Színház és Filmművészeti Tájékoztató, 1952 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1952-01-01 / 1. szám
Egyesek hajlandók volnának tagadni a cári Oroszország forradalomelőtti filmművészetének bármilyen jelentőségét .ge Azonban bármilyen féktelen a haszonhajhászás, ebben a borzalmas korban, amikor a művészetet csak üzletnek tekintették, mégis találkozunk az egészségtelen sikerre számító aljas film^lmek között, olyan kísérletekkel, mint pld.: "Az Ördög eskette menyasszony”, ”A bűn íze", ”A züllés hálójában" stb. Ezek az orosz irodalom klasszikus alkotásait viszik vászonra, mint például Puskin “Pique Damen Tolsztoj "Szergej Atya"-fia, “Karenina Ajtmán«ja, “Háború és bt. "-je* A nemrég meghalt rendező, Protazanov, aki a forradalom előtti időkben jelentékeny tényező volt* ilyen filmek egész sorát alkotta meg. Becsületére válik, hogy akkor még sehol a világon nem készült olyan film, amely a művésziességre való komoly és mély törekvés tekintetében vetekedhetett volna az ő filmjeivel. Meg kell jegyeznünk, hogy a forradalom után, ugyanez a Pretazanov a szovjet filmművészet egész sor értékes filmjét alkotta meg, így az ő alkotása az első Lenin alakjának szentelt film. Ezért állíthatjuk, hogy a fiatal szovjet filmművészet nem szülők nélkül való és nem volt megfosztva az orosz múlt kapcsolataitól. Onnan nyerte táplálékát éppen úgy, mint ahogyan államunk egyesült népei most saját népi kultúrájukból táplálkoznak és annak értékeit egymás között kicserélik. Természetes, hogy az orosz film a cárizmus ideje alatt nem lehetett valóban nemzeti. A cári kormány mindennel szemben, ami orosz volt, előnyben részesítette a külföldit, már csak a személyes haszon szempontjából is. A külföldi filmvállalkozók Oroszországban előnyben részesültek és a hatóságok hallgatólagos beleegyezésével mindenképen igyekeztek elfojtani a nemzeti orosz filmművészet hajtásait. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom véget vetett a film polgári anarchiájának. Vladimir Iljics Lenin kezdeményezésére 1919. augusztusában végrehajtották az orosz filmipar államosítását . Ettől a történelmi dátumtól kezdve a film megszabadult a vásári spekulációk légkörétől. Vége lett annak a filmművészetnek, amely a polgári kihasználásnak, a haszonhajhászás céljának szolgálatában a széles népi tömegek megmérgezésére irányult. A Tornájára nemzeti, tartalmára szocialista szovjet film széles fejlődése megindul. Felolvasom Leninnek az irodalmi alkotásról írt szavait, mert ezek a művészet minden ágára vonatkoznak és különösen a filmre: "Ez szabad irodalom lesz, - írta Lenin, - mert nem a haszon és a karrier, hanem a szocializmus eszméje és a dolgozókkal való együttérzés verbuvál új meg új erőket soraiba. Szabad irodalom lesz, mert nem valamely életunt hősnőt fog szolgálni, nem az unatkozó és elhízástól szenvedő “felső tízezret” hanema dolgozók millióit és tízmillióit, akik az ország virága/ ereje és jövendője, /Lenin: Irodalomról 1949# kiad# magyarul 14. oldal/# Ezekben a gyönyörű szavakban a szovjet művészet jövendő fejlődése és feladatai tökéletes meghatározást nyertek. A filmművészetnek a széles tömegek kulturális felemelése terén elfoglalt jelentőségéről szóló híres meghatározás szintén Lenintől való. "Az összes művészetek közül legfontosabb a film" - mondta Lunacsarszkijjal folytatott beszélgetésében, hangsúlyozva a filmművészet óriási agitációs erejét, előre látva a fejlődés útját, annak ellenére, hogy a szovjet film akkor még csak csírájában volt meg#