Szinészek Lapja, 1930 (49. évfolyam, 1-12. szám)
1930-01-01 / 1. szám
sóhajt fel lapunk akkori szerkesztője. (Bizony ma sincs máskép. Ma az akkori kis állami támogatásnak is csak egy morzsája jut a vidéki színészetnek. A mai ,knserkesztő.) 1995. éviem 1242 aktív tagja volt az intézetnek. Vidéken 39 színtársulat működött, hol 9-15 tag volt szerződésben. Ezek évi fizetése 019.950 forint volt összesen. forinttal Nyugdíjas tag volt . . 09 21.394.59 özvegyisegélyt kapott . 3 621.— Rendes segélyt kapott. . 6 560.— Árvasegélyt kapott . . 4 136.20 Összesen ......................... 82 25.711.10 forinttal. — A nyugdíjalap vagyona volt dSö.dpo írt 73 kr. A segélyalap vagyona volt mié írt 72 kr. A huszadik színészkongresszus (1895. március 12—14.) Kaffka László, mint az igazgató-tanács elnöke, üdvözölte a közgyűlésre felrándult képviselőket és korelnöknek Bokody Antalt ajánlja. Éljenzéssel elfogadtatott. Bokody Antal mint korelnök a képviselők megbízóleveleinek átvizsgálására igazolóbizottsági tagokat felkéri Halas Béla, Somogyi Károly és Dobó Sándor képviselőket. Szünet után a bizottság jelenti, hogy személyesen jelen van 9, más álltal képviselve 15 színigazgató, 31 színtársulat képviseletében pedig 53, öszszesen 77 képviselő. Azután közfelkiáltással a közgyűlés elnökét- Kaffka Lászlót, alelnökökké; Pázmándy Dénest és Tiszay Dezsőt, jegyzőkké; Szilágyi Vilmost és Halasi Bélát, majd a különböző bizottságokat választották meg. Másnap az alapszabályok értelmében kisorsolt tanácstagok helyét bzetöltő új tanácstagokat választották meg. .Fővárosi tanácsosok lettek: Kiss Mihály, Kaffka László, Evva Lajos, Fenyvessy Emil, Bartha Láiszló, Csiszár Kálmán, Verő György. Póttagokul: Dr. Komor Gyula, Berényi Gyula. Vidéki tanácsosok lettek: Follinusz Aurél, Rónaszéky Gusztáv, Tiszay Dezső, ZleszkayAndrás, Krecsányi Ignác, Peterdy Sándor, Pesti I. Lajos. Póttagok: Meskó Pál, Halasi Béla. Tárgyalta a közgyűlés a betegsegélyező és temetkezési egylet alapszabályait. Ezek lényege, hogy minden tag 1 korona 40 fillér beiratási díjat fizet, valamint havonként fizetésének 0,25 százalékát. Ezzel szemben a 600 frton felüli fizetésű tagok heti 12 korona, az azon aluliak heti 8 korona betegsegélyt kapnak igazolt b betegség esetén. A temetkezési segély pedig 200—150—400 korona. A közgyűlés az alapszabályokat elfogadta, de a kivitelt a kerületi rendszer életbeléptetéséig elhalasztja. A kerületi rendszer tervezetét szintén elfogadja a közgyűlés, de annak életi leléptetését attól teszi függővé, hogy az ehhez szükséges 120.000 frt államsegélyt megkapja a vidéki színészet. Ennek kieszközlésére utasítja a tanácsot. Helyesléssel veszi tudomásul a közgyűlés a tanács eddigi tevékenységét a Korona-színház létesítése ügyélen és további ügybuzgalmat kér ez ügyben is a tanácstól. A zárszámadásokat és jelentéseket tudomásul vette a közgyűlés. Letárgyalt még a közgyűlés szirmos apró javaslatot, fellebbezési kérvényt és jelentést, több interpellációt, majd köszönetet szavazva az elnökségnek, tanácsnak és a tisztviselőknek eredményes munkájukért, a közgyűlés véget ért. A március 16-iki alakuló tanácsülésen Feleki Miklós tiszteletbeli elnök SZÍNÉSZEK LAPJA varták Liszt Ferencet s Podmaniczkyt bízták meg vele, hogy ezt szokott finom tapintatával hozza tudomására a mesternek. Erre kapta aztán Liszt Ferenc a következő diplomáciai remeklést: — Mélyen tisztelt Mester! Ön szíves volt nekünk a Magyar Királyi Operaház megnyitása alkalmára a várt »ünnepi nyitány« helyett egy királydalt küldeni. Ön, mélyen tisztelt mester, bizonyára ama föltevéstől vezéreltetett, hogy