Színházi Élet, 1932. május 1–7. (22. évfolyam, 19. szám)

1932-05-01 / 19. szám

a Székely­fonóról Kodály Zoltán Vasárnap este mutatta be az Operaház Kodály Zoltán „Székelyfonó" című dal­játékát. Az új magyar zene világhírű mesterének, a Háry János komponistá­jának magyar népdalmotívumokból fel­épített gyönyörű munkáját lelkes öröm­mel ünnepelte a közönség. Bemutató után felkerestük Kodály Zoltánt, hogy mondjon el egyet mást a Székelyfonó-ról. — A színlap röviden Kodály Zoltán daljátékának jelzi a Székelyfonó-t — mondtuk. — A szövegkönyv íróját egyál­talán nem említi. Azt is méltóságod írta? — Nem, én csak a keretet csináltam a meglévő dalokhoz. Hogy jobban meg­értse: a szövegkönyvet én állítottam össze, de egyetlen szó sincs benne, amit ne a legtisztább népköltészet adott volna. Ezekből a népdalokból, amelyeket a cselekmény folyamatossága kedvéért pantomimikus játék köt össze, épült föl a Székelyfonó meséje. Librettóm ilyen­formán nem tart igényt a megszokott operalibrettók plasztikus egységére, in­kább sejtet, mint mesél. Talán azt írhat­tam volna a színlapra: „Szövegét sze­rezte a magyar néplélek." — Szóval, megjátszatom azt, amit le­het, a többit a hallgatók fantáziájára bí­zom, illetve ... megpróbáltam zenében kifejezni azt, amit a daljátékokban pró­zában mondanak el. Így aztán kialakult egy eddig ismeretlen műfaj, amit talán próza nélküli daljátéknak nevezhetnénk. — Hogyan lehetett volna ezt a szín­lapon kifejezésre juttatni? — Megvallom, hosszú ideig rágódtunk ezen az opera igazgatójával. Nem tud­tuk pontosan meghatározni a műfajt. Mivel mégis a daljátékhoz áll legköze­lebb, megegyeztünk, hogy legyen hát dal­játék. A torony Operaház: „Székelyfonó" (Vajda M. Pál felvétele) 18

Next