Szinházi Látcső, 1863 (1. évfolyam, 1-261. szám)
1863-07-15 / 99. szám
A térdszalagos szellem. Egressy Gábor 184 . . . ben általános körutat tett a hazában, számos vidéki városban vendégszerepelvén, a többi között L.........lelkes közönsége is meghívta a művészt, ahol ép akkor B. . . . K . . . . igazgatása alatti színész társulat működött. Egy estén, a játék folyama alatt a színház öltözőjébe betoppan Egressy G. — Az öröm általános lett mind a közönség, mind pedig a színészek részéről, jobban azonban senki sem örült ennek, mint az igazgató, ki még csak nem rég ezelőtt jött ki Erdélyből Magyarországra, a pesti színpadot, s annak művészeit, következésképen Egressyt sem látta soha, kit látni, s attól tanulni, oly régtől fogva sóvárgva vágyott, s nagy vendégét mély főhajtásokkal fogadta. Egressy, szokása szerint, gyorsan intézkedett ; legelső kérdése volt: miféle darabok vannak betanulva ? s rövid értekezés után, a következő napra „Egy pohár víz“ előadását tűzte ki. Felesleges mondanom, hogy a színház tömve volt. A játék folyama alatt B....................... Egressy játékára merő szem és fül lett, s annak jelmezét mintegy tanulmányozni látszott. Különösen szemébe tűnt neki pedig a Bolinbroucke (Egressy által személyesítve) bal lábára kötött térdszalag. Erre igen kiváncsi lett B.......... . . . . ., hogy miért van az ott ? kérdezni azonban , nehogy tudatlanságát elárulja, senkitől sem akart. Végre mégis elszánta magát, megkérdé, de nem Egressyt, hanem egy fiatal színészt, kihez bizalma volt, s kitől kimerítő tudósítást nyerni remélt. A fiatal színész, hogy e kérdésre kitérőleg s mégis kielégitőleg válaszoljon, miután maga sem tudta ezt megmagyarázni, azt adá válaszul: „hogy Pesten igy szoktak, s igy kell a színpadra öltözködni.“ E szavakat jól megjegyzi magának az igazgató, s valódiságukban nem kétkedett annál is inkább, minthogy a kezdett Pesten járt iskolába, s a nemzeti színháznál egy hónapig gyakornokoskodott. Következő nap estéjén „Hamletiben lépett föl Egressy, mielőtt azonban a függönyt fölhúzták volna, szokása szerint, az összes személyzet fölött szemlét tartott, mindenkinek megmondván észrevételeit s utasításait; a legvégsőnek B .... K ... . maradt, kire, mint igazgatóra csak oldalvást akart pillantást vetni; most azonban önkénytelenül meglepetve állt meg előtte, s éles tekintetét annak bal lábára szegté. B . .. . K . . . ., ki Hamlet atyjának szellemét személyesité, s igy nem csak jelmeze, de arca is hófehér lévén, Egressy G. tüzes tekintetétől egyszerre pirulni s izzadni kezdett. „Hát mire való ez ?“ kérdé Egressy B . . . K . . . ., a bal lábára kötött térdszalagra mutatván. B . . .. K . . . . az általa tegnap kerdett fiatal szinész szavait szóról szóra ismételvén, mondá: „hiszen Pesten igy szoktak s igy kell öltözködni, hozzá tévén „azután, tegnap Egressy úr is ilyet kötött föl.“ „Igen“ válaszolta Egressy, az „Egy pohár vízben“. Bolinbrouckenak elkerülhetően kell ilyet viselni, mint a térdszalagrend vitézének, de Hamlet atyjának szelleme nincs a rend tagjai közt. Most nyíltak csak föl B ... . K . . . . szemei. E magyarázat egészen másként hangzott, mint a tegnap megkérdett fiatal színészé, kihez B . . . ” . . . e szavakkal fordult : „Ejnye be csúffá tett kedves öcsém !“ I *ot emlv in. ------tíVb------- ---------------------- Az énektanár egyik főkelléke. Bartalus István, a jeles zenész , közelebb a „Koszorúdban ezt írja : „Nem rég a „Színházi Látcső“, s a „Magyar Sajtó“ (a középidőbeli) polemisálván a nemz. színház énektanítói felett, utóbbi (a „M. S.“) azt állította, hogy miután az énekmester csak énekelni tanult, lehet német is. Ha ez igaz lenne, akkor az egész conservatorium szükségtelen, s minden csak a régi maradna, akkor a nemz. színház ének- és zenekarában mindent inkább hallanánk, mint magyar szót, s a külföld — mint eddig — bő anyaggal szolgálna. De épen az a fő cél, hogy a nemz. színházban magyarul, s pedig tisztán magyarul énekeljenek , nem pedig papagáj módra. Ha az énekes nem érti éneke nyelvét: művészetének fele elveszett , s ezenkívül élvezhetlen, nevetséges, bosszantó. De miként fejlődhetik nemzeti operánk , ha az előadó művészek, s az ezeket képző tanárok nem magyarok, vagy legalább nyelvünket nem értik alaposan. Engedjük meg, hogy a tanítvány legyen magyar, s a tanító német vagy olasz. Hogy fogja ez a helyes magyar szavalatot tanítni? Vagy tán az énekben ez fölösleges ? Ide jutottunk, s még tovább is juthatunk , ha a nemz. színház még tizenöt oly évet él, amilyet már élt; s ha a nemz. színház igazgatóságának a lapok (bocsánatot kérek) avatatlan újdondászai diktálják az opera szervezését.