Szinészek Lapja, 1932 (51. évfolyam, 3-12. szám)

1932-03-01 / 3. szám

színészek lapja ménüt, amelynek alapján ahhoz a működő színészek és színigazgatók anyagilag hozzájárulnak és pedig az utóbbiak nemcsak mint tagok a saját, hanem mint színigazgatók a színházuk jövedelméből a jegy­ pótfil­­lérekkel is, — olyannak kell tekinteni, mint amelynek alapja, — egyéb esetleges jövedelmektől és segélyek­től eltekintve —, a munkaadó színigazgatók és mun­kavállaló színészek együttes vagyoni hozzájárulásával áll elő . Így az intézet nyugdíjtartozása a biztosítási szerződésen alapuló pénztartozáshoz nem hasonló ter­mészetű. Egyébként az 1928. évi XII. t. e. még a hasonló természetű pénztartozást is kiveszi az átértékelésből kizárás alól a 24. §-ának 9. pon­tjában írt rendelkezés­sel, ha és amennyiben az a magánalkalmazott nyug­díjának, özvegy­ei és árvái ellátási járandóságának át­értékeléséről szóló 1926. évi XVI. t. c. rendelkezései alá esik, már­pedig az kétségtelen, hogy a felperes nyug­­díjkövetelése, mint az említett törvénycikk rendelke­zései szerint magánjogi szerződésen alapuló s a szer­ződő felek által létesített külön nyugdíjintézettel szem­ben fennálló követelés, az 1926. évi XVI. t. c. rendel­kezései alá esik. E törvénycikk 11. §-­­u­ak 3. bekezdése szerint pe­dig a felperesi nyugdíj átértékelt összegét a bíróság állapítja meg. A szakértők véleménye alapján azonban nem álla­pí­tható meg,hogy az alperes a felperesi nyugdíjat ad, mint amennyi­­t az alapszabályok alap­ján és az alperes átértékelt vagyonát megilleti. A szakértők elfogadott véleménye szerint ugyanis az alperes átmentett vagyonánál nagyobb arányban ad a felperesnek nyugdíjat, így tehát a fel­­peres kereseti igénye alaptalan. Ezzel szemben valósága esetén sem lehet sérelmes a felperesre és nem teheti jogossá keresetét az a kö­rülmény, hogy az 1920—1923. évek a nyugdíjak kiszá­mításánál a békebeli nyugdíjasok nyugdíjéveivel egy­enlő módon, illetve utóbb kis eltéréssel vétetnek alapul az alperes által, mert a felperes így is többet kap, mint ami az átérté­­kelés szerint őt megilleti, már ez az összeg is éppen a jelenleg működő és a jövőben nyugd­íba menő tagokra a szakértők elfogadott véleménye szem előtt tartásával veszélyes és hátrányos lehet. Ugyanez áll arra is, hogy az 1920—23. évek nem egészen a folyton romló korona értékének megfelelően vétettek alapul és hogy 1923. évtől kezdve néhány évig az új tagunktól nyugdijpótlékot szedett az alperes és ezeknek nagyobb nyugdijat biztosított, illetve az ezek közül nyugdíjba menteknek tényleg is nagyobb nyug­dijat fizetett. kifejtettek alapján a kir. itélőtábla az első bi­­róftáginak a felperest keresetével elutasító végítéletét hehibeni­agista és őt, mint sikertelenül felebbezőt a Pp. 424., 425. és 508. §-ai alapján a felebbezési költ­ségek viselésére, továbbá figyelemmel a felperes sze­gényjogos perlekedő voltára, a felhívott törvényszaka­szok és a Te. 20. §-a alapján a szakértők dijának meg­fizetésére és a budapesti kir. törvényszék irodaátalánya által előlegezendő szakértői költség megtérítésére kö­telezte. Budapest, 1931. évi december hó 23. napján. Dr. Szőke József s. k. elnöklő kir. ítélőtáblái biró,­­Dr. Hlaváts Béla s. k. kir. ítélőtáblái bíró, Glatz Ede s. k. kir. ítélőtáblái biró. Ezt a határozatot a biróság a peres felek képvi­selőinek jelenlétében 1931. évi december hó 23. nap­ján kihird­ette. Dr. Szőke József s. k. elnöklő kir. Íté­lőtáblái biró, ifj. dr. Damsa Valér s. k. tanácsjegyző, jegyzőkönyvvezető. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás igazgató. kir. Ítélőtábla pecsétje. Az Országos Szinészegyesület igazgató-tanácsának Jelentése az 1932. év 63-i közgyűléséhez. Tisztelt Közgyűlés! Múlt év március 31-én, fényes külső keretekben ünnepelte meg az Országos Színész Egy­esület fenn­állásának 60-ik évfordulóját. Fe­lettes hatóságunk, a kultuszmi­nisztérium, a társadalom elő­kelőségei, a közélet kiváló té­nyezőinek jelenlétében ismertette néhai elnökünk, Stella Gyula, az Egyesület és Nyugdíjintézete ala­kulásának történetét. Felölelte ez a jelentés a kezdet küzdelmeit, az el­ért sikereket, eredményeket a szí­n­észet kitartó munkájának áldásos gyümölcsét, a nyugdíjintézet fel­lendülését és végül a Trianon szül­te gazdasági összeomlás lesújtó kö­vetkezményeit, amely az ünnepség örömpoharába ürmöt öntött s min­tegy előre vetette az árnyékát a kö­vetkező év eseményeinek, a csal­á­­sok és szomorúságok sejtelmei­nek. És ezek a sejtések gyoiszos va­lósággá váltak. Egyetemi városok- Irán­ maradnak el az előadások a közönség részvétlensége folytán, az iga­zgatók nem képesek eleget ten­ni kötelezettségeiknek, a jegypót­­díjak — amelyek a nyugdíj­vagyon legbiztosabb jövedelmét kell hogy képezzék — ijesztő módon csökken­nek, f­gy, hogy a Tanács kénytelen volt egy takarékossági bizottságot létesíteni és ennek a bizottságnak jutott az a tragikus köteles­ség, hogy a mathematika megdönthetetlensé­­gére hivatkozva javaslatot tett a nyugdíjak leszállítására. A Színész Egyesület 60 éves működésének ezt a legszomorúbb aktusát hajtotta végre a december 15-iki rendkívüli

Next