Szinészek Lapja, 1931 (50. évfolyam, 1-12. szám)

1931-01-01 / 1. szám

gés és tartalom. Ma már nem mind­egy, hogy mit játszanak a szính­á­­zak, mert a gazdasági hínár karjai­ban vergődő közönség, ha színházba megy, azért megy oda, hogy szel­lemi táplálékot, szellemi megnyug­vást kapjon, hogy szépet kapjon, szé­pet hangulatban, színben, zenében, eseményben és főleg tartalomban szé­pet ! Az üszküs, véres, csúf múlt­ból, a sáros, reménytelen jelenből kell, hogy a szépségbe, a tökéle­tességbe ringasson a színház. Friss erőre, célkitűzésre, öntudatra van szüksége a színpadi irodalmnak! új tehetségek kellenek. Óriási mértékben hatalmasodott el a színészetnél is a dilettantizmus. Sajnos, sok nagy­ múltú és előkelő színháznál érvényesülnek olyan szem­pontok, amelyek nagyon kevvés mű­vészi szakszerűségről tesznek tanúsá­got. Hivatkozhatnék fővárosi színhá­zakra, ahol néhány kitűnő művész­ember működését a dilettáns igaz­gatás tette lehetetlenné. v Színházi válságról beszélnek! A színházi válságban nem a sokszor h­angoztatott sztár-rendszer a főbű­nös, hanem a művészi rendszertelen­ség, a vétkes szakszerűtlenség, amely több­ek között a sztár-rendszert is ki­termelte. Nem kívánom a szemfor­gató morál-p­rédikátor látszatát kel­teni, azonban azt is meg kell állapí­tanom, hogy­ nem használnak a szí­nészet­ realitásának azok a mellék­­szempontok sem, amelyek általánosan túltengenek a színészetnél. A szín­művészet magasabb céljai érdekében önmagában van és nem azért, hogy sokan csak eszköznek használják fel és soha ilyen mértékben nem, mint ma!... .A színészet és különösen a magyar színészet nem azért szüle­tett, nem azért keltették életre láng­lelkű ajtostolok, szentek, akik szen­vedtek, küzd­öttek érte, hogy a kései »utódok« léha, tartalmatlan munkát­­lanságra használják fel!... Nem szabad a sziziházaknál hata­lomra engedni dilettánsokat, hogy beleszólási joguk legyen, hanem lel­kes, invenciózus szakemberek kelle­nek! Le kell rombolni a pesti és a vidéki színészet között húzódó kínai falat! Ha valamelyik fővárosi szín­ház nem talál tagjai között alkalmas szín­észt egy szerepre, ne növendé­kekkel kísérletezzen, hanem keressen alkalmas szereplőt a vidéken. A nagy dobbed-kürttel induló ren­­dezőképzés terén ne ismét csak am­biciózus dilettánsoknak tegyék lehe­tővé a tanulást, hanem működő, dol­gozó, tanulni akaró vidék színészek­nek is! Adják meg a lehetőségét annak, hogy vidéki színészek magán­úton elvégezhessék a rendezői szak­iskolát és arról bizonyítványt kap­hassanak! Csakis a nívó emelése, a színházi élet megtisztulása, az egyéni töké­letesedés hozhatja el a színipályára a realitást. ■ Tisztában vagyok azzal, hogy ige­i sok akadályt kell addig leküzdenünk, ameddig teljes mértékben reális pá­lyát csinálun­k a színészetből. A pro­fitéhes színházi ifjságirodalom által tönkretett közízlést kell először is megváltoztatnunk, meggyógyítanunk! .. . Ezen a téren is a darabíróktól várunk alkglaud és egy tisztán mű­vészi irányú objektív sajtótól támo­gatást! Mi hiszünk pályánk magasztos hi­­vatottságában és az a szeretet, ami bennünk, vidéki színészekben él, le fog küzdeni minden akadályt, ami a színészetet a realitástól elválasztja! Nekünk, színészeknek a társadalom újjáépítésében nagyon fontos szere­pünk van. Ez a szerep naga a legeszményibb realizmus, és mi, ked­ves kollégám, ezt a szerepet el