Szocialista Művészetért, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1964-02-01 / 2. szám
— „MŰVÉSZEK A SPANYOL NÉPÉRT’’ címmel nagyszabású ünnepi hangversenyt rendeznek a magyar művészek a „Szolidaritási akció a spanyol népért” mozgalom támogatására. A február 10-én, hétfőn este 7 órakor az Erkel Színházban megrendezendő díszhangversenyen a következő művészek működnek közre: Bartha Alfonz, Dene József, Gyurkovics Mária, Kossuth-díjas kiváló művész, Jámbor László Kossuth-díjas, érdemes művész, László Margit, Melis György Kossuth-díjas, érdemes művész, Simándy József Kossuth-díjas, érdemes művész, Szilvássy Margit, Szabó Csilla, Szőnyi Olga. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát Kerekes János, az Operaház karnagya vezényli. Műsorközlő: Verebes Károly. A műsoron Beethoven, Liszt, Mozart, Rossini, Bizet, Verdi művek. — TANÍTÁSI „SZABADSÁG” A SPANYOL EGYETEMEKEN. 1963. november második felében a madridi egyetem jogi karán előadássorozatot tartottak „Irodalom és társadalom” címmel. Az előadásokat Antonio Ferres, Garcia Hortelano és Caballero Ronald tartották. Az utolsó előadást november 22-re hirdették és Lopez Salinas írónak kellett volna megtartania. Amikor Salinas az egyetemre érkezett, a dékán magához kérette, s a következőket mondotta neki: „Jobban tenné, ha eltekintene az előadás megtartásától, ugyanis a diákok nagyon izgatottak." Salinas kijelentette: Azért jött, hogy megtartsa az előadását. Meg is tartaná, de az intézkedés joga a dékáné, ő nem akar az egyetem ügyeibe beleavatkozni. Kísérletet tettek ismételten, hogy az előadó maga jelentse be, hogy visszalép az előadás megtartásától. Végül is a dékán úgy határozott, hogy a bejelentést az egyetemi szakszervezet képviselője tegye meg. Ez belépett a túlzsúfolt terembe és kijelentette: „A dékán intézkedésére és az előadó beleegyezésével az előadás elmarad.” Ekkor Lopez Salinas szót kért: ,,Magyarázatot kívánok adni, meg akarom világítani a dolgokat. Az előadás a dékán intézkedésére marad el. Én ebbe nem egyeztem bele. Mi több, én az előadást a magam részéről hajlandó vagyok itt azonnal megtartani. E szavak nyomán nagy felzúdulás keletkezett. A diákok sokáig a helyszínen maradtak és tárgyalták az eseményeket. — BETILTOTTA A KATALÁN KULTURÁLIS SZÖVETSÉGET Barcelona polgári koormányzója. E szervezet tartja fenn és terjeszti a katalán kultúrát, működteti a Katalán Művelődési Intézetet, a barcelonai drámai csoportot, a katalán népi balettet, a katalán amatőr énekkarok titkárságát, valamint a Santa Lucia irodalmi díjak titkárságát, mely évenként 300 000 pezeta értékű díjjal tünteti ki a legjobb katalán írásműveket. A szövetség klubját a rendőrség bezárta. — A FOGOLY IBARROLA LONDONI KIÁLLÍTÁSA. A múlt év decemberében nem messze a Goya kiállítás épületétől újabb kiállítást mutattak be a közönségnek: Augustin Ibarrola 33 éves spanyol művész alkotásait. A művészt, aki jelenleg is a burgosi börtön foglya, Franco-ellenes tevékenységért 9 évre ítélték. A Szent György Galériában kiállított képeket titokban csempészték ki a burgosi börtönből. A képek önmagukért beszélnek. iÁmccértások Beszélgetés az üzemi megbízásokról Képzőművészeti életünk egyik sarkalatos kérdése a művész és a közönség új tartalmú kapcsolatának megteremtése. Olyan formákat keresni és találni a közeledés számára, mely mindkét félnek nyereséges. Az igény megvan: az új közönség hallatja szavát. Megrendelőként jelentkezik, ott találjuk a kiállításokon, és lassan egyénileg is vásárlóvá válik. Mindez a művészek számára is ösztönzőleg hat: a szépség az emberek hétköznapjainak részévé lesz. Munkájuk