Szocialista Művészetért, 1963 (6. évfolyam, 1-12. szám)
1963-01-01 / 1. szám
VI. évfolyam I. szám 1963. január A MŰVÉSZETI SZAKSZERVEZETEK SZÖVETSÉGE ELNÖKSÉGÉNEK LAPJA Az Elnöki Tanács Kodály Zoltán, háromszoros Kossuth-díjas kiváló művész zeneszerzőnek 80. születésnapja alkalmából a Magyar Népköztársaság Érdemrendje kitüntetést adományozta. A kitüntetés átadása után Kodály Zoltán, Kádár János, Sárai Tibor, Szabó Ferenc, Szirmai István és Dobi István Wicki Bernhard, nyugatnémet filmrendező, akinek „Malachiás csodája” c. filmjét most játsszák hazánkban, a filmművész klubban találkozott a magyar filmművészet képviselőivel A Guineai Africana Táncegyüttes nagy sikerrel vendégszerepelt a Fővárosi Nagycirkuszban A leningrádi Kirov opera- és balettszínház: bemutatta Igor Bielszkij új koreográfiáját, melyet D. Sosztakovics leningrádi szimfóniájára szerzett. Alul: Hirojuk Iwaki, japán karmester a Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát vezényelte Ötödik kongresszusunk előtt — küldöttek nyilatkoznak — VISELT KATALIN zongoraművész, a Budapesti Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola zongora tanszak vezetője, szb-titkár. Zongoraművész vagyok, pedagógus vagyok és szb-elnök is vagyok, de ezeket soha nem tudom egymástól elválasztani, minden munkámban mindhárom feladatköröm benne él. Most a kongresszus előtt elmondhatjuk alapszervezetünkről, hogy szinte minden tömegszervezet munkáját összegezi, s a végső célt, a nevelőmunkánkat segíti. Hogy az egész tagság óhaját összegezzem, azt kell mondanom: oktató-nevelő munkánk méltóbb megbecsülését érezzük a legégetőbbnek. A szakiskolai tanárok, akik a szakképzés mellett pedagógusneveléssel is foglalkoznak, nem érzik intézményük helyzetét tisztázottnak. A zeneművészeti szakiskolák pedagógusai abban a felemás helyzetben vannak, hogy az általuk frissen képesített növendékek mint zenetanárok nem egyszer magasabb bérezésben kezdik meg pályafutásukat, mint ők. S ha nem is annyira az anyagi dotáció, legalább oly mértékben munkájuk, művészi és pedagógiai tevékenységük elismerése, a több szabadidővel rendelkezés hiányát érzik. A Zenepedagógus Szakosztály ebben a kérdésben állást foglalt, s gondoljuk, az V. kongresszus a szakiskolai művészpedagógusok társadalmi megbecsülésében további előrehaladást jelent A VIII pártkongresszus híven kifejezte azt a bizalmat, mely egyrészt az emberek iránt tapasztalható, másrészt ami az emberekben él a párt egész politikája iránt. Ezt a bizalmat a mi szakszervezeti alapszervezetünk is tapasztalja; új, meg új erők, ötletek, tervek születnek, jelentkeznek. Bízvást remélem, hogy az V. kongresszus a magyar zenepedagógusok oktató-nevelő munkájának segítésében, társadalmi megbecsülésében újabb támogatást fog jelenteni. S ez erősíti az alapszervezetünkben folyó szakszervezeti tevékenységünket is.. CSÁSZÁR FERENC, a Vas megyei Moziüzemi Vállalat szb-titkára. A Magyar Szocialista Munkáspárt VIII. kongreszszusa után igen nagy érdeklődéssel tekintek a Művészeti Szakszervezetek Szövetsége V. kongresszusa elé. A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége az elmúlt két évben sokat tett az ideológiai és nevelőmunka, a szakmai képzettség emelése, az alapszervezetek önállósága biztosítása érdekében. A központi irányítás és ellenőrzés lényeges javulása következtében az egész szakszervezeti munka, elsősorban az alapszervezetek munkája közelebb került az élethez, a vállalat, intézmény fő célkitűzéseinek segítéséhez. Ezt