Színházi Élet, 1920. november 21–27. (9. évfolyam, 47. szám)
1920-11-21 / 47. szám
IX. évfolyam 1920 november 21-től november 27-ig 47. szám ELŐFIZETÉSI ARA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 72.— K Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-Jö réves szám Ara: Budapesten és vidéken K f. Pályaudvarokon 7 K Hirdetések • Katona SZIKHÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : Jézfcef 121-T3 A |egypét!*t»rsiéms Telefon : Józsel tn-n Hajó Sándor Irta: HELTAI JENŐ Egy kicsit szokatlan dolog nekem, hogy a diszszónok ünnepi pózában beszéljek a Színházi Élet olvasóihoz és így mondjak egy pár jó szót jóbarátomról, Hajó Sándorról, aki mindenek között talán legjobban érzi, mennyire nem nekem való feladat ez. Mégis örömmel vállaltam, nemcsak azért, mert jól esik Hajóról beszélnem, hanem azért is, mert végre valahára írhatok ebbe az újságba, melynek szerkesztője és olvasóközönsége annyiszor volt kedves és jó hozzám. Szeretném valahogyan meghálálni ezt a sok kedvességet és nagyon boldog leszek, ha ezzel a kis cikkel valami keveset törleszthetek nagy adósságomból. Azt is szeretném, ha ezt a kis cikket nem néznék többnek baráti kézszorításról. Hajó Sándort is arra kérem, fogadja el annak és ne ütközzön meg azon, hogy véletlenül éppen akkor kinálom meg vele, amikor ii sikere révén mindenfelé ünneplik. Hiszen magam is érzem, és férfiasabb lett volna olyankor szebb megszólalnom, amikor egy bukás fájdalmait kell a szerzővel testvéri szeretetben megosztani. De ki tudja, meddig kell egy bukásra várni ? Azonkívül pedig a baráti hűség kipróbálásának van más módja is, nemcsak az, hogy az ember erre a célra egy rossz darabot írjon. Hajó Sándorról való véleményemet nem színpadi sikereiből szűrtem le, bennem élt az már akkor is, mikor még egyetlenegy darabját sem láttam. Ismertem szándékait és törekvéseit, megtisztelt azzal, hogy elmondta nekem terveit és gondolatait, láttam nagyszerű iparkodását, bátorságát a rossz napokban, szerénységét a jókban, láttam gőgjét, mellyel elzárkózott minden kicsinyességtől, e férfias erények révén szerettem meg a kitűnő embert, akiben könnyű volt megsejteni a kitűnő írót Amikor írásaival megismerkedtem, láttam, hogy írói erényei nem kevésbé értékesek, valamennyi között a legszebb: az a tisztelet, amellyel mestersége iránt viseltetik, az az ünnepi megilletődés, mellyel a tollat a kezébe veszi. Szent az alkotás pillanata; aki ezt nem érzi, nem igazi író. Itt válik ketté összetalálkozhatatlanul az iparos és a költő útja. Hajó a költők útját járja. Nem én találtam ki, hogy az irói munka legpontosabb értékmérője az a szándék, amellyel íródott. A kritikusnak minden más előtt azt kell megállapítania, mit akart az iró és erről a pontról kell néznie az irót is, munkáját is. Ha így nézzük Hajót, mindnyájunknak meg kell egyeznünk abban, hogy a magyar drámairodalomnak nemcsak legtehetségesebb, de legbecsületesebb és legtisztább kezű munkásai közé tartozik. egyes darabjában új és merész Minden problémát vet föl és annak megoldására korán sem választja a legkönnyebb és legkényelmesebb módot, a meglepő kérdésre meglepő feleletet is iparkodik adni. Hogy ez nem mindig sikerül neki, az természetes, de hogy minden új darabjában csökönyösen megint csak a maga igazát akarja kiverekedni, megint csak a maga módján, a maga eszközeivel iparkodik meggyőzni és legyőzni minden író legkedvesebb ellenségét a közönséget : ez a megnem tántorodása, meg nemalkuvása, irói hitéhez való hűsége, hogy valami ,/nagyon szépet mondjak: ez Henry Becque-izmusa sokkal vonzóbbá a és becsesebbé teszi számomra biztos sikerrel biztos sikerre száguldó sok más írónál. Azzal a fölkészültséggel, amellyel