Színházi Élet, 1990 (1. évfolyam, 1-31. szám)
1990-04-15 / 1. szám
Több fényt! Új színházi lap első számát nyújtjuk Önnek, kétíves olvasás Olyan élmény számunkra ez, amely elkerülhetetlenné teszi, hogy türelmét néhány percre igénybe vegyük. Nem magyarázattal, inkább vallomással tartozunk. Ötvenkét év telt el azóta, hogy egy, a mienkével azonos című és tartalmú színházi újság — az események kényszerű hatására — elmerülni kényszerült. Legalábbis sokáig ez volt a látszat, hiszen azt követően, hogy 1938 novemberében a Színházi Életet egyetlen tollvonásai a mélybe süllyesztették, többé nem adhatott életjelt magáról. Valójában, mint utóbb kiderült, ezt a lapot sohasem sikerült teljesen megsemmisíteni, hiszen azok a célok és szándékok, amelyek a század elején létrehozták és közel három évtizeden át életben tartották, egyetlen pillanatig sem halványodtak el. A régi Színházi Élet eszméi a láthatatlanság évtizedei alatt is tovább éltek. Az egykori olvasók és előfizetők akkor is emlékeztek még rá, gyűjtötték és óvták a régi példányokat, amikor Incze Sándor már valahol a tengerentúlon küszködött lapjának ottani újraélesztésével. Dehát az amerikai élet s benne a színházi élet is annyira más, a miénktől merőben eltérő, hogy egy ilyen jellegzetesen magyar és pesti zsurnalisztikai találmány, amilyen az Incze Sándor-féle Színházi Élet is volt, odaát egyszerűen működőképtelennek bizonyult. Amikor a Színházi Élet még létezett, Magyarországon mozgalmas színházi élet volt. A kettőt nem is lehetett egymástól elválasztani. Ezzel szemben — vetheti közbe bárki — milyen szürke, mennyire bizonytalan, szinte már a szorongásig kishitű és kétségek közt vergődő mai színházi életünk. Ha pedig így van, akkor mihez akarunk most kezdeni?! Ideje, hogy ezzel a szemlélettel szembeszálljunk. Ha alaposabban körülnézünk és egy pillantást vetünk a friss színésznemzedékre — akár csak az elmúlt néhány hét színházi bemutatói alapján is —, ► 1