Szocialista Művészetért, 1964 (7. évfolyam, 1-12. szám)

1964-02-01 / 2. szám

— „MŰVÉSZEK A SPA­NYOL NÉPÉRT’’ címmel nagy­szabású ünnepi hangversenyt rendeznek a magyar művészek a „Szolidaritási akció a spanyol népért” mozgalom támogatásá­ra. A február 10-én, hétfőn es­te 7 órakor az Erkel Színház­ban megrendezendő díszhang­versenyen a következő művé­szek működnek közre: Bartha Alfonz, Dene József, Gyurko­­vics Mária, Kossuth-díjas ki­váló művész, Jámbor László Kossuth-díjas, érdemes mű­vész, László Margit, Melis György Kossuth-díjas, érde­mes művész, Simándy József Kossuth-díjas, érdemes mű­vész, Szilvássy Margit, Szabó Csilla, Szőnyi Olga. A Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekarát Kerekes János, az Operaház karnagya vezényli. Műsorközlő: Verebes Károly. A műsoron Beethoven, Liszt, Mozart, Rossini, Bizet, Verdi művek. — TANÍTÁSI „SZABAD­SÁG” A SPANYOL EGYETE­MEKEN. 1963. november má­sodik felében a madridi egye­tem jogi karán előadássoroza­tot tartottak „Irodalom és tár­sadalom” címmel. Az előadá­sokat Antonio Ferres, Garcia Hortelano és Caballero Ronald tartották. Az utolsó előadást november 22-re hirdették és Lopez Salinas írónak kellett volna megtartania. Amikor Sa­linas az egyetemre érkezett, a dékán magához kérette, s a következőket mondotta neki: „Jobban tenné, ha eltekintene az előadás megtartásától, ugyanis a diákok nagyon izga­tottak." Salinas kijelentette: Azért jött, hogy megtartsa az előadását. Meg is tartaná, de az intézkedés joga a dékáné, ő nem akar az egyetem ügyeibe beleavatkozni. Kísérletet tet­tek ismételten, hogy az előadó maga jelentse be, hogy vissza­lép az előadás megtartásától. Végül is a dékán úgy határo­zott, hogy a bejelentést az egyetemi szakszervezet képvi­selője tegye meg. Ez belépett a túlzsúfolt te­rembe és kijelentette: „A dé­kán intézkedésére és az előadó beleegyezésével az előadás el­marad.” Ekkor Lopez Salinas szót kért: ,,Magyarázatot kívá­nok adni, meg akarom világí­tani a dolgokat. Az előadás a dékán intézkedésére marad el. Én ebbe nem egyeztem bele. Mi több, én az előadást a ma­gam részéről hajlandó vagyok itt azonnal megtartani. E sza­vak nyomán nagy felzúdulás keletkezett. A diákok sokáig a­ helyszínen maradtak és tár­gyalták az eseményeket. — BETILTOTTA A KATA­LÁN KULTURÁLIS SZÖVET­SÉGET Barcelona polgári koor­­mányzója. E szervezet tartja fenn és terjeszti a katalán kul­túrát, működteti a Katalán Művelődési Intézetet, a barce­lonai drámai csoportot, a ka­talán népi balettet, a katalán amatőr énekkarok titkárságát, valamint a Santa Lucia irodal­mi díjak titkárságát, mely évenként 300 000 pezeta értékű díjjal tünteti ki a legjobb ka­talán írásműveket. A szövetség klubját a rendőrség bezárta. — A FOGOLY IBARROLA LONDONI KIÁLLÍTÁSA. A múlt év decemberében nem messze a Goya kiállítás épü­letétől újabb kiállítást mutat­tak be a közönségnek: Augus­tin Ibarrola 33 éves spanyol művész alkotásait. A művészt, aki jelenleg is a burgosi bör­tön foglya, Franco-ellenes tevé­kenységért 9 évre ítélték. A Szent György Galériában kiál­lított képeket titokban csem­pészték ki a burgosi börtönből. A képek önmagukért beszél­nek. iÁ­­mccértások­ Beszélgetés az üzemi megbízásokról Képzőművészeti életünk egyik sarkalatos kérdése a művész és a közönség új tartalmú kapcsolatá­nak megteremtése. Olyan formá­kat keresni és találni a közeledés számára, mely mindkét félnek nye­reséges. Az igény megvan: az új közönség hallatja szavát. Megren­delőként jelentkezik, ott találjuk a kiállításokon, és lassan egyéni­leg is vásárlóvá válik. Mindez a művészek számára is ösztönzőleg hat: a szépség az emberek hétköz­napjainak részévé lesz. Munkájuk társadalmi