Színházi Élet, 1926. január 17–23. (16. évfolyam, 3. szám)
1926-01-17 / 3. szám
21 SZÍNHÁZI ÉLET 4. Drégely Gábornál a kipirult asszonyka kosárral a kezében a piacról jön haza. Szinte tanúságképpen a kosárból kicsüng a zöldség, de ezt a férfi, úgy látszik, nem veszi figyelembe és bárgyú arccal kérdezi tőle: hol voltál? 5. Molnár Ferenc egy elszakadt gallért ad a férfi kezébe és míg az a gallért idegesen tovább szakítja, a nő vágyakozva bámul ki a zajos, forgalmas utcára. A második emeletről a zongora hangjai ideszűrődnek. A férfi kérdi: hol voltál? Ábel 'nem akar' rádió lenni' Van itt Pesten egy kedves fiatal színész, úgy hívják, hogy Ábel Frigyes. Ennek a tehetséges Ábelnek már igen jelentős sikerei voltak a Belvárosi Színház színpadán. Azonkívül híres utánzóképességéről is, aminek nem egyszer hasznát látta, mikor kirándult a kabaré berkeibe. A napokban hallottuk, hogy Ábel felbontotta szerződését a Belvárosi Színházzal. A mai B-listás világban bizony meglepődtünk azon, hogy egy színész faképnél hagy egy színházat. Megkérdeztük tőle, hogy mi az oka elhatározásának? Ábel röviden és velősen válaszolt: — Nem akartam rádió lenni. Kiderült ugyanis, hogy az „X. Y. és nejé"-ben Ábelnek a színfalak mögött a rádió hangját kellett volna utánozni. Ezt a kényes feladatot azért bízták rá, mert gondolták, hogyha •»Kan jól tudja utánozni a kappan, a kutya, a disznó és egyéb állatok hangjait, akkor a rádió hangjánál sem fog kudarcot vallani.— Egyetlenegy szerepet sem adtam még vissza mondta Abel munkatár meg, a férfi csodálkozva kérdezi: hol voltál? 7. Strindberg szenvedő és gyötrődő férje egy átvirrasztott éjszaka minden kétségbeesésével könyököl az asztal mellett. A hajnal első sugarai rávetődnek a kopott bútorokra. Bundában állít be a feleség, a férj rá sem néz, maga elé meredve kérdi: hol voltál? 8. Móricz Zsigmondnál természetesen a férfi ököllel kérdi a nőt: hol voltál? De itt esetleg azt a mondatot is illusztrálhatja a kép, hogy: suniknak szomorúan —, voltam már inas, soför, komornyik, statiszta. Ezerszer is mondtam már, hogy „a kocsi előállott", „az ebéd tálalva van". De ha most rádió leszek, akkor nemsokára odajutok — feltéve, ha szorgalmasan képzem magam —, hogy az Ember Tragédiájában én leszek a halálhörgés. Bár remekül tudok az állatok nyelvén beszélni, beszélek még angolul, franciául, németül, olaszul, hollandul, japánul és magyarul is. De rádióul nem tudok. Nem is akarok tudni. Mert ha én egyszer a színfalaik mögött rádió leszek, akkor az én nevemet ez a rádió még a közönségihez sem viszi el. Ábel Frigyes szóval nem akar rádió lenni. Igaza van. G. Flers és Caillavet. A nnr^La hnrínç hnntil i plípíilí