társadalmi méretekben is értelmet kap. Ennek a közeledésnek és közvetlen kapcsolatnak egyik formája az üzemi megbízás. Lényege, hogy egy-egy üzem megbízást ad egyegy általa megjelölt művésznek egy konkrét munkára, melynek honoráriumát ő fizeti megállapodás szerinti havi fix összegben, egészen addig, amíg a teljes összeg ki nem egyenlítődik, hogy az anyagi biztonság mellett ez mit jelent az alkotó munkában, arról beszéljenek maguk a művészek. KIRCHMAYER KÁROLY szobrászművész a Landler Jenő Járműjavítóval van szerződésben. Debrecenbe készít egy sportszobrot az érem megbízásából. Mik az előzmények? — Az én MÁV-kapcsolataim nem újkeletűek, hosszú évekre nyúlnak vissza. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után kerültem a Landlerbe, ahol napszámosként dolgoztam. Egy év után irodába helyeztek, de azt a munkát nem sokáig bírtam. Ezidőtájt alakult meg 8—10 növendékből a képzőművész kör, melynek 1947-ben, újpesti kiállításom után tanára lettem. Az üzemmel való kapcsolatom ezután sem szűnik meg. Növendékeimmel végigjárjuk a még romos vidéki pályaudvarokat, tanúi vagyunk az újjáépítésnek. Az itt született képek jórésze a Közlekedési Minisztériumba került. Rendszeres üzemlátogatásaink azóta is napirenden vannak. Az ott készített vázlatok a magam és a növendékeim munkájában egyaránt nagy jelentőségűek. Nemcsak látvány, közvetlen élmény az üzem élete, így érhettük el, hogy a nemzetközi kiállításokról már két ízben hoztuk el az aranyérmet. — És mit jelent ez a kapcsolat az üzemben dolgozóknak? — Nem úgy tekintik a művészetet, mint akik kívül vannak rajta. Belülről is látják. Számontartják a kiállításokat, fejlődik látásmódjuk, mélyül képzőművészeti kultúrájuk. És bármilyen furcsán hangzik is, más a munkához való viszonyuk. Másként vesznek kézbe egy-egy munkadarabot, igényesebbek. És ez a többiekre is kihat, így azután egyre növekszik a tábor. Ebben van népművelési jelentősége ennek a kapcsolatnak. Az az álláspontom, hogy keveset, de minél jobban. Számomra is gazdagodás a közöttük, velük eltöltött idő. Szívesen beszélek az életükről, amit a műteremben látható számos vázlat bizonyít. S ha sikerül valami igazat és szépet elmondanom róluk, akkor az ennek a tartós egymást segítésnek az eredménye is lesz . . . PÁNDI KIS JÁNOS szobrászművész szintén a Landler Jenő Járműjavítótól kapott megbízást. Egyalakos kompozíciója, melynek tervén most dolgozik, a Szőnyi úti sporttelepen kerül majd felállításra. Miben látja a szocialista szerződés jelentőségét? — Társadalmilag szélesebb forma, a szakszervezet jó kezdeményezésének érzem, melyet tovább lehet és tovább kell fejleszteni. Új mecénások jelennek meg a szerződő üzemek személyében. Nyilván, mert igényeik vannak. Mindkét fél ad is, kap is. És itt nem csupán az anyagiakban mérhetőkre gondolok, hanem arra, ami emberi viszonylatokban jelenik meg. A személyes kapcsolatra, mely a művész és a közönség elképzelésének közvetlenebb találkozására ad lehetőséget. Egymás alapos megismerésére, mely menetközben alakul. Mélyül és gazdagszik mindkét oldalon. Nem a pénz, a cselekvő ember iránti érdeklődés, ott lenni, ahol a munka és az ember születik — ez az, ami művészileg a legtöbbet jelent. Pándi Kis János tagja az egyik szocialista brigádnak is. Mit jelent számára ez? — Nem elveszett idő, emberi nyereség. Beszélgetések, az üzemben tett látogatások, az ott készített rajzok, vázlatok révén egyre mélyebbre mentem az életükbe. Értem őket, mert belülről ismerem azt a világot, amelyben élnek, ők is meglátogatnak a műteremben. Közvetlenül látják a munkámat, és egyre jobban értik is. Lehet, hogy tapogatódzó