is fogjuk játszani!!! A Színészek Lapja az értekezlet ered­ményéhez hozzáfűzi, hogy a kormány a vidéki színészet segélyezését az or­szágos ankét határozatától tette függővé. Most tehát kötelessége szavát te is tar­tani. Vagy megadja a kért és az egy­hangúlag szükségesnek vélt segélyt vagy lemond talán évtizedekre a vidéki szí­­né­szet rendezésének kérdéséről. * A január 28-i­ tanácsülésen Pázmándy Dénes ismerteti a vidéki színészet ren­dezése tárgyában megtartott szűkebb an­két megáillapodását és szükségesnek tartja, hogy a tanács is külön kérvényt terjeszen fel sürgősen e tárgyban. A jelentést a tanács egyhangú lelkesedéssel vette tudomásul és kimondja, hogy­ a kérvény mielőbb felterjesztendő. * A február 6-i fíz tanácsülést Herceg Fe­renc alelnök nyitja meg. Irodaigazgató javaslatára a tanács Herceg Ferenc al­­elnöknek, P­ámay­­Jenő és T­ukács György főisz­lrnoknak jegyzőkönyvi köszönetet szavaz nemes munkásságukért, mellyel a vidék­i színészet ügyét az ankéton szol­gálták. Azután felolvassa a múlt tanács­ülés határozataiból, a belügyminiszter u­r­­hoz felterjesztendő memorandum szövegét, melyet a január 19-iki ankét által meg­állapított és felterjesztett kérések és ja­vaslatok alátámasztásául terjeszt fel a tanács is. Molnár lászló elnök lemondása. Ugyan­csak a február 5-iki tanácsülésen Ditrói Mór alelnök felolvassa Molnár László elnöknek hozzá intézett lemondó levelét az elnökségről: Kedves Barátom! M Miután körülményeim a fővárosból tá­vozni kényszerítenek, az elnöki állásról kénytlen vagyok lemondani. Nem­ vár­hatom te még a küszöbön lévő közgyű­lést sem, mert új állásomtól kifolyólag annyi gondom és dolgom akad már most is, hogy lehetetlen az egyesület ügyeit ellátnom,­­ amelyek különben is most na­gyon összetorlódtak. Kérlek, jelentsd te lemondásomat a legközelebbi rendes tanácsülésen és szí­­veskedjél kifejezni nevemben hálás köszö­­netem­et a tanács minden tagja előtt bizalmukért, melyet leírhatatlanul nagyra­­becsültem és pályafutásom legszebb em­lékei közé sorolom. őszinte hívod Molnár lászló A tanács a legnagyobb sajnálattal ve­szi tudomásul a fővárosból távozni kény­­­szerülő elnök lemondását és a legszebb elismeréssel adózik Molnár László el­nöki működése iránt s kimondja ha­­tározatilag, hogy üdvös és odaadó mun­kásságáról jegyzőkönyvi köszönetet szavaz s azonkívül egy, az irodaigazgató által szerkesztendő átiratot nyújt át a tanács a távozó elnöknek küldöttségileg, mely­ben minden tanácsos részt fog venni Ditró­ Mór vezetésével. Az elnöki tisztség betöltésének kér­­­désénél Ditrói Mór kijelenti, hogy te­kintettel a küszöbön lévő közgyűlésre, nem elodázhatatlan szükséges ezúttal k­s elnök választása, miután ő és Herceg Ferenc, mint alelnökök és mint az el­nök helyettesei készséggel vállalkoznak az elnöki teendők elvégzésére. A tanács ezt örömmel tudomásul veszi. (Folytatj­uk.) SZÍNÉSZEK LAPJA Elektra! Irta Sophokles, fordította és színre alkalmazta dr. Csengery Jámpé. Színre került 1930 november 1-én a székes­­fehérvári Vörösmarty színházban. A híres delpihii A^^ollon templom hom­lokán díszeleg e klasszikus igazság: »Ember, ismerd meg tenmagad!« Ember, gyere, nézd és lásd a nagy görög Soph­okles tragédiáját Elek­trát, hogy lásd milyen kicsiny, mi­lyen tehetetlen vagy ma 1930 Krisz­tus után s mily nagy volt Sopdiok­­les, ki Krisztus előtt 496-ban szület

Next