Színházi Élet, 1925. május 10–16. (15. évfolyam, 19. szám)
1925-05-10 / 19. szám
4 SZÍNHÁZI ÉLET Visegrád—Tabán—Óbudai kiskorcsma, három olyan állomása az operett cselekvényének, amely minden vérbeli pesti ember előtt csak szimpatikus lehet. Ki ne utazott vona már babájával Visegrádra szerelmet ünnepelni és ha valaki még nem tette volna meg, ajánlom, üljön fel a legközelebbi napos vasárnapok egyikén egy kiránduló hajóra és eszébe ne jusson visszatérni este előtt. Este pedig üljön babájával a hajó orrába és egy forró kis kezet simogatva nézze a hömpölygő habokat. Ifjuságomnak egyik május estéjén igy jegyeztem el én is magamat az örök egy lilával, no de ez nem tartozik ide,, maradjunk az operettnél , respeklive Bodor Péter (Kompóthy Gyula) író urnát, aki felesége, a temperamentumos, szép Magda elől (Lázár Mária) Visegrádra menekült, hogy beleessék egy másik szerelembe, amit özvegy Havranekné Klári leánya áll szívébe. Ez persze nem megy ilyen simán, mint ahogy itt elmondom. Mindenekelőtt Magda asszony, aki polgári foglalkozására nézve színésznő, szintén válást akar s ezért folyton olyan jeleneteket provokál udvarlójával, Hahóthy gróffal, amelyek minden más körülmények között válást okoznának. Ámde Hahóthy gróf félti becses életét, amelyre — úgymond — szüksége van a pártnak, mire Magda kénytelenségből a boldogtalan férj nyakába veti magát. A Havra neki családdal is megismerkedünk még ebben felvonásban, akik közül elsősorban a bűbájos Klárika érdemel említést, már csak azért is, mert hiszen ezt a szerepet rég látott, kedves ismerősünk Ilosvay Rózsi játsza. Havranek Klári Dán zeneszerzőbe szerelmes, aki viszont egy hipermodern lélek és legkedvesebb hangszere az autótülök, meg a villamoscsengő. Ha triviális akarnék lenni, azt mondhatnám, hogy a zeneszerzés terén nem is egy Kodály, hanem egy Kétkodály. Mi sem természetesebb, hogy a második felvonásban, már megindul egy egészséges átcsoportosulási folyamat, amely a Bodor Klári, Dán Magda kvartetthez vezet s ez a harmadik felvonás végén törvényes formák között is elintézést nyer. * Addig persze sok minden történik s a nézőnek alkalma van megismerkedni Johnnal (Makláry Zoltán) a legvidámabb operettfigurák egyikével, aki mint urasági inas kezdi és mint állomásfőnök végzi. Igaz, hogy a városligeti barlangvasútnál kap állomást, de bizonyos, hogy ez is szép karrier egy urasági inas életében. És megismerkedünk még Tóth úrral, a dalárdisták karnagyával (Bánóczy), nemkülönben a derék dalárdával, mely vörös fonalként húzódik végig az egész darabon. Csupa vidám és kedves ismerős ez, a pincértől a kenyereslányig és mind azt a célt szolgálja, hogy egy estén át kellemesen elmulassunk. Erre aztán kiválóan alkalmasak. Ezért jobb lesz, ha talán név szerint emlékezüek meg a szereplő színészekről. Kóspay Rózsi, drága, kedves, mint a gyöngyvirág, amelyet május elsején viszünk a kedvesünknek ; Lázár Mária bódilóan szép és temperamentumos, Kompóthy elegáns, vidámt bonvivant, Makláry olyan brillitás, hogy ha nem ő kapta volna a Rákosi-díjat, a díjat utólag kellene megkapnia, s többiek is mind Bérczy Ernő, Sugár Károly, Bacsányi Paula, Bánóczy s akiket itt felsorolni helyszűke miatt nem lehet, egyenként kedvvel, szeretettel, tehetséggel álltak a jó ügy szolgálatába. Külön meg kell emlékezni frajna karmesterről, aki frissen és lendületesen vezette a zenei részt. A rendezés Bérczy Ernő lelkismeretes munkáját dicséri. * Az énekszámok ? Farkas Imre: Akinek ez nem elég garancia, menjen el holnap a zenés kávéházakba és figyelje meg, mit játszanak legújabban a pesti cigányok és mely számokat kisér énekszóval a közönség. ---•Azgyek mert-hiv a képviselői ház': -- -LÁZÁR MÁRIA és SUGÁR Henaisance Szinház: ,,Májusi muzsika" (Shelisky-fiúk lel.) —-«MNMMMMto» BARRETTE felsőrangu ez a Barbette •S produkciója kész talány És Tarján Vili úgy örül, hogy Azt sem tudja, fiú vagy lány. Vadnai László.