még a vélemény, bizonytalan az ítélet. De ha közelében élnek, érdekelve vannak benne, megjön a hozzáértés is. Meszsziről indultak ezek az emberek. Idő és türelem kell hozzá, hogy értsük egymást. De jó szóval sokmindent el lehet érni . .. Kirchmayer Károly Kling György festőművésszel, Pándi Kis János Kamotsay István szobrászművészszel együtt rendezett kiállítása is azt bizonyítja, hogy az út járható. Tovább kell menni rajta . .. SZABÓ ÉVA K Köszönöm, kedves barátom, nemcsak a szíveslátást, a képeket, de az iskolát is, amit itt kaptam! — Ezekkel a szavakkal búcsúzott egyik szakszervezetünk főtitkára a Moldován István festőművész műtermében tett látogatás után. — Valami „iskolához” hasonlót jelentett nekem is — válaszolta a művész, s akik ott álltunk, éreztük, hogy nemcsak a kötelező udvariasság mondatja el ezeket a szavakat. Nem. A kölcsönös igény, a pillanatnyi, de folytatást ígérő találkozás fogalmazódott meg hirtelen. Készülődünk ugyanis a már szinte hagyományos „Dolgozó emberek között” című kiállításra. E kiállítás nagyrészt azoknak a művészeknek a bemutatkozása, akik korunk embereinek sajátos lelkivilágát, világot átalakító munkáját, emberi kapcsolatait, üzemek, gyáregységek, szocialista brigádok keretei között tanulmányozzák, mély és nehezen megoldható alkotói célokat tűzve maguk elé. Ezen a téren minden cselekvő művészi erőfeszítés és kísérlet megérdemli a kortárs közönség figyelmét, féltő gondját, segítő, s a művész munkásságával mindinkább együtt fejlődő bírálatát. Lényegében e gondolat tette lehetővé, hogy e kiállítás előkészületei során a maga szervezeti lehetőségeivel s kisebb mértékben anyagi erőfeszítéseivel már eddig is részt vett a szakszervezeti mozgalom. — Dehogyis akarunk mi a művész helyett gondolkodni — mondotta Somos Miklós ma- Elöljáró gondolatok , dolgozó emberek között kiállításhoz termében a vegyészek szakszervezetének főtitkára. Nem. Meg akarjuk ismerni, s szeretnénk ismertetni mi is azt a hatalmas átalakulást, ami a mi közelebbi szakmánkban végbemegy — hátha kedvet kap, hogy átszűrve a maga egyéniségén, ennek művészi megfogalmazását adja! Ezért örülünk a műnek, kísérletek megismerésének, s a magunk erejét, lehetőségeit szeretnénk nyújtani az alkotó munkájához. Mi inspirálta a szakszervezeti mozgalom vezetőit e látogatásra? Az egyéni érdeklődésen túl — elsősorban az a csata, amelyet a maguk területén az élet átalakításáért vívnak a szakszervezeti mozgalom aktivistái és vezetői, amelynek megoldása most már a kultúra forradalma, a művészet segítése nélkül lehetetlen. A SZOT plénumon, a szakszervezetek különböző tanácskozásain fogalmazták meg az igényt, és a kiállítás készülődése az első alkalom a megvalósításra. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy megismerkedni! Nem. Segíteni, hatást gyakorolni. Felmerült a gondolat: a szakszervezeti mozgalom, mint mecénás közvetlenül is lépjen összeköttetésbe a művésszel, ne csak az alkotó munka szervezeti kereteinek s lehetőségeinek biztosítását vállalja, hanem anyagilag is támogassa az általa helyesnek tartott művészi erőfeszítéseket. Ez a kérdés elsősorban ideológiai probléma, nem a művészeknek valamiféle jobb anyagi körülményekhez való segítése, hiszen erre a szervezeti keretek többé-kevésbé biztosítottak már. Nem. Arról van szó, hogy az üzemi keretek, a dolgozó emberek között kísérletező művész nagyobb távlatot kapjon művészi álmainak megvalósításához. A régi üzemi, illetve szakszervezeti megbízatások felelevenítése ez, de — a régi hibák kiküszöbölésével. Előbb megismerni a művészt és törekvéseit, a mecénás elképzeléseit, s azután együttesen