Szivárvány, 1947 (2. évfolyam, 27-52. szám)

1947-07-05 / 27. szám

ÍRTA BÓKA LÁSZLÓ A vígjátékíróknak, humoreszkszerzőknek kedvenc figurája az a két ember, ki együtt indul útnak, egyfelé is mennek, de ezt nem tudják egymásról s minden útkereszteződésnél elbúcsúznak, melegen kezet ráznak, aztán majd fellökik egy­mást, mert minduntalan kisül, hogy közös a céljuk. Velem is valami ilyesféle dolog történt. A Magyar Kommunista Párt meghívott egy színházi ankétre az Operaházba. Az ő álláspontjukat Major Tamás, Révai József, Hont Ferenc expo­nálta s ugyancsak nekiveselkedtem a figyelemnek, mert mind a két fülemnek volt dolga: engem ugyanis részint színházi ügyekkel foglalkozó államtitkárként, részint mint szociáldemokratát hívtak meg, egyszerre kellett ébernek lennem az állam és a szociáldemokrata párt nevében. Kisült, hogy a­ Magyar Kommunista Párt a színház kérdéseinek rendezésére kidolgozott egy hároméves tervet. Lás­suk csak ezt a tervet! — gőgösködött bennem az állami hivatalnok, zsebemben ugyanis ott lapult az a hároméves színházi terv, melyet a minisztérium szakemberei hónapok alatt dolgoztak ki. Elő azzal a tervvel, munkástestvérek! — mosolyog­tam befelé, mert bal belső zsebemben ott lapult — éppen a szívem felett, — az a hároméves színházi terv, amit a szociáldemokrata párt készített a magyar mun­kásság számára. El sem kell mondanom azt, hogy mi történt, olvashatták az új­ságokban : kisült, hogy a két munkáspárt, sőt a reakciós hírben álló kultusz­minisztérium majdnem azonos tervet dolgozott ki, külön-külön, egymás mun­kájáról mit sem tudva. Nem volt miről vitatkoznunk. Egyfelé mentünk mind­hárman. Ezúttal azonban nem komikus volt ez az egy úton járás, hanem tanú­­ságos. Tanúságos először is atekintetben, hogy akik igazán jó, becsületes, minden magyar dolgozónak egyaránt megfelelő megoldást keresnek, azok összebeszélés nélkül is egy úton járnak, függetlenségük feladása nélkül. Kiviláglott, hogy a magyar színházi világ sebei olyan véres buzgással kiáltanak az égre, hogy nem lehet vita afelett, hogyan kell s hol kell a gyógyításhoz látni. S végül kisült az is, hogy kár azon vitázni, hogy kié a hároméves terv, mert kisült, hogy minden becsületes magyar dolgozónak lapul egy terv a zsebében, nagyjából azonos a másikéval. Versengjünk inkább azon, ki mennyi munkával járul ahhoz, hogy a közös terv mielőbb megvalósuljon. • Szviridov altábornagy, a SzEB elnöke és Dinnyés Lajos miniszterelnök a debre­ceni arató­ünnepségen (Foco—MAFIRT—Világ) A Kunfi-gárda összvezetőségi ülésén Szakasits Árpád nagyhatású beszéde után Justus Pál nemzetgyűlési képviselő beszélt (Forrás—Rózsa felv.) Károlyi Mihály, a második magyar köz­társaság elnöke, aki rövidesen a párisi magyar követ lesz, hazaérkezett londoni útjáról (Forrás—Nádor felv.) 1947. JULIUS L. MEGJELENIK MINDEN SZOMBATON Felelős szerkesztő: KÉTHLY ANNA ♦ Szerkesztő: SZIRMAI REZSŐ ElMnsta »a: 1/4 m­e ll Irt. BUl. komi. 1/4 »»re n Irt. Ur Un 150 fa­­rm um wi­t.SO Irt .

Next