Színházi Élet, 1920. november 21–27. (9. évfolyam, 47. szám)

1920-11-21 / 47. szám

IX. évfolyam 1920 november 21-től november 27-ig 47. szám ELŐFIZETÉSI ARA: Budapesten és vidéken: Negyedévre 72.— K Szerkesztőség Erzsébet-körút 24 Telefon: József 129-Jö réves szám Ara: Budapesten és vidéken K f. Pályaudvarokon 7 K Hirdetések • Katona SZIK­HÁZI ÉLET SZÍNHÁZI, IRODALMI ÉS MŰVÉSZETI HETILAP MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP REGGEL Felelős szerkesztő: INCZE SÁNDOR Kiadóhivatal : Erzsébet-körút 29 Telefon : Jézfcef 121-T3 A |egypét!*t»r­siéms Telefon : Józsel tn-n Hajó Sándor Irta: HE­LT­AI JENŐ Egy kicsit szokatlan dolog nekem, hogy a diszszónok ünnepi pózában beszéljek a Színházi Élet olvasóihoz és így mond­jak egy pár jó szót jóbarátomról, Hajó Sándorról, aki mindenek között talán leg­jobban érzi, mennyire nem nekem való feladat ez. Mégis örömmel vállaltam, nemcsak azért, mert jól esik Hajóról be­szélnem, hanem azért is, mert végre valahára írhatok ebbe az újságba, mely­nek szerkesztője és olvasóközönsége annyiszor volt kedves és jó hozzám. Szeretném valahogyan meghálálni ezt a sok kedvességet és nagyon boldog leszek, ha ezzel a kis cikkel valami keveset törleszthetek nagy adósságomból. Azt is szeretném, ha ezt a kis cikket nem néz­nék többnek baráti kézszorításr­ól. Hajó Sándort is arra kérem, fogadja el annak és ne ütközzön meg azon, hogy véletle­nül éppen akkor kinálom meg vele, amikor ii sikere révén mindenfelé ün­neplik. Hiszen magam is érzem, és férfiasabb lett volna olyankor szebb meg­szólalnom, amikor egy bukás fájdalmait kell a szerzővel testvéri szeretetben meg­osztani. De ki tudja, meddig kell egy bukásra várni ? Azonkívül pedig a ba­ráti hűség kipróbálásának van más módja is, nemcsak az, hogy az ember erre a célra egy rossz darabot írjon. Hajó Sándorról való véleményemet nem színpadi sikereiből szűrtem le, ben­nem élt az már akkor is, mikor még egyetlenegy darabját sem láttam. Ismer­tem szándékait és törekvéseit, megtisztelt azzal, hogy elmondta nekem terveit és gondolatait, láttam nagyszerű iparkodá­sát, bátorságát a rossz napokban, sze­rénységét a jókban, láttam gőgjét, mel­­lyel elzárkózott minden kicsinyességtől, e férfias erények révén szerettem meg a kitűnő embert, akiben könnyű volt meg­sejteni a kitűnő írót Amikor írásaival meg­ismerkedtem, láttam, hogy írói erényei nem kevésbé értékesek, valamennyi kö­zött a legszebb­: az a tisztelet, amellyel mestersége iránt viseltetik, az az ünnepi megilletődés, mellyel a tollat a kezébe veszi. Szent az alkotás pillanata; aki ezt nem érzi, nem igazi író. Itt válik ketté összetalálkozhatatlanul az iparos és a költő útja. Hajó a költők útját járja. Nem én találtam ki, hogy az irói munka legpontosabb értékmérője az a szándék, amellyel íródott. A kritikusnak minden más előtt azt kell megállapítania, mit akart az iró és erről a pontról kell néznie az irót is, munkáját is. Ha így néz­zük Hajót, mindnyájunknak meg kell egyeznünk abban, hogy a magyar drá­­mairodalomnak nemcsak legtehetsége­sebb, de legbecsületesebb és legtisztább kezű­ munkásai közé tartozik. egyes darabjában új és merész Minden problé­mát vet föl és annak megoldására ko­rán sem választja a legkönnyebb és legkényelmesebb módot, a meglepő kér­désre meglepő feleletet is iparkodik adni. Hogy ez nem mindig sikerül neki, az természetes, de hogy minden új darab­jában csökönyösen megint csak a maga igazát akarja kiverekedni, megint csak a maga módján, a maga eszközeivel iparkodik meggyőzni és legyőzni minden író legkedvesebb ellenségét a közönsé­get : ez a megnem tántorodása, meg nem­alkuvása, irói hitéhez való hűsége, hogy valami ,/nagyon szépet mondjak: ez Henry Becque-izmusa sokkal vonzóbbá a és becsesebbé teszi számomra biztos sikerrel biztos sikerre száguldó sok más írónál. Azzal a fölkészültséggel, amellyel

Next