Színház És Társaság, 1920 (4. évfolyam, 38-50. szám)

1920-09-18 / 38. szám

2. oldal Színház és Társaság ják megérteni s akkor ebből a tömörülésből nemcsa­k színészek­nek, de a színigazgatóknak is hasznuk lesz, tessék áldozatot hozni a magyar kultúráért! Ne csak szavak­kal hirdessük a magyar színészet megmentésének igéit, de tények­kel is iparkodjunk bebi­zonyítani azt, hogy egy kis „áldozathozatal­­ól“ nem riadunk vissza. Tessék jó társulatot szervezni, tessék jó előadásokat produ­álni, súlyt helyezni a kiállításra, de főkép a művészi munka becs­li­ftesen honorálni és én hiszem, hogy Erdély és Bánát színészete­­ből a régi dicsőséges fénykorát fogja élni. A színészek megteszik az első lépést Üdvös, nagy horderejű atározatokat fognak hozni — hiszem, hogy erejük is lesz ezen atározatoknak érvényt szerezni. Ha az igazgatók velü­nk egyet akar­­ók és becsületes, őszinte, nyi­r törekvéseinkhez segítő kezet nyug­tnak, úgy a közös cél érdekében bennünk hűséges fegyvertársat apnak, ha nem­, úgy szembe találják magukat velünk, kik jogaink­éi, törekvéseinkből egy szemernyit sem áldozunk fel. Sümegi Ödön, tíz ősz szezonja Nincs igazuk azoknak a me­­gszívó­s egy kis napsugártól b­ővülő poétalelkeknek, akik a vaszt az emberi nagy érzések, sztönök — mondjuk a szerelem­­ igazi évszakának elnevezték, nncs igaza gyorsan felkavarod­ott, forró vérüknek, melyet ta­rt rá kellett szoktatniok arra, egy eltagadhatatlan nagy jogait épen a tavasztól követelje. Ep­en a tavasztól s a kora nyártól m­ikor az élet melegebbnek lát­­ik, mikor ezer szin kápráztatja az élőt s megtanítja tiz percre lejteni s éhesen belehabzsolni , életbe. Mikor ezek eszembe jutnak, künn a kávéházon, amel a nagy buta házaktól szitál az ónszinü félhid ködös felhők kóvályog templomok felett, hideg ködjük leér a földig, aho dermesztik az emberek m. Butitó unalom terül szét a iitt, mely fészket ver az ő agyába s meggátolja a lega­­rűbb működést, a gondot Amint a papir felé hajosí­t­i, mindezeket érzem és tudom, meg­tanít arra az ősz, hogy megsze­ressem. Furcsa, szokatlan érzé­seket parancsol rám, hiszek ben­­nök, jobban mint azokban, me­lyek tavaszkor születnek meg s a nyárral együtt meghalnak. Az ember a többi sok millió lágy Ullos és Boais Lajos ÍME, BOR­ és mun­diata Unirii (v. Mátyás király-tér) 24. sz. alatt, a volt „GAMBIUNUSZ“ is onnan átalakítva. — Szives pártfogást kérnek : A TULAJDONOSOD.

Next