Látcső, 1864 (1. évfolyam, 1-91. szám)
1864-08-01 / 62. szám
Augusztus 1-én 1864. Látcső 62-di ksz. 1-ső évfolyam. A „Látcső“re előfizethetni: a kiadóhivatalban (Pest, egyetem-utcza 4. szám) és pedig : félévre (julius —decemberig) a kiadó-hivatalból elvitetve: 5 ft.; házhoz hordással: 6 ft.; postán: 7 ft. — Évnegyedre (jul.— sept.) a kiadó-hiv. elvitetve : 7 ft. 50 kr.; házhoz hordással : 3 ft.; postán : 3 ft. 50 kr. — A vidéki előfizetési összegek bérmentve intézendők a „Látcső“ kiadó hivatalához. képek tökéletesen visszatükrözik mintájuk egyéniségét, nincs azokon semmi közönséges, semmi keresett, semmi erőtetett. A színezés öszhangzó, a rajz hibátlan, minden akadémikusi pretenzió és szárazság nélkül. M. K. arczképe, kit nem ismerek, okvetetlen el van találva; Bressant kisaszszonyé pedig, kit egyszer láttam, a megszólalásig hű. A tartás elegancziája és nemessége, élénk s szellemdús arczkifejezésének különös bája szerencsésen vissza van tükrözve, mellékvonásai a jó ízlés amaz egyszerűségével készitvék, mely oly kellemesen hat a szemlélőre. Horowitz még csak most lépett fel Francziaországban, de nem kétkedem, hogy otthonossá válik itt. Ritkák az oly művészek, kik jól tudnak festeni női alakokat, és Horowitz bebizonyítá Bressant kisassony arczképével, hogy ő bir e ritka talentummal, melyet nem lehet eltanulni. Horowitz kassai születésű, s tanulmányait Pesten és Bécsben végezte. Először Varsóban ébresztett általános figyelmet. □ Rossini szobrának leleplezése Pesaroban, Rossini születése helyén, júl. 21-kén ment végbe nagy ünnepélylyel. E szobor márványból van, s Salamanca bankár ajándékozta azt a városnak. Az ünnepélyen a zenész világ képviselői minden tájról számosan voltak jelen, hogy hódolatukat bemutassák a halhatatlan maestro iránt. □ Óriási hangversenyek: Benedikt ez évben is megtarta Londonban rendes óriási hangversenyét, melyben 48 zenedarabot adtak elő. Arditi is adott , a Her Majestyben zenészeti „reggélyt,“ mely oly soká tartott, hogy a hallgagatóknak el sem kellett helyeiket hagyniok, hogy az esteli operai előadást is végiggyönyörködhessék. Az opera is el szokott néha tartani éjfél utánig, tehát kicsi híjával, élvezhettek egy reggeltől a másikig. □ Rogerből, az egykor világhírű tenoristából, baritonista lett, azaz a felső hangokat már nem bírván, most Teli Vilmosban, Arnold helyett Telit énekli. Néma párbeszéd. Beszélyke. Nyílt ablaknál, melyben hónapos rózsák és rezedák virulnak, egy nő könyököl, nem rózsás tavasz korú ugyan már, de még mindig szép. Körülbelöl 36 éves lesz. Komoran tekint a távolba. Nyugtalanul bolyong tekintete, melyet sem az édes est, sem a kert tavaszi pompája nem bir magához vonzani. Sötét gondolatok forrnak keblében. Leányára boszúsággal tekint; a szép szőke, 17 éves, bájos gyermek himző ráma mellett ül. Anyja beszél. De szavai nem hallhatók, mélyen a szívben rejteznek e szavak : „Óh szerencsétlen nap, melyen szültem őt, ki most legnagyobb ellenségem! Örömmel látnám elhervadni bájaimat, csak ö ne volna azok örököse! Mint utálom a napsugárt, mely az ő szőke fürteivel játszik, s uj kellemmel ömleszti el őt! . . . De miért? Hisz ő sokkal jobb s szelidebb, hogy sem oly őrült-gonosz gondolatokat forralna. És ama férfi alig ismeri őt, ritkán látja, sohasem beszél vele. Csupán magamat rémítem azon gondolattal, hogy leányom elrabolhatná szerencsémet.