Szinészek Lapja, 1930 (49. évfolyam, 1-12. szám)

1930-01-01 / 1. szám

sóhajt fel lapunk akkori szerkesztője. (Bizony ma sincs máskép. Ma az akkori kis állami t­ámogatásnak is csak egy morzsája jut a vidéki színészetnek. A mai ,kn­serkesztő.) 1995. éviem 1242 aktív tagja volt az intézetnek. Vidéken 39 színtársulat működött, hol 9-15 tag volt szerződés­­b­en­. Ezek évi fizetése 0­19.950 forint volt összesen. forinttal Nyugdíjas tag volt . . 09 21.394.59 özvegyi­­segélyt kapott . 3 621.— Rendes segélyt kapott. . 6 560.— Árv­asegélyt kapott . . 4 136.20 Összesen ......................... 82 25.711.10 forinttal. — A nyugdíjalap vagyona volt dSö.dpo írt 7­3 kr. A segélyalap vagyona volt mié írt 72 kr. A huszadik színészkon­gresszus (1895. március 12—14.) Kaffka László, mint az igazgató-tanács elnöke, üdvözölte a közgyűlésre felrán­­dult képviselőket és korelnöknek Bo­­kody Antalt ajánlja. Éljenzés­sel elfogad­tatott. Bokody Antal mint korelnök a kép­viselők megbízóleveleinek átvizsgálására igazolóbizottsági tagokat felkéri Halas Béla, Somogyi Károly és Dobó Sándor kép­viselőket. Szünet után a bizottság jelenti, hogy személyesen jelen van 9, má­s álltal képviselve 15 színigazgató, 31 színtársulat képviseletében pedig 53, ösz­­szesen 77 képviselő. Azután közfelkiál­tással a közgyűlés elnökét- Kaffka Lászlót, alelnökökké­; Pázmándy Dénest és Tiszay Dezsőt, jegyzőkké; Szilágyi Vilmost és Halasi Bélát, majd a külön­böző bizottságokat választották meg. Másnap az alapszab­ályok értelmében kisorsolt tanácstagok helyét bzetöltő új tanácstagokat választották meg. .Fővárosi tanácsosok lettek: Kiss Mihály, Kaffka L­ászló, Evva L­ajos, Fenyvessy Emil, Bartha Láiszló, Csiszár Kálmán, Verő György. Póttagokul: Dr. Komor Gyula, Berényi Gyula. Vidéki tanácsosok lettek: Follinusz Aurél, Rónaszéky Gusztáv, Tiszay De­zső, Zleszkay­­András, Krecsányi Ignác, Peterdy Sándor, Pesti I. L­ajos. Pótta­gok: Meskó Pál, Halasi Béla. Tárgyalta a közgyűlés a bete­gsegélyező és temetkezési egylet alapszabályait. Ezek lényege, hogy minden tag 1 korona 40 fillér beiratási díjat fizet, valamint ha­vonként fizetésének 0,25 százalékát. Ez­zel szemben a 600 frton felüli fize­tésű tagok heti 12 korona, az azon aluliak heti 8 korona betegsegélyt kap­­nak­ igazolt b betegség esetén. A temet­kezési segély pedig 200—150—400 ko­rona. A közgyűlés az alapszabályokat elfogadta, d­e a kivitelt a kerületi rend­szer életbelépteté­séig elhalasztja. A kerületi r­endszer tervezetét szin­tén elfogadja a közgyűlés, de annak életi leléptetését attól teszi függővé, hogy az ehh­ez szükséges 120.000 frt állam­segélyt megkapja a vidéki színészet. En­nek kieszközlésére utasítja a tanácsot. Helyesléssel veszi tudomásul a köz­gyűlés a tanács eddigi tevékenységét a Korona-színház léte­sítése ügyél­en és to­vábbi ügybuzgalm­at kér ez ügyben is a tanácstól. A zárszámadá­sokat és jelentéseket tu­domásul vette a közgyűlés. Letár­gyalt még a közgyűlés szirmos apró javaslatot, fellebbezési kérvényt és jelentést, több interp­ellációt, majd köszö­netet szavazva az elnökségnek, tanács­nak és a tisztviselőknek eredménye­s munkájukért, a közgyűlés véget ért. A március 16-iki alakuló tanácsülé­sen Feleki Miklós tiszteletbeli elnök SZÍNÉSZEK LAPJA varták Liszt Ferencet s Podm­aniczkyt bízták meg vele, hogy ezt szokott finom tapintatával hozza tudomására a mes­ternek. Erre kapta aztán Liszt Ferenc a következő diplomáciai remeklést: — Mélyen tisztelt Mester! Ön szí­ves volt nekünk a Magyar Királyi Operaház megnyitása alkalmára a várt »ünnepi nyitány« helyett egy király­­dalt küldeni. Ön, mélyen tisztelt mes­ter, bizonyára ama föltevéstől