Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)

1863-07-15 / 99. szám

A térdszalagos szellem. Egressy Gábor 184 . . . ben általános kör­utat tett a hazában, számos vidéki városban vendégszerepelvén, a többi között L.........lel­kes közönsége is meghívta a művészt, a­hol ép akkor B. . . . K . . . . igazgatása alatti színész társulat működött. Egy estén, a játék folyama alatt a színház öltözőjébe betoppan Egressy G. — Az öröm általános lett mind a közönség, mind pedig a színészek részéről, jobban azonban senki sem örült ennek, mint az igazgató, ki még csak nem rég ezelőtt jött ki Erdélyből Magyarországra, a pesti színpadot, s annak művészeit, követke­zésképen Egressyt sem látta soha, kit látni, s attól tanulni, oly régtől fogva sóvárgva vágyott, s nagy vendégét mély főhajtásokkal fogadta. Egressy, szokása szerint, gyorsan intézke­dett ; legelső kérdése volt: miféle darabok van­nak betanulva ? s rövid értekezés után, a kö­vetkező napra „Egy pohár víz“ előadását tűzte ki. Felesleges mondanom, hogy a színház töm­ve volt. A játék folyama alatt B....................... Egressy játékára merő szem és fül lett, s annak jelmezét mintegy tanulmányozni látszott. Külö­nösen szemébe tűnt neki pedig a Bolinbroucke (Egressy által személyesítve) bal lábára kötött térdszalag. Erre igen kiváncsi lett B.......... . . . . ., hogy miért van az ott ? kérdezni azon­ban , nehogy tudatlanságát elárulja, senkitől sem akart. Végre mégis elszánta magát, megkérdé, de nem Egressyt, hanem egy fiatal színészt, kihez bizalma volt, s kitől kimerítő tudósítást nyerni remélt. A fiatal színész, hogy e kérdésre kitérőleg s mégis kielégitőleg válaszoljon, miután maga sem tudta ezt megmagyarázni, azt adá válaszul: „hogy Pesten igy szoktak, s igy kell a színpadra öltözködni.“ E szavakat jól megjegyzi magának az igaz­gató, s valódiságukban nem kétkedett annál is inkább, minthogy a kezdett Pesten járt isko­lába, s a nemzeti színháznál egy hónapig gya­­kornokoskodott. Következő nap estéjén „Hamletiben lépett föl Egressy, mielőtt azonban a függönyt föl­húzták volna, szokása szerint, az összes sze­mélyzet fölött szemlét tartott, mindenkinek megmondván észrevételeit s utasításait; a leg­végsőnek B .... K ... . maradt, kire, mint igazgatóra csak oldalvást akart pillantást vetni; most azonban önkénytelenül meglepetve állt meg előtte, s éles tekintetét annak bal lábára szegté. B . .. . K . . . ., ki Hamlet atyjának szelle­mét személyesité, s igy nem csak jelmeze, de arca is hófehér lévén, Egressy G. tüzes tekin­tetétől egyszerre pirulni s izzadni kezdett. „Hát mire való ez ?“ kérdé Egressy B . . . K . . . .­­, a bal lábára kötött térdszalagra mu­tatván. B . . .. K . . . . az általa tegnap kerdett fia­tal szinész szavait szóról szóra ismételvén, mon­­dá: „hiszen Pesten igy szoktak s igy kell öl­tözködni, hozzá tévén „azután, tegnap Egressy úr is ilyet kötött föl.“ „Igen“ válaszolta Egressy, az „Egy pohár víz­ben“. Bolinbroucke­nak elkerülhetően kell ilyet viselni, mint a térdszalagrend vitézének, de Hamlet atyjának szelleme nincs a rend tagjai közt. Most nyíltak csak föl B ... . K . . . . sze­mei. E magyarázat egészen másként hangzott, mint a tegnap megkérdett fiatal színészé, ki­hez B . . . ” . . . e szavakkal fordult : „Ejnye be csúffá tett kedves öcsém !“ I *ot emlv in. ------tíVb-------­ ----------------------­ Az énektanár egyik főkelléke. Bartalus István, a jeles zenész , kö­zelebb a „Koszorúdban ezt írja : „Nem rég a „Színházi Látcső“, s a „Magyar Sajtó“ (a középidőbeli) polemisálván a nemz. színház énektanítói felett, utóbbi (a „M. S.“) azt állította, hogy miután az énekmester csak énekelni tanult, lehet német is. Ha ez igaz lenne, akkor az egész conservatorium szükségtelen, s minden csak a régi maradna, akkor a nemz. színház ének- és zenekarában mindent inkább hallanánk, mint magyar szót, s a külföld — mint eddig — bő anyaggal szolgálna. De épen az a fő cél, hogy a nemz. színházban magya­rul, s pedig tisztán magyarul énekelje­nek , nem pedig papagáj­ módra. Ha az énekes nem érti éneke nyelvét: művészetének fele el­veszett , s ezenkívül élvezhetlen, nevetséges, bosszantó. De miként fejlődhetik nemzeti ope­ránk , ha az előadó művészek, s az ezeket képző tanárok nem magyarok, vagy legalább nyelvünket nem értik alaposan. Engedjük meg, hogy a tanítvány legyen magyar, s a tanító né­met vagy olasz. Hogy fogja ez a helyes magyar szavalatot tanítni? Vagy tán az énekben ez fö­lösleges ? Ide jutottunk, s még tovább is jutha­tunk , ha a nemz. színház még tizenöt oly évet él, a­milyet már élt; s ha a nemz. színház igaz­gatóságának a lapok (bocsánatot kérek) ava­tatlan újdondászai diktálják az opera szerve­zését.