Színházi Lapok, 1921. január-március (17. évfolyam, 1-13. szám)
1921-02-26 / 9. szám
2 Szinházi Lapok A miskolczi színház 25 éves múltjából. Csóka Sándor szinigazgatása. — Nyáray Antal afférja. — Blaha Lujza vendégfellépte. — Kik voltak a színház akkori művészei és művésznői. Megsárgult, porlepte újságok kerültek le a polcról most, hogy a miskolczi Nemzeti Színház 25 éves múltjából szeretnénk egyet-mást papírra vetni. Régi, kedves színházi írások vannak kezeink között, amelyek mindmind arról tanúskodnak, hogy a miskolczi kőszínház már egy negyedszázaddal ezelőtt is tisztelt, becsült hajléka volt a múzsának. Egész csomó színházi kritika örökíti meg nemzeti színészetünk legkiválóbbjainak miskolczi szerepléseit és bizony, mikor ezeket az újságokat lapozgatjuk, önkéntelenül is adódik a kérdés: milyen más ma a színészet, mint volt akkor, midőn még nem nyomták rá a művészet otthonára az „üzlet“ bélyegét. Bizony, milyen más volt az akkori színház, az akkori színészet. A miskolczi színház 25 éves múltját tárgyaló most meginduló cikksorozatunkat Szelényi Lajos úr, régi színházlátogató összegyűjtött adataiból állítottuk össze. Ezek az adatok nemcsak azok előtt lesznek kedvesek, akik még ma is őrzik az akkori idők szép színházi estéinek emlékeit, hanem azoknak is, akik érdeklődéssel kísérik a miskolczi színház történetét. Felvonulnak majd előttünk a magyar színészet legkitűnőbbjei, akik közül nem egy még ma is büszkesége a nemzeti színészetnek. Ezernyolcszázkilencvenöt október 12-én előzetes jelentés adta tudtára a miskolczi „publikumnak“, hogy Csóka Sándor színigazgató, aki már akkor 24 éves színigazgatói múlttal rendelkezett, a miskolczi színházban megkezdi előadásainak sorozatát. A megnyitó díszelőadás október 19-én este 7 órára volt hirdetve. Bemutatóul a Bánk Bán-t tűzték ki. A társulat tagjaiként az előzetes jelentésben a következők voltak felsorolva: Színésznők: Csiszárné Almásy Julia hősnő, Béres Mariska társalgási színésznő, Ebergényiné Amália anyaszínésznő, Hentallerné Pauli Mariska opera, operett és népszínmű énekesnő, Komlóssy Ilona naiva, Molnár Rózsi drámai szende, Káldy Mariska színésznő, Oláh Henriette komika, Posfay Ella opera énekesnő. Színészek: Vidor Dezső bonviváns, Breznay Géza jellem, Balogh Gyula szerelmes, Kertész Lajos komikus, Nyáray Antal színész, Breznay Géza, Csiszár Kálmán drámai hősök, Karas Imre, Sárközy Alajos énekesek, Győré Lajos apaszínész, Kertész Lajos jellem. Karmester: Simándy József volt. A bemutató előadásról szóló kritika nagy dicsérettel emlékezik meg a társulat szerepléséről és csupán azt kifogásolja, hogy a színigazgató rendkívül keveset törődik a kiállítással. Egyszóval a takarékosság elve dominált akkor is. Befejezőül a két hasábnyi kritika Nyáray Antalról azt írja, hogy „epizód szerepében megfelelt“. A társulatnak Hentallerné Pauli Mariska csupán vendége volt, aki hat felléptéért 600 forint fizetést kapott. Hetenként háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton vendégszerepelt, a többi napokon nem tartózkodott a városban. A műsort a következő darabok dominálták: Felhő Klári, Nebántsvirág, Váljunk el, Szókimondó asszonyság, Aranyember, Madarász, Sárga csikó, Goldstein Számi, Becstelenek, Koldusdiák, Molnár és gyermeke, Egy katona története, Szultán, Pillangó csata, Szökött katona, Szép Heléna stb. 1896 március 4-én Jászay Mari vendégszerepeit Miskolczon. Az „Otthon“ Magdájában óriási sikert aratott. 1896 március 16-án történt, hogy a színtársulat három kevésbé kedvelt tagja a Kaszinó bejárata előtt megtámadta Nyáray Antalt, aki éppen akkor szerződött el a fővárosi nyári színkörbe, azt mondta neki:hamisan nyerte el a miskolczi közönség jóindulatát. Nyáray e szavak hallatára annyira elkeseredett, hogy bement a Kaszinó egyik kis szobájába és ott egy palack vörösbor mellé telepedett le s azt rögtön megemésztette. Azok, kik tanúi voltak Nyáray megtámadtatásának, mintjuki azonnal összeültek a fáskamra melletti kisebb spejzhelyiségben tanácskozásra. A tíz percig tartó tanácskozáson azt a határozatot hozták, hogy másnap a három színésznek kötelessége lesz a színházi előadás közben nyílt színen bocsánatot kérni Nyáraytól. Másnap csakugyan megtörtént a bocsánatkérés a közönség hahotázása mellett. 1896 április 8-án Blaha Lujza vendégszerepelt a miskolczi színházban. Budapestről az esti gyorsvonattal érkezett Miskolczra. A pályaudvaron Soltész Nagy Albert, Bulyovszky Gusztáv és Kazay László fogadták. A vasútnál üdvözlő beszédeket tartottak és az ott megjelent kisleányok virágcsokrot nyújtottak át neki. A vasútról hosszú kocsisorban vonult be az ünnepért a városba. Az útvonalon rengeteg közönség állott sorfalat. A vendég a Pannóniában szállt meg. Este 7 órakor már fel is lépett a színházban a Piros bugyelláris Török bíróné szerepében. Másnap pedig a Szókimondó asszonyság-ban Hübscher Katát játszotta. Mindkét estén a közönség olyan ovációban részesítette, aminő a miskolczi színház falai között még soha nem játszódott le. A közönség valósággal tombolt örömében és minden felvonás után, de nyiltszinen is csak úgy zúgott a taps. 1. Színházi megfigyelések. Egy színházi kritikus jegyzőkönyvéből. A komikum öl. Sok komikus talán azért alig képes megélni. Ha két színházi hölgy összesúg, biztos lehetsz felőle, hogy az, amiről beszéltek, öt perc múlva nem lesz titok többé. Mennyi művészet kell ahhoz, hogy a színész a közönség kedvencévé küzdje fel magát. A színésznőkre nem mondhatom ugyanezt.