Színházi Élet, 1926. január 17–23. (16. évfolyam, 3. szám)

1926-01-17 / 3. szám

21 SZÍNHÁZI ÉLET 4. Drégely Gábornál a ki­pirult asszonyka kosárral a kezében a piacról jön haza. Szinte tanúságképpen a ko­sárból kicsü­ng a zöldség, de ezt a férfi, úgy látszik, nem veszi figyelembe és bárgyú arccal kérdezi tőle: hol vol­tál? 5. Molnár Ferenc egy el­szakadt gallért ad a férfi ke­zébe és míg az a gallért ide­gesen tovább szakítja, a nő vágyakozva bámul ki a za­jos, forgalmas utcára. A második emeletről a zon­gora hangjai ideszűrődnek. A férfi kérdi: hol voltál? Á­bel 'nem akar' r­ádió lenni' Van itt Pesten egy ked­ves fiatal színész, úgy hív­ják, hogy Ábel Frigyes. En­nek a tehetséges Ábelnek már igen jelentős sikerei voltak a Belvárosi Színház színpadán. Azonkívül híres utánzóképességéről is, ami­nek nem egysz­er hasznát látta, mikor kirándult a ka­baré berkeibe. A napokban hallottuk, hogy Ábel felbontotta szer­ződését a Belvárosi Színház­zal. A mai B-listás világban bizony meglepődtünk azon, hogy egy színész faképnél hagy egy színházat. Megkér­deztük tőle, hogy mi az oka elhatározásának? Ábel rö­viden és velősen válaszolt: — Nem akartam rádió lenni. Kiderült ugyanis, hogy az „X. Y. és nejé"-ben Ábel­nek a színfalak mögött a rádió hangját kellett volna utánozni. Ezt a kényes fel­adatot azért bízták rá, mert gondolták, hogyha •»Kan jól tudja utánozni a kappan, a kutya, a disznó és egyéb állatok hangjait, akkor a rádió hangjánál sem fog kudarcot vallani.­­— Egyetlenegy szerepet sem adtam még vissza mondta Abel munkatár meg, a férfi csodálkozva kérdezi: hol voltál? 7. Strindberg szenvedő és gyötrődő férje egy átvir­rasztott éjszaka minden két­ségbeesésével könyököl az asztal mellett. A hajnal első sugarai rávetődnek a kopott bútorokra. Bundában állít be a feleség, a férj rá sem néz, maga elé meredve kérdi: hol voltál? 8. Móricz Zsigmondnál természetesen a férfi ököllel kérdi a nőt: hol voltál? De itt esetleg azt a­ mondatot is illusztrálhatja a kép, hogy: suniknak szomorúan —, voltam már inas, sof­ör, ko­mornyik, statiszta. Ezerszer is mondtam már, hogy „a kocsi előállott", „az ebéd tálalva van". De ha most rádió leszek, akkor nemso­kára odajutok — feltéve, ha szorgalmasan képzem magam —, hogy az Ember Tragédiájában én leszek a halálhörgés. Bár remek­ül tudok az állatok nyelvén beszélni, beszélek még an­golul, franciául, németül, olaszul, hollandul, japánul és magyarul is. De rádióul nem tudok. Nem is akarok tudni. Mert ha én egyszer a színfalaik mögött rádió le­szek, akkor az én nevemet ez a rádió még a közön­ségihez sem viszi el. Ábel Frigyes szóval nem akar rádió lenni. Igaza van. G. Flers és Caillavet. A nnr^La hnrínç hnn­til i­ plípíilí

Next