Színház és Filmművészeti Tájékoztató, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-01 / 1. szám

Egyesek hajlandók volnának tagadni a cári Oroszország forrada­­lomelőtti filmművészetén­ek bármilyen jelentőségét .ge Azonban bármilyen féktelen a haszonhajhászás, ebben a borzalmas korban, amikor a művészetet csak üzletnek tekintették,­­ mégis talál­­kozunk az egészségtelen sikerre számító aljas film^lmek között, olyan kísérletekkel, mint pld.: "Az Ördög eskette menyasszony”, ”A bűn íze", ”A züllés hálójában" stb. Ezek az orosz irodalom klasszikus alkotásait viszik vászonra, mint például Puskin “Pique Damen Tolsztoj "Szergej Atya"-fia, “Karenina Ajtmán«ja, “Háború és bt. "-je* A nemrég meghalt rendező, Protazanov, aki a forra­­dalom előtti időkben jelentékeny tényező volt* ilyen filmek egész sorát alkotta meg. Becsületére válik, hogy akkor még sehol a vi­lágon nem készült olyan film, amely a művésziességre való komoly és mély törekvés tekintetében vetekedhetett volna az ő filmjei­vel. Meg kell jegyeznünk, hogy a forradalom után, ugyanez a Pre­­tazanov a szovjet filmművészet egész sor értékes filmjét alkot­ta meg, í­gy az ő alkotása az első Lenin alakjának szentelt film. Ezért állíthatjuk, hogy a fiatal szovjet filmmű­vészet nem szülők nélkül való és nem volt megfosztva az orosz múlt kapcsolataitól. Onnan nyerte táplálékát éppen úgy, mint aho­gyan államunk egyesült népei most saját népi kultúrájukból táp­lálkoznak és annak értékeit egymás között kicserélik. Természetes, hogy az orosz film a cárizmus ideje alatt nem lehetett valóban nemzeti. A cári kormány mindennel szemben, ami orosz volt, előny­ben részesítette a külföldit, már csak a személyes haszon szem­pontjából is. A külföldi filmvállalkozók Oroszországban előnyben részesültek és a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével minden­képen igyekeztek elfojtani a nemzeti orosz filmművészet hajtásait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom véget vetett a film polgári anarchiájának. Vladimir Iljics Lenin kezdeményezé­sére 1919. augusztusában végrehajtották az orosz filmipar államo­sítását . Ettől a történelmi dátumtól kezdve a film megszabadult a vásári spekulációk légkörétől. Vége lett annak a filmművészetnek, amely a polgári kihasználásnak, a haszonhajhászás céljának szol­gálatában a széles népi tömegek megmérgezésére irányult. A Torná­jára nemzeti, tartalmára szocialista szovjet film széles fejlődése megindul. Felolvasom Leninnek az irodalmi alkotásról írt sza­vait, mert ezek a művészet minden ágára vonatkoznak és különösen a filmre: "Ez szabad irodalom lesz, - írta Lenin, - mert nem a ha­szon és a karrier, hanem a szocializmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés verbuvál új meg új erőket soraiba. Szabad iroda­lom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt fog szolgálni, nem az unatkozó és elhízástól szenvedő “felső tízezret” hanem­a dolgo­zók millióit és tízmillióit, akik az ország virága/ ereje és jövendője, /Lenin: Irodalomról 1949# kiad# magyarul 14. oldal/# Ezekben a gyönyörű szavakban a szovjet művészet jövendő fejlődése és felada­tai tökéletes meghatározást nyertek. A filmművészetnek a széles tömegek kulturális felemelése terén elfoglalt jelentőségéről szóló híres meghatározás szintén Lenintől való. "Az összes művészetek közül legfontosabb a film" - mondta Lunacsarszkijjal folytatott beszélgetésében, hangsúlyozva a filmművészet óriási agitációs ere­jét, előre látva a fejlődés útját, annak ellenére, hogy a szovjet film akkor még csak csírájában volt meg#

Next