egy ily szerzemény, szemben a leghiagasabb kir. udvar megjelenésével, inkább meg fog a célnak felelni. Mi is osztjuk a nézetét. Sajnálatunkra azonban, legyőzhetetlen akadály áll útjában e királydal előadásának, mégpedig azáltal, hogy a nagy dal motívumai egy általánosan ismert és a legmaggasabb uralkodóház ellen irányult forradalmi dalból vannak kölcsönözve, amint ez az '[. alatt idecsatolt mellékletből kíváglik. E dal eredete lehetetlenné teszi nekünk a nevezett királydal előadását a legmagasabb udvar jelenlétében egy olyan műintézet megnyitási ünnepélye alkalmával, amely létrejöttét őfelsége bőkezűségének köszöni. E kedvezőtlen körülmény, fájdalom megfoszt bennünket amaz élvezet- és megtiszteltetéstől, hogy a megnyitási ünnepély fényét az ön zenekölteményének előadásával is emelhessük. Fogadja, mélyen tisztelt mester, legbensőbb sajnálatunk kifejezését a minden irányban kellemetlenül ható közbejött körülmény felett s feláldozó készségéért fogadja kiváló tiszteletünk nyilvánítását, mellyel maradunk B.-Pesten, 1884. szept 17. Báró Podmaniczky Frigyes intendáns, Erkel S. igazgató. Szinte érthetetlen, hogy az érzékenységéről és temperamentumáról ismert művész hogy tudott erre a kidobatásra a következő, nagyon higgadt levélben válaszolni: »Igen tisztelt méltóságos báró úr! Hogy a »Hajh! Rákóczi, Bercsényi«féle dal nem volt előttem ismeretlen, igazolja Magyar királydalomnak már megjelent zongorakivonata, amelynek címlapján e szavak olvashatók: »egy régi magyar dallam után«. E dallal legelőször Bartalus István antológiájában ismerkedtem meg s meghatott határozott, kifejező és mesterkéletlen jellegével: azonnal elláttam egy győzelmi Végzet-résszel s mit sem törődve tovább egykori forradalmi szövegének szellemével; fölkértem Ábrányi Kornélt egy új, kiválóan lojális szöveg írására, »éljen a király!« végsorral, hogy aztán királydalom úgy szövegileg, mint zeneileg teljes kifejezést nyerjen. Az átváltoztatások, az átmódosítások, úgy a művészetben, mint a közéletben nem éppen ritkaságok. Számtalan pogány templomból lett katholikus szentegyház. Az egyházi zene klasszikus korszakában — a 16. században sok világi dallam nyert fölvételt az egyházi énekek közé. Majd későbben a katholikus antifónák mint protestáns khorálok hangzottak fel. S így tovább és tovább, az opera terét sem véve ki, melyen Meyerbeer az »Erős várunk nekünk az Isten« szövegű khorált színpadi hatásra használta fel. Az általánosan ismert és kedvelt Rákócz-indulónak is gyakran tulajdonítanak forradalmi irányzatokat s annak előadása is nem egyszer ütközött tilalomba. A zene maradjon csak mindenkor zene, minden felesleges és ártalmas magyarázgatást kizárva. Különben mentsen Isten, hogy bárhol, bármi cím alatt csekély szerzeményemet előtérbe állítani céloznám. Egészen méltóságos báró úr belátására bízom, hogy szóbanforgó dalom előadassék-e az új magyar operaházban, vagy ne. Fogadja stb. Weimar, szept. 21. 1884. Liszt Ferenc: Természetes, hogy Liszt dalát nem adták elő, noha egészen bizonyos, hogy ha előadták volna, a felségeket az a világon semmire sem emlékezetette volna, még ha odahallgattak volna se. De hát jobb százszor lojálisnak lenni, mint egyszer azon kaparni, hogy az ember annak a nemzetnek a fia, amelyhez valaha egy bizonyos Rákóczi nevű zendülő vezér is tartozott. Bizony Liszt Ferenc nélkül nyitották meg az operát egy káprázatos estén, amelyen Frici báró honvédőrnagyi ruhában fogadta a gratulációkat. A pénztárnál irtózatos tolongás volt, egy papos forma öregúr is ott tolongott, de a pénztáros vállat vont. — Nincs egyetlen jegy se, kérem.