“ Vidéki színészet. II.­Várad, juliusz. Follinus dalszintársulata május 28-án kez­­de itt meg előadásait „Rákóczy Ferencz fog­ságáéval , s ez első előadással azonnal meg­nyeri a közönség részvétét és becsülését.­­ Különösen kiemelendő, hogy a darabok több­nyire igen sok gonddal és praecisióval adatnak. 30-án „Átváltozott macska,“ Operette, Szabó Pepi a címszerepet sok ügyességgel szemé­­lyesité, úgy hogy még azok is meg voltak le­­petve, kik azt Kratzertől látták. 31-én „Átvál­tozott macska“ és „Szamártej,“ az utóbbiban Komáromy mint Pirók nagy tetszést ara­tott. Június 1 jén „Kisértés“, itt először a hi­deg idő miatt kis közönség előtt jött szinte. 3-án „Az emancipált nők“ (Szilárd nők) itt szinte először adatott. 4-én „Férj az ajtó előtt“ operette, és „Köszörületlen gyémánt.“ - án „Elizondói leány,“ operette, és „Színésznő“ vígjáték nagy közönség előtt.­­ Az operett­ben Szabó Pepi, Bokor és Dalnoky tet­széssel működtek, a vígjátékban P­a­l­­­a­y­n­é remekül játszott, 8-án „Dobó Katica“ — vasár­napról elmaradt, de azért szép“ közönség előtt jött szinre. 9-én „Egy a mi népünkből“ a cím­szerepet Bokor mulattatólag adta, 10-én „Nőuralom“ itt először nagy tetszéssel adatott. 11-én „Parlagi Jancsi“ kevés közönségnek ör­vendett. 14-én „Szinházi képtelenségek“ nagy­számú közönség előtt s nagy hatással itt elő­ször adatott. Szabó Pepi, Komáromy, Gy­ulai, Bokor leginkább kitűntek. 15-én „Kunok “ Dalnoky Róza és F­e­k­­­é­r mint vendégek azonnal megnyerék a közönség tet­szését. Dalnoky Rózának igen szép coloratu­­rája s különösen gyönyörű trillája van. F­e­k­­t­é­r szép hanggal bir. Az egész opera nagy praecisióval adatott. Tóthfalusynak szép bary­­ton hangja szinte tetszésben részesült. 16-án P­a­l­­­a­y Ede javára itt először került szinre, „A menekültek.“ A jutalmazandó sok taps és kihívásban részesült. 17-én „Sevillai borbély“ opera, Dalnoky Róza és Fektér különösen tet­szettek. 19 én „Völgy lilioma,“ itt először. A címszerepben Follinusné nagy tetszést aratott. 21- én „Színházi képtelenségek,“ másodszor. 22- én „Lucia“ nagy közönség előtt. Az egész opera egyike lett volna a legélvezhetőbbeknek, ha Tóthfalusy el nem reked, s szerepében nem ingadozik, így azonban csak részben sikerült azt kivívnia, mit egészben kivívandott. 23-án Komáromy jutalmául itt először „Család öröme“ és „Eljegyzés lámpafénynél“ nagy kö­zönség előtt. 24-én „Átváltozott macska“ 3-ot, és „Egy csésze b­ea.“ 25-én „Ernani“ opera, Tóthfalusy ismét rekedt lévén , az opera sokat vesztett hatásából, Dalnoky Róza és Fektér je­lesül énekeltek. 27-én „Egy gyűrű.“ Mátray Mari jutalmául itt először s elég jól adatott. A jutalmazandó Aime szerepét igen kedvesen és sok bensőséggel játszta. 28 án „Vén bakan­csos.“ 29 én „Leány­vásár Debrecenben.“ 30-án „Donna Diana.“ Egy havi működését tekintve a társaság­nak, mindenesetre jó prognoszicont tehetünk. Eddig sem lenne semmi baj , ha néhány szom­batot vagy vasárnapot az eső el nem ver. — Jelenleg a színkör fedélzetén erősen dolgoznak s e hóban bizonyosan födél alá jő. — Ha az eddigi repertoirt tekintjük, többnyire itt még nem adatott uj darabokat látunk szinte jönni — s mint biztos hirt hallottuk, hogy még e hó­ban leérkezend hozzánk a kedves F e 1 e k­y müvészpár, s mint a Bihar Írja e hirre szépeink virágaikat még inkább ápolják. --------GVt/*9-------­ a—­g.— Egy német lap nyilatkozata. Egy német lapban többi közt a nemzeti szinház igazgatóságát érdeklő következő soro­kat olvassuk : A nemzeti szinház jelen inten­dánsa Radnótfáy Sámuel, kir. tanácsos ur ellen mozgásba hozott izgatásokra nézve tudomá­sunkra esett, hogy azon egyének közül, kik az intendáns urnak adott serenade alkalmával el­­lendemonstrátiót akartak előidézni, a törvény­szék egyet nyolc napi fogságra ítélt volna. Re­mélni lehet a megsértett intendáns úr lovagias­ságától, hogy ez ítélet végrehajtását a hatóság­nál megakadályozni igyekszik.­­ Ez alkalom­mal e sorok részrehajlatlan közlője (a nemzeti színház egyik őszinte barátja és látogatója) el nem titkolhatja azon megjegyzését, miszerint a nemzeti színház vezetésére nézve Radnótsáy

Next