méretekben is értelmet kap. Ennek a közeledésnek és közvetlen kapcsolatnak egyik formája az üzemi megbízás. Lényege, hogy egy-egy üzem megbízást ad egy­­egy általa megjelölt művésznek egy konkrét munkára, melynek honoráriumát ő fizeti megállapodás szerinti havi fix összegben, egészen addig, amíg a teljes összeg ki nem egyenlítődik, hogy az anyagi biz­tonság mellett ez mit jelent az al­kotó munkában, arról beszéljenek maguk a művészek. KIRCHMAYER KÁROLY szob­rászművész a Landler Jenő Jármű­javítóval van szerződésben. Debre­cenbe készít egy sportszobrot az érem megbízásából. Mik az előzmények? — Az­ én MÁV-kapcsolataim nem újkeletűek, hosszú évekre nyúlnak vissza. Az Iparművészeti Főiskola elvégzése után kerültem a Landler­be, ahol napszámosként dolgoztam. Egy év után irodába helyeztek, de azt a munkát nem sokáig bírtam. Ezidőtájt alakult meg 8—10 növen­dékből a képzőművész kör, mely­nek 1947-ben, újpesti kiállításom után tanára lettem. Az üzemmel való kapcsolatom ezután sem szű­nik meg. Növendékeimmel végig­járjuk­ a még romos vidéki pálya­udvarokat, tanúi vagyunk az újjá­építésnek. Az itt született képek jórésze a Közlekedési Miniszté­riumba került. Rendszeres üzem­­látogatásaink azóta is napiren­den vannak. Az ott készített váz­latok a magam és a növendékeim munkájában egyaránt nagy jelen­tőségűek. Nemcsak látvány, köz­vetlen élmény az üzem élete, így érhettük el, hogy a nemzetközi ki­állításokról már két ízben hoztuk el az aranyérmet. — És mit jelent ez a kapcsolat az üzemben dolgozóknak? — Nem úgy tekintik a művésze­tet, mint akik kívül vannak rajta. Belülről is látják. Számontartják a kiállításokat, fejlődik látásmódjuk, mélyül képzőművészeti kultúrájuk. És bármilyen furcsán hangzik is, más a munkához való viszonyuk. Másként vesznek kézbe egy-egy munkadarabot, igényesebbek. És ez a többiekre is kihat, így azután egyre növekszik a tábor. Ebben van népművelési jelentősége ennek a kapcsolatnak. Az az álláspontom, hogy keveset, de minél jobban. Számomra is gazdagodás a közöt­tük, velük eltöltött idő. Szívesen beszélek az életükről, amit a mű­teremben látható számos vázlat bi­zonyít. S ha sikerül valami igazat és szépet elmondanom róluk, ak­kor az ennek a tartós egymást se­­gítésnek az eredménye is lesz . . . PÁNDI KIS JÁNOS szobrászmű­vész szintén a Landler Jenő Jár­műjavítótól kapott megbízást. Egy­alakos kompozíciója, melynek ter­vén most dolgozik, a Szőnyi úti sporttelepen kerül majd felállítás­ra. Miben látja a szocialista szerző­dés jelentőségét? — Társadalmilag szélesebb forma, a szakszervezet jó kezdeményezé­sének érzem, melyet tovább lehet és tovább kell fejleszteni. Új me­cénások jelennek meg a szerződő üzemek személyében. Nyilván, mert igényeik vannak. Mindkét fél ad is, kap is. És itt nem csupán az anyagiakban mérhetőkre gondo­lok, hanem arra, ami emberi vi­szonylatokban jelenik meg. A sze­mélyes kapcsolatra, mely a mű­vész és a közönség elképzelésének közvetlenebb találkozására ad lehe­tőséget. Egymás alapos megismeré­sére, mely menetközben alakul. Mélyül és gazdagszik mindkét ol­dalon. Nem a pénz, a cselekvő em­ber iránti érdeklődés, ott lenni, ahol a munka és az ember születik — ez az, ami művészileg a leg­többet jelent. Pándi Kis János tagja az egyik szocialista brigádnak is. Mit jelent számára ez? — Nem elveszett idő, emberi nye­reség. Beszélgetések, az üzemben tett látogatások, az ott készített rajzok, vázlatok révén egyre mé­lyebbre mentem az életükbe. Ér­tem őket, mert belülről ismerem azt a világot, amelyben élnek, ők is meglátogatnak a műteremben. Közvetlenül látják a munkámat, és egyre jobban értik is. Lehet, hogy tapogatódzó még a vélemény, bi­zonytalan