saját alapszervezetünk munkájában is tapasztaltuk. Az V. kongresszustól mi, a moziszakma dolgozói elsősorban azt, várjuk, hogy a Vil. pártkongresszus szellemében őszintén, önkritikusan és kritikusan tárgyalja a szakszervezeti élet problémáit, megerősíti a Művészeti Szakszervezetek Szövetségének és alapszervezeteinek eddigi munkáját, megjelöli azokat a feladatokat, amelyeket a művészeti szakszervezeti mozgalomnak az elkövetkezendő években meg kell oldani. Mindazok, akik a filmforgalmazás területén munkálkodunk, a kongresszustól, a művészeti élet képviselőitől és elsősorban a filmalkotóktól az eddigieknél jobb, hitelesebb, a szocialista építésünk sokrétű és bonyolult problémáit gazdagabban, a tömegek számára elfogadhatóbb módon ábrázoló filmalkotásokat várunk. Reméljük ehhez segítséget ad filmalkotóinknak a kongresszus munkája. A kongresszustól választ várunk az egész filmgyártás és filmforgalmazás távlati terveinek és perspektíváinak megjelölésével kapcsolatosan, s elsősorban arra vonatkozóan, hogy milyen elvi és gyakorlati úton, milyen szervezeti felépítésben képzelhető el a mozihálózat jövője. A filmforgalmazásnak, az egész filmforgalmazási hálózatnak sokkal gyakorlatiasabbá kell válnia, és következetesebben kell szolgálnia az ismeretterjesztést, az iskolai oktatást, a világnézeti és esztétikai nevelést, az egész kulturális nevelőmunkát. A filmművészetet a korszerű népművelés, a szocialista műveltség megszervezésének szolgálatába kell állítani, s reméljük ehhez a kongresszus megfelelő elvi és gyakorlati útmutatást ad számunkra. A moziszakma dolgozói a megyei moziüzemek központi dolgozói és a filmszínházak vezetői, gépészei a régóta húzódó és megoldatlan, szakmai továbbképzés kérdéseiben várnak választ a kongresszustól. Reméljük, hogy sikerül olyan központilag irányított szakmai továbbképzési hálózatot létrehozni, amely biztosítja, hogy a megnövekedett feladatoknak a filmforgalmazás területén eleget tudjunk tenni Mi, vasi küldöttek és mozidolgozók várakozással készülünk a kongresszusra, amelytől nemcsak várunk, hanem javaslatainkkal, eddigi munkánk tapasztalatainak átadásával segíteni is szeretnénk munkáját. RITTKAI OTTÓ, a Miskolci Nemzeti Színház igazgatója: Nagy várakozással tekintek az V. kongresszus munkája elé. Mindenekelőtt azt várom, hogy a szakszervezeti „parlament” a vidéki színházak, a vidéki színészek problémáit tárgyalva, okos javaslatokkal, tervekkel fogja orvosolni százféle gondunkat, bajunkat. A miskolci színház alapszervezetének munkája a IV. kongresszus óta igen sok vonatkozásban előrelépést mutat. Megerősödött a bizalmi hálózat, ezáltal közelebb került az stb is az emberekhez, a napi apró gondokhoz, hatékonyabban tud működni a „mindent az emberért” elv megvalósításában. A színház 97%'/1,a szakszervezeti tag. A politikai felvilágosító munka ma jobban megy, mint a megelőző években, és ennek gyümölcsei: tisztább eszmeiségű, elmélyültebb előadásaink, tagjaink öntudatának növekedése, a színház és közönség újfajta, elvtársibb kapcsolatai. Javult az szb és igazgatóság munkastílusa, s ezen keresztül a vezetés demokratizmusa kezd igen örvendetes és a párt politikájának megfelelő jelleget kapni. A továbbfejlődést és az V. kongresszus problémáit mi abban szeretnénk segíteni, hogy felvetjük a színházi munkások szakosítása útjának tovább szélesítését, segítséget kérünk a vidéki színészek lakásviszonyainak megoldásában (Miskolcon még nincs szí (Folytatás a 3. oldalon. ÁRA 1 FORINT