Színház és Mozi, 1954. július-december (7. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-02 / 27. szám
A KÖNNYŰ MŰFAJ DOBOGÓJÁRA HÓNAPOK ÓTAMENNYDOBOG«,villámlik« az ég akönnyű műfaj«, a szórakoztató üzemek műsora körül. Írók, művészek nyilatkoznak, de a kibontakozás útja még nem világos. Megkérdeztük Gádor Bélát, a Ludas Matyi felelős szerkesztőjét — aki az írószövetségben megalakult könnyűműfaj-bizotts£g vezetője — milyen tennivalókat és megoldást lát, hogy alkotók és közönség közös megelégedésére jobb és nemesebb szülessék a legszélesebb közönséget érintő műfajban. Gádor Béla a következőket mondotta: — MOST MÁR EGYRE SZÉLESEBB KÖRBEN ismeretes, hogy az ú. n. »könynyű« műfajok, vagy talán helyesebbenvidám« műfajok területén bizonyos tisztulási folyamat indult meg. Intézkedések történtek, cikkek, nyilatkozatok jelentek meg és ankétok zajlottak le, amelyek mind arra voltak hivatva, hogy felvegyék a harcot a selejtes és nívótlan produkciók ellen. Ezek az alapjában helyes szándékú intézkedések, cikkek stb. nem voltak azonban kellően egybehangolva, egyikmásikból hiányzott az igazi szakszerűség. Ezért bizonyos zavar és bizonytalanság keletkezett a vidám műfaj berkeiben, beleértve írókat, előadóművészeket és lektorokat egyaránt. Ez a zavar és bizonytalanság lehet helytelen reagálás következménye, de azért tudomásul kell vennünk, hogy jelen van és az sem lett volna az ügy ártalmára, ha előre számolunk vele és elkerüljük. — A KÉRDÉS NEM OLYAN BONYOLULT, mint első pillanatra látszik. Senki sem vonhatja kétségbe, hogy a vidám műfaj termékei (humoros és szatirikus művek, kabarédarabok, chansonok stb.) éppolyan művészi produktumok, mint bármi más. Nem mások az esztétikai és ideológiai követelmények sem, amelyeket velük szemben támasztunk. Világos, hogy a kultúrforradalmat végre kell hajtanunk ezen a területen is, ahol az utóbbi időben azért burjánzott fel úgy a dudva, mert hirtelen nőtt a szórakozási igény és mert nem figyeltünk oda. Most rendbe kell hoznunk a dolgot. De hogyan? — NEM ÚGY, HOGY KÉTSÉGBEVONJUK MŰFAJOK LÉTJOGOSULTSÁGÁT, mint Kónya Lajos és Veres Péter tették a »pesti« kabaré esetében. (Mellesleg szólva, nem értem a »pesti« jelző hangsúlyozottságát, amely mármár úgyhangzik, mintha lekicsinylő értelmezésű volna.) Sem pedig úgy, hogy kétségbevonjuk egyes tehetséges és népszerű előadóművészek létjogosultságát, akiktől várható, hogy nem fogják megtagadni ízléses és nívós művek művészi tolmácsolását sem. Hanem hogyan? — TÖBB JÓINDULATTAL ÉS SZAKÉRTELEMMEL. El kell választanunk a jót a rossztól. Pártolnunk kell a jót, eltávolítanunk a rosszat. Ehhez pedig nem kell ördöngös vegyi képlét, sem műfajok kiirtása, semnépi« művészet ésvárosi« szemét indokolatlan, heterogén szembeállítása. — IRODALMI ÉLETÜNK közel tíz éven át nem óhajtott törődni a vidám műfajokkal. Nem csoda, ha ítélete még bizonytalan. A sokat emlegetett arisztokratizmus utórezgései még mindig itt vibrálnak. Nem csoda, ha néha nem nyilvánvaló a jóindulat. Ezért kell örömmel fogadnunk és helyeselnünk, hogy a Népművelési Minisztérium és az írószövetség egyre jobban bevonja aszakmát, e feladatok elvégzésébe. Ez a legjobb módja annak, hogy gyors eredményre jussunk és elkerüljük az elkalandozó vitákat, felesleges csüggedést. Ne feledjük legfőbb feladatunkat, hogy színvonalas, jó művek alkotásával kell harcolnunk a selejt ellen. Ebben sokat segíthetnek azok, akik ilyen művek írásával már próbálkoztak. És persze sokat segíthetnek azok is, akik kedvet kapnak hozzá és még csak ezután fogják megpróbálni. Aszakma szeretettel hívja és várja őket.