Szinészek Lapja, 1929 (48. évfolyam, 1-12. szám)
1929-06-01 / 6. szám
Kolozsvárott megesküdtek. Az ifjú férj túlságosan fiatal volt még ahhoz, hogy ellent tudjon állani a kincses város csábos, szép asszonyainak, lányainak. Bizony hamarosan hűtlenkedett már őkelme. Egyszer tárcájá- In a frissen sült menyecske egy szépséges mágnásné miniatűr képét lelte. Inkább huncutságból, mint a féltékenység gúnyjából, a mosolyygó tündérarcra egy pudlikutya matricképét nyilazta rá. Mikor férjemuram rájött a turpisságra, hét határra szóló csetepatét rendezett és a nagy hevületben egy porleves csattant el a menyecske hattyú nyakán. Lön sírás, jajgatás, pakkolás, Nelli elhurcolkodik Bánffyékhoz. Se a férj bűnbánata, se a békéltető posták nem térítették vissza. Finom lelkülete nem tudta felejteni a durva sértést. Szerdahelyi látván, hogy minden lustálkodás hiábavaló, a sértett asszonykával rostélt együtt játszani, hát hazafias felbuzdulásában, de inkább jó komája, gróf Kickes Kelemen rákezelésére, beáll huszárnak barátjuk, Biethlen Gergely szabadcsapatába. Véigharcolja a szabadságharcot. Cornélia Váradon húzza meg magát, tépést csinál, ruhát varr a hadbaesteknek és mikor megismerkedik a daliás huszárkapitánnyal, Hidassy Flekkel, megindítja a válónert és hamarosan az uj asszony féketőjének aranya csillog szőke kontyán. Ez a lázasság se volt hosszuéletű, az uj férj tékozló és kalandos életre hajlamos. Az ötvenes években már mindketten a Nemzeti Szintvíz tagjai. Egymás művészetét nagyrabecsülik, együtt és! hozzáteszem, hagiy ezen »koldustal« nemmcsak kivirágzót!, hanem már gyümölcsöt is hoz. És hogy ezen gyümiles jó és édes, majd azok fogják megmondani, akik hivatva vannak szabályaink értelmében ezen gyümölcsöt megizlelni s élvezni. (Élénk helyeslés.) T. Uraim! A magyar színészetnek örükös dicsősége, hogy ezen intézményt saját erejéből megalkotta, mert merem mondani, hogy ama 125.000 forintból, melyből a nyugdíjalap áll, alig van 20.000 forint olyan, mit gyűjtések, kérelmezések útján szereztünk, mellyel a társadalonk segélyezett bennünket. Az oroszlánrésze a tőkének maguktól, a színészektől ered. És hogy ez így van: én ezt örömmel és büszkeséggel konstatálom, mondván, hogy a magyar színészet dicsősége, amihez foghatót a külföldi színészvilág nem igen fog felmutatni... Stb., stb. (Felkiáltások: Sokáig éljen!) Az igazolóbzottságba Tiszay Dezső, Gyöngyi Izsó és Deréky Antal kiküldetaratják a babérok erdeit, de csak mint két pályatárs érintkeznek egymással, az udvariassági formák legszigorúbb betartásával. A színház műsorának ők a fő erősségei. A divatossnl lett franciavígjátékoknak a lelkei. És nem csak a színpadon, de a privát életben is bálványozottak. Amint Cornélia báinítja a dámák módiját, úgy utánozza az aranyifjúság Szerdahelyi öltözékét, modernt. Legjobb barátai, gróf Károlyi Pista és gróf Szapáry Gézát bevezetik a Nemzeti Kaszinóba és ez a tisztesség azóta se ért pesti komédiást. Később társaságában van az ifjú Apponyy Albert is. Károlyi Pista hűséges babítságára jellemző, hogy majd félszázad múltán, mikor Priellet a még addig senki által el nem ért dicsőség koronázza, hogy szobrát életében lefelezik le, Pista gróf gavallérosan virágot küld; babérlombokból font