Szinészek Lapja, 1933 (52. évfolyam, 1-11. szám)

1933-01-01 / 1. szám

díjat a 40 pengő beiralási díjjal együtt, összesen 400 pengőt a je­lenlegi körülmények között nem tudtak a növendékek megfizetni. Ezt igazolja az a tény, hogy­ a fel­vételre jelentkezett 83 növendék­ből csak 13 tudott beiratkozni és ezek száma is már 9-re apadt. Az iskola ma ott tart, hogy kölcsön nélkül nem tudja magát tovább fenntartani. Sarkadi Aladár: Nagyon komo­lyan tárgyaljuk meg e­zt a kérdést. Deputációba elmegyünk a főváros­hoz az iskola fenntar­tásához segít­séget kérni, de megkérjük a felü­­gyelő u­rat is, hogy a miniszter úr­nál támogassa az iskola szubven­cionálására vonatkozó kérelmün­ket. Úgy gondoljuk, hogy ennek az akciónak meglesz az eredménye és az esetleg két-három helyen kapott segéllyel mégis meg tudjuk menteni az iskolát. Az bizonyos, hogy az iskolában nagy a lemondás, ami kiviláglik abból is, hogy pl. az is­kola igazgatója, aki Mátyásföldön lakik, onnan mindennap bejár, 100 pengő fizetésért teljesíti ezt a felelősségteljes szolgálatot. Most 600 pengő kölcsönre van szükség és amint az iskola megfelelő szub­venciókhoz jut, természetesen visz­­szafizeti a kölcsön összegét. A tanács a 600 pengő kölcsönt megszavazza. Gulyás Menyhért: Egy bizonyos felhívást kaptam, hogy­ az iskola fenntartásához járuljak havonként 10 pengővel. Én a felhívásnak ele­get téve addig vállalom ezt a ter­het, amíg bírom. Köszönettel tudomásul szolgál. Dr. Fülei Szántó Endre: Az egyesület kérvénye az iskola szub­venciója ügyében a kutuszminisz­­tériumhoz beérkezett és én a ma­gam részéről természetesen min­dent el fogok követni a siker érde­kében, de egyelőre nincs más fe­dezet, mint a vidéki színészet szub­venciója. De más megoldást is megkísérlek. Hálás köszönettel vette a tanács a kapott felvilágosítást. Sebestyén Géza: Momentán 600 pengőre van szükség, de mivel súlyt helyezek arra, hogy a tanács mindenről tudjon, bejelentem, hogy az iskola igazgatójának be­jelentése szerint az iskolának vol­­taképen 4000 pengő kölcsönre van szüksége. Itt a 600 pengő kölcsön kiutalásával segítve nincs. A hely­zet az, hogy nemcsak a címünket adtuk oda, de mi vagyunk az iskola fenntartói is és obligóban állunk a házión­al és a tanári karral is. Mert, hogy az évad befejezéséig szükséges 4000 pengőt ki kell fi­zetnünk az bizonyos. Az is bizo­nyos, hogy áldozatot kell hoznunk az iskola fenntartásáért, de kell egy kivezető utat találni a további obligó alól való mentesítésre. Most ebben a kér­désben már nem dönt­hetünk, karácsonyi ünnepek után összehívunk a fővárosi tanácsosok közreműködésével egy rendkívüli tanácsülést, addig Balla úr tár­gyalja meg az iskola igazgatójá­val a segítség módját. A tanács december 28-ára egy rendkívüli tanácsülést hív össze. Több tárgy nem lévén, elnök az ülést berekeszti. Jegyzőkönyv hitelesítők: Matány Antal és dr. Farkas Ferenc: Jegyzőkönyv. Felvétetett az Országos Színész­egyesület igazgatótanácsának 1932. évi december hó 28-án tartott rend­kívüli tanácsüléséből. Jelen voltak: Sebestyén Géza el­nöklése mellett dr. Farkas Ferenc, Fehér Gyula, Matány Antal, Per­­czel Oszkár, Nagy Jenő, Sarkadi Aladár és Tihanyi Béla fővárosi tanácsosok, Géczy István titkár, Balla Kálmán főellenőr és Kabelik Anna jegyzőkönyvvezető. Megjelent az ülésen dr. Fülei Szántó Endre úr, a vidéki színészet felügyeletével megbízott miniszteri osztálytanácsos. Sebestyén Géza elnök, a rendkí­vüli tanácsülést megnyitom és örömmel jelentem, hogy karácso­nyi segélyezéseink csaknem olyan mértékben sikerültek, mint az el­múlt esztendőben. Az akcióban ki­fejtett sikeres, odaadó, áldozatkész, lelkes munkásságért Sarkadi Ala­dárnak, az akciónak hosszú évek óta tettrekész vezérének, Nagy Jenőnek, Tihanyi Bélának, dr. Farkas Ferencnek, Kovács Róbert­­nek és mindazoknak, akik működé­sükkel ennek sikerét előmozdítot­ták, a tanács fejezze ki hálája­ és jegyzőkönyvi köszönetét. A tanács a jegyzőkönyvi köszö­netét egyhangú lelkesedéssel megszavazza. Dr. Farkas Ferenc: Azt­­­het mondani, hogy a karácsonyi akció az idén jobban sikerült mint ta­valy. Mint a példa mutatja, évről­­évre emelkedik a rászorultak szá­ma és amikor az elképzelhetetlenül nehéz viszonyok mellett többet és különbet tudtunk produkálni, ez olyan teljesítmény, amelynél meg kell állni. Azt a hihetetlen munk­át, amit itt kifejtettek és amelynek szemtanúja voltam, szavakkal le­írni nem lehet. Szeretettel emlékezem meg mind­azokról az érdemes kollégákról, akik az eredményt a mai nehéz vi­szonyok mellett is növelni tudták. Sarkadi Aladár, dr. Farkas és elnök úr meleg szavait köszönöm. Öreg kollégáimat sohasem fogom cserben hagyni. Nekem az emberek nagyon szívesen adtak, sok he­ten egész vég­szöveteket kaptam. De mert olyan sok akció van, helyes­nek tartanám, ha a mi akciónk di­cséretet kapna felsőbb helyről, vagyis, ha a miniszter úr megkö­szönné azoknak, akik az akcióhoz hozzájárultak. Én a kultuszmin­sz­­ter úr köszönetét a mi köszönő le­veleinkbe szeretném belefoglalni. Sebestyén Géza elnök: El fogok ebben az ügyben járni. SZÍNÉSZEK LAPJA 5. oldal

Next