Szinészek Lapja, 1927 (46. évfolyam, 1-11. szám)
1927-01-01 / 1. szám
színészek lapja .az első nagy magyar rendező. Molnár Györgyről van szó! Róla, mint színészről érdekes képet festett Verő György, a Népszínház történetét tárgyaló munkájában. Nagyerejű, bensőséges, de igen szeszélyes művésznek mutatja be. A mai köztudatban is inkább mint színész ismeretes, rendezői működésével aránylag kevesebbet foglalkoztak. Pedig emlékirataiból és a hírlapok egykorú tudósításaiból elég hű és részletes képet lehet nyerni munkásságának emez oldaláról is. Molnár György akkor kerül az érdeklődés homlokterébe, amikor az 1861-es politikai fellendülést felhasználva, megalapítja a fővárosban az első népies színházat. Először a Krisztinavárosi Színkört bérli ki, majd pedig nagy hamarsággal felépítteti a Lánchíd budai oldalán a mai Kereskedelemügyi Minisztérium helyén a Budai Népszínházat, mely pár évi megszakítással 1861-től 1870-ig játszott. • Csak természetes, hogy a kor elfogultsága következtében a felvilágosult ifjút legelsősorban családja tagadta meg. Magasztos önfeláldozását a közvélemény csaknem kivétel nélkül kárhoztatta, csak kevesen látták be szándéka nemes voltát. A világ ítélete nem tántorította el nagy céljától, sem családja előitélete nem csábíthatta le a megkezdett úttól s amidőn mégis elhatározása már megtörtént, azoknál sokkal hatalmasabb érzet kezdő ostromolni akaraterejét. Szerelmével szilárd lelke alig tudott megmérkőzni. A kir. tanácsos az ifjú eme lépése által összes reményit letiporva látván, nemcsak akadályt vetett az ifjak viszonyának folytatása elé, de apai szigorral védte leánya jó hírnevét s felkérte Kelement, hogyha szilárd elhatározása vissza nem lépni ama tervtől, mint jellemes ember kerülje házát s tekntse magát rájuk nézve ismeretlennek. Kelemen László az első szerelem tiszta és hatalmas erejével szerette jegyesét és mégis annál erősebbnek bizonyult be a magyar nyelv és nemzetség felvirágoztatása iránti vágya. Lemondott szerelméről, lemondott életboldogságáról. Mikorra Kelemen László hosszas küzdelem után az Első Magyar Színtársulat élén a színpadon hervadhatatlan babért érdemelt ki, már akkor a leányka, kinek szerelmén kívül semmije sem volt, künn porladozott a budai temetőben. A színművészet ellen dívó előítéletnek ő volt első E színpadon bontakozott ki Molnár György rendezői képessége, ő az első a magyar színházvezetők közül, aki a rendező igazi feladatait felismeri, ő az első, aki — persze még nem mai értelmében — megsejti az együttes játék nagy fontosságát, végül ő az első, aki közönségének ízlését teljesen ismeri, s aki alkalmazkodni is tud hozzá. Első gondja volt a népszínmű előadását reformálni. A Nemzeti Színház népéleti képei meglehetősen kényszeredett stilizálásoknak hatottak. Molnár színházában a közönség elevenebb és valószínűbb népéletet kapott. . Legnagyobb sikereit azonban a látványosságokkal aratta. Akkoriban kezdett Párisból világhódító útra indulni a színpadi géptechnika. Molnár kiutazik Parisba, egy-kettőre megtanulja és boszorkányos ügyességgel alkalmazza itthon. Dobsa Lajos /. /s/twz-jának látomás-jelenetét, III. Richard-ból a szellemjelenetet ciklorámával vetíti a bámuló áldozata. Sírját sokáig hisziték Kelemen László koszorúi. Ilyen lelki teherrel fogott hozzá, hogy színészetet, műsorozatot és