Színház, 1988 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

amelyben különböző egyéniségű, jelle­mű alakok vesznek részt, hanem adva van egy írói ötletből kipattant történet, amelynek elemeit-tartozékait hordozni­­kibeszélni - vagyis: funkcionáltatni - kell. Az alakok pusztán erre szolgálnak, s így válnak a történet funkcióivá, karakterek, jellemek helyett. Benső világuk ponto­san annyi, amennyi a történet funkciói­nak a megnyilvánításához és valósághi­teléhez a legegyszerűbben és a legalap­vetőbben szükséges. Ezért csak azokat mondják és cselekszik, amelyek a törté­net alakulásához tartoznak hozzá. Ezek­nek a műveknek a világszerűsége ez­által redukálódik a nyers történet prezen­tálására. Ilyen jóvágású, behízelgő modorú, gát­lástalan, de csinos és okos fiatalember dr. Szekeres Jenő a Dollárpapában és Boronkay György a Helyet az ifjúságnak című darabban. Mivel mindkettőben a látszat a történet egyik funkcionáló eleme, a látszatot lovagolják meg. Szeke­res úgy, hogy a szegénységben tengődő latintanárok Kanadából hazatért rokoná­ról elhíreszteli, hogy milliomos; Boron­kay pedig azt a látszatot kelti, hogy a bank alkalmazottja, holott sehol nincs állása. A két darab világszerűségének hiteles­sége közötti különbségek ezen alapmoz­zanatok után kezdenek megmutatkozni a Dollárpapa javára. Az adott látszatot különböző alapokból kiindulva hiszik valóságnak a környezet tagjai. Hoffmann Tamás, a most hazatért rokon két arany­dollárost mentett meg csekély pénzéből, s ezt Szekeres doktor borravalóként osz­tatja ki vele. A gazdagság látszata itt két aranydollárra alapozódik. Boronkay azt a látszatot hiteti el valóságnak, hogy ő bank alkalmazottja; a befogadónak nehéz elhinnie, hogy ez sikerülhet. És csak azért lehetséges, mert a szerzők a bank elnökét teljesen szenilisnek, feledékeny­nek jelenítik meg, és mert a történetbeli funkciója szerint el kell hinnie. A törté­netek további alakulásában is zömmel elemeik válnak funkciókká, ám ekkor is különbséggel a hitelesség tekintetében. A látszatgazdagság a Dollárpapában bankhitelt nyit meg, ami a pénzügyi vi­lágban természetes jelenség. Ibsennél is találkozunk hasonlóval. A társadalom támaszaiban Bernickék hajógyára csőd­be jut, mert Berniek anyja nem értett az üzlethez. Berniek azt híreszteli el, azt a látszatot kelti, hogy meglopták őket, mire azonnal kap hitelt. A Helyet az ifjúságnak világában nemcsak az indító mozzanat nélkülöz minden valóságalapot. Az is, hogy Boronkay kitalál magának egy ügyet, s most már az a látszat él, hogy ez az ügy valóban létezik, és ő intézi. Amiért elhiszik, az a mérhetetlen szeni­­lisség, illetőleg - a vezérigazgató részéről - a hiúság. Noha elmondják róla, hogy minden ügyletre pontosan emlékezik, mégsem ismeri el, hogy erről fogalma sincs, mert nem akar abba a látszatba kerülni, hogy a bank egyik ügyét nem ismeri. Ám itt is a történet eleme funk­cionál, lévén, hogy valóságelemként ez nem fogadható el. A történet bankban játszódik, ahol a pénzügyekben nem is­mertek tréfát, ott a pénzügyekre alapo­san oda kell figyelni. A Dollárpapa törté­nete azért hitelesebb a továbbiakban is, mert a Kanadából hazatért rokon gazdag­ságának a látszata reális mozzanatokra épül. Hoffmann Tamással végrendeletet készíttet Szekeres; a nem létező vagyon­nak a részleteit persze ő diktálja a köz­jegyzőnek. Szekeres azt is pontosan tud­ja, hogy a közjegyző a végrendelet min­den apró részletét azonnal szétkürtöli a városkában. Mivel Szekeres okos szélhá­mos - buta szélhámos nincsen -, a város­nak is juttat a nem létező vagyonból. Ez módot ad arra, hogy megjelenjen a főis­pán és a város vezérkara köszönetet mon­dani a „milliomosnak”. A főispán ezután valóban kap egy nagy összegről szóló valódi csekket Szekerestől, miért is ne hinné el a látszatot. A főispán alakja mégis teljesen hiteltelen; olyannyira os­toba, csak az arisztokrata gőgtől és elő­ítéletektől eltöltött alak, hogy ezek vál­nak egyedüli ismérveivé. A karrierben és a pénzügyietekben bőven érdekelt volt a főnemesség is, kell hát a történetbe egy főispán, aki sok-sok mű közhelye szerint mindig ostoba és gőgös, és hiszi is a lát­szatot, teremti is. Kézdy György (Koltay János) és Szemes Mari (Matild) Gábor Andor: Dollárpapa című komédiájának várszínházi előadásában

Next