni munkás­ságának emez oldaláról is. Molnár György akkor kerül az érdeklődés homlokterébe, amikor az 1861-es politikai fellendülést fel­használva, megalapítja a fővárosban az első népies színházat. Először a Krisztinavárosi Színkört bérli ki, majd pedig nagy hamarsággal fel­­építteti a Lánchíd budai oldalán a mai Kereskedelemügyi Minisztérium helyén a Budai Népszínházat, mely pár évi megszakítással 1861-től 1870-ig játszott.­­ •­­ Csak természetes, hogy a kor elfogult­sága következtében a felvilágosult ifjút legelsősorban családja tagadta meg. Ma­gasztos önfeláldozását a közvélemény csak­nem kivétel nélkül kárhoztatta, csak keve­sen látták be szándéka nemes voltát. A világ ítélete nem tántorította el nagy cél­jától, sem családja előitélete nem­ csábít­hatta le a megkezdett úttól s amidőn mégis elhatározása már megtörtént, azoknál sok­kal hatalmasabb érzet kezdő ostromolni akaraterejét. Szerelmével szilárd lelke alig tudott megmérkőzni. A kir. tanácsos az ifjú eme lépése által összes reményit le­tiporva látván, nemcsak akadályt vetett az ifjak viszonyának folytatása elé, de apai szigorral védte leánya jó hírnevét s fel­kérte Kelement, hogyha szilárd elhatáro­zása vissza nem lépni ama tervtől, mint jellemes ember kerülje házát s tek­ntse magát rájuk nézve ismeretlennek. Kelemen László az első szerelem tiszta és hatalmas erejével szerette jegyesét és mégis annál erősebbnek bizonyult be a magyar nyelv és nemzetség felvirágoztatása iránti vágya.­­ Lemondott szerelméről, lemondott élet­boldogságáról. Mikorra Kelemen László hosszas küz­delem után az Első Magyar Színtársulat élén a színpadon hervadhatatlan babért érdemelt ki, már akkor a leányka, kinek szerelmén kívül semmije sem volt, künn porladozott a budai temetőben. A színmű­vészet ellen dívó előítéletnek ő volt első E színpadon bontakozott ki Mol­nár György rendezői képessége, ő az első a magyar színház­vezetők közül, aki a rendező igazi feladatait felismeri, ő az első, aki — persze még nem mai értelmében — meg­sejti az együttes játék nagy fontos­ságát, végül ő az első, aki közön­ségének ízlését teljesen ismeri, s aki alkalmazkodni is tud hozzá. Első gondja volt a népszínmű előadását reformálni. A Nemzeti Színház népéleti képei meglehetősen kényszeredett stilizálásoknak hatot­tak. Molnár színházában a közönség elevenebb és valószínűbb népéletet kapott. . Legnagyobb sikereit azonban a látványosságokkal aratta. Akkoriban kezdett Párisból világhódító útra indulni a színpadi géptechnika. Molnár kiutazik Parisba, egy-kettőre megtanulja és boszorkányos ügyes­séggel alkalmazza itthon. Dobsa Lajos /. /s/twz-jának látomás-jelene­tét, III. Richard-ból a szellemjelene­tet ciklorámával vetíti a bámuló áldozata. Sírját sokáig hisziték Kelemen László koszorúi. Ilyen lelki teherrel fogott hozzá, hogy színészetet, műsorozatot és közönséget teremt. Kelemen László valódi teremtő tehetség volt, megáldva az önzetlen hon­szeretet talizmánjaival. Egyik kezével küz­dött a germanizálás és közöny ellen, a másikkal csodát alkotott a semmiből Azon időben, midőn Ráday által megindíttatott a m­agyarosodási mozgalom, a színészethez csatlakoztak Szomor Máthé és Nemes András, mindkettő ügyvéd volt Kecskemé­ten, úgy Soós Márton is, aki orvosnöven­dék volt. Az szinte Kelemen László érdeme, hogy oly nagy meglepő számban áll előttünk az első társulatban a Jónak nevezhető színész. Kelemen a jó művezető szükséges kellé­keit magában bírta. Nem nagy költői tehet­séggel, de annál inkább ösztönszerű érték­kel tudta a darabot előadásra alkalmassá tenni. Vahot Imre emlékirataiban ezeket írja: Úttörő színészeinket nem kenyérkereset, vagy dologkerülés, hanem szenvedély és ügyszeretet vezérlő a szini pályára; mind művelt, lelkes egyének voltak ők és hogy első fellépésükkel becsületet valljanak, roppant szorgalmat tüntettek ki a tanulás­ban. Akkori irók állítása szerint legelső szini mutatványuk is álmélkodással töltötte el a közönséget. Váradi Antal a kiváló író az Egyetértés közönség szeme elé. Sőt foglalkozik azzal a gondolattal is, hogy szinte­­hozza az irodalmi élet akkori friss szenzációját Az ember tragédiáját. Szcenáriumot is készít róla, de a terv — miért, miért nem ? — abba maradt. A legnagyobb hatást a Dunanán apó és fia utazásával érte el. E darabba egy kankan-betétet illesz­tett, mely valóságos szenzációképen hatott. A kissé merészebb lábemel­­getések az akkor még ilyesmihez nem szokott közönséget nagyon megbotránkoztatták, úgy, hogy az első előadásokon rendőrért kiabál­tak. Az volt azonban az érdekes, hogy Pest-Buda közönsége kissé tartósan botránkozott meg. Összesen 108 szót botránkozott meg. A szen­záció Deák Ferencet is elcsalta a Budai Népszínházba. (Zárójel között legyen megemlítve, hogy e híres táncban, mint a kar egyik tagja, Jászai Mari is szerepelt.) Óriási sikere volt még Molnárnak Az ördög piluláival, s még inkább tárcarovatában 1910. február 23. és április 28-án megjelent számokban „Egy rég el­felejtett ember" és „Egy árverés" cím alatt a magyar színészettel foglalkozván ezeket írja: Kelemen László igazi merészséggel vágott neki egy ismeretlen világ felfedezé­sének. Valóságos Kolumbusa az új magyar színészet világának. Csakhogy úgy járt, mint Kolumbus, az új világ első áldozata ő volt. Milyen kedves emlékek a kezdet mo­mentumai. Kelemen szakít az apai ház kényelmével, a rokonok és barátok meg­vetésével száll szembe és megy a maga utján. 1790. október 25-én volt az első előadás Kelemen László felléptével. „Igaz­házi egy kegyes jó atya" című mulatságos játékot adták Az ezt követő napon szegény Kelemen a pestbelvárosi kántor, szemére húzott föveggel és állig begombolt kabát­ban oson által a hajóhídon, mert attól fél, hogy megismerik, azt gondolván, hogy az egész város az ő szégyenét olvassa a sápadt homlokáról, mert hisz a fia meg­gyalázta a famíliát, komédiás lett. A hajó­hídon szembejövő trégyfogatú hintó gaz­dája mégis ráismer, megállítja fogatát. Álljon meg Kelemen Uram ! A maga fia az a Kelemen, aki tegnap játszott. Az én sze­rencsétlen fiam Méltóságon Uram ! Mert szerencsétlen. Derék, hazafias munkát végzett. Gratulálok! A magyarság ügyét segíti elő és az Isten meg fogja áldani !

Next