Színház, 1990 (23. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1-2. szám

Olvasó! Ön egy régi-új lapot tart a kezében. A SZÍNHÁZ, amelyet 1968-as indulásától szerkesztőként Boldizsár Iván és Csabainé Török Mária jegyzett, huszonharmadik évfolyamának kezdetén megújítva pró­bálja megőrizni önmagát. Nem tagadjuk, hogy részben a körülmények kényszerítenek változásra bennünket. Ha manapság egy lap anyagi és szellemi értelemben meg akar élni, jól teszi, ha alaposan végiggondolja működési feltételeit. Ebből az alkalomból az önvizsgálat sem árt. A SZÍNHÁZ szakmai folyóiratként indult, és továbbra is az akar maradni; ennek demonstrálására mostantól fogva visszatér a szakmai szervezethez, és újból a Színházművészeti Szövetség lapja­ként jelenik meg. A döntés legalábbis meglepőnek látszik, különösen olyankor, amikor a magukra adó sajtótermékek a függetlenséget hangsúlyozzák. Nem titok továbbá, hogy annak idején a lap független szemléletét megkérdőjelező viták vezettek szakításra a szerkesztőség és a szövetség között. Meggyőződésünk szerint azóta a helyzet változott, a szakmai közvélemény felnőttnek tekinthető, és nem olyan lapot vár, amely — úgymond —„ megvédi” a kritikától. Mi mindenesetre egyedül és kizárólag a színházművészet iránt leszünk elkötelezettek. Miközben természetszerűleg szakmai hitelességre törekszünk, fontosnak tartjuk leszögezni, hogy a lapot a színházat szerető közönség figyelmébe ajánljuk. Szeretnénk jelentősen kibővíteni olvasóink táborát, ezért elutasítjuk a belterjességet. Nem kulisszatit­kokat próbálunk leleplezni, hanem a színházat mint társadalmi intézményt akarjuk szerény lehetőségeinkhez képest visszaemelni arra a piedesztálra, amelyen jobb időkben volt, s ahol véleményünk szerint mindig is lennie kell. Nincs szándékunkban sem elméleties­­kedni, sem bulvárigényeket kielégíteni, sem politikai érdekeket kiszolgálni. Szakszerűek, olvasmányosak és polemikusak igyekszünk lenni. Nem a színikritikát tartjuk a színházművészet áttekintésére egyedül alkalmas műfajnak — még a legalkalmasabbnak sem. Tájékoztatni szeretnénk azokról a lényeges eseményekről, amelyek a magyar, illetve a világszínházban történnek. Állást kívánunk foglalni a színházat érintő konfliktusokban és vitákban, s fórumot adunk mindenkinek, aki megtisztel bennünket azzal, hogy monda­nivalóját a SZÍNHÁZ nyilvánosságára bízza. Ezennel társszerkesztőnek hívjuk a színház és a SZÍNHÁZ híveit, mindannyian, régi és új munkatársak, akik arra szövetke­zünk, hogy a lap tartalmában és küllemében megújulva teljesíthesse kitűzött célját: a magyar színházművészet szolgálatát. Olvasóink pártfogását és bizalmát kérve magunkat Hamlet szavaival biztat­juk: ,,Menjetek, készüljetek!”

Next