“ „Atyját korán elveszté. Magánosan s komoran folynak napjai; csak sötét oldaláról ismeri az életet. Most készülök számára egyengetni az utat, melyen át az élet örömeit megismerje és élvezze, hogy gyermeki vidám kedélye viszszatérjen és ne epeszsze magát.“ * * * A 17 éves lányka ajkain keserű mosoly vonul el, válaszul édesanyja kemény bár nem hallott szavaira. Daczosan csóválja szőke fürtös fejét, s így beszél szavak nélkül anyjához : „Igen, én fiatal vagyok — nagyon fiatal. De komolyabb, mint más fiatal lányok. Én nem ijedek vissza ama férfi hite és komoly méltósága előtt; némán hallgatom az ő édes szavait, s megbűvölt és túlboldog vagyok, ha szelíd szeme olykor rám pillant. Magamhoz hasonlóval keljek-e egybe? Olyannal, ki maga is és oly tapasztalatlan az életben, mint én? Anyám azt hiszi, hogy hiú örömek és múló gyönyörökkel elfojthatja jobb érzésemet, s szívemet elidegenítheti tőle. De az nem fog neki sikerülni, soha, soha!“ * * * Mindig feketébben tornyosulnak a felhők az anya lelkében, és mindig komorabb lesz kedélye. De tartózkodik egy szót is kiejteni, mert jól tudja, hogy e szavak nem az édes anya, hanem az irigy vetélytársnő szavai lennének. „Mi vagyok én, ha az ő szerelmét elvesztem ? A szerencse végső sugara tűnnék el előlem, sötét éjben hagyva engemet — de leányom! Övé a jövő, s azt oly széppé és bájossá teszem rá nézve, amint csak lehet. Neki még van ideje élni és szeretni, de nekem nincs. Ő alig kóstolta még az élet édességét, míg én nekem sietnem kell, ha éhen nem akarok felállani az élet asztalától . . . Gondoltam-e ezt, midőn még csecsemőkarjait nyakam körül foná? Ezért örvendtem-e első dadogásainak ? Ezért virasztok egész éjeket ágya mellett? Óh, iszonyú kivánat, hogy egyetlen gyermekem vajha soha sem született volna! . . . Pedig ő oly szelid és kedves! ... Az én szívem van elromolva, megkeményedve, minden anyai érzelemtől kifosztva! Óh, minő nyomorult, hitvány teremtés vagyok én!“ * # * Mintegy megbűvölve ül a leányka régi helyén. Érzi-e ő a mély üreget, mely közte és anyja közt tátong ? . . . ,,Óh, anyám,— igy beszél magában — ne szeresd őt! hagyd nekem az ő szerelmét! Nem teljesedett-e be a te leánykori álmod és oly fényesen, mint álmodtad ? És most sötét éjként állsz életem első fénysugara elé ? Te is az voltál egykor, ami én most; szerettél és viszont szerettettél. Hányszor beszéltél nekem atyám szerelméről, s hogy mennyire csak ő benne éltél te, akkor örök hűségről szóltál, mely esküjét sohasem szegi meg. Anyám, kedves anyám ! Miért nem hagytál inkább meghalnom bölcsömben, hogy most ott künn fekülném testvéreimmel? ... De mért is ne halhatnék én meg? Ezen kegyetlen harczot csak a halál végezheti be! Jóságos isten, vedd magadhoz tévelygő gyermekedet, adj nyugtát a küzdő léleknek. Az égből talán majd bocsánattal tekinthetnék le rá, rá, az ő nejére !is * * ... E csendes ima mintegy villany szikra hatott az anyai szivre. A hiú büszkeség megtört abban, s szégyen és bűnbánat szállthelyébe ; szenvedélye furdalni kezdte. Néma szavai ezúttal fájdalmasak, de határozottak. „Kedves gyermekem! Ő jön! ... Ne pirulj azért. . . hogy titkodat kitaláltam . . . Legjobb lesz, ha elmegyek, és magatokra hagylak benneteket!