Színház és Mozi, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-02 / 27. szám

A KÖNNYŰ MŰFAJ DOBOGÓJÁRA HÓNAPOK ÓTA­­MENNYDOBOG«,­­villámlik« az ég a­­könnyű műfaj«, a szórakoztató üzemek műsora körül. Írók, művészek nyilatkoznak, de a kibontako­zás útja még nem világos. Megkérdeztük Gádor Bélát, a Ludas Matyi felelős szer­kesztőjét — aki az írószövetségben meg­alakult könnyűműfaj-bizotts£g vezetője — milyen tennivalókat és megoldást lát, hogy alkotók és közönség közös megelé­gedésére jobb és nemesebb szülessék a legszélesebb közönséget érintő műfajban. Gádor Béla a következőket mondotta: — MOST MÁR EGYRE SZÉLESEBB KÖRBEN ismeretes, hogy az ú. n. »köny­­nyű« műfajok, vagy talán helyesebben­­vidám« műfajok területén bizonyos tisz­tulási folyamat indult meg. Intézkedések történtek, cikkek, nyilatkozatok jelentek meg és ankétok zajlottak le, amelyek mind arra voltak hivatva, hogy felvegyék a harcot a selejtes és nívótlan produkciók ellen. Ezek az alapjában helyes szándékú intézkedések, cikkek stb. nem voltak azonban kellően egybehangolva, egyik­másikból hiányzott az igazi szakszerűség. Ezért bizonyos zavar és bizonytalanság keletkezett a vidám műfaj berkeiben, beleértve írókat, előadóművészeket és lektorokat egyaránt. Ez a zavar és bizony­talanság lehet helytelen reagálás követ­kezménye, de azért tudomásul kell ven­nünk, hogy jelen van és az sem lett volna az ügy ártalmára, ha előre számolunk vele és elkerüljük. — A KÉRDÉS NEM OLYAN BONYO­LULT, mint első pillanatra látszik. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a vidám műfaj termékei (humoros és szatirikus művek, kabarédarabok, chansonok stb.) éppolyan művészi produktumok, mint bármi más. Nem mások az esztétikai és ideológiai követelmények sem, amelyeket velük szemben támasztunk. Világos, hogy a kultúrforradalmat végre kell hajtanunk ezen a területen is, ahol az utóbbi időben azért burjánzott fel úgy a dudva, mert hirtelen nőtt a szórakozási igény és mert nem figyeltünk oda. Most rendbe kell hoznunk a dolgot. De hogyan? — NEM ÚGY, HOGY KÉTSÉGBE­VONJUK MŰFAJOK LÉTJOGOSULT­SÁGÁT, mint Kónya Lajos és Veres Péter tették a »pesti« kabaré esetében. (Mellesleg szólva, nem értem a »pesti« jelző hangsúlyozottságát, amely már­­m­ár úgy­­hangzik, min­tha lekicsinylő értelmezésű volna.) Sem pedig úgy, hogy kétségbevonjuk egyes tehetséges és népszerű előadóművészek létjogosultságát, akiktől várható, hogy nem fogják meg­tagadni ízléses és nívós művek művészi tolmácsolását sem. Hanem hogyan? — TÖBB JÓINDULATTAL ÉS SZAK­ÉRTELEMMEL. El kell választanunk a jót a rossztól. Pártolnunk kell a jót, eltá­­volítanunk a rosszat. Ehhez pedig nem kell ördöngös vegyi képlét, sem műfajok kiirtása, sem­­népi« művészet és­­városi« szemét indokolatlan, heterogén szembe­állítása. — IRODALMI ÉLETÜNK közel tíz éven át nem óhajtott törődni a vidám műfajokkal. Nem csoda, ha ítélete még bizonytalan. A sokat emlegetett ariszto­kratizmus utórezgései még mindig itt vibrálnak. Nem csoda, ha néha nem nyil­vánvaló a jóindulat. Ezért kell örömmel fogadnunk és helyeselnünk, hogy a Nép­művelési Minisztérium és az írószövetség egyre jobban bevonja a­­szakmát, e fel­adatok elvégzésébe. Ez a legjobb módja annak, hogy gyors eredményre jussunk és elkerüljük az elkalandozó vitákat, fe­lesleges csüggedést. Ne feledjük legfőbb feladatunkat, hogy színvonalas, jó művek alkotásával kell harcolnunk a selejt ellen. Ebben sokat segíthetnek azok, akik ilyen művek írásával már próbálkoztak. És persze sokat segíthetnek azok is, akik ked­vet kapnak hozzá és még csak ezután fog­ják megpróbálni. A­­szakma­ szeretettel hívja és várja őket.

Next