Színházi Élet, 1932. május 1–7. (22. évfolyam, 19. szám)
1932-05-01 / 19. szám
a Székelyfonóról Kodály Zoltán Vasárnap este mutatta be az Operaház Kodály Zoltán „Székelyfonó" című daljátékát. Az új magyar zene világhírű mesterének, a Háry János komponistájának magyar népdalmotívumokból felépített gyönyörű munkáját lelkes örömmel ünnepelte a közönség. Bemutató után felkerestük Kodály Zoltánt, hogy mondjon el egyet mást a Székelyfonó-ról. — A színlap röviden Kodály Zoltán daljátékának jelzi a Székelyfonó-t — mondtuk. — A szövegkönyv íróját egyáltalán nem említi. Azt is méltóságod írta? — Nem, én csak a keretet csináltam a meglévő dalokhoz. Hogy jobban megértse: a szövegkönyvet én állítottam össze, de egyetlen szó sincs benne, amit ne a legtisztább népköltészet adott volna. Ezekből a népdalokból, amelyeket a cselekmény folyamatossága kedvéért pantomimikus játék köt össze, épült föl a Székelyfonó meséje. Librettóm ilyenformán nem tart igényt a megszokott operalibrettók plasztikus egységére, inkább sejtet, mint mesél. Talán azt írhattam volna a színlapra: „Szövegét szerezte a magyar néplélek." — Szóval, megjátszatom azt, amit lehet, a többit a hallgatók fantáziájára bízom, illetve ... megpróbáltam zenében kifejezni azt, amit a daljátékokban prózában mondanak el. Így aztán kialakult egy eddig ismeretlen műfaj, amit talán próza nélküli daljátéknak nevezhetnénk. — Hogyan lehetett volna ezt a színlapon kifejezésre juttatni? — Megvallom, hosszú ideig rágódtunk ezen az opera igazgatójával. Nem tudtuk pontosan meghatározni a műfajt. Mivel mégis a daljátékhoz áll legközelebb, megegyeztünk, hogy legyen hát daljáték. A torony Operaház: „Székelyfonó" (Vajda M. Pál felvétele) 18