közönséget teremt. Kelemen László valódi teremtő tehetség volt, megáldva az önzetlen honszeretet talizmánjaival. Egyik kezével küzdött a germanizálás és közöny ellen, a másikkal csodát alkotott a semmiből Azon időben, midőn Ráday által megindíttatott a magyarosodási mozgalom, a színészethez csatlakoztak Szomor Máthé és Nemes András, mindkettő ügyvéd volt Kecskeméten, úgy Soós Márton is, aki orvosnövendék volt. Az szinte Kelemen László érdeme, hogy oly nagy meglepő számban áll előttünk az első társulatban a Jónak nevezhető színész. Kelemen a jó művezető szükséges kellékeit magában bírta. Nem nagy költői tehetséggel, de annál inkább ösztönszerű értékkel tudta a darabot előadásra alkalmassá tenni. Vahot Imre emlékirataiban ezeket írja: Úttörő színészeinket nem kenyérkereset, vagy dologkerülés, hanem szenvedély és ügyszeretet vezérlő a szini pályára; mind művelt, lelkes egyének voltak ők és hogy első fellépésükkel becsületet valljanak, roppant szorgalmat tüntettek ki a tanulásban. Akkori irók állítása szerint legelső szini mutatványuk is álmélkodással töltötte el a közönséget. Váradi Antal a kiváló író az Egyetértés közönség szeme elé. Sőt foglalkozik azzal a gondolattal is, hogy szintehozza az irodalmi élet akkori friss szenzációját Az ember tragédiáját. Szcenáriumot is készít róla, de a terv — miért, miért nem ? — abba maradt. A legnagyobb hatást a Dunanán apó és fia utazásával érte el. E darabba egy kankan-betétet illesztett, mely valóságos szenzációképen hatott. A kissé merészebb lábemelgetések az akkor még ilyesmihez nem szokott közönséget nagyon megbotránkoztatták, úgy, hogy az első előadásokon rendőrért kiabáltak. Az volt azonban az érdekes, hogy Pest-Buda közönsége kissé tartósan botránkozott meg. Összesen 108 szót botránkozott meg. A szenzáció Deák Ferencet is elcsalta a Budai Népszínházba. (Zárójel között legyen megemlítve, hogy e híres táncban, mint a kar egyik tagja, Jászai Mari is szerepelt.) Óriási sikere volt még Molnárnak Az ördög piluláival, s még inkább tárcarovatában 1910. február 23. és április 28-án megjelent számokban „Egy rég elfelejtett ember" és „Egy árverés" cím alatt a magyar színészettel foglalkozván ezeket írja: Kelemen László igazi merészséggel vágott neki egy ismeretlen világ felfedezésének. Valóságos Kolumbusa az új magyar színészet világának. Csakhogy úgy járt, mint Kolumbus, az új világ első áldozata ő volt. Milyen kedves emlékek a kezdet momentumai. Kelemen szakít az apai ház kényelmével, a rokonok és barátok megvetésével száll szembe és megy a maga utján. 1790. október 25-én volt az első előadás Kelemen László felléptével. „Igazházi egy kegyes jó atya" című mulatságos játékot adták Az ezt követő napon szegény Kelemen a pestbelvárosi kántor, szemére húzott föveggel és állig begombolt kabátban oson által a hajóhídon, mert attól fél, hogy megismerik, azt gondolván, hogy az egész város az ő szégyenét olvassa a sápadt homlokáról, mert hisz a fia meggyalázta a famíliát, komédiás lett. A hajóhídon szembejövő trégyfogatú hintó gazdája mégis ráismer, megállítja fogatát. Álljon meg Kelemen Uram ! A maga fia az a Kelemen, aki tegnap játszott. Az én szerencsétlen fiam Méltóságon Uram ! Mert szerencsétlen. Derék, hazafias munkát végzett. Gratulálok! A magyarság ügyét segíti elő és az Isten meg fogja áldani !