Szinház és Mozi, 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)
1955-07-01 / 26. szám
A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ „KISPOLGÁROK" ELŐADÁSA Több mint ötven esztendővel ezelőtt nyitották meg Moszkvában a Művész Színház új épületét. A jegyszedők helyét a nézőtéren frakkba bújtatott rendőrök foglalták el, a színház előtt pedig felsorakozott egy szakasz lovascsendőr. Vajon kitől félt ennyire a cár országa? Még csak nem , is élő embertől, Gorkij »Kispolgárok« című drámájának egyik hősétől, Nyitől. Drámahősök ellen ugyan nem szoktak karhatalmat felvonultatni, de ezúttal Moszkva főkormányzójának, a nagyhercegnek saját szempontjából igaza volt. Nyilben, az ébredő forradalom öltött testet a színpadon, megjelent az öntudatos munkás, a polgárság hatalmának megdöntője. A világirodalom első pozitív hősének öntudatos, egyszerű, tisztán csengő szavai időben, térben egyaránt meszsze hangzottak. A Gorkij képzeletében született mozdonyvezető szinte valóságos hőse lett a proletárforradalomnak. Ezért mondotta Gorkij koporsójánál Molotov: «Lenin után Gorkij halála a legsúlyosabb vesztesége országunknak és népünknek.« Ezért nem véletlen az sem, hogy az Ünnepi Héten a nagy író neve két színlapon is szerepelt. A »Kispolgárok«-at a szegedi Nemzeti Színház együttese mutatta be. Ádám Ottó, a szegediek tehetséges és jónevű főrendezője híven ismerte fel a dráma mondanivalóját, hogy a Besszemenov-család tagjaiban tipizált kispolgárok fölött megkondult a halálharang, hogy a jövő az új emberé, Nyilé, aki a boldog szerelem és az első sikeres bérharc hevületében fogalmazza meg a dráma legerőteljesebb mondatát: »A jogot nem adják nekünk, a jogot mi szerezzük meg magunknak!« E mondanivaló ragyogását emeli ki a rendezésben az árnyék , a gazfickók, az elbukottak, a szerencsétlenek megformálása is. Csehovnak, a darabbal kapcsolatos levelezését, Sztaniszlavszkij feljegyzéseit is A 2. öreg Besszemenov és felesége (Barsy Béla és Papp Teri) A fiatal Besszemenov, Pjotr, a volt diák (Kátay Endre)