az ítélet. De ha közelé­ben élnek, érdekelve vannak ben­ne, megjön a hozzáértés is. Mesz­­sziről indultak ezek az emberek. Idő és türelem kell hozzá, hogy értsük egymást. De jó szóval sok­­mindent el lehet érni . .. Kirchmayer Károly Kling György festőművésszel, Pándi Kis János Kamotsay István szobrászművész­szel együtt rendezett kiállítása is azt bizonyítja, hogy az út járható. Tovább kell menni rajta . .. SZABÓ ÉVA ­K K­öszönöm, kedves barátom, nemcsak a szíveslátást, a képeket, de az iskolát is, amit itt kaptam! — Ezekkel a szavakkal búcsúzott egyik szakszervezetünk főtitkára a Moldován István festőművész műtermében tett látogatás után. — Valami „iskolához” hasonlót jelentett nekem is — válaszolta a művész, s akik ott álltunk, éreztük, hogy nem­csak a kötelező udvariasság mondatja el ezeket­ a szavakat. Nem. A kölcsönös igény, a pil­lanatnyi, de folytatást ígérő találkozás fogalmazódott meg hirtelen. Készülődünk ugyanis a már­ szinte hagyományos „Dolgozó emberek között” című kiállí­tásra. E kiállítás nagyrészt azoknak a művészeknek a be­mutatkozása, akik korunk em­bereinek sajátos lelkivilágát, világot átalakító munkáját, emberi kapcsolatait, üzemek, gyáregységek, szocialista bri­gádok keretei között tanulmá­nyozzák, mély és nehezen meg­oldható alkotói célokat tűzve maguk elé. Ezen a téren min­den cselekvő művészi erőfeszí­tés és kísérlet megérdemli a kortárs közönség figyelmét, féltő gondját, segítő, s a mű­vész munkásságával mindin­kább együtt fejlődő bírálatát. Lényegében e gondolat tette le­hetővé, hogy e kiállítás előké­születei során a maga szerve­zeti lehetőségeivel s kisebb mértékben anyagi erőfeszíté­seivel már eddig is részt vett a szakszervezeti mozgalom. — Dehogyis akarunk mi a művész helyett gondolkodni — mondotta Somos Miklós m­a- Elöljáró gondolatok , dolgozó emberek között kiállításhoz termében a vegyészek szak­­szervezetének főtitkára. Nem. Meg akarjuk ismerni, s szeret­nénk ismertetni mi is azt a hatalmas átalakulást, ami a mi közelebbi szakmánkban végbe­megy — hátha kedvet kap, hogy átszűrve a maga egyéni­ségén, ennek művészi megfo­galmazását adja! Ezért örülünk a műnek, kísérletek megisme­résének­­, s a magunk erejét, lehetőségeit szeretnénk nyúj­tani az alkotó munkájához. Mi inspirálta a szakszervezeti mozgalom vezetőit e látoga­tásra? Az egyéni érdeklődésen túl — elsősorban az a csata, amelyet a maguk területén az élet átalakításáért vívnak a szakszervezeti mozgalom akti­vistái és vezetői, amelynek megoldása most már a kultúra forradalma, a művészet segíté­se nélkül lehetetlen. A SZOT plénumon, a szakszervezetek különböző tanácskozásain fo­galmazták meg az igényt, é­s a kiállítás készülődése az első alkalom a megvalósításra. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy megismerkedni! Nem. Segíteni, hatást gyako­rolni. Felmerült a gondolat: a szakszervezeti mozgalom, mint mecénás közvetlenül is lépjen összeköttetésbe a művésszel, ne csak az alkotó munka szer­vezeti kereteinek s lehetősége­inek biztosítását vállalja, ha­nem anyagilag is támogassa az általa helyesnek tartott művé­szi erőfeszítéseket. Ez a kérdés elsősorban ideológiai probléma, nem a művészeknek valami­féle jobb anyagi körülmények­hez való segítése, hiszen erre a szervezeti keretek többé-ke­­vésbé biztosítottak már. Nem. Arról van szó, hogy az üzemi keretek, a dolgozó emberek között kísérletező művész na­gyobb távlatot kapjon művészi álmainak megvalósításához. A régi üzemi, illetve szakszerve­zeti megbízatások feleleveníté­se ez, de — a régi hibák ki­küszöbölésével. Előbb megis­merni a művészt és törekvéseit, a mecénás elképzeléseit, s az­után együttesen küzdeni a si­kerért!