Színházi Élet, 1990 (1. évfolyam, 1-31. szám)

1990-04-15 / 1. szám

Több fényt! Új színházi lap első számát nyújtjuk Ön­nek, kétíves olvasás Olyan élmény szá­munkra ez, amely elkerülhetetlenné teszi, hogy türelmét néhány percre igénybe ve­gyük. Nem magyarázattal, inkább vallo­mással tartozunk. Ötvenkét év telt el azóta, hogy egy, a mienkével azonos című és tartalmú szín­házi újság — az események kényszerű ha­tására — elmerülni kényszerült. Leg­alábbis sokáig ez volt a látszat, hiszen azt követően, hogy 1938 novemberében a Színházi Életet egyetlen tollvonásai a mélybe süllyesztették, többé nem adha­tott életjelt magáról. Valójában, mint utóbb kiderült, ezt a lapot sohasem sike­rült teljesen megsemmisíteni, hiszen azok a célok és szándékok, amelyek a század elején létrehozták és közel három évtize­den át életben tartották, egyetlen pillana­tig sem halványodtak el. A régi Színházi Élet eszméi a láthatatlanság évtizedei alatt is tovább éltek. Az egykori olvasók és előfizetők akkor is emlékeztek még rá, gyűjtötték és óvták a régi példányokat, amikor Incze Sándor már valahol a tenge­rentúlon küszködött lapjának ottani újra­élesztésével. Dehát az amerikai élet s ben­ne a színházi élet is annyira más, a miénk­től merőben eltérő, hogy egy ilyen jelleg­zetesen magyar és pesti zsurnalisztikai ta­lálmány, amilyen az Incze Sándor-féle Színházi Élet is volt, odaát egyszerűen működőképtelennek bizonyult. Amikor a Színházi Élet még létezett, Magyarországon mozgalmas színházi élet volt. A kettőt nem is lehetett egymástól el­választani. Ezzel szemben — vetheti köz­be bárki — milyen szürke, mennyire bi­zonytalan, szinte már a szorongásig kishi­tű és kétségek közt vergődő mai színházi életünk. Ha pedig így van, akkor mihez akarunk most kezdeni?! Ideje, hogy ezzel a szemlélettel szembe­szálljunk. Ha alaposabban körülnézünk és egy pillantást vetünk a friss színésznemzedék­re — akár csak az elmúlt néhány hét színházi bemutatói alapján is —, ► 1

Next