Szinház és Mozi, 1955. július-december (8. évfolyam, 26-52. szám)

1955-07-01 / 26. szám

A SZEGEDI NEMZETI SZÍNHÁZ „KISPOLGÁROK" ELŐADÁSA T­öbb mint ötven eszten­dővel ezelőtt nyitot­ták meg Moszkvában a Mű­vész Színház új épületét. A jegyszedők helyét a nézőté­ren frakkba bújtatott rend­őrök foglalták el, a színház előtt pedig felsorakozott egy szakasz lovascsendőr. Vajon kitől félt ennyire a cár országa? Még csak nem , is élő embertől, Gorkij »Kispolgárok« című drámá­jának egyik hősétől, Nyi­től. Drámahősök ellen ugyan nem szoktak karha­talmat felvonultatni, de ez­úttal Moszkva főkormány­zójának, a nagyhercegnek saját szempontjából igaza volt. Nyilben, az ébredő for­radalom öltött testet a szín­padon, megjelent az öntu­datos munkás, a polgárság hatalmának megdöntője. A világirodalom első pozitív hősének öntudatos, egysze­rű, tisztán csengő szavai idő­ben, térben egyaránt mesz­­sze hangzottak. A Gorkij képzeletében született moz­donyvezető szinte valóságos hőse lett a proletárforrada­lomnak. Ezért mondotta Gorkij koporsójánál Molo­tov: «­Lenin után Gorkij ha­lála a legsúlyosabb veszte­sége országunknak és né­pünknek.« Ezért nem vélet­len az sem, hogy az Ünnepi Héten a nagy író neve két színlapon is szerepelt. A »Kispolgárok«-at a sze­gedi Nemzeti Színház együttese mutatta be. Ádám Ottó, a szegediek tehetséges és jónevű főren­dezője híven ismerte fel a dráma mondanivalóját, hogy a Besszemenov-család tagjaiban tipizált kispolgá­rok fölött megkondult a halálharang, hogy a jövő az új emberé, Nyilé, aki a boldog szerelem és az első sikeres bérharc hevületé­ben fogalmazza meg a drá­ma legerőteljesebb monda­tát: »A jogot nem adják nekünk, a jogot mi szerez­zük meg magunknak!« E mondanivaló ragyogását emeli ki a rendezésben az árnyék , a gazfickók, az elbukottak, a szerencsétle­nek megformálása is. Cse­­hovnak, a darabbal kapcso­latos levelezését, Sztanisz­­lavszkij feljegyzéseit is A 2. öreg Besszemenov és felesége (Barsy Béla és Papp Teri) A fiatal Besszemenov, Pjotr, a volt diák (Kátay Endre)

Next