“ * * * A férfi léptek mindig közelebb hallatszanak. Az anya reszketve, felkelüléséből, s fájdalmas pillantást vetve leányára, kimegy az ajtón. * * * Az anyai szív és az árnyai szeretet győzött a szenvedély démona felett. A néma párbeszéd bevégződött — skezdődött most a sokkal édesebb, az élőbeszéd — a két szerelmes között. Bécsi dolguk. ** Egyházi temetés megtagadása. Egy bécsi technicus tanuló, közszeretetű műveit ifjú, a napokban meghalt a wiedeni kórházban , s mivel halála előtt nem akarta elfogadni az utolsó kenetet a lelkésztől, nem hivén magát veszélyes betegnek, a lelkészek viszont megtagadták tőle az egyházi temetést s még a temetőben sem akarnak helyet adni neki. A dolog Bécsben nagy föltünést okoz. ** Két angol ló 6300 ftért. A bécsi „Sportéban olvassuk, hogy a londoni lókiállításból két ló vétetett meg ő felsége számára 630 font sterlingért. ** Bismark a közerkölcsiség őre. Baden- Badenből írják egy franczia lapnak, hogy a városnak az idén igen komoly külseje van. A rendőrség minden férjtelen nőnek megtiltotta az ott tartózkodást. A város ez intézkedést Bismarknak köszöni, ki tavaly ott létében sokszor emelt panaszt a demi-monde hölgyeinek sokasága és fényűzése ellen. E panasz fülébe ment a badeni követek kamrájának s ezért lépett életbe a fent emlitett szigorú intézkedés, mely alól csak a lóversenyek idején van kivétel. ** IIj terv, a bécsi marcziusi emlékhez-A bécsi községtanácshoz egy név nélküli terv érkezett be a márcziusi elesettek sírjára állítandó emlékre. Ez, miután a felirat meg van tiltva, maga az emlék által akarja az év és napszámot kifejtetni és pedig ilyen formán. Az egész emlék vasból lenne, az alját képezné egy 1000 fontos golyó, melyre 8 darab 100 fontos, és 48 kisebb golyó lenne helyezve (1848.) E fölött lenne 3 hold (harmadik hónap) és 13 csillag (tizenharmadik nap.) ** Elhárított veszély. Bécsben egy kis gyermek felvigyázat nélkül maradt s leesett egy dézsába, melyben a disznók eledele volt. A falánk állatok mohón kaptak a ritka eledel után; szerencsére, a gyermek sikoltására oda futott valaki s megmenté a szegény kis ártatlant a borzasztó haláltól. Mindazáltal ez eset nyoma tán egész életében látszani fog arczán, melyet az éhes állatok eléktelenítettek. ** Javíthatta a tolvaj. Lembergben egy napszámost ítéltek tolvajságért hat évi fogságra, ki még csak januárban szabadult ki a börtönből, hol egyhuzamban öt évet töltött. A derék tolvaj 64 éves, polgári és katonai törvényszékileg 21- szer volt tolvajságért büntetve, s kapott összesen 700 botütést és 18,000 vesszőcsapást. Felelős szerkesztő: Bródy Zsigmond. Külföldi hírek. — Részegesek lapja. Csak ez kellett még. Amerikában már oly lap is jelenik meg, mely egyenesen a mérsékletességi egyletek ellen van irányozva, ezen czim alatt : ,,Az alkohol, közlöny a szomjúság, szesz és más magasabb eszmék érdekében.“ Ezen lapnak roppant kelete van a kocsmákban. — Ájtatos kifakadás. Furcsa eset történt minap Ausseeban. Egy földmives a tartós eső előtt behordott egy kis szénát a szárazra, de a többi ott kannázott sok ideig. Ekkor „haragjának nagyvoltában felindulván“ fogta a mi emberünk magát, vagyis a megmentett száraz szénáját, s azt is kivitte a többihez a rétre, mely vízben állt, mondván : „Ha a többit a jó Isten magának vette, hadd legyen már ez is az övé.“