Szinészek Lapja, 1932 (51. évfolyam, 3-12. szám)
1932-03-01 / 3. szám
színészek lapja ménüt, amelynek alapján ahhoz a működő színészek és színigazgatók anyagilag hozzájárulnak és pedig az utóbbiak nemcsak mint tagok a saját, hanem mint színigazgatók a színházuk jövedelméből a jegy pótfillérekkel is, — olyannak kell tekinteni, mint amelynek alapja, — egyéb esetleges jövedelmektől és segélyektől eltekintve —, a munkaadó színigazgatók és munkavállaló színészek együttes vagyoni hozzájárulásával áll elő . Így az intézet nyugdíjtartozása a biztosítási szerződésen alapuló pénztartozáshoz nem hasonló természetű. Egyébként az 1928. évi XII. t. e. még a hasonló természetű pénztartozást is kiveszi az átértékelésből kizárás alól a 24. §-ának 9. pontjában írt rendelkezéssel, ha és amennyiben az a magánalkalmazott nyugdíjának, özvegyei és árvái ellátási járandóságának átértékeléséről szóló 1926. évi XVI. t. c. rendelkezései alá esik, márpedig az kétségtelen, hogy a felperes nyugdíjkövetelése, mint az említett törvénycikk rendelkezései szerint magánjogi szerződésen alapuló s a szerződő felek által létesített külön nyugdíjintézettel szemben fennálló követelés, az 1926. évi XVI. t. c. rendelkezései alá esik. E törvénycikk 11. §-uak 3. bekezdése szerint pedig a felperesi nyugdíj átértékelt összegét a bíróság állapítja meg. A szakértők véleménye alapján azonban nem állapítható meg,hogy az alperes a felperesi nyugdíjat ad, mint amennyit az alapszabályok alapján és az alperes átértékelt vagyonát megilleti. A szakértők elfogadott véleménye szerint ugyanis az alperes átmentett vagyonánál nagyobb arányban ad a felperesnek nyugdíjat, így tehát a felperes kereseti igénye alaptalan. Ezzel szemben valósága esetén sem lehet sérelmes a felperesre és nem teheti jogossá keresetét az a körülmény, hogy az 1920—1923. évek a nyugdíjak kiszámításánál a békebeli nyugdíjasok nyugdíjéveivel egyenlő módon, illetve utóbb kis eltéréssel vétetnek alapul az alperes által, mert a felperes így is többet kap, mint ami az átértékelés szerint őt megilleti, már ez az összeg is éppen a jelenleg működő és a jövőben nyugdíba menő tagokra a szakértők elfogadott véleménye szem előtt tartásával veszélyes és hátrányos lehet. Ugyanez áll arra is, hogy az 1920—23. évek nem egészen a folyton romló korona értékének megfelelően vétettek alapul és hogy 1923. évtől kezdve néhány évig az új tagunktól nyugdijpótlékot szedett az alperes és ezeknek nagyobb nyugdijat biztosított, illetve az ezek közül nyugdíjba menteknek tényleg is nagyobb nyugdijat fizetett. kifejtettek alapján a kir. itélőtábla az első biróftáginak a felperest keresetével elutasító végítéletét hehibeniagista és őt, mint sikertelenül felebbezőt a Pp. 424., 425. és 508. §-ai alapján a felebbezési költségek viselésére, továbbá figyelemmel a felperes szegényjogos perlekedő voltára, a felhívott törvényszakaszok és a Te. 20. §-a alapján a szakértők dijának megfizetésére és a budapesti kir. törvényszék irodaátalánya által előlegezendő szakértői költség megtérítésére kötelezte. Budapest, 1931. évi december hó 23. napján. Dr. Szőke József s. k. elnöklő kir. ítélőtáblái biró,Dr. Hlaváts Béla s. k. kir. ítélőtáblái bíró, Glatz Ede s. k. kir. ítélőtáblái biró. Ezt a határozatot a biróság a peres felek képviselőinek jelenlétében 1931. évi december hó 23. napján kihirdette. Dr. Szőke József s. k. elnöklő kir. Ítélőtáblái biró, ifj. dr. Damsa Valér s. k. tanácsjegyző, jegyzőkönyvvezető. A kiadmány hiteléül: Olvashatatlan aláírás igazgató. kir. Ítélőtábla pecsétje. Az Országos Szinészegyesület igazgató-tanácsának Jelentése az 1932. év 63-i közgyűléséhez. Tisztelt Közgyűlés! Múlt év március 31-én, fényes külső keretekben ünnepelte meg az Országos Színész Egyesület fennállásának 60-ik évfordulóját. Felettes hatóságunk, a kultuszminisztérium, a társadalom előkelőségei, a közélet kiváló tényezőinek jelenlétében ismertette néhai elnökünk, Stella Gyula, az Egyesület és Nyugdíjintézete alakulásának történetét. Felölelte ez a jelentés a kezdet küzdelmeit, az elért sikereket, eredményeket a színészet kitartó munkájának áldásos gyümölcsét, a nyugdíjintézet fellendülését és végül a Trianon szülte gazdasági összeomlás lesújtó következményeit, amely az ünnepség örömpoharába ürmöt öntött s mintegy előre vetette az árnyékát a következő év eseményeinek, a csalások és szomorúságok sejtelmeinek. És ezek a sejtések gyoiszos valósággá váltak. Egyetemi városok- Irán maradnak el az előadások a közönség részvétlensége folytán, az igazgatók nem képesek eleget tenni kötelezettségeiknek, a jegypótdíjak — amelyek a nyugdíjvagyon legbiztosabb jövedelmét kell hogy képezzék — ijesztő módon csökkennek, fgy, hogy a Tanács kénytelen volt egy takarékossági bizottságot létesíteni és ennek a bizottságnak jutott az a tragikus kötelesség, hogy a mathematika megdönthetetlenségére hivatkozva javaslatot tett a nyugdíjak leszállítására. A Színész Egyesület 60 éves működésének ezt a legszomorúbb aktusát hajtotta végre a december 15-iki rendkívüli