Színházi Élet, 1927. október 2–8. (17. évfolyam, 40. szám)
1927-10-02 / 40. szám
36 SZÍNHÁZI ÉLET 25 éves most a szolnoki telep, kiállítással ünnepelték meg ezt a nevezetes évfordulót, nagy vendégjárás, ünneplés történt ez alkalomból. A város vezetősége, közönsége együtt örül a művészekkel s joggal, mert mindenütt az országban s azontúl is, hol a kultúrát becsben tartják, elismerik egy ilyen esemény nagy jelentőségét. S végigjárva az egyes műtermeket, hol ez alkalommal a munka szünetel, mert annak értékes és nagyjelentőségű eredménye van kiállítva, nem mulaszthatjuk el figyelembe venni azokat a kedves, jókedvű embereket, akik itt élnek s akiknek remek kedélye, humora az a kapocs, mely komoly munkájuk mellett odavonta a város és a környék műkedvelőit, műpártolóit. A lapok hasábokon keresztül foglalkoztak a művészi eredmények méltatásával, nekünk engedjék meg, hogy a felek derűs és vidám oldalára hívjuk fel a figyelmet. Ha szolnoki tartózkodás után néha Pestre rándulnak fel a telepbeliek, végehossza nincs a vidám és derűs elbeszéléseknek, anekdotáknak, melyek ott lenn alakulnak. Nem is csoda. Ott élnek, hogy csak a törzstagokat említsük, a kifogyhatatlan szellemességű Fényes Adolf, kinek humoros nyilai elől sem ember, sem esemény nincsen eléggé felvértezve, de ki , ha őt érik ilyenek, egyáltalában nem veszi zokon, a vidám elbeszélések mestere Szlányi, az erőteljes, harsogó humor jóízű képviselője Zombory, az Amerikát is járt bohém Pólya Tibi és öccse a flegmatikus Iván, a kevésszavú magyarkedélyű Szüle Péter, s „komoly" humor tudományos élvezői, Ládor és Vidovszky. A magyar kultúrtörténetem értékes kötete lesz az az összegyűjtött anekdotakincs, mit a szolnoki telep történetkéből gyűjtenek s mi igazán nem akarjuk elvenni ennek a hatását azzal, hogyha elmondunk egy-kettőt itt mutatóul. Mert szájhagyományként tovább élnek, alakulnak, csiszolódnak ezek az igaz események, melyek a telep régebbi lakosaival, vendégeivel, barátaival történtek meg. Bihari Sándor festett annak idején Szolnok utcáján. Két suhanc figyelt mögötte. Megszólal az egyik: — Nézd, hogy rajzol! — Nem rajzol ez, hanem fest. — Csapd meg! — Csapd meg te. — Csapja meg az istennyila. — válaszol dühösen a másik, s ezzel ott hagyják a meglepett piktort. De mily nagy számmal vannak a helyetti tréfák, a jókedvű rászedések, a hosszúra nyúló vidám történetek, melyeknek áldozatai éppen olyan jókedvűen mulatnak fonál helyzetükön, mint a tréfák szerzői. A szegény korán elhunyt Illés Tóni, ki ,,anyatej"-nek titulálta a jó bort s ki jókedvében a nő-egyleti bált zavarta meg vi- A szolnoki művésztelep jubileuma Pólya Tiborból ünnepi szónokot és komoly embert csinált Irta: Herman Lipót A szolnoki művésztelep jubiláris kiállításán pesti vendégek látogatják meg Fényes Adolfot. Balról jobbra: báró Hatvany Ferenc, Pólya Tiborné, Fényes Adolf, Hermann Lipót. Mögöttük: korongi Lippich