Színházi Élet, 1920. május 30–június 5. (9. évfolyam, 22. szám)

1920-05-30 / 22. szám

IX. évfolyam 1920 május 30-tól június 5-ig és vidéken. ELŐFIZETÉSI ÁRA: Budapesten Negyedévre 60.— K Egyes szám­ára : Budapesten . PC és vidéken K Hirdetések mm.-sora 5 kor. SZÍNHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő : INCZE SÁNDOR .Szerkesztőség Erzsébet-kör­út 24 . Telefon : József 129 35 Kiadóhivatal Erzsébet-körút 29 Telefon : József 121-73 A jegypénztár száma: Telefon : József 121-72 21. szám Péchy Erzsi Helénája Irta : SZÁSZ ZOLTÁN Nem tikkasztó délszaki díszlény, nem fejedelmi vonaglásokban ide­oda kígyózó nősténypárduc, nem vérző aranyként lobogó hajzatú férfi­delej, nem a kéj lihegést és áhíta­tot ébresztő megtestesülése, nem a klasszikus és hagyományos Szép Heléna a Péchy Erzsié, hanem va­lami szelídebb, enyhébb, töréke­nyebb, gyöngédebb s mégis a ha­gyományos Helénával vetekedő ala­kítás. Ott feszül ugyan alakján a görög lepel, a vörös, pontosabban szólva a narancssárga görög konty is ott diszlik kedves feje mögött, a művésznő különben is igyekszik ma­gát, amennyire csak lehet, klasszi­kussá, persze offenbachi értelemben klasszikussá stilizálni, de hiába : a bájos, szőke, fitos orrú, sváb-magyar, hogy ne mondjam : osztrák magyar Péchy Erzsi igazi lénye és varázsa átütközik ezen a stilizáláson. A ko­moly operában, vagy drámában az ilyesmi talán baj volna, de egy ope­rett­ben, sőt egy opera bourse-ban is az alakítónak ez a győzelme a szerepen, főleg, ha az alakító egy olyan bájos jelenség, mint Péchy Erzsi, mit se von le az élvezet nagy­ságából. Péchy szinte eszményi megteste­sülése ennek a gyermeteg, bájos, könnyed, törékeny, szőke nőtipus­nak, mely az összes nőfajták közül az átlagférfi szívéhez legközelebb áll. Vannak nőtipusok, melyek ma­gasztosabb vagy bódítóbb hatásúak, de üdítőbb, könnyedebb, gyengé­debb egy sincs. Valami örök leá­nyosság, valami tejfehérből és rózsa­színből összevegyített szelídség jel­lemzi ezt a szépséget. A játéka is halk, könnyed, minden raffinált­ságtól és erőszakoltságtól ment. Alig érzi az ember, hogy játszik, in­kább csak az az impressziója, hogy egy nagyon kedves kis leányka ide­oda lebeg a színpadon. Külön va­rázsa, amit ma vettem észre, hogy kissé németesen beszél magyarul. Legalább egyes hanglejtései, egyik­másik mássalhangzója így hangzott. De ez is, mint minden, amit csinál, jól áll neki. Mindez különben egy talán túl­élés látású kritikus megállapítása. A közönség, meg vagyok győződve róla, fentartás és kritika nélkül át fogja adni magát ennek a Szép He­lénának. Hisz nem is igen nyújt ez a fel­dúlt Budapest ezekben a sivár na­pokban összhangzatosabb és tisztább élvezetet, mint a Péchy lenge bája, leányos ábrándossága, üde, csengő hangja. Azt hiszem, Offenbach, aki nagy nő­szakértő volt, szintén meg lett volna vele elégedve. Ennek a pesti nyárnak legvonzóbb esti fényes­sége ez a ligeti Heléna lesz. Az il­latos nyári éjszakák varázsába stíl­szerűen fog bele­illeszkedni ennek az alakításnak a babája.

Next