koszorút, közepén égszínkék nefelejtsekből egy cinga név: »Kálmán«. Aki egészet látta a színpadon, aki csak egy 3-szer találkozott vele az életben, sohase tudta feledni a tökéletes, nagy művészt, az elragadó modorú, nagyműveltségű világfit. Elbűvölt mindenkit. Szebb megjelenést álmodni sem lehetett. Tökéletes atléta termet, Apolló-szépségű fej, a nagyúri elegancia kvintesszenciája, a legelragadóbb beszélő hang, csupa szellem és éle. Ez utóbbival néha talán vissza is él, szeret mások gyöngéin élcelődni. Kassai Vidortól tudom, hogy egyszer, mikor Dunántúlra ment vendégjátékra, az ötletes Szinházi borbély azt a skrojpozíciót tette az öltözőben. Írják meg a bakonybeli uraságoknak, ha netán letalálnák lőni Szerdahelyi urat, a nyelvét külön üssék agyon. Dacára, hogy már volt oka kiismerni Cornélia érzékenységét, mégis azt portálta róla, hogy olyan sovány, hogy ha ráül egy jubculára, két garas még mindig kilátszik alóla, is mikor Dumas Pesten járt, Rózsaáginé — Hajnalka, az akkor divatos poéta-asszony — Ősz utcai otthonában süikniket adott a nagy francia és leánya, Claire tiszteletére. Hivatalos volt az egész előkelő és művészvilág. A háziasszony csak azt kérte, mindendíj valami specialitást küldjön a büffébe. Lucullust főzték le a pesti gazdasszonyok, az urak a magyar hegyek kincseit irrezentáltuk.Mikor megnyiltak az ebédlőház ajtai a fődiszhelyen két vinigtól ékes patyolat zsákból valami habszerü fehérség fürtözött ki, pattogatott kű színészek lapja van, a megbízó levelek átvétele után hötűnik, hogy jelen van 15 igazgató, 11 igazgató megbízottja és a társulatok kéviseletében 48 képviselő, valamint a tanács számos tagja. Feleky Miklós veszi át az ülés vezetését és rátérnek a Skrllfay-javaslat tárgyalására. beható vita után, melybeen résztvettek többek közt Kreznay Géza, Sázmándy Dénes, dr. Ihdassa Ármin, Deréky Antal, Kiss Pista, Kényei, az elnök feltette a kérdést s a közgyűlés túlnyomó többsége helyeslőleg tudomásul vette az igazgatótanács intézkedését és Bártfay javaslata fölött napirendre tér, annál inkább, mert a javaslattevő maga is, mint időszerűtlent, javaslatát visszavonja. Délután folytatta tanácskozását a kongresszus és a nyugdíjazások ügyét vette elő. Igen bő és nívós vita után, mely csaknem két napig tartott, elfogadták az igazgatótanács javaslatát és kimondották, hogy 1800-től a rendes nyugdíjazások megkezdődnek. Köszönetet mondtak a tanácsnak, az elnökségnek, Bártfaynak és Csóka indítványára Sziháry Józsefnek szavaztak jegyzőkönyvi köszönetet, melyet egy 10 tagú küldöttséig tolmácsolt és kérte Ilibályt, maradjon meg tovább is egyesületünk élén. Ezzel a közgyűlés véget ért. 1889-ben működő színigazgatók: Aradi Isere, Bácskai Julcsa, BaloghIrpád, Bogyó Ányos, Bokody Antalné, Borsodi Vilmos, CsókaSándor, Dombai Mihály, Egry Kálmán, CsáspárJenő, Gerőffy Andor, Ilalmay Inne, Slomokay László, Zlubay Csusztávné,Jeszenszky Dezső, Kárpáthy György, Krecsányi Ignác, Leővey József, Makó Lajos, Miklósi Gyula, Miskolczi László, Nagy Paula, Pesti Ihász Lajos, Dobó Sándor, Polgár G Gyula, Polgár Béla, Saághy Zsigmond, Somogyi Károly, Szabó Gábor, Székesfehérvári Konzorcium, Tiszai Dezső, Valentin Lajos, Völgyi György, Völgyi Oroszi József, Zoltán Gyula. (Folytatjuk.)