vezérel­tetett, hogy egy ily szerzemény, szem­ben a leghiagasabb kir. udvar meg­jelenésével, inkább meg fog a célnak felelni. Mi is osztjuk a nézetét. Saj­nálatunkra azonban, legyőzhetetlen aka­dály áll útjában e királydal előadásá­nak, még­pedig azáltal, hogy a nagy dal motívumai egy általánosan ismert és a legmaggasabb uralkodóház ellen irányult forradalmi dalból vannak köl­csönözve, amint ez az '[. alatt idecsa­tolt mellékletb­ől kív­áglik. E dal ere­dete lehetetlenné teszi nekünk a neve­zett királydal előadását a legmagasabb udvar jelenlétében egy olyan műinté­zet megnyitási ünnepélye alkalmával, amely létrejöttét őfelsége bőkezűségé­nek köszöni. E kedvezőtlen körülmény, fájdalom­ megfoszt bennünket amaz él­vezet- és megtiszteltetéstől, hogy a megnyitási ünnepély fényét az ön ze­nekölteményének előadásával is emel­hessük. Fogadja, mélyen tisztelt mes­ter, legbensőbb sajnálatunk kifejezését a minden irányban kellemetlenül ható közbejött körülmény felett s feláldozó készségéért fogadja kiváló tiszteletünk nyilvánítását, mellyel maradunk B.-Pes­ten, 1884. szept 17. Báró Podmaniczky Frigyes intendáns, Erkel S. igazgató. Szinte érthetetlen, hogy az érzékeny­ségéről és temperamentumáról ismert művész hogy tudott erre a kidobatásra a következő, nagyon higgadt levélben válaszolni: »Igen tisztelt méltóságos báró úr! Hogy a »Hajh! Rákóczi, Bercsényi«­­féle dal nem volt előttem ismeretlen, igazolja Magyar királydal­omnak már megjelent zongorakivonata, amelynek címlapján e szavak olvashatók: »egy régi magyar dallam után«. E dallal legelőször Bartalus István antológiájá­ban ismerkedtem meg s meghatott ha­tározott, kifejező és mesterkéletlen jel­legével: azonnal elláttam egy győzelmi Végzet-résszel s mit sem törődve to­vább egykori forradalmi szövegének szellemével; fölkértem Ábrányi Kor­nélt egy új, kiválóan lojális szöveg írására, »éljen a király!« végsorral, hogy aztán királydalom úgy szövegileg, mint zeneileg teljes kifejezést nyerjen. Az átváltoztatások, az átmódosítások, úgy a művészetben, mint a közéletben nem éppen ritkaságok. Számtalan po­gány templomból lett katholikus szent­egyház. Az egyházi zene klasszikus korszakában — a 16. században sok világi dallam nyert fölvételt az egyházi énekek közé. Majd későbben a katholikus antifónák mint protestáns khorálok hangzottak fel. S így tovább és tovább, az opera terét sem véve ki, melyen Meyerbeer az »Erős várunk nekünk az Isten« szövegű khorált szín­padi hatásra használta fel. Az általá­nosan ismert és kedvelt Rákócz-induló­­nak is gyakran tulajdonítanak forra­dalmi irányzatokat s annak előadása is nem egyszer ütközött tilalomba. A zene maradjon csak mindenkor zene, minden felesleges és ártalmas magya­­rázgatást kizárva. Különben mentsen Isten, hogy bárhol, bármi cím alatt csekély szerzeményemet előtérbe állí­tani céloznám. Egészen méltóságos báró úr belátására bízom, hogy szó­­banforgó dalom előadassék-e az új magyar operaházban, vagy ne. Fogadja stb. Weimar, szept. 21. 1884. Liszt Ferenc: Természetes, hogy Liszt dalát nem adták elő, noha egészen bizonyos, hogy ha előadták volna, a felségeket az a világon semmire sem emlékezetette volna,­­ még ha odahallgattak volna se. De hát jobb százszor lojálisnak lenni, mint egyszer azon kaparni, hogy az ember annak a nemzetnek a fia, amelyhez valaha egy bizonyos Rákóczi nevű zendülő­ vezér is tartozott. Bizony Liszt Ferenc nélkül nyitották meg az operát egy káprázatos estén, amelyen Frici báró honvédőrnagyi ru­hában fogadta a gratulációkat. A pénz­tárnál irtózatos tolongás volt, egy pa­pos forma öreg­úr is ott tolongott, de a pénztáros vállat vont. — Nincs egyetlen jegy se, kérem.

Next