Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái, 10. kötet
P - Petneházi János - Petőcz László - Petőcz Mihály - Petőfi István
921 Petneházi—Petőfi Petneházi János P. C. Budapesten. — Munkái: 1. Az egységes osztrák-magyar közös hadsereg a dualisztikus Monarchiában. Bpest, 1886. (Petneházy junior). — 2. A közös hadseregben a magyar hadsereg. Felszólamlás gróf Andrássy Gyula úr ő exc.-nak a véderő törvényéről tartott beszédére. U. ott, 1889. (Petneházi János P. D. A munka végén : «A Beusznak benyújtott emlékiratomról írásbeli tudósítást küldtem Trefort Ágostonnak s később Horváth Boldizsárnak is, mely utóbbinak válasza most is kezeim közt van. Pulszky Ferencznek egykor élő szóval adtam elő a dolgot... A két munka szerzőjének neve valószínűleg álnév). M. Könyvészet 1886., 1889. Petőcz László, m. kir. gazdasági intéző. Meghalt 1902. Aradon. — Szerkesztette a közigazgatást 1883-ban. Vasárnapi Újság 1902. 40. SZ. Petőcz Mihály, orvosdoktor, Nyitramegye főorvosa Bajmóczon. — Orvosi czikket írt az Aehrenlesebe (Pozsony, 1835.). — Munkái: 1. Über die Schädlichkeit des Kaffeetrinkens. Wien, 1817. — 2. Neue Methode die Wechselfieber ohne China-Rinde sicher und leicht zu heilen. Pressburg, 1819. — 3. Neue Theorie der Heilkunde. U. ott, 1819. — 4. Die Welt aus Seelen. Pest, 1833. — 5. Ansicht des Lebens. Ofen, 1834. — 6. Hieroglyphen und Sanskrit-Worte in der magyarischen, deutschen, lateinischen Sprache. U. ott, 1834. — 7. Ansicht der Welt. Ein Versuch die höchste Aufgabe der Philosophie zu lösen. Leipzig, 1838. — 8. Régi magyar szavak, találta . . . Pozsony, 1840. — 9. Das unmoralische der Todesstrafe. Nachtrag zu dessen «Ansicht der Welt». Leipzig, 1841. Bugát és Flór, Magyarországi Orvosrend Névsora 1840-re. Pest, 56.1. — Szinnyei Könyvészete. — Petrik, Bibliogr. Petőfi István, gazdatiszt, Petrovics István mészárosmester és Hrúz Mária fia, Petőfi Sándor testvéröcscse, szül. 1825-ben Kis-Kőrösön (Pestm.); gyermekéveiben atyja mesterségére adta magát, mészáros lett; a szabadságharczban mint honvéd küzdött és a kapitányságig vitte. Bátyjával anyjuk temetésén találkozott utoljára. Az osztrákok katonának sorozták be s 1850-ben Schleswig-Holsteinba küldték; de egy év múlva szabadságolták, ekkor Péterváradra ment mesterséget folytatni. 1852 nyarán Pesten, hol bevásárlások végett Horvát Árpádnál (sógornéja második férjénél) időzött, Pataky emigráns ügynöknek kézrekerített névjegyzéke alapján (ki összeírta Schleswig-Holsteinban azon magyar ifjakat, kikre katonalázadás alkalmával számítani lehetett) elfogták és a theresienstadti fogházba hurczolták, hol három évet töltött. Kiszabadulta után egy évig Horvát Árpádnál lakott és nevelősködött, azután Geiszt Gáspár csákói (Békésm.) pusztájára ment gazdatisztnek, hol haláláig buzgón és kitűnő eredménynyel működött, példás becsületességével is megnyervén a család és a környék urainak szeretetét. A 60-as években megnősült, de e házasság nem volt boldog és három hét múlva elvált. Szívszélütésben halt el 1880. ápr. 30. Csákón. Vele nem halt ki a Petőfi család, mert atyjának volt egy fivére, ennek Károly fia 1880. még élt. Petőfi Sándornak, őrizetére bízott, kéziratait a m. n. múzeumnak hagyta. — Üres óráiban ő is verselt és nem egy költeménye jelent meg a Vasárnapi Újságban (1857—58.), a Hölgyfutárban (1858—60.), hátrahagyott költeményei a P. Hirlapban (1880. 121. sz.); a Koszorúban (III. 1880. öt dr.); «Búcsúm 1858» az Alföldi Képes Újságban (1887. 22. sz.); czikke a Honban (1879. 211. sz. Petőfi Sándor arczképének kérdése). — Kézirata: Költeményfüzet 116 lap és külön 3 költemény (a m. n. múzeum birtokában). Vasárnapi Újság 1880. 19. Sz. arczk., 1898. 13. SZ. (Sipos Soma). — 1880 : Békésmegyei