“ Vidéki színészet. II.Várad, juliusz. Follinus dalszintársulata május 28-án kezde itt meg előadásait „Rákóczy Ferencz fogságáéval , s ez első előadással azonnal megnyeri a közönség részvétét és becsülését. Különösen kiemelendő, hogy a darabok többnyire igen sok gonddal és praecisióval adatnak. 30-án „Átváltozott macska,“ Operette, Szabó Pepi a címszerepet sok ügyességgel személyesité, úgy hogy még azok is meg voltak lepetve, kik azt Kratzertől látták. 31-én „Átváltozott macska“ és „Szamártej,“ az utóbbiban Komáromy mint Pirók nagy tetszést aratott. Június 1 jén „Kisértés“, itt először a hideg idő miatt kis közönség előtt jött szinte. 3-án „Az emancipált nők“ (Szilárd nők) itt szinte először adatott. 4-én „Férj az ajtó előtt“ operette, és „Köszörületlen gyémánt.“ - án „Elizondói leány,“ operette, és „Színésznő“ vígjáték nagy közönség előtt. Az operettben Szabó Pepi, Bokor és Dalnoky tetszéssel működtek, a vígjátékban Palayné remekül játszott, 8-án „Dobó Katica“ — vasárnapról elmaradt, de azért szép“ közönség előtt jött szinre. 9-én „Egy a mi népünkből“ a címszerepet Bokor mulattatólag adta, 10-én „Nőuralom“ itt először nagy tetszéssel adatott. 11-én „Parlagi Jancsi“ kevés közönségnek örvendett. 14-én „Szinházi képtelenségek“ nagyszámú közönség előtt s nagy hatással itt először adatott. Szabó Pepi, Komáromy, Gyulai, Bokor leginkább kitűntek. 15-én „Kunok “ Dalnoky Róza és Fekér mint vendégek azonnal megnyerék a közönség tetszését. Dalnoky Rózának igen szép coloraturája s különösen gyönyörű trillája van. Fektér szép hanggal bir. Az egész opera nagy praecisióval adatott. Tóthfalusynak szép baryton hangja szinte tetszésben részesült. 16-án Palay Ede javára itt először került szinre, „A menekültek.“ A jutalmazandó sok taps és kihívásban részesült. 17-én „Sevillai borbély“ opera, Dalnoky Róza és Fektér különösen tetszettek. 19 én „Völgy lilioma,“ itt először. A címszerepben Follinusné nagy tetszést aratott. 21- én „Színházi képtelenségek,“ másodszor. 22- én „Lucia“ nagy közönség előtt. Az egész opera egyike lett volna a legélvezhetőbbeknek, ha Tóthfalusy el nem reked, s szerepében nem ingadozik, így azonban csak részben sikerült azt kivívnia, mit egészben kivívandott. 23-án Komáromy jutalmául itt először „Család öröme“ és „Eljegyzés lámpafénynél“ nagy közönség előtt. 24-én „Átváltozott macska“ 3-ot, és „Egy csésze bea.“ 25-én „Ernani“ opera, Tóthfalusy ismét rekedt lévén , az opera sokat vesztett hatásából, Dalnoky Róza és Fektér jelesül énekeltek. 27-én „Egy gyűrű.“ Mátray Mari jutalmául itt először s elég jól adatott. A jutalmazandó Aime szerepét igen kedvesen és sok bensőséggel játszta. 28 án „Vén bakancsos.“ 29 én „Leányvásár Debrecenben.“ 30-án „Donna Diana.“ Egy havi működését tekintve a társaságnak, mindenesetre jó prognoszicont tehetünk. Eddig sem lenne semmi baj , ha néhány szombatot vagy vasárnapot az eső el nem ver. — Jelenleg a színkör fedélzetén erősen dolgoznak s e hóban bizonyosan födél alá jő. — Ha az eddigi repertoirt tekintjük, többnyire itt még nem adatott uj darabokat látunk szinte jönni — s mint biztos hirt hallottuk, hogy még e hóban leérkezend hozzánk a kedves F e 1 e ky müvészpár, s mint a Bihar Írja e hirre szépeink virágaikat még inkább ápolják. --------GVt/*9------- a—g.— Egy német lap nyilatkozata. Egy német lapban többi közt a nemzeti szinház igazgatóságát érdeklő következő sorokat olvassuk : A nemzeti szinház jelen intendánsa Radnótfáy Sámuel, kir. tanácsos ur ellen mozgásba hozott izgatásokra nézve tudomásunkra esett, hogy azon egyének közül, kik az intendáns urnak adott serenade alkalmával ellendemonstrátiót akartak előidézni, a törvényszék egyet nyolc napi fogságra ítélt volna. Remélni lehet a megsértett intendáns úr lovagiasságától, hogy ez ítélet végrehajtását a hatóságnál megakadályozni igyekszik. Ez alkalommal e sorok részrehajlatlan közlője (a nemzeti színház egyik őszinte barátja és látogatója) el nem titkolhatja azon megjegyzését, miszerint a nemzeti színház vezetésére nézve Radnótsáy