­si látogatások ehhez csupán az első lépéseket jelentik, s az elgondolás, a kiállítás megnyi­tnának időpontjáig, természe­tesen nem megoldható. Éppen ezért a látogatások során, főleg, már elkészült, n­agy munkába lévő művekre kaptak a művészek szak­szerve­zeti megbízatást (természete­sen a műveknek kiállításra való elfogadása a zsűritől is függ). A kezdet tovább is mu­tat. Elképzelhető, hogy a kö­vetkező esztendőkben a „Dol­gozó emberek között” című ki­állítás már csak az üzemi, szakszervezeti megbízások alapján készült legjobb mun­kákat fogja bemutatni. Így a művész és mecénás közvetlen találkozása a jövőt tekintve­­ még beláthatatlan lehetősége­ket tár fel. Sok-sok megbeszélés, vita alapján gondoljuk, hogy mind­ez a művészek nagy részének egyetértésével találkozik. Per­sze, nem minden művészi al­kat, nem minden művész-egyé­niség vállalkozik e feladatra De sokan vannak, akik eddigi­ekben is, minden anyagi ellen­szolgáltatás nélkül, ebben lát­ták művészi, emberi fejlődésül­ egyik nagy lehetőségét. Mi a művészektől azt kérjük, hogy a kiállításon való részvétellel is támogassák ezeket az elkép­zeléseket. A mecénások ilyen közvetlen jelentkezése a fejlő­dés folyamán kezdeményezést jelenthet olyan műfajok felvi­rágoztatására is, mint a portré művészete s a kisplasztika, — e találkozás a gondolatok ki­cserélésének bő lehetősége le­het, amiből mindkét fél csak — nyerhet! A kiállítás előkészítésé­vel szakszervezetünkben kü­lön kiállítási bizottság foglal­kozik, amelyben részt vesznek a szakszervezet és a szövetség festő és szobrász szakmai bi­zottságának titkárai (Bőd László, Kamotsay István, Ta­más Ervin, Tar István, szak­­szervezetünk elnöksége részé­ről Gera Éva és Szabó Iván). A bizottság a két szakmai bi­zottság, valamint más művé­szek aktív segítségére támasz­kodva szervezi az előkészítő munkát, amelyben a SZOT Kulturális Osztálya is részt­­vesz. A bizottság lehetővé te­szi a konzultációt is a művé­szek kívánsága szerint. A zsű­rit a Képzőművészek Szövet­ségének szobrász, festő és gra­fikus szakmai bizottsága látja el, kiegészítve a szakszervezet elnökségének megbízottaival, a SZOT képviselőivel. A kiállítás az Ernst Múzeumban lesz, s a Műcsarnok készíti elő. Úgy gondoljuk, a művészek támogatását elsősorban részvé­telük jelzi majd. Ez bátorítást, további kedvet ad a szakszer­vezeti mozgalom számára, azon az úton, amelyet helyes­nek vél, s amelynek következe­tes betartása egyik lehetősége lehet a művész és közönség közvetlen, élményt adó talál­kozásának. Mi újság a vidéki képzőművészeti életben ? A soproni művészetbarátok köre december végén 32 képet sorsolt ki, a kör tagjai között, valamint minden tag 5 eredeti grafikai mű közül választhatta ki ajándék­ként, a neki tetszőt. — A győri Műcsarnokban december 21-én nyitották meg a „Mo­dern magyar iparművészet” cí­mű kiállítást. — A komlói Zrí­nyi Filmszínház társalgójában ja­nuár 15-én mutatták be Túry Nagy Sándor festőművész alkotásait. — A miskolci Herman Ottó Múzeum­ban szlovák grafikai kiállítást ren­deztek. — Holló László, Kossuth­­díjas debreceni festőművész grafi­kai alkotásait január 25-én állította ki a Magyar­ Nemzeti Galéria. — December 22-én nyitották meg Haj­dúböszörményben Veress Géza Munkácsy-díjas debreceni festő­művész kiállítását. — A Déri Mú­zeumban január 5-én Maghy Zoltán hajdúböszörményi festőművész 40 évi művészi munkálkodása legjobb alkotásait állították ki. — A sze­­gedi Móra Ferenc Múzeum képtá­rában december 29-én nyitották meg Petri Lajos szobrászművész 'em­lék'.fiá!!ífác • Szigeti Zsuzsa Lajos József Szikszón megnyílt az ország első falusi grafikai képtára Gáli Gábor zocialista MŰVÉSZETÉRT !

Next