Színház, 1969 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1969-01-01 / 1. szám

A Koldusopera forradalma A polgári társadalom következetesen radikális gyűlölete és az elnyomottak iránt érzett szeretete - s ebben Brecht mélyen különbözik az avantgarde művészértelmiség arisztokrati­kus világmegváltó gőgjétől - vezeti el a marxizmus eszméihez. 1926-ban elolvassa a Tőkét és a Kommunista Kiáltványt. Marx elemzése a reveláció erejével hat rá, mert megmutatja a kritika igazi megvalósításának útját, a proletárforradalmat. Az a mű, amelyben Brecht megjeleníti, hogyan érvényesülnek a kapitalizmus alaptörvényszerűségei a polgár magatar­tásában, a Gay Beggar’s Opera-jából 1928-ban írt Koldusopera. Nem véletlen a tárgyválasz­tás. Gay operája a klasszikus kapitalizmus korszakában született, amikor a mindennapi élet felszínén még viszonylag „tisztán” leolvashatók voltak a kapitalista társadalmat mozgató belső törvények. S mivel Brecht éppen e törvények „tiszta” érvényesülését akarja bemutatni, alkalmasabb számára a XVIII. századi Koldusopera-történet, mint saját korának életanyaga. Ugyanakkor az is nagy könnyebbséget jelent az ekkor még elsősorban intellektuális élmény­anyaggal rendelkező művész számára, hogy az eredeti műben készen adott történet, kidol­gozott típusok állnak a rendelkezésére. Az átdolgozás azáltal válik újrateremtéssé, hogy Brecht, a korruptság problémakörét háttérbe szorítva az érzelmek elidegenedésének kritiká­ját helyezi a középpontba. Peachum, a kolduskirály az emberek részvétének a felkeltéséből húz hasznot, Bicska Maxi és Tigris Brown baráti szeretetét üzleti kapcsolatuk tartja ébren. A történetből az derül ki, hogy a gazdagok jól érzik magukat ebben az elidegenedettségben (Ballada a kellemes életről). De a Koldusopera tanulsága jóval több ennél. Nem jelennek meg a cselekményben a valódi elnyomottak, de róluk beszélnek a songok. Kalóz Jenny songjában evokatív erővel fogalmazódik meg, hogy az emberhez nem méltó élet embertelen­né teszi az elnyomottat is. Brecht tehát megértette Marx alapvető gondolatát: „A vagyonos osztály és a proletariátus osztálya ugyanazt az emberi önelidegenülést képviseli. De az első osztály ebben az önelidegenülésben jól érzi és igazolva látja magát, az elidegenülést saját hatalmának tudja és benne egy emberi létezés látszatát bírja; a második osztály megsemmi­­sültnek érzi magát az elidegenülésben, tehetetlenségét és egy embertelen létezés valóságát látja benne”. Az emberi lényeg eltorzulásának felismerése a kapitalizmusban Brechtnél egy plebejus egyszerűséggel megfogalmazott alaptételben jelentkezik: az ember igazi lényege szerint jóságra vágyik. Az igazi érzelmek, az emberséges erkölcs megteremtésének egyedüli feltétele a nyomor megszüntetése: „Ti megmondjátok, hogy kell jónak lenni, / És nem folytatni bűnös életet, / De adjatok előbb valamit enni, / Mert ez a kezdet: úgy beszélje­tek. / Hisz nektek jut a pocak, nekünk az erény, / Hát nézzétek, ez mindenkorra áll. / Akár­hogy kerteljetek, csak kimondom én, / Előbb a has jön, aztán a morál. / Mikor lesz, hogy az éhező levághat / A nagy kenyérből egy kis részt magának?” A songokból kibontakozó emberfelfogás Brecht világszemléletének gazdagodásáról tanús­kodik. Már nemcsak szemben áll az elidegenedés tényével, hanem látja annak okait is; elkeseredett ember megvetését felváltja az ember sorsának keserű-humanista megértése. Brecht kitűnő érzékkel találja meg azt a formát, amelyben e belső, tartalmi gazdagodás művészi kifejeződést nyerhet. A lírikus Brecht a songban teremti meg ezt a művészi formát. Hangsúlyozni kell, hogy a song nem megzenésített líra, amelyet betétként énekelnek el a darabban. Ekkor ugyan még nincs közvetlen kapcsolatban a darab cselekményével, nem az egyes alakok mondanivalóját fogalmazza meg (az alakok a song éneklésekor kilépnek szerepükből), hanem az író véleményét mondják el alapvető társadalmi-etikai kérdésekről. A song az alakok magatartásával szemben tartalmi, hangulati ellenpontot képez, amely le­leplezi és megmagyarázza ezt a magatartást. A szöveg és a zene szerves kapcsolata rendkívül szuggesztív hatást vált ki, érzelmileg szinte áttakírozza a nézőt. A songok együttese teremti meg a darab eszmei és intonációs egységét. Ezáltal a Koldusoperában Brecht egy teljesen új típusú színpadi formát alakít ki, mely így - az egész életművet tekintve - egyszeri megoldás marad ugyan, de megszüntetve-megőrizve érezteti hatását a későbbi parabolákban is.

Next