küzdeni a sikerért!si látogatások ehhez csupán az első lépéseket jelentik, s az elgondolás, a kiállítás megnyitnának időpontjáig, természetesen nem megoldható. Éppen ezért a látogatások során, főleg, már elkészült, nagy munkába lévő művekre kaptak a művészek szakszervezeti megbízatást (természetesen a műveknek kiállításra való elfogadása a zsűritől is függ). A kezdet tovább is mutat. Elképzelhető, hogy a következő esztendőkben a „Dolgozó emberek között” című kiállítás már csak az üzemi, szakszervezeti megbízások alapján készült legjobb munkákat fogja bemutatni. Így a művész és mecénás közvetlen találkozása a jövőt tekintve még beláthatatlan lehetőségeket tár fel. Sok-sok megbeszélés, vita alapján gondoljuk, hogy mindez a művészek nagy részének egyetértésével találkozik. Persze, nem minden művészi alkat, nem minden művész-egyéniség vállalkozik e feladatra De sokan vannak, akik eddigiekben is, minden anyagi ellenszolgáltatás nélkül, ebben látták művészi, emberi fejlődésül egyik nagy lehetőségét. Mi a művészektől azt kérjük, hogy a kiállításon való részvétellel is támogassák ezeket az elképzeléseket. A mecénások ilyen közvetlen jelentkezése a fejlődés folyamán kezdeményezést jelenthet olyan műfajok felvirágoztatására is, mint a portré művészete s a kisplasztika, — e találkozás a gondolatok kicserélésének bő lehetősége lehet, amiből mindkét fél csak — nyerhet! A kiállítás előkészítésével szakszervezetünkben külön kiállítási bizottság foglalkozik, amelyben részt vesznek a szakszervezet és a szövetség festő és szobrász szakmai bizottságának titkárai (Bőd László, Kamotsay István, Tamás Ervin, Tar István, szakszervezetünk elnöksége részéről Gera Éva és Szabó Iván). A bizottság a két szakmai bizottság, valamint más művészek aktív segítségére támaszkodva szervezi az előkészítő munkát, amelyben a SZOT Kulturális Osztálya is résztvesz. A bizottság lehetővé teszi a konzultációt is a művészek kívánsága szerint. A zsűrit a Képzőművészek Szövetségének szobrász, festő és grafikus szakmai bizottsága látja el, kiegészítve a szakszervezet elnökségének megbízottaival, a SZOT képviselőivel. A kiállítás az Ernst Múzeumban lesz, s a Műcsarnok készíti elő. Úgy gondoljuk, a művészek támogatását elsősorban részvételük jelzi majd. Ez bátorítást, további kedvet ad a szakszervezeti mozgalom számára, azon az úton, amelyet helyesnek vél, s amelynek következetes betartása egyik lehetősége lehet a művész és közönség közvetlen, élményt adó találkozásának. Mi újság a vidéki képzőművészeti életben ? A soproni művészetbarátok köre december végén 32 képet sorsolt ki, a kör tagjai között, valamint minden tag 5 eredeti grafikai mű közül választhatta ki ajándékként, a neki tetszőt. — A győri Műcsarnokban december 21-én nyitották meg a „Modern magyar iparművészet” című kiállítást. — A komlói Zrínyi Filmszínház társalgójában január 15-én mutatták be Túry Nagy Sándor festőművész alkotásait. — A miskolci Herman Ottó Múzeumban szlovák grafikai kiállítást rendeztek. — Holló László, Kossuthdíjas debreceni festőművész grafikai alkotásait január 25-én állította ki a Magyar Nemzeti Galéria. — December 22-én nyitották meg Hajdúböszörményben Veress Géza Munkácsy-díjas debreceni festőművész kiállítását. — A Déri Múzeumban január 5-én Maghy Zoltán hajdúböszörményi festőművész 40 évi művészi munkálkodása legjobb alkotásait állították ki. — A szegedi Móra Ferenc Múzeum képtárában december 29-én nyitották meg Petri Lajos szobrászművész 'emlék'.fiá!!ífác • Szigeti Zsuzsa Lajos József Szikszón megnyílt az ország első falusi grafikai képtára Gáli Gábor zocialista MŰVÉSZETÉRT !